December hónapban megtartottuk a soron következő Boldogságórát a harmadik osztályban napközi keretében. Minden gyermek vállalt egy napra egy jó cselekedetet, örömmel tette és be is tartotta. Az óra jó hangulatban telt. Várják a következő Boldogságórát.
Csengeriné Fekete Ibolya
Januárban a boldogító célok kitűzésével és azok elérésével foglalkoztunk. A témát ismét több irányból közelítettük meg. Testnevelés órán célba dobó és váltó versenyeket játszottunk, a játékok során a Fiatalok végig egymást biztatták és támogatták. Több mesét is feldolgoztunk, amelyben a főhős különböző akadályokkal szembe nézve, kellő kitartással éri el terveit. Megfogalmaztuk közös céljainkat, amelyeket az év során szeretnénk megvalósítani. Ezek mind kedves és pozitív elhatározások, amelyek testi és lelki boldogságunkat egyaránt szolgálják.
A gyerekek négy életterületen belül (család, barátok, iskola, hobbi) határozták meg céljaikat.
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
Boldogságóránkat januárban egy kis relaxációval kezdtük, nyújtózkodtunk, jógáztunk picit. Ezután ráhangolódtunk a témára és beszélgettünk arról, mit jelent az, hogy cél? Milyen célok lehetnek (rövid távú, hosszú távú…) ? Elmesélték és megfogalmazták álmaikat, titkos vágyaikat, céljaikat és azt, hogy mik szeretnének lenni felnőtt korukban. Ezeket a nagyobbak le is rajzolták. Feladatnak a pingvines mesét választottuk és mivel ez annyira tetszett a gyerekeknek, ezért készítettünk vizuális tevékenységnél pingvineket és tanultunk egy pingvintáncot is. A pingvintánc nagyon megfogta a gyerekeket, többször is táncoltuk és énekeltük a héten. Megbeszéltünk olyan apróbb célokat, amiket a nevelési év végéig szeretnénk közösen elérni a csoportban, erre majd nyár elején visszatérünk velük. Nagyon jól megfogalmazták azt, hogy a mesében mi volt a pingvineknek a célja a hóviharban, ezt el is játszottuk a szőnyegen. Minden boldogságóránál rájövök, hogy olyan jó ezzel a korosztállyal beszélgetni, kapcsolódni, olyan szépen meg tudják fogalmazni gondolataikat. Mindig rácsodálkozom, milyen máshogyan látják a világot, és ha megpróbálom egy kicsit én is ilyen gyerekszemmel figyelni, akkor sokkal gondtalanabbak lehetnének a mindennapok. Jobb velük a világ!
A januári foglalkozásunk során az aranyhaltól kértünk segítséget, hogy a céljaink elérésében segítsen. A hónap dala meghallgatása után beszélgettünk a meséről, elmondták ki mit szeretne elérni. Nehezen indult a beszélgetés, mert nekik nincsenek még távolabbi céljaik. Volt, aki azt mondta, neki mindene megvan. Leginkább telefon, játék stb. amiben gondolkodtak. A beszélgetés során jöttek elő a gondolataik. Egy kislány szeretne megtanulni lovagolni, és egy saját lovat. Rajzaikon szemléltették azt a három dolgot, amit szeretnének elérni.
Batthyány Lajos Általános Iskola Géza Fejedelem Tagiskolája
Másodikosaimnak nagyon tetszett a hónap példameséje. Sokat beszélgettünk arról is, hogy mi a különbség a kívánságok és a kitűzött célok között. Amikor arra kértem őket, hogy gyűjtsük össze az osztályunk közösen elérendő céljait, rengeteg ötlettel álltak elő: ” Szeressük egymást!, Legyünk jó tanulók!, Legyen jó a bizonyítványunk!, Együnk egészségesen!, Jó jegyeink legyenek!, Érezzük jól magunkat az iskolában!, Ne legyünk betegek!, Fogadjunk szót!, Legyen elektromos iskolabuszunk! (hogy védjük a természetet) 🌝, Legyen új iskolánk! :), Legyen sok barátunk!, Legyen sok BOLDOGSÁGÓRA!, Sokat játszhassunk!, Legyünk gyorsan készen a házi feladattal!. Ezek után örömmel álltak neki a tablókészítésnek.
