Ebben a hónapban a Tücsök csoportos gyermekeinkkel az optimizmus témakörével foglalkoztunk. Az aranyhegyen álló Boldogságvárunkat vettük ismét célba és miután a múlt hónapban megtettük felé az első lépést, most a 2. következett. A „Boldogság bőröndünkbe a különböző színű textiliák mellé az érzelemkockánkat és a citromsárga emotikonjainkat is beletettük, hátha szükségünk lesz rájuk a hosszú utazásunkon… és lett is, hiszen a színek kapcsán azt ismegbeszéltük, hogy mely színek töltenek el bennünket vidámsággal. Mit jelent számunkra a napsárga és a fűzöld, vagy a bárányfelhő kék. Amikor képzeletben beléptünk a várba, minden „optimista” színnek megkerestük közösen a helyét. Így lett aranysárga a képzeletbeli asztalunkon álló gyertyatartók sora, ciklámen: a hosszú asztalunk terítője, bárányfelhőkék: a legnagyobb termünk egyik fala, fűzóld a másik, lila a harmadik és piros a negyedik.
A következő hónapban is útrakelünk, de addig is hálásan és optimistán nézünk az ovis hétköznapjaink elébe, mert jó, hogy már együtt látjuk a mindennapi kis csodákat és, azt is, hogy milyen jó, hogy mindennap együtt lehetünk.

Óvodánk öt csoportjában ebben a hónapban a gyerekek remény, optimizmus erősségét fejlesztettük az ajánlott tevékenységekkel, játékokkal, mondókákkal.
A Maci csoportos gyerekekkel tettünk egy rövid sétát a közeli parkban, ahol az „optimista szemüvegünkben” felfigyeltünk az őszi természet minden apró csodájára. Visszatérve a csoportba, nagy örömmel fogadtuk a gyerekek élménybeszámolóját, kinek mi tetszett a legjobban.
A Napsugár csoportban a „mezítlábas pakolás” játékkal erősítettük az optimizmust. A földön szétszórt apró játékokat, fagyöngyöket a gyerekek a lábaikkal szedték fel. A játék végén izgatottan figyelték a társaikat, kinek sikerült a legtöbbet összegyűjteni.
A legkisebbekkel a Katica csoportos gyerekekkel a „Pozitív gyerek vagyok” dalra jókedvűen mozogtunk.
A Napraforgó és Maci csoportokban a nagyok minden reggel a csoportba érkezéskor egy-egy öleléssel és néhány kedves szóval köszöntik egymást a gyerekek. A csoport egyik kedvenc játéka a „Simogatós játék”. A gyerekek körbe ülnek és a mellettük ülő pajtásukat megsimítják, majd befejezik a mondatot: „Szeretlek téged, mert..”
A Süni csoportban a gyerekek nagyon kitartóak voltak, mert képesek voltak befejezni, amit elkezdtek. Nem ijedtek meg az akadályoktól, szorgalmasak, türelmesek és mindezek által nagyon boldogok voltak! Megtanulták a „kitartás-erősség mondókát” is, amit a jövőben is beépítenek a mindennapokba!

Elérkezett az október, az optimizmus hónapja. A nagycsoportos gyermekeinkkel újra megtapasztalhattuk a boldogság foglalkozás pozitív hatásait.
Ráhangolódás képen közösen hálát adtunk a napsütésért. Körbeálltunk a szőnyegen és a Napimádás ráhangoló játékot eljátszottuk.
A gyakorlat után körben állva mozogtunk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalára. A mostani nagycsoportos gyerekeim szeretnek táncolni, és/vagy mozogni egy-egy dalra, így ez a feladat nagyon tetszett nekik.
A témát Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékkal vezettem be. Csináltam egy forgatható táblát hozzá. 2 csapatban álltak a gyerekek, én pedig középen, játékirányítóként. Az egyik csapat szomorú arcot mutatott, a másik vidám arcot. A tábla mutatta, mikor melyik csapatnak kell vidámnak és szomorúnak lennie. A vidám arcot mutatógyerekeknek fel kellett vidítani a másik csoportban lévő szomorúakat. A gyerekek nagyon szívesen grimaszoltak ebben a játékban. Nagyon jókat nevettünk azokon a mókás arcokon, amiket vágtak.
Ez után elmeséltem bábokkal, Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. A mese közben elővettem a saját szebben látó szemüvegemet. A gyerekeknek ez nagyon tetszett, mindenki fel akarta próbálni a szemüveget.
A mese után minden gyerek kapott egy tiszta rajzlap szemüveget és megalkotta a saját szebben látó szemüvegét. Van, aki többet is készített. Rajzolgatás alatt még egyszer meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát.
Mindenki nagy örömmel rajzolgatta, színezte a szemüvegét és a végén el is hitte, hogy szebben fogja vele látni a világot.