A téma bevezetéséhez ismét a hónap dalát hívtuk segítségül. A dal meghallgatása után arról beszélgettünk, kinek mit jelent az “optimizmus” szó. Rajzokat készítettünk a jövőbeni énünkről; megtanultuk, hogy a negatív gondolatokat, hogyan fordítsuk át pozitívvá. Motiváló, biztató mondatokat gyűjtöttünk, melyeket egy-egy könyvjelzőre írtunk fel. A téma zárásaként a folyosó lépcsőin lévő motivációs idézeteket is újra átolvastuk, átbeszéltük.
Boldogságóra Alapprogram
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
NAGYCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 2.
AZ OPTIMIZMUS GYAKORLÁSA
A nagycsoportosok számára már jól ismert Bagdi Bella pozitív gyerek vagyok című dala. Nagyon várták már, hogy elindítsam a zenét. Többször meg kellett hallgatnunk és mozogtunk is rá. A gyerekek többsége általában jókedélyű és derűlátó. Igyekszünk ezen az úton tovább haladni, hiszen iskolába készülünk. Ezért is mondtam el a gyerekeknek a derűlátó manómesét: A varázsbonbon. Ez a mese két gyermekről szól, az egyik Derűs Dani, a másik pedig Borús Boti. Már a nevük is mutatja, hogy milyen a jellemük. Nálunk is megtalálható ez a kétfajta gyermek. Amikor megkérdeztem a gyermekeket, hogy a derűlátó, vagy a borúlátó gyermekek közé sorolnád magad, akkor csak egy gyermek volt, aki bevállalta azt és tudta magáról, hogy ő borúlátó. Általában nehezen tud alkalmazkodni a társaihoz. A beszélgetések során igyekeztünk megváltoztatni, „rávilágítani” a kétfajta viselkedés különbségére. Megkerestük azokat a módszereket, amelyekkel vidámmá, optimistává tudtuk változtatni a borúlátó gyermekeket. Hívtuk játszani, a kedvenc játékát odaadtuk, beszélgettünk, sokat mosolyogtunk és megcsiklandoztuk. Kiszíneztük a mosolygós arcokat, az optimizmus jelét. Felvettük Tódi Törpe varázsszemüvegét is, hátha segít az is az optimista szemlélet gyakorlásában. Kerestünk egy olyan helyet, ahol bárki felvehette és közben szépnek, jónak és derűlátóan látta a csoportunkat. Voltak gyermekek, akik többször is elidőztek ezen a helyen. „Légy derűlátó és reménykedő! Minden helyzetben lásd meg a szépet és a jót!”
A héten minden nap többször is meghallgattuk a pozitív gyerek vagyok című dalt, a hónap dalát.
Már hagyomány az óvodánkban, hogy a nagycsoportosok elmennek az Idősek Otthonába köszönteni a bentlakókat. Most az Idősek Világnapja alkalmából látogattunk el hozzájuk és verset mondtunk, zenét hallgattunk és együtt énekeltünk. Vittünk társasjátékokat, kártyajátékokat, párosítókat és azokkal az idős nénikkel, bácsikkal, akik szerettek volna velünk játszani játszottunk. Egy szép délelőttöt töltöttünk el és azt gondolom, hogy szebbé, jobbá, derűlátóbbá tettük számukra ezt a napot. Mi is jól éreztük magunkat. Az egyik kislány édesanyja is itt dolgozik és megvendégeltek bennünket süteménnyel is. Volt egy gyermek, akinek egy nagynéni lakik itt az otthonban. Optimista, derűlátó volt ez a nap is!
Sokat játszottunk, mosolyogtunk és közben mindig egy nappal közelebb kerültünk az iskolához!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Októberi Boldogságóránk témája az optimizmus gyakorlása volt. Egy nevetésversennyel
hangolódtunk rá a témára, majd egy közös beszélgetés során arra hoztak példákat a
gyerekek, hogy hányszor zárult számukra egy-egy nehéznek tűnő szituáció pozitívan.
