A megküzdési stratégiák
A megküzdésről szóló témánkat egy lazító gyakorlattal kezdtük Bagdi Bella Ellazulni jaj de jó című dalának kíséretében. A relaxált, nyugodt állapotban beszélgetéssel folytattuk, hogy hogyan tudtak elérni, megvalósítani valamit, ami elsőre akadályba ütközött. Erre példákat kerestünk közösen. Pl. zárva volt a bejárati ajtó és ki szeretett volna menni az öltözőbe. Vagy pl. xy nem játszott vele abban a játékban, vagy egyikőjük nem tudott cicát rajzolni……Beszélgetésünk fonalát arra gombolyítottuk, hogy milyen belső erőt, tudást tudunk mozgósítani akadályoztatás során, vagy külső segítséget tudunk-e igénybe venni. Megértették és adekvátan elkalmazzák, hogy az adott probléma nehézségétől függ a mozgósítandó segítség. Olykor kis időre van szükség, hogy eldönthessük, mi magunk is képesek vagyunk legyőzni egy akadályt, társ segítségét, vagy egy felnőtt segítségét kérjük a megoldásban. Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska című meséjét elmesélve hallhatták a gyerekek, hogy a nyuszika is a külső, felnőtt segítségét kérte a mesében, mivel saját tapasztalata még nem volt elegendő a válasz megtalálásához. Ezután egy játék segített a pontosabb megértésben. Mézi, a padlórobotunk el szeretett volna menni néhány helyre, amihez a gyerekek segítségét kérte. Ők navigálták a megfelelő úton, hogy eljusson a célokhoz. Bizonyos helyzetekben még volt olyan gyermek, akinek még társuk, olykor a felnőtt segítségére volt szüksége a megfelelő útirány és lépésszám megtalálásához. A technika engedi és támogatja a próbálkozást, így a legfontosabbat, a belső tudás (önmagunkba vetett hit) erősítését is fejleszti. Hagyunk időt és próbálkozást az önálló megküzdésre. Mottónk: „Képes vagyok rá és nem vagyok egyedül!”.
Boldogságóra Alapprogram
Februárban a megküzdési stratégiákról beszélgettünk a boldogságóra foglalkozásokon. Több héten át foglalkoztunk a témával.
A diákok nagyon lelkesek és érdeklődőek voltak! Többféle családi és iskolai problémát érintettünk, rossz érzésekről és kudarcokról meséltünk egymásnak, amik érnek minket nap, mint nap. Arra jutottunk, hogy lehet és kell is megoldást találni a problémákra. Sokszor egyedül az ember nem tudja azokat megoldani, segítséget kell kérni. Ami szintén nem egyszerű.
Elemeztük azt a témát is, hogy tudunk segíteni magunkon, ha feszültek és zaklatottak vagyunk. Többen ajánlották a meditálást, nyugtató zene hallgatását, mozgást, éneklést, rajzolást – színezést és beszélgetést a barátokkal, családtagokkal.
A foglalkozásokat rövid, vezetett meditációval kezdtük és „Ellazulni jaj de jó!” című dallal zártuk.
Több történetet is feldolgoztunk : Egy uszodai történetet, ahol az egyik fiúnak lecsúszott a fürdőgatyája; egy népmesét, ahol a szegény ember fiának három próbatételen kell átesnie. A diákoknak mindegyik alkalommal eredeti megoldásaik voltak!
Labirintusos színezőket is készítettek a fiatalok.
A hónap végén volt az iskolában a parasport napja. Az egyik helyszínen , az iskolában, Bartos Erika érzékenyítő meséit hallgatták meg a diákok és ezekről készült illusztrációkat színeztek. A másik helyszínen sérült emberekről készült kisfilmeket – Viola és Lili története – néztek meg és beszélgettek róla a diákok. A harmadik helyszínen akadálypályán teljesítették a fiatalok a feladatokat. Nagyon élvezetes program volt!
A gyerekeknek bátorságpróbát kellett teljesíteniük. Előző nap elrejtettem a plüssállatokat, majd másnap reggel megérkezett Pók néni levele, melyet felolvastam nekik. A gyerekek izgatottan várták mit rejthet a levél.ó, és hogyan szerezhetjük vissza a plüssjátékokat. Énekeltünk, verseltünk Pók néninek, és végül egy óriás pókhálót készítettünk neki gyurmából, hogy tudjon hol pihenni. Miután visszaszereztük a plüss állatokat, a gyerekek építőkockából tornyokat kezdtek el építeni közösen. Végül a tevékenység lezárásaként megismerkedtünk a megküzdési stratégiák jelével, melyet kiszínezhettek a gyerekek.
