Boldogságóra Program

Kiscsoportosaink között az elmúlt időben nagyon sok beteg volt, így aztán közvetlen tapasztalatuk volt a különböző betegséggel kapcsolatos állapotokról. A betegségből visszaérkezők elmesélték, hogy miért kellett otthon maradniuk, hogyan érezték magukat. A beszélgetéseket olyan irányba tereltem, hogy kiderüljön, hogy ki segítette őket a gyógyulásban. Egyik kislány azt is megfogalmazta, hogy jó érzés volt neki, hogy a mamája sokat mesélt neki betegsége idején. Másik kislány nagyon szeretett anyukájával összebújva pihenni.
Ezen a héten kézen fekvő volt a családjáték és az orvosos játék kibontása a szabad játékidőben is. A játszó csoportokban jó volt látni, hogy mennyire gondoskodók, segítők tudnak lenni ovisaink. Tapasztalataik az orvos munkájával és az otthoni ápolás mikéntjéről egyaránt megjelentek. Érdekes volt látni, hogy az „anyukák” mennyire védőn, aggódón „vitték orvoshoz” a babákat, és a „váróban” hogyan nyugtatták a beteg babákat, és az „apukák” mennyire természetesen kapcsolódtak be a játékba.
Kerekítőmanó rendszeresen ellátogat a csoportba. Most ő is megbetegedett, ezért a gyerekek meleg gyógyteát készítettek neki, sálat és sapkát adtak Kerekítőmanónak.
Beszélgetéseinkben szó került arról, hogy annak, aki beteg, szüksége van segítségre (mert rosszul érzi magát, mert nem tudja az egyébként szokásos dolgait megcsinálni) és arról is beszélgettünk, hogy milyen érzés lehet az, amikor segítséget kapunk.
A segítségadó oldaláról is megvizsgáltuk a kérdést. Érdekes volt, hogy azt nem sikerült megfogalmazni, hogy maga a segítségadás milyen érzés, de az egyértelműen kiderült, hogy a gyerekek többsége számára természetes pl. betegség idején gondoskodás.
Az ilyen hétköznapi jócselekedetek megalapozzák azt, hogy később is meglássák gyermekeink, hogyan segíthetnek másoknak, hogyan tehetnek jót.

Képek