A téma feldolgozását a Tündéri bocsánat mesével kezdtük. A mese végén arról beszélgettünk, mit csinálnának egy varázspálcával? Van-e olyan valaki, aki megbántotta őket és akire haragszanak? Milyen érzés ez? És milyen érzés ha megbocsájtunk egymásnak?
Milyen varázsszavakat ismerünk? Eljátszottuk a Ho’oponopono játékot Bagdi Bella zenéjére.
A föld napja kapcsán foglalkoztuk a környezetünk védelmének fontosságával, és azzal, hogy mi mit tehetünk érte.
Boldogságóra Alapprogram
A téma felvezetéseként Monic Wilder: Advent című meséjével indítottam, mivel ez már az Adventi ünnepkör idejére esik. A mese jól hangsúlyozza, hogy nem a drága ajándékok az igazán fontosak a boldogsághoz, hanem a család, a barátok. Majd közösen beszélgettünk róla, hogy az igazi jó cselekedet, az, amit azért teszünk másoknak, hogy segítsünk, és nem várunk érte viszonzást. A téma kibontásához „Jó cselekedet manók” játékot játszottunk, a hét során matricával jutalmaztam azokat a kismanókat, akik kérés nélkül is segítségemre vagy társaik segítségére voltak. Valamint Adventi mesekalendáriumot és Téli élménykártyát helyeztem a galériánkra megkönnyítve az ünnepre készülődést a szülők számára.
A társas kapcsolatok fontosságát a hónapban aktuális Márton-napi témához kapcsoltam. A „Vigyázz jön a róka” mozgásos játék során együttműködésre van szükség, hiszen a szabály, hogy amikor jön a „róka”, akkor a többieknek /libák/ a leterített sárga anyagon /mely a szalmát jelképezte/ elhelyezkedve menekülhetnek meg. Minden körben felére hajtjuk az anyagot, így egyre kisebb területen kell osztozniuk és megmenteni egymást a „rókától”. „A róka és a libák” című mese kapcsán megbeszéltük hogyan óvták meg egymást a libák, majd megbeszéltük, hogy az ember is társas lény és mennyire fontosak a társak, barátok. Ezután párokat alkotva színes kendőket választottak, melyek segítségével barátságláncot alkottunk. A téma lezárását pedig közös tánccal zártuk.
Az optimizmus témáját Bezzegh Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című mesével vezettem be, majd megbeszéltük az optimizmus fogalmát, hogyan is lehet optimistán látni a világot. Azután mindenki elkészítette a saját optimista szemüvegét. Idén az ünnepi sportnaphoz is hozzákapcsoltunk néhány boldogságórás percet egy mondókával /Tódi törpe szebben látó mondókája/ és dallal, valamint egy-egy öleléssel, az egész óvoda gyermekeinek és dolgozóinak így szereztünk néhány boldog percet.
Örömleltár készítésével kezdtük a napjainkat ebben a hónapban. Igyekeztünk minél több hétköznapi dologban meglátni a szépet, a borúsabb napokban is a jó pillanatokat.
A tavasz első napsugarait kihasználva nagy sétákra indultunk a Tarna gáton, rácsodálkoztunk az ébredő természet szépségeire. Alkottunk méhecskés képeket, és türelmesen, kíváncsi szemekkel figyeltük az elültetett paszulyokat, hogy vajon elérik-e az égi palotákat.
A boldogság világnapján az általános iskolásokkal karöltve közös öröméneklést csaptunk az óvoda udvarán.
A hála témáját a hónapban Bezzegh Andrea: Hálafa című meséjével dolgoztuk fel. Megbeszéltük a gyerekekkel ki, miért hálás és elkészítettük a „Hálakertünket”, melyre a gyerekek válaszai is felkerültek és kikerült az előtérbe, hogy a szülők is láthassák. A gyerekek lelkesen ismerték fel miért lehetnek hálásak és készültek nagy örömmel a hálavirágok, melyek mellé felírtam a válaszaikat. A projekt ideje alatt többször is kifejezték egymás iránt is hálájukat. Illetve a már jól megszokott ölelőkörben is gyakran elmondták miért hálásak egymásnak.
