Az optimista és pesszimista szemüvegek segítségével szituációs játékokat játszottunk.
Boldogságóra Alapprogram
Az optimizmust olyan tevékenységgel gyakoroltuk, melyet minden gyermek nagyon szívesen csinál: terményeket, terméseket gyűjtögettünk. Úgy indultunk el, hogy biztosak voltunk benne, a kosarunkat tele fogjuk szedni mindenféle őszi kinccsel. Így is lett: szedtünk vadgesztenyét, szelídgesztenyét, makkot, fekete diót, csipkebogyót, vadalmát, mogyorót.
Az óvodában a kincseket válogattuk, csoportosítottuk, a gyerekek felhasználták a babakonyhás játékban.
Bevezettük az optimista köszönést, ez is nagyon tetszett a gyerekeknek.
A kitartás gyakorlásához megpróbáltunk kártyavárat, pohártornyot és dominó-sort építeni.
A mozgásos játékok során kiderült, hogy a csoportunkban mindenki szorgalmas, mindenki szeret rajzolni, szeretnének valamilyen hangszeren megtanulni játszani, és jó táncosok is szeretnének lenni 🙂
Optimista szemüveg
Ezeken a szemüvegeken keresztül mi mindent pozitívan látunk. Igyekszünk mindenben a jót felfedezni, a nehèzsègekre pedig próbálunk megoldást találni. Nem torpanunk meg egy-egy kihívás előtt, hiszen ,,pozitív gyerekek vagyunk”
A boldogságórás tèma feldolgozásunkat összefèsültük az állatasszisztált foglalkozással, a gyerekek pedig nagyon èlveztèk a mókázást Lakshmivel. Itt álarcot viseltek, de ezen keresztül is csak jó dolgokat láttak, mint a varázs szemüvegen.
Első Boldogságóránkat népmese napján tartottuk. A Csodakantár című mesét hallgatták meg a gyerekek. A mesében szereplő csikósbojtár varázseszköze segített abban, hogy elgondolkodjunk azon, mi miért és kiknek lehetünk hálásak. Az órát mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük, eljátszottunk egyes mesejelenteket.
Bagdi Bella dalát többször is meghallgattuk úgy hangulatkeltés, mint a hangulat levezetése alkalmával.
A hétköznapokon a reggeli talákozók alkalmával, illetve elbúcsúzáskor igyekeztünk elmondani, hogy aznap mi tenne vagy tett minket boldoggá és miért lennénk/vagyunk hálásak.
Egy hosszú fonalra mindenki felfűzte a maga fából kúszült gyöngyszemét. Elmondták, hogy kit (mit) jelképez a gyöngyszem számukra (kinek és miért hálásak). Rajzot is készítettek, melyet a saját gyöngyszemük mellé tűztek.
A családokat is próbáltuk bevonni. Szeretetkupont készítettünk és családi hálaleltárt is kitöltötték a családtagok. A szülők tevékenységekkel kapcsoltos visszajelzései pozitívan hatottak a gyerekekre és a közösségre egyaránt.
A félelmeink, gátlásaink leküzdésére (2.lépcsőfok) „A háromlábú boszorkány” c. mesét meséltem el a gyerekeknek, valamint beszélgettünk a Szörny Rt című film mondanivalójáról, ahol a sikoly a végén nevetésre változott át. A szellemek elűzése, megtáncoltatása, valamint a talpunkkal különböző felületek érzékelése és a pókhálófonatban történő eligazodás szintén bátorságra és ügyességre vallott, melyet minden kisgyermek kipróbált. A tükröm, tükröm mondd meg nékem… arcmimikai játékunk, jó lehetősségként mutatta meg a különböző fajta érzelmeinket, sőt a testrészek (fejen) gyakorlására is rávilágítottunk a tükörképünkkel. A „szellemvár” kialakításával, a szellemek, „szörnyek hangjának” utánzásával és a „fények játékával” kísértetiesebbé varázsoltuk át a csoportszobánkat. Az „optimista gyerek vagyok!”-kártyajáték segítette a szókincsünket, ahol körül írtuk magunkat, „milyen vagyok?”, „mire vagyok képes!”, próbáltunk egymásról pozitív jellemrajzot (milyennek látod a másikat?) alkotni. A Bagdi Bella: Tükördal; A boldog vagyok és az Ügyes vagyok, okos vagyok c. dalokat hallgattuk és énekeltük. A felfokozott hangulatot, a feszültségek levezetését a „pozitív élmények újraélését-relaxációs zenehallgatással éltük meg. A gyermekek magabiztosságát (ügyes vagyok…) a mesejelenetek megrajzolásával, tehetségük, képzeletük kiteljesedésével igyekeztem előidézni, mely rajzok egy rajzpályázat részesei lesznek.