Ezután meghallgatták a szomorú királykisasszony meséjét, melynek kapcsán a
szomorúságról és a vigasztalás fontosságáról beszélgettünk. Add tovább a grimaszt! –
játékkal folytattuk az órát, amit nagyon élveztek a gyerekek. Ezután tabletenken keresgéltünk
pozitív gondolatokat, amiket összegyűjtöttünk. Ezeket kinyomtattam és egy plakátot
készítettünk, ami a tantermünk falára került, amikor elkészült. Ezeket a gondolatokat
olvasgatva talán mindenkinek sikerül egy kicsit optimistábban látni a világot. Ezután
mindenki végig gondolta, hogy miként képzeli el az életét 20, 40 és 60 év múlva. Írólapra
lejegyezték ezzel kapcsolatban a gondolataikat. Készítettem nekik egy „varázszsákot”,
amelybe mindenki belehelyezte a saját lapocskáját. Megbeszéltük, hogy őrizni fogom a titkos
irományaikat és 8. osztály végén és az osztálytalálkozókon majd elővesszük őket. Munka
közben vicceket mesélhettek és meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című
dalát. Rövid meditációval zártuk a foglalkozást.
Ehhez a témához nagyon jól kapcsolódott a Mosoly világnapja. Ebből az alkalomból
készítettünk közösen egy mosolygós smilekból álló faliújságot. Ezen kívül két közös
szereplése is volt az osztálynak. Részt vettek a görcsönydobokai és a sombereki idősek napi
rendezvényen is, ahol énekeltek és verseket mondtak. Igyekeztek a hangulattal, a pozitív
gondolatokat tartalmazó versekkel mosolyt és vidámságot csalni az idősek arcára. A
következő osztályfőnöki órára pedig elvittem nekik a „Pozitív gyerek vagyok”
személyiségfejlesztő kártyajátékot, amit végigjátszottunk. Nagyon jól éreztük magunkat játék
közben.
A gyerekek még újak az iskolában és a boldogságóra programban is. Úgy döntöttünk, hogy ebben a tanévben a 9.b osztály lesz iskolánk boldogságórás csoportja. Szívesen részt vesznek a programban ők és a szülők is. Az viszont még érezhető volt az első foglalkozáson, hogy oldódniuk kell kicsit. Először egy (stílusosan főzőpoharat) tettem eléjük, mely félig volt töltve vízzel. Megkérdeztem tőlük, hogy ki az, aki szerint a pohár félig üres és ki az, aki szerint félig tele. Ezután beszélgettünk erről közösen, majd hogy mindenki kicsit megtalálja a tanítási órában is a pillanatnyi jókedvet és örömet, zenét hallgattunk, ahol biztattam őket egy kis mozgásra, táncra, ez még a csapatból csak néhány diáknak ment, de a „poharam félig tele van” értelmezése a végére már ment mindenkinek. Ezután megkértem őket, hogy egyénileg írják le mi az a három dolog, ami miatt szerintük ezen a napon a pohár félig tele van. Többen írták, hogy együtt lehetnek, szép az idő, örülnek, hogy eltelt a nap, vagy nagyon izgultak a reggeli előadás miatt, amit sikeresen túléltek. Ezután elkészítettük a közös, napi motiváló, optimizmust erősítő üzeneteinket, „varázsszavainkat” egy kartonra, melyet az osztályba is ki fognak majd tenni, hogy minden nap olvasgathassák, esetleg még tegyenek hozzá, napi, optimista üzeneteket, az osztálynak, maguknak.
Az Ovikrétában az egyéni teljesítménycéljaim között nem is volt kérdés a Boldogságóra megjelölése.
Célomként tűztem ki:
– a program megismertetését a szülők és a kollégák körében
– bemutató órák megszervezését az elmúlt 7 év tapasztalataiból (pl.: a gyermekek személyiségfejlesztésére mért pozitív hatások ismertetése, a Boldogságórák segítő hatása a pedagógiai munkára)
– kreatív délutánok megrendezését
– továbbképzéseken való részvételt megújulás céljából
Az első kreatív délután megrendezésére került sor az egyik délutánon. Fő célom az volt, hogy óvodánk másik két csoportja (óvodapedagógusok, gyerekek, szülők) betekintést nyerjenek egy Boldogságórába. Előzetesen megszerkesztett plakáton vártam az ovisok jelentkezését. Izgatott voltam, hiszen a gyerekek többsége még nem vett részt ilyen órán.
