Boldogságóránk e havi témájában megpróbáltunk a mindennapjaink apró örömeire fókuszálni, s célzottan figyelni arra, hogy ha nem is érezzük minden napunkat jónak, mégis mindegyikben van valami jó.
Heti foglalkozásaink során több minden is mosolyt csalt az arcunkra, mégis az egyik leginkább összekovácsoló eseményként a március 15-éhez fűződő kézműves foglalkozásainkat sorolnám, melyek remek légkört teremtettek ahhoz, hogy az alkotás folyamata során kötetlenül és oldottan tudjanak beszélni azokról a dolgokról, melyek örömöt okoznak számukra az életben.
Boldogságóra Alapprogram
Öröm várat készítettünk.Az ablakokba írták bele a gyerekek, hogy mi okoz nekik örömet.
Alsózsolcai Herman Ottó Ált.Iskola és AMI.
Megküzdöttünk ezzel-azzal…
Január a kezdetek, valami elindulásának hónapja. A tervek, tettek végrehajtásához tervezésre van szükség. Mi is sokat beszélgettünk erről a gyerekekkel. Szerencsére sok ötlet, elképzelés, vágy fogalmazódott meg bennük, mintegy üzenve, hogy a jövő nem üres. Még sokat kell munkálkodni, de egy jó célért, a szép jövőért megéri tenni. Ezt örökítették meg a gyerekek.
Elolvastuk ‘A türelmetlen nyulacska’ c. mesét. Majd megbeszéltük mi volt nehéz a nyulacskának? Milyen érzések voltak benne a mese elején és végén? Sokszor a gyerekeknek is nehéz a várakozás, kivárni valamit, valakit. Napi szinten gyakorolják a türelmet, hogy nem vágok a másik szavába, nem mindig én vagyok az első stb. A gyerekek szerint a nyulacskák fogócskáznak sokat, hogy elüssék az időt tavaszig.
A mozgásos relaxációs tevékenység során különféle állati mozgásokat jelenítettük meg. Voltunk ugrándozó izgatott nyulacskák, settenkedő rókák, éhes vaddisznók, félénk őzek. A gyerekek nagyon élvezték a külfönéle mozgások megjelenítését, melyet sokszor hangutánzás is kísért. A hónap során a szoksásonál több figyelmet próbáltam arra szentelni, ha valami nehézség, elakadás éri őket, hogy arra koncentráljanak miként tudják az adott helyzetet megoldani, és ne ragadjanak benne a problémában.
Elalvás előtt elolvastam a gyerekeknek ‘Cirmi a sötétben’ c mesét. Egy cicáról szól a történet, aki mindentől megijedt, félős volt, és még az egerek is kicsúfolták. Cirmit nagyon zavarta minden, szeretett volna bátor macska lenni, de még a saját árnyékától is megijedt. Egyik este azonban különös álma volt. Egy padláson találta magát, ahol egy tükör volt. A tükörbe nézve egy tigris képét látta, ám ez a tigris nem volt más, mint ő maga. Tetszett neki, hogy ilyen nagy, erős. Reggel mikor felkelt, valami megválzotott benne. Különös bizsergést érzett, igazi tigrisnek érezte magát, és olyan dolgokat csinált, amik azelőtt megrémísztették. Olykor nem kell más, minthogy higyjük saját magunkban, és magunkat győzzük le, a félelmeinket.
Bevezetésként eljátszottuk a ‘Pingvinek a jégtáblán’ játékot. Leterítettem a földre egy pokrócot, ami a jégtábla, az körül pedig van a víz. A gyerekek a pokróc körül totyognak. Ám olyan erősen süt a Nap, hogy a jégtábla egyre kisebb és kisebb (ilyenkor minden kör után kisebbre hajtom össze a pokrócot). Amikor elhangzik a ‘Vihar közeleg’ mondat, a gyerekeknek fel kell állniuk a jégtáblára. Akinek sem sikerül felállnia, azt elviszi a víz sodrása. A gyerekek mindig örömmel játssszák ezt a játékot. Utána a ‘Pingvin, aki mindent tudni akart’ c. mesét olvastuk el. Megbeszéltük Ottó álmát, vágyait, valamint nehézségeit. Sokat beszélgettünk arról, hogy sokszor céljaink megvalósulásának akadályozói nem mások, mint mi magunk vagyunk. Néha elég csak egy kis erőfeszítés ahhoz, hogy elérjük céljainkat, máskor pedig ez egy hosszadalmasabb folyamat. Az úton jöhetnek akadályok is, de ha igazán teszünk céljainkért, akkor előbb vagy utóbb, de el tudjuk érni őket. Fontos, hogy apránként tegyünk megvalósulásukért.
