A méhek világnapjához kapcsolódott a májusi Boldogságóránk.
Előzménye volt, hogy bevezettük a csoportban a „hangulat mérőt” (mosolygós, mérges és semleges arcra kell a jellel ellátott csipeszt feltenni), így már több alkalommal beszélgettünk az érzelmekről, igyekeztünk az aktuális érzelmeinket felfedezni, és elmondani, hogy mi okozza. Nehezebb kérdésnek bizonyult: Mi tudná jobbá változtatni az érzéseidet?
Először a Morgós medve és a szorgos méhecske című mesével foglalkoztunk. Meglepően jól követték a gyerekek a mesét, és a beiktatott feladatokat is remekül végezték. Másnap visszatértünk a mesére. Segítő kérdésekkel irányítottam a beszélgetést. Arról is szó esett, hogy ki mit szokott tenni azért, hogy jobb kedve legyen? (ez a kérdés a múlt hónapban is felmerült) Milyen hatása van a mérges embernek/gyereknek a többiekre? Milyen módokon lehet segíteni a másiknak?
A méhek világnapjához kapcsolódó beszélgetésben a méhecskékről beszélgettünk, középpontban a szorgalom fogalmával. Bár használjuk a szót a mindennapokban, egy kis pontosítás és mozgásos játék tovább mélyítette a fogalom megértését.
A tormateremben játszottunk, mert az időjárás mást nem engedett, de így is vidáman szedegették a méhecskékké változott gyerekek a színes labdákból álló virágport a megfelelő színű karikába.
Citrom illatú só-lisztgyurmából (sárga és kicsi fekete) méhecskét, papírtányérból és színes papírszirmokból virágot készítettünk.
A téma lezárásaként ének és gitárjátékot hallgattak meg a gyerekek: Erdő mélyén, odvas fában (francia dal)
A hónap témájához remekül tudtam kapcsolni az Önbizalom Program aktuális, pozitív kapcsolatok témakörét is. A mese kapcsán a maci és a méhecske kapcsolatáról, valamint a megbocsátás és a jó szándék fontosságáról is beszélgettünk.

Kiscsoportosok vagyunk, sokat mozgunk, gyakoroljuk a különböző gyakorlatokat, de úgy gondoltam valami mást mutatok a gyerekeknek. Az egyik kisfiú azt mesélte otthon: „Nagyon érdekes dolgot csináltunk a Gabi nénivel. Futottunk az udvaron összevissza…
Nos a futkározás a következőképpen történt: Kihasználtam a jó idő adta lehetőséget és az udvaron tornáztunk egy nagyot. Mivel az óvoda udvara több részre tagolódik az épület körül, ezért azt terveztem, hogy minden zegzugot bejárunk. Meg is tettük. Két fontos szabály volt. Csak utánam jöhetnek a gyerekek és egymásra nagyon kellett figyelniük. A feladatok egyszerűek voltak, ám mégis sokkal lassabban teljesítették a gyerekek az „irányított” mozgásokat, mintha csak szabadon játszottak volna! Mászókára fel-és lemászás, átbújás a rotikomon, csúszdára fel-le, no és persze futás itt és ott, kanyarogva, dombra. Bár néha volt egy kis várakozási idő – addig legalább pihentek – de nagyon ügyesen és lelkesen végigcsinálták a feladatokat!

„Testmozgás”
A foglalkozást relaxációval kezdtük „Égig érő fa vagyok ,megnövök,mint a nagyok”.
-„Tüdőtakarítás”
-Óriásjárás.
Állati erő: „Érezzétek az állatok erejét és azt ,hogy ti is egyre nagyobbak és magabiztosabbak
lesztek.”Krokodil erős harapása.
-Stabil vagyok ,mint egy hegy.
Bagdi Bella:Jól érzem magam boogiera közösen táncoltunk.
A foglalkozást zöld színű ételek színezésével fejeztük be.