A társas kapcsolatok hónapjában többször beszélgettünk arról, hogy kinek milyen a kapcsolata a szüleivel, testvéreivel, a szomszéd gyerekekkel, a tanító nénikkel, konyhás nénikkel, a portás bácsikkal. Kipróbáltuk azt a feladatot, hogy mindenki továbbadta megkezdett rajzát és társuk alkotását folytatták tovább, majd megint cseréltünk, addig, amíg a 7 színből mindegyiket használták a gyerekek. Néhányan viccesnek találták a feladatot és jól szórakoztak, de volt, akit megviselt, hogy az alkotásából neki nem tetsző alak lett. A feladat alatt megtapasztalták, hogy mennyire mások vagyunk, más látásmóddal, elképzeléssel és hogy néha nehéz elfogadni társaink véleményét. Egy másik délutánon elkészítették képeslapjukat egy társuknak, akitől bocsánatot akartak kérni, fel akarták vidítani vagy csak örömöt akartak szerezni neki.
Decemberben, a jó cselekedetek hónapjában a szokásosnál több figyelmet fordítunk a kedvesség és a jóság megélésére. Iskolánkba meghirdetésre került, a „Válts egy csokit mosolyra!”, valamint a Mosolymanók c. kezdeményezés. Az osztályomba olyan jószívű kisgyerkőcök járnak, hogy mikor beszéltem nekik erről a felhívásról, szinte az összes gyermek az aznapi édességét már fel is ajánlotta a rászoruló gyermekek részére. Nagyon sok csokoládé, játék gyűlt össze, amit fel tudtunk ajánlani. Fontosnak tartom, hogy tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy jobb adni, mint kapni. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a gyerekek nyitnak arra, hogy jót tegyenek. Kézműves foglalkozáson a gyerekekkel egymásnak szívet készítettünk, hogy kifejezzük egymás felé a szeretetünket.
Januárban visszaérkezve iskolánkba a boldogságóra foglalkozásokon a célok kitűzéséé és megvalósításáé volt a főszerep. Nagyon sokat beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy az életünkben fontos, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé. Ezt, nyilván a 4. osztályos tanulók már sokkal jobban értik, mint a kisebbek. Iskolánkba a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódva műsorral, rajzzal lehetett készülni. Az elsősök, másodikosok célként tűzték ki, hogy erre az eseményre mondókával, versekkel, műalkotásokkal készülnek. Megbeszéltük, hogy mit kell tenni, hogy ezt a célt elérjük. Minden nap ezen munkálkodtak a gyerekek, mondókáztak, verset mondtak, rajzoltak. Úgy gondolom, ez csupán kis dolog – a való élethez viszonyítva – azonban ezek a kis lépések tanítják meg őket arra, hogy dolgozni is kell a cél eléréséhez, nem pedig csak várni a célt… Nagy örömmel, boldogsággal vettek részt a nagy napon, büszkék voltak, hogy elérték, amit szerettek volna.
Iskolánkban minden hónapban minden osztályból hónap tanulóját választunk. A másodikos gyerekek célként tűzték ki, hogy mindannyian szeretnének lenni hónap tanulói és a cél érdekében igyekeznek mindent megtenni. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden héten, hónapban tűzzünk ki magunk elé célokat, igyekszem a gyerekeket is ebben a szemléletmódban nevelni, formálni. Mint mindig, ebben a hónapban is önfeledten alkottunk, beszélgettünk, játszottunk a gyerekekkel.