Ebben a tanévben különleges helyzetbe kerültem. Első osztályos gyermekeim kevesen vannak (egyenlőre 4 fő), de annál nagyobb kihívás elé állítanak. Olyasmi ez, mintha másik dimenzióba vittek volna. Egy olyanba, ahol az élet kényszerít arra, hogy lassítsak és figyeljek. A halmozott fogyatékossággal élő gyermekek közt akad, aki egyáltalán nem beszél, többen is, egy másik gyermek mozgásfogyatékossággal, összetett neurológiai problémával küzd, kromoszóma rendellenesség, stroke, hiperaktivitás, figyelemzavar stb. Az idei tanmeneteimet Ők írják. Folyamatosan, napról, napra. Ameddig eljutunk egyik nap, onnan folytatjuk másnap. Aztán jön egy kis gipszelés, néhány nap kórházi tartózkodás és máris felülírta az élet az eddig tervezett dolgokat. Visszajönnek, újból kezdjük. És haladunk! A képeken a csapat meghívást kapott tök-partira, ahova nem mehettünk üres kézzel. Sütőtökös kekszgolyót készítettünk, azt vittük ajándékba. Közben szerialitást, finommotoikát, figyelmet stb. fejlesztettünk és meglehetősen jól éreztük magunkat. A legnagyobb ajándék számomra az, hogy közben én is megtanulok ÉLNI. Ez a nagybetűs ÉLET. Nem tudom, hova fogunk jutni tanév végéig, de azt tudom, hogy úton vagyunk és ez a fontos. Optimista vagyok, mert ők is azok! Bíznak, örülnek, szeretnek, boldog gyerekek. Hálás vagyok ezért az osztályért!
Nagyon nagy lelkesedéssel pakolták a gyerekek a különböző tárgyak felhasználásával kirakott HÁLA szót.:))
A hónap témája az optimizmus. Bár még kicsik a gyerekek, mégis optimistán tekintenek a jövőbe. A tökfaragás alkalmával is csupa mosolygós és kevésbé ijesztő arcok születtek. Egyetértettek abban, hogy bármiben és bárkiben van valami jó.
A téma feldolgozása mind a csoportomban (nagycsoport), mind pedig a középső csoportban megvalósult. Optimista szemüvegen keresztül néztük a világot, láttuk meg a dolgok jó oldalát.
A Zene Világnapjához csatlakoztunk: óvodánk vendége volt a Zaubermusic együttes, akiknek jóvoltából játékos hangszerbemutatón vehettek részt a gyerekek.
Az Ölelés Világnapját ünnepelve minimum négyszer ölelkeztünk egymással, megtartva ezt mind a mai napig.
Az elsős gyerekekkel ebben a hónapban is a fogalommal ismerkedtünk először.
Meghívást kaptunk a Honismereti Szakkör tagjaitól, egy hagyományőrző találkozóra. Előtte beszélgettünk a gyerekekkel, hogy mivel fogunk ismerkedni. Először kicsit bátortalanul fogadták a hallottakat(kukorica morzsolása, kemence befűtése, libakoppasztás). Ugyanakkor kíváncsiak is voltak. A sok bátorítás, beszélgetés után boldogan és optimistán álltak az új ismeretek, feladatok befogadására.