A téma feldolgozását a kedvenc játékunk kiszabadításával kezdtük, amit a macis héten valósítottunk meg a gyerekekkel. Mindenki bátran, ügyesen végezte el a feladatot. Majd az „Aranykulcs” című mesét meséltem el nekik, ráhangolódva a témánkra. A vár ötletet adott a csíráztatós hetünkhöz is, ami szintén a megküzdésről szólt, hiszen a babra fölmászva el kellett érni a kastélyt. Fakockákból szintén jó kis verseny alakult ki- Ki tudja hamarabb felfuttatni a babot? A győzelmet, kudarcot, mindenki másképp élte át. Ezeket az érzelmeket megneveztük, majd mindenki lerajzolta az általa húzott mimikát.
A hatodik témakörhöz értünk, a témánk a megküzdési stratégiák. A téma feldolgozását mesével kezdtem. A mese címe az Aranykulcs. A történet egy olyan királylányról szól, aki a mese elején még gonosz, de a történet végére jóságos és szelíd, tetteit megbánó királylánnyá változik. A sárkány, aki elrabolja a palotából, különböző próbák elé állítja, hogy visszatérhessen az otthonába. A próbákat végül kiállja, a szíve vezeti az úton, megküzd az akadályokkal és végül elnyeri megérdemelt jutalmát. Visszatérhet apjához a palotába. Elnyeri a sárkány szívét, amelyhez az út a jóság és a bátorság.
Óvodánkban a február hónapban a farsangolás volt az aktualitás. Fontos volt a szórakozás, egymás megnevettetése, a közösségi érzés erősítése, a társaskapcsolatok ápolása, és hogy jól érezzük magunkat. Az étkezés is másként történt, a gyerekek egymást megetették pudinggal, ami nekik is nagyon tetszett és jókat nevettek azon, ha összekenődött az arcuk, vagy piszkos lett a ruhájuk vagy a padozat. A gyümölcsök kóstolása is csukott szemmel történt, ízlelés útján megkellett nevezniük a gyümölcsöt, amit kivettek a tányérból és majd elfogyasztottak.
Színespapír felhasználásával, bohócot és szemüveget is készítettünk, amely jól fejlesztette a finommotorikát, szem-kéz koordinációt, színérzéket, esztétikai érzéküket, alakította a helyes ollóhasználatot, ragasztó használatot.
Több alkalommal is versenyjátékokat szerveztem a gyerekeknek. Építettünk tornyot, műanyag poharak felhasználásával. A tornyot megbeszélt szabály szerint kellett felépíteni, a poharakat úgy kellett egymásra rakni, hogy fedjék egymást a felborulás elkerülése érdekében. A torony öt egymásra épülő sorból állt. A poharakat lentről felfelé haladva rakták egymásra. Az alsó sor öt, a második sor négy, a harmadik sor három, a negyedik sor kettő, a legfelső sor egy pohárból állt. Egy gyereknek 15 pohárból kellett tornyot építeni úgy, hogy az megálljon, és ne boruljon el. Egyszerre négy vagy öt gyerek vett részt a játékban, egymás ellen versengve. A többiek szurkoltak társaiknak. Az építés nagyfokú koncentrációt, odafigyelést, kitartást, türelmet, szem-kéz koordinációt, ügyességet igényelt.
A következő játék a gyöngyök felfűzése makaróni tésztára. A tészta függőlegesen helyezkedett el, gyurmába volt bele állítva, ez biztosította a stabil helyzetet. Egyszerre több gyerek is részt vehetett a játékban, a versenyt az nyerte, aki a leghamarabb felfűzte a tésztára a gyöngyöket. Fejlesztette a szem-kéz koordinációt, finom motorikus képességet, kitartást, figyelmet. A következő játék a poharak bejuttatása a célba szívószál segítségével. Először egyedül versengtek mag párosával, csapatban. Az lett a győztes, aki előbb juttatta be a poharakat a célba.
A gyerekekkel székfoglaló játékot is játszottunk. A gyerekek a széken elhelyezkedve várták, hogy megszólaljon a zene, a zenére körbe szaladták a székeket. Amikor a zene elhallgatott, a gyerekek elfoglaltak egy-egy széket. De közben a székek folyamatosan fogytak, akinek nem jutott szék kiesett a játékból. A játék a gyerekek mozgásigényét jól kielégítette.
