Megtapasztalták a kis csoportos gyerekek, hogy a jó mindig kifizetődő. Ha mi jót cselekszünk valakivel, akkor azt többszörösen visszakapjuk. Ezért osszuk meg egymással a játékot, ezért legyünk kedvesek a társunkkal.
Boldogságóra Alapprogram
Az optimizmust a képen látható tobozzal szemléltettem. Bár leesett a termés a fáról, talán egyedül volt a fa alatt, de mégis milyen jó, hogy ott volt, mert mi megtaláltuk, és a csoportszobánk ékes dísze lett. És ez a kis toboz, boldogabb, mint valaha.
A kis méhecskék tudják, hogy az örömök csalnak mosolyt az arcunkra, s mindig megbeszéljük, hogy az aktuális cselekedeteinkkel örömet szereztünk-e a társunknak. Ha esetleg nem, akkor hogy mit kellett volna másképp csinálni.
Kis csoportos gyerekeknek próbáltam a mindennapokban rávilágítani a hálára, a hála fontosságára. Ehhez az udvarunkon lévő hálafát hívtuk segítségül, s körülötte fejeztük ki a hálánkat. Például azért, hogy hálásak vagyunk, hogy ilyen sok játékkal játszhatunk, vagy itt van nekünk a hálaadó fa.
A héten a tanév utolsó foglalkozásához értünk. A gyerekek meg is kérdezték: Akkor már több nem is lesz? De megnyugtattam őket, hogy szeptemberben folytatjuk…
Visszaemlékeztünk az elmúlt óráinkra, mit csináltunk, kinek milyen emléke, élménye maradt meg az emlékezetében? Örömmel hallgattam őket, hogy lelkesen idézték fel a számukra maradandó feladatokat, meséket, dalokat.
Az utolsó óránk sem maradhatott el a hónap dala nélkül. Közös rajzot is készítettek. Egyesével egészítették ki a rajzot a fantáziájuknak megfelelően. Önbizalomnövelő delfint is színeztek a gyerekek. Természetesen kibogoztuk mit is jelenthet a fenntartható boldogság is.
Jó hangulatú, vidám óránk lett ez is.
Ahogy végignéztük szeptembertől az elkapott pillanatokat,úgy szembesültünk azzal mennyi minden történt velünk ebben az időben ősztől nyárelőig. Nem sok idő, de mégis rengeteget tanultunk egymástól, sokat változtunk és szerencsére rengeteg boldog pillanatunk volt. Ez a legfontosabb szerintem. A gyermekek nevetése, kacaja a legszebb zene a világon.
Nem is gondolnánk milyen keveset mozognak a gyerekek. Pedig a mozgás mindig öröm. Mindenféle mozgásos tevékenységet szívesen, örömmel, vidáman végeznek a gyerekek.
Imádják a mindennapos testnevelést, a testnevelés foglalkozásokat, de a kinti, az udvari szabad mozgást szeretik a legjobban. Felsorolni sem tudom mennyi mindent fejleszt például egy egyszerű labdajáték. Én dobom, te elkapod. Igyekszünk minél több időt tölteni az udvaron a gyerekekkel és játszani velük vidáman, együtt, önfeledten.
Szilvási Általános Iskola Felsőszilvási Általános Iskolája
Az idézetek nagyon motiválóak és elgondolkodtatóak. Sokat beszélgettünk ezekről. A ” Cseppnyi jóság…” kezdetűt érezték a gyerekek a hozzájuk legközelebb állónak, ezért ezt leírtuk a füzetbe. A hála szót többször is kirakták a különböző tanszerekből. Az új taneszközökért hálásak, örülnek neki, de ennél is jobban a barátaikkal való találkozásnak !