Novemberben a társas kapcsolatok ápolása témakörrel foglalkoztunk. Nagyon örültem ennek a témának, mert nagyon fontosnak tartom az óvodai csoportunkban kialalult barátságok ápolását.
A foglalkozást most is relaxációval kezdtük, és meghallgattuk, majd elénekeltük a Ha Boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalt. Ezt követően megkerdeztük egymástól, hogy ki hogy érzi magát. A temafeldolgozás most is mese segítségével valósult meg, majd elővettük Boldog Blanka és Szomorú Szilárd képét, és szituációs játékot játszottunk. Megbeszéltük, hogy ki hogy vigasztalná meg Szilárdot,mit tennénk hasonló helyzetben. A foglalkozás zárásaként színes karikákkal kötöttük össze egy nagy körbe csoportunk tagjait, ezzel jelezve a baráti kapcsolatokat.
Boldogságóra Alapprogram
Október hónapban az optimizmussal foglalkoztunk a gyerekekkel. Eleinte aggodalommal töltött el, hogy hogy fogják a gyerekek megerteni ennek a szónak a jelentését, de nagyon ügyesek voltak, és hamar ráérteztek az optimizmus jelentésére.
A foglalkozást relaxációval kezdtük, majd Szomorú Szilárd és Boldog Blanka következett. Két csapatra osztottam a gyerekeket, és a Boldog csapat feladata volt, hogy jó kedvre derítse a szomorú gyerekeket. Nagyon tetszett a gyerekeknek ez a játék, csak kevés ideig tudták eljátszani a szomorúságukat. Ezután elmeséltem nekik Tódi törpe történetét, majd mi is felvettük a varázsszemüveget, és a varázstükörbe nézve mindenki elmondta, hogy milyen jó tulajdonságaink vannak. Egymásnak is segítettünk megfogalmazni a bennünk rejlő pozitív értékeket. A foglalkozás végén szintet léptünk a boldogság várába vezető lépcsőfokon.
Ebben a hónapban már rutinosan szedtük össze az egyes nehéz helyzetekre a megoldásokat, megküzdési stratégiáinkat a hétköznapi próbatételeinkhez igazítottuk.
Összeszedtünk pár olyan technikát is, ami egy általános lehangoltság ellen jól bevethető. 🙂
Az új nevelési évben 6 kiscsoportos gyermekkel gazdagodott csoportunk. Ismét elmeséltem nekik, hogy hónapról hónapra új témával kapcsolatban fogunk játszani, amit úgy érzékeltettem velük, hogy készítettem egy boldogság faliújságot. A faliújság legfelső részén helyeztem el a boldogság várát, amibe majd mi is fel fogunk jutni a lépcsőkön lépkedve. Egy kis katicabogárral fogunk hónapról hónapra lépkedni a lépcsőfokokon. (kép)
A foglalkozást relaxációval kezdtük, majd elmeséltem nekik Bezzeg Andrea: A hálafa története című mesét. A mesét követően beszélgettünk a hála érzéséről, és arról, hogy szerintük hogy érezte magát a fa. Ezt követően színes papírokból kivágott falevelekkel díszítettük a hálafánkat. Minden gyermek egy levelet helyezhetett el a fán úgy, hogy közben lehetősége volt megosztani velünk egy óvodai és egy otthoni dolgot, amiért hálás. Nagyon megható dolgokat hallottam, nagyon jó hatással volt rám és a gyermekek közötti baráti kapcsolatokra ez a játék. A foglalkozást úgy zártuk, hogy körbe ültünk, és „továbbadtuk” az ölelést egymásnak, majd megkértem a gyermekeket arra, hogy otthon bátran mondják el a szüleiknek, ha úgy érzik hálásak nekik valamiért, mert biztosan nekik is nagy örömet tudnak okozni ezzel.
