Az előző hónapban festett kavicsokból mindenki választhatott egyet, amire a leginkább szüksége van. Azt beszéltük, hogy ezek a színes, festett kavicsok mindig náluk lesznek, hogy bármikor ránézhessenek és eszükbe jusson, micsoda boldogság is énekelni.
Boldogságóra Alapprogram
Szeptember hónapban járunk, megkezdődött a nevelési év. Csoportunk létszáma 29 fő. Vegyes életkorúak, 17 fő 3-4 éves és 12 fő 5-6-7 éves korú. Az első hónap nagyrészt a beszoktatással telt, az új gyerekek megismerésével és beilleszkedésüknek a segítésével. A hónap téma köre a hála gyakorlása volt. Elsősorban ezt a témát a nagyobb gyerekekkel dolgoztam fel. Ismertettem a gyerekekkel, hogy boldogságórákat fogok tartani, szeretném, ha ők is, aktívan részt vennének rajta. Tíz témakört dolgozunk fel 10 hónap alatt, amelyből az első a hála. Miért is lehetünk, mi hálásak, ezt boncolgattuk. Szüleinknek hálával tartozunk, amiért annyit fáradoznak értünk, hogy legyen étel az asztalon, legyen tiszta ruha, amit felvehetünk, legyenek játékok, amivel játszhatunk. Megbeszéltük, hogy a pénzt, amiből vásárolni tudunk, azért dolgozni kell, mert fizetést csak akkor lesz. Testvéreinknek is hálásak lehetünk, hiszen egy jó testvére midig lehet számitani, a bajban is. Barátainknak is hálával tartozunk, hiszen velük lehet nagyon jókat játszani. A természetnek, annak a sok csodának, amit add. Az őszi falevelek, amelyek gyönyörűek, sokszínben pompáznak. A napfénynek, amely energiával tölt fel. A víznek, amely az élet forrása, mert víz nélkül nincs élet. A fa lombjának, amely árnyékot add. A gyümölcsöknek, zöldségeknek, amely sok vitamint tartalmaz, amitől mi erősek és energikusak leszünk. Elolvastam a gyerekeknek A hála fa történetét, amely nagyon tanulságos volt. Megbeszéltük, hogy miért volt szomorú és bánatos a fa és hogyan segítettek az állatok, hogy a fa la lelke meggyógyuljon. Több alkalommal is meghallgattuk a „Szép nap ölelj át engem” című dalt, a gyerekeknek nagyon tetszett. Hálavirágot is készítettünk szülőknek, amelyet a gyerekek haza is vihetek.
Ebben a hónapban Tök jó napi rendezvényünkre is készültünk. Ez egy közös óvodai rendezvény, ahol a szülők is részt vesznek. Volt itt krumpli és töksütés, kemencébe. A gyerekek megismerkedhetek az íjászattal, ülhettek lóháton, lőhettek céltáblára nyíllal. Madárbarát óvodaként, solymász bemutatón is részt vehettek a gyerekek. Kutyás bemutató is nagyon érdekes volt. Lehetett még ezen kívül kukoricát morzsolni, amely nagyon népszerű volt a hozzánk látogató elsősök körében. Tökfaragás és őszi dekoráció készítő versenyben, a mi csoportunk elnyerte a legaktívabb csoport díját, amire mi nagyon büszkék vagyunk. Ezekért a dolgokért is hálával tartozunk, hiszen nagyon jól éreztük magunkat és élményekkel lettünk gazdagabbak.
