A tevékenységet a Bagdi Bella: Boldog vagyok c. dal meghallgatásával kezdeményeztem, mely felkeltette a gyermekek érdeklődését.
A Téli erdő történetét meséltem el, majd a beszélgetést kezdeményeztem a meséről, a szereplőkről, arra motiváltam őket, hogy érezzék át a szereplők érzéseit, mit érezhetnek a segítségre szorulók, és mit érezhetnek a segítséget nyújtók. Megfogalmazták többen is, hogy jobb adni, mint kapni. Elmondták, hogy ki milyen jócselekedetet hajtott már végre, hogyan segítenek otthon. Az „ajándékozós” játékokkal szerettem volna arra rávilágítani, hogy nem csak tárgyi dologgal lehet jó cselekedetet tenni, hanem egy mosollyal, öleléssel, simogatással, csiklandozással, puszival, egy kedves szóval is. A tevékenység zárásaként a „jó cselekedetek” angyalkáját színezhették, majd vágták ki.

Mi mással is kezdhettük volna a boldogító jó cselekedetek témáját, mint azzal, hogy jót teszünk.
Az időszakban éppen aktuális a madarak etetése, ezért a tündérek szívmelengető bemelegítése után zsírgolyókat készítettünk a gyerekekkel: tálba szórtuk a magokat, a bátrabbak kézzel lapátolták a zsírt, összegyúrtuk és mosolygó szilikonformába nyomkodtuk, hogy a madarak biztosan elmosolyodjanak, ha meglátják. Egy kis hűtés után már ki is tudtuk nyomkodni és etetőbe helyezni az udvarunk kis vendégeinek. Fontos megemlítenem, hogy ez a szülőkkel közös jó cselekedet volt. Önzetlenségüknek hála, olyan sok eleség gyűlt össze, hogy később is lesz mivel dolgoznunk.
Magunkat ünnepelve a hónap dalára úgy táncoltunk, mint ahogy a szív dobog: körbe álltunk, belépkedtünk összehúzódva, majd kilépkedtünk vissza a körbe.
A következő alkalmon játékos beszélgetőkörben meséltük el egymásnak, hogy mi jót tettünk aznap. Majd megismerkedtünk egy szomorú kisegérrel, aki nem szeret óvodába járni, mindenkitől fél és nincsenek barátai. Ismét a tündérek segítettek. Megmutatták neki a szupererejét, ahogy minden gyereknek is. Ez igazán őszinte, ragyogó örömöt festett a kicsi arcokra. Büszkén mutogatták egymásnak a szupererő kártyáikat.
A témát a Bretter Worldians Foundation animációjával zártuk, amely annyira elvarázsolta a gyerekeket, hogy újra megnéztük. A filmecske után 3 féle szimbolikájú színezőből választva színezhették ki a világot a szívből jövő jó cselekedetekre gondolva: sugárzó szeretettel, szívindákat növesztve szerteszét, vagy a szív ajándékát adva. Hiszen „Jó emberré csak a szívemmel válhatok”…

A tevékenységet a Bagdi Bella: Boldog vagyok c. dal meghallgatásával kezdeményeztem, mely felkeltette a gyermekek érdeklődését.
Elmondtuk a Boldog mondókát, amely kihagyhatatlan a Boldogságórákról.
A Téli erdő történetét meséltem el bábelőadás formájában. A mese meghallgatása után beszélgetést kezdeményeztem a meséről, a szereplőkről, arra motiváltam őket, hogy érezzék át a szereplők érzéseit, mit érezhetnek a segítségre szorulók, és mit érezhetnek a segítséget nyújtók. Megfogalmazták többen is, hogy jobb adni, mint kapni. Elmondták, hogy ki milyen jócselekedetet hajtott már végre, a szegény gyerekeknek való ajándékozást mondták többen is, hogy a már nem használt játékaikat odaadják a rászoruló gyermekeknek. Ezek a gondolatok a családból jönnek, mely nagy boldogsággal töltött el.
Az „ajándékozós” játékokkal szerettem volna arra rávilágítani, hogy nem csak tárgyi dologgal lehet jó cselekedetet tenni, hanem egy mosollyal, öleléssel, simogatással, csiklandozással, puszival, egy kedves szóval is. Nagy lelkesedéssel játszották, többször is helyet változtattunk, hogy minél több gyermekkel kapcsolatba kerüljenek.
Ezután jóságos manókká változtunk. Lerajzolták a jelüket, majd a Mikulás zsákjába tettük azokat. Mindenki húzott egy jelet és annak a gyermeknek lett a „jóságos manócskája”. Jót kellett cselekedniük, de úgy, hogy ne legyen feltűnő. Később megbeszéltük, hogy ki, kinek a manócskája volt. Többen komolyan vették és próbáltak kapcsolatba lépni és jó cselekedetet tenni a kihúzott gyermek számára, valakinek nem sikerült, nem volt motivált. A tevékenység zárásaként a „jó cselekedetek” angyalkáját színezhették, majd vágták ki.

A közös relaxáció és tánc után a mese szárnyain a kismadarak életébe nyertünk bepillantást. Érzékenyítettük a gyerekeket nehéz helyzetükre, a téli eleség hiányára, a hidegre . Előző napokban már feltöltöttük a madáretetőket és élőbe is látták a kismadarak örömét és csapatos etetőhöz járásukat! Most rajzos feladatot oldottak meg, ahol az anyamadarat a fiókáihoz kellett vezetniük. Mindenki örömmel segített a feladatban, átérezték a jócselekedetek örömét! Kérésükre a délelött még az udvari etetőket is megnéztük, van e szükség a feltöltésükre. Nagy örömmel hozzák nekik a magokat, gondoskodnak vízről, eleségről. A feladatot a tavaszig folyamatosan végezzük.
Ugyanakkor átvittük az érzést a csoportban lévő gyermekekre is és karácsonyra játékgyűjtést, ruhagyűjtést hírdettünk a rászorulóknak, sok adomány gyűlt össze, szívesen támogatták a szülők is kérésünket. Így mindannyian bekapcsolódva, a jó cselekedetek örömét átélve várhatjuk az ünnepet!
Mindenkinek Kellemes Ünnepeket Kívánunk szeretettel!