Maci csoport
A mesét több nap elmeséltem egymás után. A harmadik nap beszélgettünk a mese történéseiről, kibe milyen érzelmet keltett a Nagykatica viselkedése, vádaskodása. Ők mit tettek volna Kiskatica helyében. Sokan sajnálták a Kiskaticát és azt mondták, hogy nem érdemelte meg a segítséget a Nagykatica. A saját mindennapi csoportos életünkből is találtunk „hasonlatot”. Hiszen ha segítünk lehetőséget adunk a másiknak a változásra, hogy megjavuljon.
A színezőből mindenki kiválaszthatta azt a szereplőt amelyiket akarta és kiszínezhette az elképzelése szerint.
Januárban kitűztünk osztály és egyéni célokat is.
Több-kevesebb sikerrel sikerült is ezeket betartani. 🙂
Óvodai szintű csoportösszevonások miatt a júniusi boldogságórát a Pillangó és a Bóbita csoportos gyerekekkel együtt, a melegre való tekintettel az udvaron valósítottuk meg. „Az én hangom” relaxációs gyakorlattal kezdtünk, amely a kiscsoportos és a nagycsoportos korú gyermekeknek is nagyon tetszett. Miután kiengedték a hangjukat, meghallgattuk a Bagdi Bella Jobb veled a világ című dalát. Amikor vége volt, sok gyermeknek eszébe jutott a Ha boldog vagy… kezdetű dal, amit többen kértek, így eljátszottuk azt is. A következő a Szeretetfolyosó játék volt, ami úgy valósult meg, hogy először a Pillangó csoportos gyerekek készítették el a szeretetfolyosót és a Bóbita csoportos gyermekek sétáltak át rajta, majd cseréltek. Az Öleléslánc következett. Körbeadtunk egy ölelést, egy puszit. Ezt a játékot nagyon kedvelik a gyerekek. Ezután Boldog Dóra érkezett hozzájuk, beszélgettek kicsit, ki hogy érzi magát, milyen emlékeik vannak, amik Boldog Dórához kapcsolódnak. Sokan mondták, hogy nagyon szeretik őt, és mindig jókat játszottak együtt. Voltak, akik a Boldog Dóra által hozott meséket említették. Körbeadtuk a Boldog Dóra bábot, és mindenki mondhatott neki valamit, vagy megölelhette őt. A gyerekek nagyon élvezték. Megköszönték neki a sok jó játékot amit a hónapok során hozott nekik. Ezután egy mesét hallgattak meg a gyerekek (Bezzeg Andrea: Boldog erdő – Kerekerdő c. mesét). A gyerekek élvezettel, figyelemmel, nagy érdeklődéssel hallgatták a mesét. Utána beszélgettünk, kinek melyik része tetszett a meseerdőnek, melyik gyöngynek örültek volna legjobban, stb. „Nekem az apró örömök szigete tetszett a legjobban”, „Nekem a barátság házikó volt a kedvencem a mesében”, „Nekem a piros gyöngy”. Mondták a gyerekek, szinte egymás szavába vágva. A beszélgetőkör után mi is kerestünk gyöngyöket, mindenki kettőt választott, megbeszéltük milyen színűek, kinek mit jelentettek a színek. Volt, aki azt mondta, „A piros a haragot jelenti”, „A kék a szomorúságot”, másnak a piros a szeretetet, a sárga a vidámságot, a „mosolygást” jelentette. Ezt követően a homokozóban építhették meg a Boldogságvárat, közben sokat beszélgettünk arról, hogy milyen helységek vannak benne, hogy nézhet ki kívülről, belülről. Ebbe a játékba másik csoportba járó gyermekek is szívesen kapcsolódtak be. Akinek kedve volt, le is rajzolhatta a Boldogság várat. A lányok közül többen inkább rajzolni szerettek volna. Ezután a Boldogságfüzért is kiszínezhették. Legvégül pedig közösen felragasztották a gyermekek a Fenntartható boldogság jelét a 10. lépcsőfokra.