A beszélgetőkörben elsőként öleléssel köszöntöttük egymást, majd elvégeztük a „Napraforgó” elnevezésű relaxációs gyakorlatot. Ezután az optimizmus fogalmával ismerkedtünk. Öröm volt számomra, hogy az én csoportomba járó gyerekek emlékeztek arra, amikor a tavalyi évben optimista szemüvegeket készítettük. Elmondták a többieknek, hogy az optimizmus az, amikor a jót látod. Én arról beszéltem a gyerekeknek, hogy nekem is voltak nehéz időszakaim az életemben, de pozitív látásmóddal igyekeztem ezen túllendülni. Ezután az egyik kedvenc játékom, a Tükörjáték következett. A gyerekeket arra kértem, hogy mondjanak tükörképüknek egy-egy jó tulajdonságot magukról. Néhányuknak nagyon nehezen ment ez a „feladat”. Őket beszélgetéssel biztattuk arra, hogy biztosan jók valamiben (pl: rajzolásban, futásban). Majd Adél néni elmesélte Bezzeg Andrea történetét, melyet kis Boldogságórásaink figyelmesen hallgattak. Az optimista szemüvegek készítése közben Bagdi Bella zenéje szólt. Boldog voltam, hogy az én nagycsoportosaim kívülről tudják a dal szövegét és hangosan zengve énekelnek.
Az óra véget ért. Izgatottan fogadtam a másik két csoport gyermekeinek és szüleinek pozitív, dicsérő visszajelzéseit. Bíztam abban, hogy mindenki jól érezte magát ezen a délutánon és az optimizmus témaköréből vitt haza magával valami apróságot.
Az október bővelkedett olyan eseményekben, ahol szükségünk volt az optimista szemléletünkre:
– Ősszel a Duna morcos oldalát mutatta. Egy séta alkalmával megnéztük a gyerekekkel az áradó folyót és bíztunk abban, hogy rövid időn belül levonul az áradás és nem okoz sok kárt az embereknek és a természetnek.
– Az egyik napos délutánon kis focistáinkkal a hagyományos Bozsik program keretében megrendezett eseményre látogattunk. Összedugtuk fejünket és arra biztattuk egymást, hogy mindenki képes arra, hogy az előtte álló feladatokat teljesítse! A rendezvényről a gyerekek elégedetten, önbizalommal teli és fáradtan tértek haza.
– Októberben nagyon sokat foglalkoztunk a természettel: megfigyeltük a fákat, bokrokat, terméseket gyűjtöttünk, beszélgettünk az időjárásról, elmondtuk, hogyan változik a hőmérséklet, milyen ruhákat viselünk, a földeken elvégzik a betakarítást, a természet aludni készül, felsoroltuk őszi gyümölcseinket.
Magaságyásunk a nyári forróságban üres volt. Az egyik délelőtt megtöltöttük egy kis élettel: árvácskát és hagymát ültettünk. A hagymácskáknak jó éjszakát kívántunk a télre és bíztunk abban, hogy tavasszal kibújnak a föld alól. Virágainkat pedig arra biztattuk, hogy bírják ki a fagyos időt.
– Mindennapjainkban is szükség volt az optimista szemléletmódra. Például akár az öltözködésnél, amikor egy-két gyermek azt mondja: „Nem tudom felvenni a kabátom!” Ilyenkor lép életbe az optimista látásmód: „Próbáld meg! Képes vagy rá! Itt vagyok! Segítek, ha nem megy!”
A Boldogság óra keretében a gyerekek elmesélték érzéseiket a pozitív és negatív érzéseikről. Nagy lelkesedéssel kezdtek a varázsszemüveg elkészítéséhez. Amikor felvették, elmondták, hogy minden eseményben próbálják meglátni a jót és a kihívásokból pedig sokat tanulhatnak, fejleszthetik a személyiségüket, hogy boldogabb emberré váljanak.
Véget ért a nyár, elmúltak a forróság napjai. Feltöltődve kezdtem meg a szeptember hónapot. Izgatottan vártam a kiscsoportosokat, az új családokat és az új (és természetesen a régi) kolléganőmet. Rögös út vezetett el addig a pillanatig, míg Adél néni igent mondott a betöltendő óvodapedagógusi állásra. Hálás vagyok azért, hogy ő került mellém. Amikor ebbe az intézménybe kerültem, ő az óvodásom volt. Úgy érzem, nagyon kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy évtizedek után ugyanabban a csoportszobában már kolléganőként dolgoznak együtt. A mindennapi teendők mellett, büszkén vezettem be őt az elmúlt 7 év Boldogságóráiba. Örömmel tapasztaltam, hogy érdeklődve fogadta a beszámolómat és elmondta, hogy ő is részese szeretne lenni ezeknek az óráknak.
Az ősz első hónapja sok-sok hálás pillanattal bővelkedett:
– Megérkeztek kis óvodásaink, akikkel boldogan ismertettük meg mindennapjainkat. Megköszöntem a szülőknek, hogy bizalmat szavaztak nekünk és minket választottak. Hálás voltam azért, hogy ránk bízzák gyermekeiket.
