Január- a célok kitűzése elérése
A gyermekek nagyon motiválhatóak egy- egy cél elérésért és belső erő is hajtja őket.
Most azonban nem egy tárgy vagy tevékenység elérése volt a cél. Azt szerettem volna, ha a cél önmagunk szeretete, elfogadása lenne. Ebben az irányban kezdeményeztem játékokat, történeteket. Saját élményeimet szívesen hallgatták a gyermekek. A meséhez kapcsolódó tükörjáték után önbizalom fejlesztő játékokat játszottunk, pozitív megerősítéseket kapva általuk. S, hogy ennek kézzel fogható, látható „ajándéka ” is legyen a gyermekek lerajzolták önmagukat. Nagyon jó hangulat alakult ki, egymást is dicsérték és buzdították közben. A cél célba ért. Önmagunkért 🙂

Az 5. boldog óránk, egy kicsit más volt, mint az eddigiek, ugyanis nyílt nap keretén belül a szülők is részt vehettek rajta. A célom, hogy a szülők is betekintést nyerhessenek egy boldog órába, egy kicsit érezzék át, hogy mi is az a boldogság, milyen érzések szabadulhatnak fel egy ilyen foglalkozáson. A „Boldog vagyok” című dallal kezdtem, minden boldog órát ezzel kezdek, a gyerekek már kívülről tudják a szövegét. Ezután „A kis barátom, hogy vagy?” című játékkal folytattam, ezt is nagyon sokszor játsszuk a gyermekekkel.Felolvastam Boldog Dóra levelét, amiben a gyerekeknek és most a szüleiknek is feladatokat kell teljesíteni, hogy felléphessünk a Boldogság várának 5.lépcsőfokára. Az első feladat, a gyermekeknek egy kirakós darabjait kellett megtalálni a csoportban, amihez kis versikéket is írtam, hogy hol keressék a csoportban pl.: Kipp-kopp kalapács, szól egész nap ez nem vitás, kicsi szegek-nagy tábla, vigyázz, nehogy ujjad bánja (kalapácsos játék). Kesztyű vagyok, de nem bundás, ha felveszel engemet, eljátszom a mesémet (bábos polc) stb…Nagyon ügyesen megtalálták a puzzle darabokat, amiből egy pingvines képet rakhattak ki. Ezután beszélgettünk a pingvinekről, hogyan védik egymást a hidegtől, nekik ez a céljuk, és felhívtam a szülők figyelmét a Pinvintudatosság világnapjára. Egy játékkal folytattam, ahol a kis pingvinek(gyerekek) úszkálnak a jeges vízben, és amikor a zene elhallgat, rá kell állni a jégtáblára. A cél az, hogy úgy húzódjanak össze a jégtáblán, hogy a lehető legtöbben elférjenek rajta, a végén két kislány összeölelkezett, hogy mindketten elférjenek. Majd az „Ezt hideg!” mesével folytattam, ami egy pingvinfiókáról szól, akit az apukája megvéd a hidegtől. Megkértem a gyermekeket, hogy üljenek a szüleik ölébe és együtt hallgassák meg a mesét. Mindenki olyan szépen, csendben figyelt, de a legjobb a lelkemnek, hogy amikor a mese véget ért, megtapsoltak, és a szülők is. Ezután mindenkit egy közös pingvin táncra invitáltam. A következő feladat, ami közelebb visz minket a Boldogság várához hogy, egy előre felragasztott mozgásos pályán egymás kezét fogva kell együtt végighaladni. Cél, hogy a sávokon végighaladva eljussanak a boldogsághoz (szív). Mindenkinek készítettem egy hűtő mágnest, amit emlékbe hazavihettek. Megkértem a szülőket, hogy segítsenek gyermeküknek lerajzolni, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Ezeket egy dobozba beraktuk és nagycsoportos korukban elő fogjuk venni. Megdicsértem a gyerekeket és a szülőket, elmondtam, hogy büszke vagyok rájuk, hogy végig csinálták a feladatokat. Végezetül megkértem a szülőket, hogy fogják meg gyermekük kezét, nézzenek a szemükbe és mondják el nekik, hogy miért büszkék rá. Olyan jó volt látni, ahogy sokan tényleg átéléssel, mosolyogva, szeretettel, ölelésbe burkolózva tesznek eleget a kérésemnek. Annyira megható volt, hogy a szülők közül többen elsírták magukat. A boldog órát a hónap dalával, „Van nekem egy álmom..” zártam, ahol együtt énekeltünk és táncoltunk. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam a szülőktől, nagyon sokan átértékeltek dolgokat. Úgy érzem,megérte, mert adhattam egy másfajta szemléletet ebben a világban, ahol nem a negatív dolgokat kell erősíteni, hanem az apró, pici pozitív dolgokat kell megragadni!