A mozgásos relaxációs tevékenység lezárásaként több alkalommal meghallgattuk a hónap dalát, melyre szabadon mozoghattak.
Többször is meghallgattuk a hónap dalát, nagyon tetszett a gyerekeknek. Ezután az idézetek közül néhánynak a tartalmi lényegéről beszélgettünk, majd a számunkra sokat jelentő apró örömökről. Sok-sok kedves gondolat jutott a gyerekek eszébe, szép emlékek, néhányan el is érzékenyültek a foglalkozás alatt.
Elkészítettük az ajtódekorációnkat az otthoni apró örömökkel kapcsolatban, nagyon örültem annak, hogy több kisgyermeknél is a szeretet, a figyelmesség, a társas kapcsolatok fontossága, a természet és az állatok szeretete került előtérbe.
Nagyon jókedvűen és lelkesen gyűjtötték csokorba a gyerekek, hogy mi mindennel csempészhetnek apró örömöket a napjukba.
Siófoki Széchenyi István Általános Iskola Kiliti iskolarész
Ebben a hónapban kicsit több boldogságórát tartottam, mert tapasztalataim szerint a problémákkal való megküzdés és az önegyüttérzés a legnehezebben tanulható képességek közé tartoznak. Különösen akkor, ha az osztályban több kisgyereknek is indulatkezelési problémái vannak. A téma bevezetésekor megbeszéltük, hogy mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe, ami szomorúvá, feszültté, esetleg dühössé, elkeseredetté tesz minket. Azonban meg lehet tanulni, hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket, hogy könnyebb legyen lecsillapítani magunkban ezeket a rossz érzéseket. Megtanultuk a pillangóölelést. Azóta ketten is mesélték, hogy otthon megtanították az anyukájuknak, amikor látták rajta, hogy feszült. Ezt külön öröm volt hallani! Összegyűjtöttük a negatív érzelmeket és sorra vettük, ki szokta valamelyiket érezni a testében valamilyen formában. Ezekről képeket is néztünk, majd a gyerekek saját rajzaikon színekkel is ábrázolták. Ezután olyan képeket mutattam, amelyek különféle módszereket ábrázoltak a feszültség oldására. Megbeszéltük, ki melyiket szokta alkalmazni, illetve ki lehetett egészíteni a felsorolást. Speciális helyzetben voltunk, mert éppen óra előtti szünetben történt az egyik tanulóval egy számára óriási traumát okozó konfliktushelyzet, amit ő nem a legmegfelelőbb módon próbált „túlélni”. Ezt a helyzetet is megbeszéltük és próbáltunk más módszereket javasolni neki indulatai lecsillapítására. Ezután a közös megküzdésre helyeztük a hangsúlyt játékos formában: nehezített gimnasztikát végeztünk, majd vak kígyót játszottunk, aztán mindenki beszámolt a tapasztalatairól. Következő alkalommal a javasolt feldadatok közül a jószerencse-balszerencse történetével foglalkoztunk. Végül arra jutottak a gyerekek, hogy minden attól függ, hiszünk-e abban, hogy képesek vagyunk megbirkózni minden nehézséggel. Eljátszottuk az „állati állapotokat”. A nyuszi, róka, őzike mozgása közt nem sok különbség volt, viszont a jóllakott vaddisznó már egész másképp festett! Kicsit nehéz volt elsősként megragadni a feladat lényegét, hiszen számukra mindegyik mozgás örömteli volt, nehezen élték bele magukat a feszült helyzetbe. Végül Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó c. zenés relaxációját próbáltuk ki.