A versenyjátékok során megtapasztalhatták, hogy milyen az egymás elleni küzdelem, a versengés, a győzelem, a siker az elismerés. A játékban résztvevők elismerést, jutalmat, dicséretet, kaptak. Az első helyezettek sikerélményhez jutottak, az utolsó helyezetteknek el kellett fogadniuk, hogy most nem ők győztek. A játék a kudarctűrő képességüket is próbára tette. A játék során különböző érzelmi megnyilvánulások látszottak a gyerekek arcán, gesztusain. Öröm, vidámság, boldogság, felszabadultság feszültség, izgalom, az indulat, szomorúság, düh, bánat.
Az ötödik témakör feldolgozása a célok kitűzése és elérése. A gyerekekkel megismertetem a Boldog vár meséjét, majd ezt megbeszéltük. Hogyan jutott el János a Boldog várhoz, milyen akadályok állták az útját. Útja során, hogyan segítették a színes kövek, hogyan érte el a célját. Hogyan lett a boszorkányból szépséges királykisasszony, és a Boldog várba hogyan költözött be a boldogság. Ezáltal gyakoroltuk a szövegértést, az ok, okozati viszonyok közötti összefüggés megértést. Sokan kiszínezték a Boldog várat, a szépen színező gyerekek jutalmat kaptak.
A munkafüzetben található feladat segített a téma további feldolgozásában. Ki milyen célt szeretne kitűzni. Sokan választották célul, hogy meg tanuljanak olvasni, szépen írni, festeni, rajzolni, helyesen cipőt kötni, jól számolni és úszni. A gyerekek már készülnek az iskolába, ezért sokan szívesen dolgoznak a kisméretű kockás füzetbe. Céljaik eléréséhez az óvodai élet mindennapjai is hozzá segítik a gyerekeket. Távolabbi célokat is meghatároztunk, milyen foglalkozást választanának, amikor már felnőnek. Mit kell azért tenni, hogy elérjük a célunkat. Fontos a türelem, akarat, kitartás, figyelem, koncentráció, feladattudat kialakulása és a szabályokhoz való alkalmazkodás.
A gyerekekkel gyakoroltuk a cipő kötés technikáját, de ez még továbbra is kitűzött cél maradt, ezt még többször meg kell mutatni és ismételni kell.
A téli idő beálltával leesett az első nagy mennyiségű hó, ezért ellátogattunk a római katolikus templomkertbe csúszkálni. Célunk volt, a mozgásigény kielégítése, mindenki jól érezze magát a friss levegőn, és a balesetveszély elkerülése. Célunk volt még, a félelem leküzdése, a meredek domboldalon mindenki bátran csúszon le.
A gyerekekkel boltosjátékot játszottunk, a szerepjáték során a legfontosabb célunk a vásárlási szokások megismertetése és a köszönési és illemszabályok gyakorlása volt.
A tornateremben a félelmeink leküzdése volt a cél. A feladat az volt, hogy mindenki másszon fel a bordásfalra, amilyen magasra mer.
A hónap során több alkalommal is meghallgattuk, Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalt, a Repülj velem albumról
Egy lépcsővel közelebb kerültünk boldogsághoz. Az ötödik lépcsőfokra felragasztottuk a célok elérésének a jelét.
„Nem a bukás dönti az embert a kárhozatba, hanem az, ha nem áll fel.”
A hétfő reggeli áhitaton a következő pályázatot hirdettem ki:
Ugye láttatok már azon a bizonyos t-vel kezdődő közösségi médián olyan rövid videókat, amelyekben az „of course ….”, illetve a „még jó, hogy …”, vagy „nem ér véget a világ ….” kifejezésekre építenek.
Például egy egyszerű mondat: „Tizenkettedikes vagyok, még jó, hogy ….
Vagy: Kőrösis vagyok, nem dől össze a világ, ha ….. .” stb.
Feladat: Készítsetek néhány másodperces videót (akár többet is), hogyan kezelitek a sikertelenségeteket, az esetleges kudarcotokat, hogyan álltok fel belőlük? A videón legyen felismerhető, hogy az iskolánkban vagytok!
Három osztályunk is jelentkezett a fenti felhívásunkra, akik által készített videók is megtekinthetőek.