Október hónap témaköre, az optimizmus gyakorlása. Nagyon jól illett a téma feldolgozásához, október 04-én tartandó Mosoly Világnapja, mi is csatlakoztunk a kezdeményezéshez. Plakátokat és kisebb ajándék kártyákat nyomtatunk ki. Az óvoda minden csoportja felkerekedett és szét osztotta a kártyákat a falú lakóinak. Könyvtár látogatás, boltok, utcán járó kelő emberek, önkormányzati dolgozók, postán, fagylaltozó stb. Az emberek örömmel fogadták a kártyán lévő jó kívánságokat, mi pedig örültünk, hogy mosolyt tudtunk csalni az arcukra. A gyerekekkel mi is nagyon jól éreztük magunkat, ezen a napot mi is sokat mosolyogtunk. Az optimizmus gyakorlásához előre elkészítettem a szomorú és a boldog arcot, hurkapálcika és papír karton segítségével. Együtt megbeszéltük, hogy ők a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka nevet kapják A téma bevezetését relaxációs gyakorlattal kezdtem az ellazulás érdekében. Ezt követte a téma feldolgozása. A gyerekek a szőnyegen kör alakban helyezkedtek el, ezzel is erősítve közösségi érzésüket. Beszélgetést kezdeményeztem, a téma miért lehetünk szomorúak, és miért lehetünk vidámak. A beszélgetés alatt körbe adtam két tükröt a gyerekek tükörbe nézve állapítsák meg milyenek látják magukat. Megbeszéltük, hogy a mosolygós arc, sokkal szebb, mint a szomorú. A két báb felhasználásával gyakoroltuk az arc mimikát, szomorú és mosolygós arcot utánozva. A mozgásigény kielégítésére meghallgattuk az optimizmus dalát Bagdi Bella. Pozitív gyerek vagyok, a Világomban minden rendben van című cd-ről. Az aznapi téma lezárásaként mindenki készített mosolygós arcot, kör alakú forma kivágásával és a szem és száj megrajzolásával, melyet haza is vihettetek
Egy másik alkalommal feldolgoztuk, Tódi törpe történetét. A gyerekek a beszélgető szőnyegen a mesét türelmesen meghallgatták. Megbeszéltük a szereplőket, a történet lényegét, mondanivalóját. A gyerekek elképzelésük szerint kiszínezték Tódi törpe házát, majd kiszínezték, az előre elkészített szemüveget. A szemüveg felvételekor csodálatos dolgokat láthatnak benne, minden szép, ha hisznek benne, a mondóka segít a varázslásban, s ha leveszik, akkor is boldogok lesznek már. A téma befejezéseként mindenki kiszínezte és kivágta az optimizmus jelét a mosolygós arcocskát és hazavihette.
Szabadon választható tevékenységek voltak:
Önarcképkészítés, rajzolják meg mosolygós önmagukat, a tükör segítségével
Kívánság, rajzolják le ,e a varázsgömbbe, hogy mire vágynak.
Színezés: Az élet napos oldalát látom
Ügyességi játékok: ki miben ügyes: színezés, rajzolás, építés, gombok szétválogatása, számolás.
A téma feldolgozása során, a beszélgetésekből kiderült, hogy a gyerekek többsége akkor szomorú, ha valami baj éri. Felborul a biciklivel, eltörik a lába, beteg lesz. Van, aki azért szomorú, mert meg bánt valakit, testvérét, szüleit, barátját, csoporttársát, vagy éppen valami rosszat tett, eltört valamit, vagy meg rongálta a játékot vagy bármi mást. Az egyik kisfiú, elárulta, hogy ő azért szomorú, amiért neki nincs testvére és ő nagyon unatkozik otthon. Megbeszéltük, hogy minden elmúlik egyszer a szomorú dolgokat majd követik a szép dolgok és ezeknek örüljünk és legyünk boldogok. Ha megsérülünk vagy eltörik a lábunk meggyógyulunk, ha megbántunk valakit tudjunk bocsánatot kérni és mi is tudjunk megbocsájtani. A gyerekek többsége akkor boldog, ha valami ajándékot kap, de annak is nagyon örülnek, ha valami jó cselekedetért jutalmat vagy dicséretet kapnak. A varázsszemüveg segítségével megbeszéltük milyen szép dolgokat láthatunk a környezetünkben, a csoportszobában és az udvaron. A tükörbe nézve a gyerekek pozitív én képét erősítettük.
Szeptemberi téma a hála gyakorlása volt.A hála, a köszönet kifejezése nagyon fontos hatással van a személyiségfejlődésre. A Napimádás c. relaxációs gyakorlatot választottam a kezdésre. Majd a beszélgetőkörben megbeszéltük a hála, a köszönet fogalmát, a kettő közti különbséget. Példákat mondtunk arra, hogy kinek, vagy miért is lehetünk hálásak. Eljátszottuk az „Add tovább a falevelet” c. játékot az előzőleg készített levelekkel, végül meghallgattuk Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem c. dalát.
Boldogságóra a Katica csoportban.
Ebben a hónapban az optimizmus fogalmával, lényegével ismertettem meg gyermekeinket.
Kicsit nehéznek, gyerekek számára nehezen érthetőnek gondolom.
Két egyszerű relaxációs mozgással kezdtük a foglalkozást.
Majd a Tódi törpe varázsszemüvege címü mesén keresztül közelítettem meg a témát.
