Újabb kiscsoport, újabb év a Boldogságóra programban. Nagy izgalommal vártam,vajon hogyan fognak reagálni a kis Törpik a programra.
Minden hónapban a foglalkozást a Boldogságóra mondókával kezdtük. Nagyon tetszett nekik a hónap dalai, amit év végén egybeűzve végighallgattunk és énekeltünk.
Korcsoporthoz illeszkedő játékokkal színesítettem a foglalkozásokat, törekedtem, arra, hogy a mindennapjaikban is megjelenjenek a Boldogságpercek.
Nehéz témának bizonyult a hála gyakorlása, a megbocsátás, és a célok kitűzése. Életkoruk és szociális környezetük miatt nehezebben tudtak azonosulni a téma tartalmával. Gondolataikat, érzéseiket nehezen fejezik ki. Nagy segítségemre voltak ehhez a mesék és a bábok.
A nevelési év során folyamatos célom volt,, hogy a gyerekek felfedezzék a mindennapjaikban az apró örömeket, könnyebben meg tudjanak küzdeni egy- egy nehezebb helyzettel, tanuljanak meg egymáshoz alkalmazkodni, fogadják el és segítsék egymást a csoportban, hiszen akkor sokkal jobban fogják magukat érezni.
Nagy örömmel tapasztaltam, hogy az év végére egyre többen és egyre természetesebben segítettek társaiknak. Egyre többet hallottam a bocsánat és a semmi baj kifejezéseket. Egyre többet jelent meg a társas kapcsolatokban az őszinte ölelése, és a szeretlek kifejezés.
Határozottan elfogadóbbak, türelmesebbek lettek egymás felé. Természetessé vált legtöbbjüknek, hogy figyeljenek társaikra. Érzéseiket a csoportban mára bátran kifejezik. Sokkal kevesebb lett az agresszív megnyilvánulás.
Év végén egy nyílt nap keretén belül mutathattuk meg a szülőknek, milyen a gyermekek élete a csoportban.
Összességében rendkívül pozití hatást tapasztaltam a csoport, és az gyermekek egyéni érzelmi fejlődédében.
Jövőre már tapasztaltabban, remélem ugyanilyen lelkesen folytatjuk a programot.
Boldogságóra Alapprogram
A boldogsággal foglalkozó szakirodalom egyik legfontosabb felfedezése, hogy a boldog embereknek jobbak a társas kapcsolataik, mint a kevésbé boldog társaiknak. (Sonja Lyubomirsky)
November a társas kapcsolatok ápolásának hónapja a Boldogságóra programban.
Mindennapi életünk legnagyobb részét társas közegben töltjük. A személyes kapcsolatok, melyeket más emberekkel tartunk fenn, alapvetően fontosak hétköznapi tevékenységeink elvégzésében, valamint nagymértékben hozzájárulnak testi, lelki, sőt szellemi jóllétünkhöz.
Megváltozott világunkban, amikor be kell tartanunk a 1,5 méteres távolságot és maszkot kellett hordanunk minden zárt helyen különösen nagy kihívás elé állított minket a társas kapcsolatok ápolása. Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy milyen fontos számunkra a család, a kollégák, a barátok, milyen fontosak a gyerekeknek a csoport- vagy osztálytársaik.
A foglalkozáson arról volt szó, hogy a boldoggá akarunk válni, érdemes a társas kapcsolatainkba fektetni az energiáinkat, amelyek különösen ezekben a hónapokban kiemelten fontosak, hiszen közeleg az év vége, a szeretet ünnepe. Egy-egy telefonhívással, üzenettel, beszélgetéssel is sokat adhatunk szeretteinknek és sokat kaphatunk tőlük a mindennapok jóllétének megteremtéséhez.
Vigyázzunk egymásra és társas kapcsolatainkra!- fogalmaztuk meg együtt.
„Az is szép, ha azért segítesz valakinek, mert sajnálod, de sokkal jobb, ha azért teszed, mert kedveled az illetőt, és érdekel, mi történik vele. Ez azt jelenti, hogy nem önmagadért cselekszel.”
Az optimizmus tanulható
„ Nincs a világon se jó, se rossz, a gondolat teszi azzá.”
A boldogságóra program második alkalmával az optimista szemlélet kialakításán dolgoztunk tovább. Október az optimizmus gyakorlásának hónapja.
Ebben a furcsa, alaposan megváltozott, újabb és újabb kihívások elé állító időszakban talán még nagyobb szükségünk van az optimizmusra, mint valaha.
Meglátni a rosszban is a jót egy nagyon fontos, tanulható képesség, amely átsegíthet minket a nehéz pillanatokon.
Kitartást, és boldog pillanatokat kívántunk az októberhez is és ha nehezebb időszak kezdődik azt mondtuk eszünkbe jut majd a mondás: Ha az élet citromot dob, készíts belőle limonádét!
Az optimizmust is érdemes gyakorolni! Valójában mindannyian tudjuk, csak nem gyakoroljuk eleget. Az életcél, az örömmel végzett munka az elégedettség, az optimizmus sarokköve. A cél elérése hitet, mindennap megújuló reményt és a cél mellett való elkötelezettséget kíván, ez pedig erőfeszítésre ösztönzi az embert. Nem kell világrengető célokra gondolni, az öröm, optimizmus, a mindennapi életünk része kell, hogy legyen. A foglalkozáson arról beszélgettünk, hogy mi az oka annak, hogy vidáman, erősen, vagy szomorúan, lehangoltan töltjük a napjainkat az iskolában. Mindenki elkészítette az optimista és pesszimista szemüvegét. Szülői értekezleten a szülők érdeklődve nézték, hogy gyermekük a szomorú vagy vidám csapathoz sorolta magát. Szükséges volt a munka elején a szavakat értelmezni, mivel nem volt mindenkinek érthető ezek jelentése. Szituációs játékban készítettünk citromból limonádét. Jól érezte mindenki magát!
„A lényeg, hogy legyen egy szempár, ami reményt talál ebben a világban, és legyen egy kedves szív, ami hisz abban, hogy léteznek szép dolgok.”
„Míg maga a meglepetés pillanatnyi lehet, a róla őrzött emlékeinket mindannyian újra és újra élénken átéljük. Ezáltal utána még hosszan ízlelgethetjük.”
Köszönöm, amit látok: a teremtett világot, hogy még a rossz sem céltalan:
mindennek jelentése van.” (Vas István)
Szeptember a hála hónapja a Boldogságóra programban.
A hála az egyik legfontosabb boldogságfokozó technika, hiszen a hálás gondolkodás képes semlegesíteni a negatív érzéseket. A hála kapcsolatban áll az elménk és testünk egészségével.
A Boldogságóra könyvekben nagyon sok olyan feladatot találtunk, amelyek korosztályokra bontva adnak hasznos tanácsokat a hála gyakorlásának elsajátításához. A tapasztalat az volt, hogy a gyerekek nehezen tudják megfogalmazni érzéseiket. Mivel a családban sem beszélgetnek sokat, érzelmi intelligenciájuk fejlesztésre szorul. A teremben faliújságot készítettünk, melynek címe ez volt: DE JÓ, HOGY ITT VAGY! A foglalkozás végén mindenki a kézlenyomatát festette meg, s raktuk ki a falra.
„A hála csodája az, hogy olyan mértékben változtatja meg az érzékelésedet, hogy átalakítja a világot is, amelyet látsz.”