Ez a téma nagyon közel állt gyermekeinkhez, bár a rohanó mindennapokban nem mindig fókuszáltunk az apró örömökre, amik folyamatosan körül vesznek bennünket. Számomra ez a terület összekapcsolódott az optimizmussal, a környezetünkben meglévő jó dolgok észrevételével is. A gyermekek számára elsősorban az érzékszerveiken keresztül közelítettük meg ezt a területet, érzékelő játékokon keresztül. Az első lépcső az apró örömök élvezete felé azok észrevételére való képesség megszerzése, elsajátítása. Ezt elsősorban beszélgetéssel, játékokkal segítettem, „örömleltárt” készítettünk közösen, képeket nézegettünk a szép emlékekről. Az érzékszervek által szerzett jó érzések (látás-színes világ, hallás-kellemes zene, madárcsicsergés, ízlelés-finom falatok, szaglás-virágillat, tapintás-puha plüssállat) mind-mind együtt alkotják az apró örömeink nagy részét, melyekről igyekeztünk tapasztalatokat szerezni a gyerekekkel. A „Mi jót látok?” játékot is többször játszottuk együtt és egyre több dolgot fedeztek fel a közvetlen környezetükben, amiknek örülni lehet.
Boldogságóra Alapprogram
A foglalkozást a szőnyegen ülve kezdtük. Körbe küldtük a szeretetteljes simogatást, baráti ölelést. Képek segítségével felidéztük, hogy mit tudtunk meg idén a boldogórákon. A pillangó ölelés után, egy akadálypályán kellett átjutniuk, ahol segítették, bátorították egymást. A boldogságvárhoz érve felrakták az emlékképeket. Mindenkit bevártunk a boldogság szigeten.
A mese felolvasása után, beszélgettünk arról, hogy vajon boldog volt-e a nagyravágyó feleség. Mi a különbség a kívánság és az egyéni célkitűzés között. Milyen érzés elérni egy kitűzött célt? Milyen célokat kellene megvalósítanunk egy jobb osztályközösségért? Majd elkészítettük az osztály céljairól szóló plakátot.
Egy korábbi projekt- feladatot készítettek el a gyerekek, kisebb csoportokban, több osztályfőnöki Boldogságóra keretein belül.
Kreatívak , lelkesek voltak.
Büszke vagyok rájuk!
Néhány leány ötletéből futottunk „repkedve”.
A fiúk nem repestek érte, de mégis bekapcsolódtak:-)
Magam is csatlakoztam, bár a tempót kevésbé tudtam tartani.
Jó kis futás volt a nagy meleg ellenére, és a Liget árnyas fái alatt picit kellemesebb is…
A csoportos Micimackó tornánk után, boogiztunk a hónap dalára. Beszélgettünk a mozgásról, hogy miért fontos, mit tegyünk, hogy egészségesek legyünk. Megbeszéltük, melyek azok a foglalkozások, ahol sokat számít a gyorsaság, az erő. A „rendőr” kiképző pályát mindenki fáradtan, de boldogan teljesítette.
A megnövekedett mozgásigény kielégítése ebben az életkorban az egyik legfontosabb teljesítendő feladatunk, ezért amikor csak lehet, lehetőséget teremtünk a mozgásra.
Jól tudjuk, hogy együtt minden sokkal könnyebb, sokkal jobb. Jobb együtt játszani, énekelni, vagy akár enni is. Ezért fontos, hogy a társas kapcsolatok ápoljuk, s kimutassuk a másiknak, hogy fontos nekünk.
Mivel senkinek nincs két egyforma napja, ezért nekünk is elfogadónak kell lennünk, még ha ez nem is minden esetben megy könnyen. A csoportban a korona a jelképe annak, hogy bár nehéz sokszor akár bocsánatot kérni, akár odaadnia játékot, de mégis sikerül, mégis meg tudjuk tenni.
Nagyon sokat beszélgetünk a megbocsátásról, annak fontosságáról. S arról, hogy mindig el kell mondanunk a másiknak, hogy megbocsájtunk, mert attól mindenkinek sokkal jobb lesz.