Óvodai szintű csoportösszevonások miatt a júniusi boldogságórát a Pillangó és a Bóbita csoportos gyerekekkel együtt, a melegre való tekintettel az udvaron valósítottuk meg. „Az én hangom” relaxációs gyakorlattal kezdtünk, amely a kiscsoportos és a nagycsoportos korú gyermekeknek is nagyon tetszett. Miután kiengedték a hangjukat, meghallgattuk a Bagdi Bella Jobb veled a világ című dalát. Amikor vége volt, sok gyermeknek eszébe jutott a Ha boldog vagy… kezdetű dal, amit többen kértek, így eljátszottuk azt is. A következő a Szeretetfolyosó játék volt, ami úgy valósult meg, hogy először a Pillangó csoportos gyerekek készítették el a szeretetfolyosót és a Bóbita csoportos gyermekek sétáltak át rajta, majd cseréltek. Az Öleléslánc következett. Körbeadtunk egy ölelést, egy puszit. Ezt a játékot nagyon kedvelik a gyerekek. Ezután Boldog Dóra érkezett hozzájuk, beszélgettek kicsit, ki hogy érzi magát, milyen emlékeik vannak, amik Boldog Dórához kapcsolódnak. Sokan mondták, hogy nagyon szeretik őt, és mindig jókat játszottak együtt. Voltak, akik a Boldog Dóra által hozott meséket említették. Körbeadtuk a Boldog Dóra bábot, és mindenki mondhatott neki valamit, vagy megölelhette őt. A gyerekek nagyon élvezték. Megköszönték neki a sok jó játékot amit a hónapok során hozott nekik. Ezután egy mesét hallgattak meg a gyerekek (Bezzeg Andrea: Boldog erdő – Kerekerdő c. mesét). A gyerekek élvezettel, figyelemmel, nagy érdeklődéssel hallgatták a mesét. Utána beszélgettünk, kinek melyik része tetszett a meseerdőnek, melyik gyöngynek örültek volna legjobban, stb. „Nekem az apró örömök szigete tetszett a legjobban”, „Nekem a barátság házikó volt a kedvencem a mesében”, „Nekem a piros gyöngy”. Mondták a gyerekek, szinte egymás szavába vágva. A beszélgetőkör után mi is kerestünk gyöngyöket, mindenki kettőt választott, megbeszéltük milyen színűek, kinek mit jelentettek a színek. Volt, aki azt mondta, „A piros a haragot jelenti”, „A kék a szomorúságot”, másnak a piros a szeretetet, a sárga a vidámságot, a „mosolygást” jelentette. Ezt követően a homokozóban építhették meg a Boldogságvárat, közben sokat beszélgettünk arról, hogy milyen helységek vannak benne, hogy nézhet ki kívülről, belülről. Ebbe a játékba másik csoportba járó gyermekek is szívesen kapcsolódtak be. Akinek kedve volt, le is rajzolhatta a Boldogság várat. A lányok közül többen inkább rajzolni szerettek volna. Ezután a Boldogságfüzért is kiszínezhették. Legvégül pedig közösen felragasztották a gyermekek a Fenntartható boldogság jelét a 10. lépcsőfokra.
Az utolsó hónapban, először relaxációs gyakorlatokkal oldottuk a feszültséget!
Majd seprűtànc következett!
A mozgásos feladat után, szeretet folyosót építettünk. Minden gyermek végig ment,bekötött szemmel,a többiek írànyítàsàval.
Nagyon figyeltek egymásra!
A feladatot megoldottàk ,összegeztük az eddigi témàkat.
Végezetül àtadtam hála emléklapot! Nagyon örültek!
Öleléssel elköszöntünk,minden jót kívántunk egymásnak!
Jövő tanévben is folytatjuk!
A tanáv vége felé közeledve visszatekintettünk ,melyek voltak azok a programok , közös rendezvények, amelyek a osztályközösségünk boldogságához és a tanév színesítéséhez hozzájárultak. Örökös állatbarát iskola lettünk.Sokszor fogartunk terápias kutyusokat az iskolában a tanév végén pedig a Nyíregyházi állatkertbe látogattunk el. Családi és osztályprogramokat, spontán vicces videókat szerkesztettünk közösen. Mindez nagyon sokat hozzátett, hogy az osztályra jellemző jókedv, és boldogság fenntartható és aktív része legyen az iskolai mindennapoknak.