A 7-8 éves gyerekek létformája a mozgás. Egész nap nem fáradnak el. Képesek ugrálni, fára mászni, szaladgálni, játszani. Legkedvencebb téma ez volt, hiszen ez az alapelemük.
Megalkottuk az egészségmondókát is, mely végig alkotólázban tartotta a mi kis csapatunkat.
Izgő- mozgó mondóka
Kedvelem a zöldségeket.
Szeretem a gyümölcsöket.
Megeszem a leveseket.
A suliban figyelek,
Jó tanuló így leszek.
Tesi órán nevetek,
Örömmel bukfencezek.
Ha elfáradok, pihenek,
Egészségesen élek.
Boldogságóra Alapprogram
Jelenlét közösen – Légzőgyakorlat
Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen érzelmeket váltott ki a gyerekekből az egymásra, a légzésre figyelés.Emelkedettebb hangulatba kerültek, és megéreztek valamit abból az egységélményből, melyben élünk, csak nem vagyunk tudatában. Folyamatosan követjük a nap folyamán az értelmi intelligenciánk megnyilvánulásait, de ezzel a megtapasztalással a lelki rezgéseinket is mélyebben érintettük. Megéreztünk valamit abból, hogy nem teljesen különálló emberek vagyunk, hanem valami ott mélyen, legbelül összeköt bennünket…egy és azonos energiamezőben létezünk.
Dj világnapja- Néptáncokat tanultunk, és tervezzük, hogy a következő három évben osztályközösségünk heti rendszerességgel táncot fog tanulni.
Újrahsznosítási világnap – Kupakokból, palackokból készítettünk virágokat, ceruzatartót.
Színházi világnap- A kisherceget adta elő városunk Figura színjátszó csoportja, mely azóta örök téma a kisgyerekek társalgásaiban
Hogy mi kell a boldogsághoz? Szeretet! Átbeszélve mi minden okoz boldog vagy éppen szomorú perceket az életünkben, arra jutottunk kis Mazsoláimmal, hogy a legfontosabb, hogy szeressük egymást. A hónap dalát meghallgatva rengeteg jó gondolat fogalmazódott meg a gyerekekben, ami után csak úgy ömlött a gyerekekből a sok összetevő, ami a boldogságunkat támogatja: szeretet, család, jó élmények, ölelés, hit, barátság csak néhány a sok közül. Ma megint kicsit boldogabbá tettük egymást és magunkat is egy jó hangulatú közös foglalkozással.
A gyerekeim nagyon sokfélék, és bizony volt pár konfliktus közöttük. Főleg a lányok között volt jópár cicaharc, de elkezdődtek a klikkesedések is. Nagy hangsúlyt fektettünk a mi tudat kialakítására, arra, hogy különbözőségünk az egyik legnagyobb erősségünk is lehet. Időnként elővettünk egy lapot, és ha valaki úgy érezte, még bocsánatot kell kérnie valakitől, azt leírtuk, átadtuk, átbeszéltük. Hiszem, hogy az őszinteség és a megfelelő kommunikáció mindennek az alapja.
Láttam egy interjút egy 107 éves néniről, aki imád élni, a mai napig sétál, olvas, sőt még számítógépezik is. Ezt a kisvideót levetítettem a gyerekeimnek, megbeszéltük, mi lehet a titka, mi mindent tanulhatnak ettől a bölcs, életvidám öreg nénitől.Ezután azt a feladatot kapták, hogy írjanak egy levelet Gizi néninek, hogy miért hálásak neki, mit tanultak tőle. Többek között azt, hogy az élet változásaihoz alkalmazkodni kell… Ezeket a leveleket összegyűjtöttem és elküldtem ennek a néninek…
Csak pár levélkét fotóztam le, de 27 kis köszönőlevél lett.
A legjobb példa a boldogságra egy olyan élet megismerése, mint Gizi nénié…
A mi iskolánk sportiskola is. ezért a mi gyerekeinknek DÖK napon is egész napos sportolás volt. Nagyon élvezték, de az erdei iskolában is elmentünk még éjszakai túrára is. A sport tényleg a mindennapjaik része.
Nagyon örültem, hogy februárban a megküzdési startégiák témakör következett a Boldogság foglalkozásunkon, ugyanis ebben az időszakban viszonylag sokszor fordult elő konfliktus, feszültség, indulatos magatartás csoportunkban. A foglalkozást most énekléssel kezdtük, majd ezt követően relaxáltunk. A foglalkozást a Boldogságóra című könyvben talált számomra nagyon jó ötlettel indítottam. A kedvenc játékunk kiszabadítása következett, majd elmeséltem az Aranykulcs című mesét, ami nagyon tetszett a gyermekeknek. Beszélgettünk a mese után arról, hogy ki mit szokott csinálni annak érdekében, hogy a feszültség, a mérges gondolatok megszűnjenek. Valaki azt mondta, hogy ő bizony sétálni szeret ilyenkor, így egy nagy sétával zártuk a foglalkozásunkat.
A 2024-es évet az óvodánkban az Új év, új év, új esztendő című projekttel indítottuk. Ebben a projektben kiemelten foglalkoztunk az új esztendő fogalmával, az idő múlásával, az új célok kitűzésével. Ez okból is nagyon örültem, hogy a Boldogság foglalkozásommal talán sikerül még közelebb hoznom a gyermekeket ehhez a számukra nehezen érthető témához. Megbeszéltük a gyermekekkel, hogy miért jó, ha van egy vagy akár több kitűzött célunk, miben segíthet ez nekünk. A foglalkozást kezdő relaxáció, és éneklést követően célba dobást játszottunk, amit nagyon élveztek. Ezt követően elmeséltem nekik a Boldogvár meséjét, melynek köszönhetően még közelebb kerültek ehhez a nehezen megfogható témakörhöz. Végezetül egy nagy karton papírra megrajzoltuk a csoportunk céljait tartalmazó plakátot, melyet kihelyeztünk a csoportban lévő faliújságunkra, majd a Várkonyi téren hóágyúzott dombon ünnepeltük meg az újabb Boldogság foglalkozásunkat.
Az egész év során igyekeztük észrevenni az apró örömöket. Minden héten másvalaki feladata volt, hogy egy hétig írja össze ezeket, járjon „nyitott szemmel”. Van, aki már ilyen füzetet vezet.
Osztályszinten pedig összeírtuk, mikor dicsértek meg minket, és a jutalom sem maradt el: 20 „külsős” (más tanári) dicséretnél jégkrémezés volt az apró örömünk. 🙂
A decemberi foglalkozást a relaxáció követően azzal kezdtük, hogy a saját készítésű filc „fenyőfa” köré ültünk. Arról beszélgettünk,hogy mit jelent nekünk a Karácsony, ki mit szeretne kapni, és hogy vajon melyik okoz nagyobb örömet, ha ajándékot kapunk, vagy ha adunk. Mivel tudjuk egymást megajándékozni? Hogyan tudunk jót tenni másokkal? Hogyan tudunk segíteni másokon? Minden válasz után egy dísszel díszítettük fel a fát.
A témára hangolódó beszélgetést követően mesével dolgoztuk fel a témát, majd különböző szituációs játékokat játszottunk el a nagyobb gyerekekkel.
A foglalkozás zárása ez alkalommal is a lépcsőn való továbbhaladás volt, majd elénekeltük a Boldog vagyok című dalt.