2024. május
Mozgás hónapja
Hétfői napon virágkaput készítettünk a gyerekekkel, amit kitettünk a folyosóra, hogy más csoportok is használhassák. A Dadus nénink Boldogság kapunak nevezte el. Amikor leültünk a szőnyegre, elővettük Dórit, aki rávezette a gyerekeket, hogy mit fogunk ebben a Boldogság hétben csinálni. Elmondtam a gyerekeknek a heti tervezett programokat, és hogy mit kell majd csinálniuk. Nagyon örültek neki, hiszen mozgalmas hetünk lesz. A búcsúztatóra gyakoroltunk dalokat, verseket válogattunk. Természetesen táncoltunk zenére, most a Gyermek volt minden óriás… (Judit és a Zenemanók) dalra táncoltunk. Dóri mozgását kellett utánozni, és gyümölcsevés után a közeli játszótérre mentünk.
Kedden a Pinto Ranch-re mentünk, ami egy magán kézen levő parti pajta. Ahhoz, hogy oda menjünk, 1,8 kilométert kellett emelkedőn felfelé megtennünk. Mirtillt kiskocsival húztuk, mert megsérült a térde, és nyújtott lábbal tud csak sétálni. Állatokat etettünk, törpe lovakat, bocit, szamarat, alpakkákat, köztük egy egyhetest is, nyuszikat, kengurut. Voltak papagájok, mókus, tyúkok, kakas, bárányok, kerti tó tele koi ponttyal, arany hallal. Az etetés után almát ettek, ittak, és sorversenyeztek. Fociztak, táncoltak, kincset kerestek. Nagyon dekoratív, szép környezetben voltunk, minden tökéletesen kiépítve egy nyugalom szigetéhez. Biztos, hogy nem utoljára voltunk itt.
Szerdán a nagycsoportos gyerekek töltögették a ballagó kiskönyvüket, és teljesen maguktól lerajzolták Boldog Dórit, sőt a boldogság lépcsőt, és a Boldogság kastélyt is. Gyakoroltunk kicsit a búcsúztatóra, de előtte mindenkinek húzni kellett a pozitív gondolatok kártyákból, amit fel is olvastam nekik. Raktam az asztalra rengeteg állatokat ábrázoló képet (Mi lennék, ha állat lennék? kártyacsomag) mindenki húzott magának egyet, megmutatta társainak, és el kellet mondani, miért azt választotta. Mirtill azért választotta a pávát, mert az apukája kedvence. Szeretem a balagó versek tanulásánál, hogy ők is érzik, búcsúzunk! Néha sírva fakadok, Ők nagyon figyelnek, és mindig megígérik, hogy majd sokszor meglátogatnak, illetve az is felmerült ötletnek, hogy magukkal visznek. Az aulában a kiscsoportosok műsorát néztük meg, akik nagyon ügyesek voltak, azután udvarra mentünk. Az udvarunkat a Búzavirág csoport évzárója miatt ki kellett ürítenünk, mindenki lelkesen dolgozott.
A csütörtöki napra azt találtam ki, hogy ma nem alszunk délben, mert egész napos kirándulásra megyünk. Ezért az önkormányzattól elkértem (egy anyuka segítségével) a csömöri Természetismereti parkban levő épület kulcsát, hogy ha esetleg eső lesz, akkor tudjunk hova bebújni, és legyen egy hely, ahova bepakolunk, ha megyünk a közeli Bulgár kertbe a játszótérre. Szóval reggeli, és fogorvosi vizsgálat után, kb. negyed tízkor a kis hátizsákjukkal útra keltünk, elsétáltunk az ÖKO parkba, ahol a fűbe lepokrócoztunk, evés, ivás, pihenés. Utána felfedeztük a szép, patak part köré épült természetet bemutató táblákat, fából készült utat, hidat, kis gémes kutat, amit ki is próbáltunk. A park felfedezése után ebéd (hideg élelmet kértünk az étkeztetőtől), és útra keltünk a játszótérre. Mirtillt a fájós lába miatt kiskocsiba húztuk. Nagyon modern, csupa izgalmas játékkal játszhattak, a patak vizét „megfogtuk”, mert olyan híd van rajta, amin beért a kezük. Kipróbáltuk a szakadékra való fel, és lefutást. Szegény Lili a másodiknál gurult egy picit a végén, de nem történt baj. Visszamentünk a parkba, és jött a meglepi, pizza. Pizza evés után a patak melleti dombot, és erdőt másztuk meg, illetve lovardát, és egyik csoporttársuk házát néztük meg, aki épp beteg volt, így csak messziről kiabáltunk, és integettünk, hogy ”Szia Domi!!” Három óra után pedig szállingóztak értük a szülők, egészen fél ötig. Nagyon jó nap volt!
Péntekre megérkezett az eső, így benn voltunk, egy kis készülődés a búcsúztatóra, utána zenét ígértem. Kapcsolnám be a telefonról a zenét bluetoosos magnóra, és pont akkor láttam, hogy kaptam emailt a Boldogságóra csapattól, Évitől. Fel is olvastam nekik, és megköszöntem, hogy ezt azért kaptam, mert ilyen ügyesek, és szeretik a Boldogságórákat. Pont ott volt a Dadusom is, Neki is megköszöntem, hogy mellettem áll, mikor kitalálok valami ’őrültséget’. A gyerekek cukin átöleltek, és kezdődött a tánc. Bella: Jobb Veled a Világ! zenéjére. Körjátékoztunk, énekeltünk, és szoborjátékoztunk. Délután a hagyományos Óvodai Sport nap kövelkezett, amit az eső miatt az óvodában benn tartottunk meg. Ez is jól sikerült.