Az optimizmus gyakorlásának feldolgozása végig kísérte az egész hónapunkat. A mese egy telhetetlen hernyócskáról szólt, ahol a végén a hernyó meseszép pillangóvá változik. A mesével és az utána következő játékos beszélgetéssel a gyermekek önbecsülését, önbizalmát szerettem volna erősíteni, illetve remélhetőleg sikerült megértetni az optimizmus lényegét.
A gyerekek kedvence a hónap dala volt, ezt szinte mindennap meghallgattuk.
Megbeszéltük, hogy mindenkinek vannak értékes tulajdonságai. Vannak dolgok, amelyekben kiemelkedően jó teljesítményt nyújthatunk, ami hozzátartozik a boldog, sikeres élethez.
Nagyon jó hangulatban telt el ez a hónap is.
Boldogságóra Alapprogram
Hálásak vagyunk, hogy vegyes csoport lévén 3-7 éves gyerekek életének, mindennapjainak lehetünk részesei. Fontos, hogy a gyerekek is megtanulják, hogyan fejezhetik ki érzéseiket.
Első lépésben megismertettük a gyerekekkel az aktuális témánkat: a hálát, Bezzeg Andrea: A hálafa története című meséje alapján. A gyerekek érdeklődéssel figyelték a történetet, majd megbeszéltük a hallottakat, hogy mit jelent maga a szó: hála, és ki, miért, kinek hálás.
Több napon át foglalkoztunk azzal, miért és miképp mutathatjuk ki hálánkat másoknak. Mindenki elmondta, miért hálás az anyukájának, vagy apukájának, testvérének. Csoporton belül pedig szituációs játékokon keresztül köszönték meg egymásnak (szavakkal és öleléssel) a feléjük nyújtott segítséget, ajándékot, dicséretet. Megépítettük a boldogságvárunkat és meghallgattuk a hónap dalát is.
Az előző évben kitett hálafánkra most újból elkezdjük gyűjteni a kis piros szíveket, amiken azok jele szerepel, akiknek valamiért hálásak lehetünk.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A gyerekek meghallgatták a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. A feldolgozás után elmondták, hogy milyen esetben voltak boldogok.
Belenéztek a saját tükrükbe, mosolyogtak, majd elkészítették saját optimista tükörképüket.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Tanulóim olyan személyekre gondoltak, akik jót tettek velük. Hálásak nekik a nemes cselekedetért. Majd elkészítették a ,,hálakezet”.
Szegedi Vörösmarty Általános Iskola
Mesét olvastunk: Vidám Tapsi és Mérges Tapsi kalandjait.
(A nyuszitestvérpár életének lebilincselően érdekes és tanulságos története finoman nevel a pozitív gondolkodásra, tehát a megoldáscentrikus hozzáállásra.) Sokat beszélgettünk arról, hogy sokkal boldogabbak lehetünk, ha pozitívan állunk a dolgokhoz. Le is rajzoltuk a két nyuszit.
Az egyik órán élő smile játékot játszottunk, sok fotót készítettünk és sokat mosolyogtunk.
Az osztálytársakat a közös programok és az általuk szerzett élmények, valamint a mindennapi találkozások kötik össze. Ezek a pillanatok összekovácsolják a csapatot.
Szerintük jó, ha az emberek sokfélék, mert így jobban megérthetjük egymást, segíthetünk a másikon, és új dolgokat tanulhatunk a másiktól. A barátok pedig azért fontosak, mert ők mellettünk állnak jóban és rosszban. A barátokkal sokkal színesebb és boldogabb lesz az életünk!
A foglalkozás nagyon jó hangulatban telt ismét. A gyerekek örömmel végzik a mozgásos, játékos feladatokat. Szívesen hallgatnak mesét, bátran fogalmazzák meg érzéseiket, véleményüket. Jó volt látni a barátságlánc kialakításánál, hogy senki sem maradt barát nélkül. A kézműveskedés szintén tetszik a gyerekeknek, örömmel nézegették egymás babáit. A hallgatott dalok tetszenek a gyerekeknek, vidáman énekelnek. Úgy gondolom, hogy minden együtt töltött vidám perc hozzásegít bennünket, hogy jó osztályközösség alakuljon ki.