– Fontos feladatomnak tartottam, hogy az új családokat is megismertessem a Boldogságórákkal. Kihelyeztem Hálabefőttünket a folyosóra és izgatottan vártam, milyen gondolatokkal telik meg az üveg. Azt tapasztaltam, hogy egy kis biztatásra volt szükségük az újonnan érkezőknek. Arra kértem őket, hogy bátran írják le azokat a dolgokat, amikért hálásak az életükben.
– Kedvenc évszakom az ősz. Imádom, hiszen annyi mindent tartogat számunkra, csak észre kell venni. Hálás voltam azért, hogy az időjárás kegyes volt hozzánk és nagyon sokat sétálhattunk, sok időt tölthettünk a szabadban. Kirándultunk a Jókai Ligetbe, makkot és gesztenyét gyűjtöttünk. Csoportszobánk a természet adta termésektől csodás őszi színekben pompázott. Hálásak voltunk az ősszel érő gyümölcsfáknak is, akik terméseikkel táplálnak minket. Sokszor fogyasztottunk almát, szilvát, fügét és körtét.
– Két hetes projektünk az állatok jegyében telt. Itt is sokszor felmerült a hála érzése, hiszen egy állat annyi feltétel nélküli szeretetet ad. Nekem is van egy cicám. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy milyen önzetlen, kedves, ragaszkodó macska. Feltölt engem, rossz pillanataimat azonnal jóra cseréli. Fontos volt számomra, hogy a gyerekek tiszteljék az állatokat és megtanulják, hogy felelősséggel tartoznak irántuk. A projekt kapcsán részt vettünk több kutyabemutatón, egy nagyon érdekes rovarok életéről szóló előadáson, simogattunk óriás csigákat és egy madarász is a vendégünk volt. Egy szép napos délutánon pedig a családokat vártuk óvodánk udvarára egy összejövetelre, ahol a zenéé és a finom falatoké volt a főszerep.
– Az Idősek világnapja alkalmából nagycsoportosainkkal egy rajzpályázatra készültünk. Papírdobozból egy csodálatos házikót készítettek, amit elvittünk a helyi Idősek Otthonába. Jutalmul egy ünnepélyre kaptunk meghívást, ahol az ott lakók kedves műsorral és hatalmas szeretettel fogadtak minket. Igazán megható délelőttöt töltöttünk el együtt. Hálás vagyok azért, hogy megélhettem ezeket a perceket.
– Egy óvó néninek mindig szüksége van a feltöltődésre. Így vagyok ezzel én is, hiszen akkor tudok adni magamból, ha én is feltöltöm energiakészleteimet. Szívesen kirándulok, sokat biciklizek, részt veszek élményfestésen. Örömmel próbálok ki új dolgokat, ismerkedek új emberekkel (pl. modern kalligráfia). Hálás vagyok azért, hogy a sors utamba sodorja ezeket a lehetőségeket.
– Természetesen a gyerekekkel is beszélgettünk a hála fogalmáról. Elmeséltem, hogy hálás vagyok a családomért, a barátaimért, az egészségemért, a hivatásomért, a gyerekek szeretetéért. Gyakran szólt csoportszobánkban Bagdi Bella zenéje, relaxáltunk, elmeséltem Bezzeg Andrea meséjét és a munkafüzet feladatai közül is szívesen válogattam.
Hálával tartozom, kedves szeptember! Köszönöm!
Az optimizmus, mint szó elég furcsán hangzott a foglalkozás elején. De kis rávezetéssel, egymás felvidításával, a mondóka megtanulásával máris tudták miről is van szó. A varázsszemüvegek elkészülésével már mindenki csak a szép dolgokat látta benne.
A hála úgy gondolom egy nagyon fontos téma ebben a programban. Ezzel a témával, a beszélgetéssel a gyerekek is könnyebben rávezethetőek, hogy mi az amikért hálásak lehetnek és ezután talán többször eszükbe is jut majd. Beszélgettünk, meséltünk, hálafát készítettünk és így teljesítettük a Boldogságvárunk első lépcsőfokát.
Az optimizmus fontos szerepet játszik a gyerekek fejlődésében. Segít nekik abban, hogy rugalmasabbak, mentálisan egészségesebbek, motiváltabbak és szociálisan sikeresebbek legyenek. Ezért fontos, hogy a szülők, pedagógusok és más felnőttek támogassák a pozitív gondolkodás és a problémafókuszú megközelítések kialakulását a gyerekek életében.