Csupán néhány idézet a videókon szereplő gondolatokból, hogyan küzdenek meg tanulóink a hétköznapok nehézségeivel, illetve hogyan öntötték gondolataikat vicces formában, öniróniáva a következő mondatokba:
9. C
„Kőrösis vagyok, persze, ha reggel nem tudok mit felvenni, akkor ott van az a jó Kőrösis pulcsim.” Kőrösis vagyok, persze, hogy az első órám a pincében van, a következő pedig a harmadik emeleten, de én szeretek lépcsőzni….. „ „Kőrösis vagyok, még jó, hogy a postásnak is Áldás, békességet! köszönök, de legalább nem kell gondolkodnom, hogy Csókolom!, vagy Szia!”
9. D
„9. D-s vagyok, persze, hogy az összes tablót végignéztem
….. , persze, hogy az egyik óránk a pincében, a másik a legfelső szinten lesz.
……. persze, hogy Ukrajna a legjobb!
……. persze, hogy ha valaki kitalál valamit, mindenkinek vele kell tartani!” stb.
Persze, hogy a jó kedv, a humor és az önirónia a legjobb megküzdési stratégia!
A rejtvényfejtők napján a gyerekek több puzzle-ét is kiraktak közösen. A csoportban több kis gyerek is szeret puzzle-t játszani, mivel több nem magyar anyanyelvű gyermek is jár hozzánk ebbe a játékba szívesen bekapcsolódnak. A mozgásban jók, így az összetett akadálypályán szívesen küzdöttek meg a különböző nehézségű feladatokkal.
December hónapban járunk. A boldogságórák negyedik hónapjának a témája a Boldogító jócselekedetek. Ez a hónap az ünnepi előkészületekről szólt. Az adventi gyertyagyújtásról, a Mikulásvárásról, a család fontosságáról, a szeretetről, a jó cselekedetekről, a karácsony előtti előkészületekről.
A gyerekekkel megbeszéltük az advent jelképeit, a négy gyertya fontosságát (hit, remény, szeretet, békesség). Karácsonyhoz közeledve minden héten meggyújtottunk az adventi koszorún egy újabb gyertyát. Az első héten már nagyon vártuk a Mikulást. Elkészítettük a levelet a Mikulás számára, amelybe a gyerekek belerajzolták mit szeretnének ajándékba a nagy szakállútól. A szülők feladata volt, hogy feladják a levelet a postán, (jelképesen). Természetesen a gyerekeknek jól kellett viselkedniük, és otthon és az óvodában is. A Mikulás csak azoknak a gyerekeknek hoz ajándékot, akik jó cselekedeteket hajtanak végre. Minden jó cselekedetért, szívecskét kaptak jutalomként. Készítettünk mikuláscsizmát, sablon forma kivágásával, majd mozaik papírdarabokkal diszitették. A várva várt Mikulás megérkezett. A gyerekek örömmel fogadták a megérdemelt jutalmat, (a mikuláscsomagot és a játékokat.) a jó cselekedetekért cserébe. Egész hónapban a család fontosságáról , a szeretetről, az ajándékozásról, a megbocsájtásról, a jutalomról beszélgettünk. Felidéztük az eddig tanultakat Jézus születéséről, születési körülményeiről, szüleiről, látogatóiról, a hírnőkről a helyszínről. A gyerekekkel karácsonyi műsorral készültünk, amelyet az óvoda udvarán adtunk elő. Jézus születéstörténetét ismertettük meg a nézőközönséggel Felkérésre még az idősek otthonába is elvittük a betlehemezést, kántálást, csillagozást. Karácsony előtt készítettünk karácsonyfát. Fenyőforma kivágásával, festéssel, díszítéssel. Üdvözlőkártyát is készítettünk, jó kívánságokkal tele az ünnepekre. Az angyalka a jóságot jelképezte, mi is legyünk olyan jók, mint az angyalok. Mézeskalácsot is, sütöttünk, amely nagyon jól erősítette az összetartozást. A csoportszobánkban karácsonyfát is öltöztettünk, kandalót készítettünk, amely hangulatosabbá tette az ünnep várást.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A Boldogságóra elején a problémákról, kudarcokról, nehézségekről, fájdalomról beszélgettünk. Elmondták, hogy ki vagy mi az, ami őket megnyugtatja, megvigasztalja. Az órára mindenki elhozhatta kedvenc játékát, amit csak akkor tudott visszaszerezni, ha az akadályokat teljesítették. A foglalkozás végén a Cápatámadás játékot játszottuk el.