A problémamegoldó képességek fejlesztése nagyon nehéz az óvodás korosztály számára, hiszen előtérben vannak a saját érzelmeik, és vágyaik a társakével szemben. Ez a téma emiatt is igényel több figyelmet, hogy ráérezzenek a másik ember lelkiállapotára és képessé váljanak alkalmazkodni egymáshoz.
Az Aranykulcs mesével kezdtük a téma feldolgozását, majd beszélgettünk az álmaik , céljaik megfogalmazásáról és fontosságáról. A nehézségek okozta érzelmeikről is kérdeztem őket, hogy világossá váljanak a negatív érzéseik is. Ha képesek megfogalmazni, képesek lesznek azokon változtatni is. Ez pedig az önfegyelmezés első fontos lépése.
Levezető játékként a hajótöröttek játékot játszottuk el.
Mindennapjainkba beleszőttük a hónap aktuális témáit is, mint a medve napot, a busójárást, télűzési szokásokat.
Áprilisi témánk a megbocsájtás volt. A foglalkozás során arról beszélgettünk, hogy mindannyian követünk el hibákat, és előfordulhat, hogy megbántunk másokat, vagy bennünket ér sérelem. A gyermekek saját élményeiken keresztül osztották meg gondolataikat arról, hogyan érzik magukat egy konfliktushelyzetben, illetve mit jelent számukra bocsánatot kérni vagy megbocsátani. Közösen megállapítottuk, hogy a megbocsátás nem a történtek elfelejtését jelenti, hanem azt, hogy elengedjük a haragot, és lehetőséget adunk a kapcsolatok helyreállítására. A beszélgetések során hangsúlyt kapott az empátia, az egymás iránti megértés és a másik szemszögének figyelembevétele is. A tanulók aktívan részt vettek a közös gondolkodásban, és számos példát hoztak arra, hogyan lehet békésen rendezni a nézeteltéréseket.
Márciusban az apró örömök témakörben merültünk el. A téma iránt mutatkozó nagy érdeklődés miatt két órát szenteltünk a feldolgozásának. Az első alkalommal általánosságban beszélgettünk az apró örömök jelentőségéről, míg a második órán kifejezetten az iskolában átélt pozitív élményekre helyeztük a hangsúlyt. A két foglalkozás között a tanulók egy héten keresztül minden nap lejegyezték, mi okozott számukra örömet az adott napon. A második órán ezeket az élményeket megosztották egymással, majd közösen összegyűjtöttük, milyen sok apró örömforrás veszi körül őket az iskolai mindennapokban. Számomra is nagyon értékes tapasztalat volt látni, hogy a gyermekek milyen természetességgel élik meg a jelen pillanatot, és milyen nyitottan, őszinte örömmel tudják értékelni a hétköznapok látszólag apró, mégis fontos eseményeit. Ez a tevékenység nemcsak az önreflexiójukat erősítette, hanem ráirányította figyelmüket arra is, hogy az öröm sokszor a legegyszerűbb dolgokban rejlik.
2026. februárjában a megküzdési stratégiák témakörét dolgoztuk fel a Boldogságórán. Az óra egy rövid relaxációs gyakorlattal kezdődött, majd közösen elénekeltük a hónap dalát. Ezt követően meghallgattuk „A bugyelláris, a pipa meg a süveg” című mesét, amely kiváló alapot adott a téma feldolgozásához. A mese megbeszélése során a gyermekek aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésbe, és számos személyes tapasztalatot, ötletet osztottak meg arról, hogyan birkóznak meg egy-egy nehéz helyzettel vagy problémával. Közösen gondolkodtunk arról, hogy a kihívások és nehézségek hozzájárulnak a fejlődésünkhöz, erősítik a kitartásunkat, valamint segítenek új megoldási módok felfedezésében. A tanulók egyetértettek abban is, hogy segítséget kérni nem gyengeség, hanem bátor és hasznos lépés lehet a problémák megoldásában. A foglalkozás zárásaként összegyűjtöttünk néhány pozitív megerősítést, amelyek nehezebb időszakokban erőt adhatnak számunkra. Ezeket közösen lejegyeztük, majd a tanteremben is kifüggesztettük, hogy a mindennapok során is emlékeztessenek bennünket saját erőforrásainkra és a pozitív gondolkodás fontosságára.