Mivel ötödikeseim vannak, így még az ismerkedés fázisában vagyunk, de azt már tapasztaltam, hogy néhány hangadó mellett többen igen visszahúzódóak, nem bíznak magukban, nem állnak optimistán a dolgokhoz. Ez az óra remek lehetőséget biztosított arra, hogy erről beszélni tudjunk, esetleg elinduljon egy változás is.
Az óra elején megbeszéltük az optimista és pesszimista szó jelentését. Különböző mondatokat kaptak, amit hol optimistaként, hol pesszimistaként kellett befejezniük. Később párokat alkottak, majd eldöntötték, hogy melyikük lesz a pesszimista, melyikük az optimista, de ezt nem árulták el. Minden pár húzott egy szituációt, amit rögtönözve adtak elő. A többieknek az volt a feladata, hogy eldöntsék, ki melyik szerepet vállalta magára.
Ezután arról beszélgettünk, hogy mi jellemző az optimista és a pesszimista emberekre, vajon kik érzik jobban magukat a bőrükben.
Az óra utolsó 15 percében mindenki írt minden osztálytársáról néhány jó tulajdonságot. Ezeket a jó tulajdonságokat összeszedtem. Én fogom majd feldolgozni, és karácsonyi meglepetésként fogják majd megkapni tőlem személyre szólóan, hogy mit írtak róla a többiek. Bízom benne, hogy segíti őket abban, hogy optimistábban lássák magukat és a világot.
Mivel erről még nem tudok képet feltölteni, így osztályunk összetartozását és sokszínűségét jelképező alkotásunkat osztom meg veletek.
A világ sok lehetőséget rejt és nyújt számunkra a sikerhez. Óvodánkban ebben a hónapban ezeket a lehetőségeket kerestük a gyermekekkel. Az optimista szemléletmód alapjait azáltal fektettük le a gyermekekkel, hogy mindig mindenben megláttunk valami szépet, valami jót. Folyamatosan beszélgettünk ezekről a jó dolgokról. Például szomorúak voltunk, mert eleredt az eső és nem tudtunk kimenni az udvarra, csak a teraszunkra, ahol kisebb a tér és nincs annyi játék lehetőség. De boldogok voltunk mert nem lett koszos, sáros a ruhaneműnk, a természet pedig nem szomjazott, hiszen az eső megöntözte a gyermekek által elültetett virágokat, stb. Az utóbbit emeltük ki és arra koncentráltunk, hogy miért is jó, hogy esik az eső.
Foglalkozásainkat egy kezdő relaxációval indítottuk: „Fújj,fújj”. A hónapban megtanultuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát, amelyhez az ügyesebb gyerekekkel rajzot is készítettünk. A téma felvezetéséhez elkészítettük „Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát”. A gyerekeknek nagyon tetszett a játék, így igényük szerint azóta is folyamatosan játsszuk. Boldog Dóra bábommal és mondókával motiváltam a gyerekeket a témához kapcsolódó meséhez: Tódi Törpe varázsszemüvege. A gyermekeknek a mese feldolgozását az ahhoz kapcsolódó kérdésekkel segítettem. „Mit láttok szépnek a világban?” A mesében elhangzott Tódi Törpe mondókát többször is mondogattuk és mutogattuk a gyermekek örömére. A meséhez kapcsolódó illusztrációt a munkafüzetben kiszíneztük, az optimizmus jelét pedig már minden gyermek jól ismeri 🙂 . A hónapban foglalkoztunk a szőlőszürettel, ezen a héten szőlőszemekből készítettük el a mosolygó fejeket. Tök jó hetünk alkalmával pedig mosolygós tököket készítettünk, melyek óvodánk udvarát díszítik.
A Boldogságóra foglalkozáson elkezdtük a Barátság témakörét. Elmeséltem a témakörhöz tartozó mesét. Táncoltunk Bagdi Bella Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalára. Lezárásként barátságláncot készítettünk.