Az ötödik téma a célok kitűzése és elérése volt a boldogságóra keretében, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg. Cél, feladatrendszer: Ismerjék fel a gyermekek, hogy mennyire fontos, hogy tudják, mit akarnak elérni, és milyen módszerek segíthetik őket ebben. Részcélok fontossága! Kiemelt fejlesztési terület: céltudatosság, önbecsülés, önismeret, énkép fejlesztése, önérvényesítés-pozitív önérvényesítési mód alakítása, együttműködési képesség fejlesztése, kezdeményező képesség fejlesztése. Hétfőn a kezdő relaxáció után beszélgetést kezdeményeztem a gyermekekkel arról, hogy kinek mi a célja, mit szeretne elérni. Itt közeli, és távlati célokat is megfogalmaztak. A közeli célokat is megbeszélve az interaktív táblánkra helyeztük fel a képeket. Fontos szempont volt, hogy reális célokat próbáljanak megfogalmazni, az apró lépéseket is szem előtt tartva, ne keverjék össze a vágyakat az elérhető célokkal. pl: Tanuljanak meg cipőt kötni, esztétikusan terítsenek, ne keverjék össze a bal és a jobb kezüket, lábukat stb. Ezután következett Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje. A mese átszőtte a hetünket. E köré építettem a feldolgozandó anyagot. A mesét egész héten dramatizáltuk, folyamatosan eszközökkel bővítettük. Minden nap más kapta a főszerepeket, de mindig mindenkinek volt apró szerepe. Vizuális tevékenység keretében született meg „Hilda a boszorkány”. Mindenki lelkesen alkotott, majd kihelyeztük a műveket a faliújságunkra a szülők nagy-nagy örömére. Ez a tevékenység is minden nap jelen volt a csoport életében. Kedden mese köveket festettünk, amihez a gyermekek hozták, gyűjtötték a natúr köveket. Az elkészült színes köveket (kék, sárga, piros, zöld- ami a mesében szerepelt) szintén felhasználtuk a meséhez. Az egyik kisfiú még világító köveket is hozott otthonról. Ezután mozgás tevékenység volt, ahol célba dobtunk, gyakoroltuk a hajítás, dobás műveletét, kiegészítve célok megfogalmazásával. Addig dobhattak a gyermekek, míg mindenkinek sikerült a kislabdát a zsámolyba dobnia. „Nem adjuk fel!” felkiáltással biztatták, buzdították egymást a gyermekek, örülve egymás sikerének. A mozgás végén a „Rút banya vagyok” játékot játszottuk. A gyerekekkel együtt találtuk ki a játékot, és hozzá a szabályt. Nagyon sokat nevettünk! Felvették a fekete kendőt, és kaptak hozzá egy seprűt. Volt nagy kergetőzés, kacagás. Szerdán megtanultuk a „János úr készül” című kapubújós dalosjátékot amit szintén kapcsolódott a mesénkhez. Ezután ismét dramatizáltuk a mesét, majd következett a boldogságvár puzzle. Ezt eldugtam a csoportszobában, és a gyermekeknek ezeket a darabokat kellett megtalálni, és közösen összerakni. Ez többször is eljátszottuk, akkora nagy volt a lelkesedés. A délelőttöt Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztük be, melyhez mozdulatokat találtunk ki. Ezt is többször ismételtük. Csütörtökön ismételtük a mesét, majd a macis játék következett. „Óvónéni játéka” a Boldogságóra könyvből. Jelzésértékű maci fejdíszt tettem fel. A térkép segítségével, és a feladatok végrehajtásával eljutottunk az iskoláig, ami valóban nagy örömünkre szolgált, hiszen 4 gyermekünk iskolába megy ősztől. Továbbá az iskola pontosan az óvoda mellett van, így megláthatták az iskolát és az udvaron játszó iskolás gyermekeket. Következett a Boldog vár színezése (mese illusztráció). Rájuk bíztam ennek létrehozását, hogy mindenki a saját elképzelése szerint színezzen. Ők maguk fogalmazták meg, hogy most az legyen a cél, hogy nem mennek ki a vonalból színezés során. Következett ismét a mese. A mese végén feltett kérdésekre ügyesen válaszoltak. A mese után játszottuk a „varázshópehelyt”, a képzeletbeli hóesésben. Figyeltünk a megélt érzéseinkre, megfogalmazták ismét, hogy mit szeretnének elérni. Ezután laminált hópelyheket helyeztem el a csoportszoba közepén lelógatva, amin a gyermekek bármikor fújó gyakorlatozhattak. Felragasztottuk a célok elérésének jelét a boldogság várunkra, megbeszéltük, hogy már félúton vagyunk a célhoz, ahhoz, hogy bejussunk a várba. A délelőttöt ismét Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztünk be. Felszabadult, boldog hetet zártunk!