Tódi varázsszemüvegén keresztül a kis süni szépnek, jobbnak látta a világot. Meglátta a benne rejlő jó dolgokat, szépségeket.
Én is meséltem a gyerekeknek arról, hogy kisfiam miért volt optimista. Bízott ,hogy egy játékot meg fog kapni. Addig mondogatta, addig bízott benne, amíg csodás módon, de megkapta. / Nem tőlem, hanem megnyerte egy versenyen./
A gyerekek számára készített papírszemüveggel már ők is szépnek látták a világot.
Elmesélték, ők miért optimisták.
Kis történeteket mondtak magukról.
Szomorú társaik arcára mosollyal vidámságot csaltak a szívükbe egy játék során.
Végül a varázsszemüveget kiszínezhették a gyerekek.
Lelkesen, számukra a legtetszetősebb mintával díszítették.
Délután már meséltek a gyerekek a szülőknek az optimizmusról.
Remélem sikerült pozitív gondolkodásra tanítanom kicsikéinket.
Az októberi hónap témája az optimizmus gyakorlása volt. Az első órán a ráhangolódás részeként beszélgettünk a gyerekekkel olyan helyzetekről, amikor valami új dolgot tanultak, és az első próbálkozások után úgy érezték, hogy ez talán sosem fog sikerülni. Először párokban beszélgettek ezekről az élményekről, majd mindenki megosztott egy ilyen tapasztalatot a többiekkel. Ezt követően a fejlődési szemléletmódú nyújtást gyakoroltuk, majd meghallgattuk és együtt mondogattuk a pozitív mondókát. Végezetül elkészítettük az „optimista szemüveget,” miközben a Pozitív gyerek vagyok című dalt hallgattuk.
A következő órát ismét nyújtással kezdtük, és mivel a gyerekek nagyon élvezték, a pozitív mondókát többször meghallgattuk és elmondtuk. Ezt az „ez fantasztikus, mert…” játék követte, majd felolvastuk a reményről és optimizmusról szóló erősségmondókát, és beszélgettünk róla, a gyerekek pedig kiszínezték a hozzá kapcsolódó képet.
A további órákon is közösen ismételtük a pozitív mondókát, elolvastuk és kiszíneztük a kitartás erősségmondókáját, valamint megosztottunk egy-egy sikerélményt. Egy alkalommal a közeli parkba is sétáltunk az „optimista szemüvegben,” ahol sokat beszélgettünk a gyerekek mindennapi sikereiről, aggodalmairól és arról, hogyan lehetnénk optimisták különböző helyzetekben.
Egy olyan órát terveztem a felső tagozatosoknak, amely a társas kapcsolatok ápolásáról szól. Az órát azzal kezdtem, hogy megkérdezem a diákoktól, mit tartanak fontosnak egy jó barátságban vagy csapatban. Ezzel szerettem volna felmérni, milyen értékeket tartanak fontosnak a kapcsolataikban.
Ezután egy érzelemfelismerő játék következett, ahol párokban vagy kisebb csoportokban dolgoztak. A feladatuk az volt, hogy eljátsszanak egy-egy érzelmet (például boldogságot vagy dühöt), a többieknek pedig ki kell találniuk, mit látnak. Ezzel szerettem volna fejleszteni az empátiájukat és a mások érzéseire való odafigyelést.
Következő lépésként konfliktuskezelési gyakorlatot tartottam. Bemutattam néhány mindennapi szituációt (például egy félreértést vagy egy vitahelyzetet), és arra kértem őket, hogy dolgozzák ki csoportokban a megoldási javaslataikat. Így gyakorolhatják az aktív hallgatást, a kommunikációt és az együttműködést.
Az óra végén megbeszéltük, mit tanultak, és hogyan tudják alkalmazni a mindennapokban a most szerzett készségeket. A célom az volt, hogy a diákok jobban megértsék a társas kapcsolatok fontosságát, és tudatosabban ápolják baráti és csoportos kapcsolataikat.
“Az óra zárásaként szeretném megköszönni mindenkinek az aktív részvételt és a közös munkát. Örülök, hogy együtt gondolkodtunk a társas kapcsolatok fontosságáról és különböző helyzetek megoldásáról. Most már remélhetőleg jobban látjátok, mennyire fontos az empátia, az odafigyelés és a jó kommunikáció. Kívánom, hogy a tanultakat használjátok fel a mindennapi életben, és ápoljátok tovább a kapcsolataitokat!”
Ma egy olyan órát tartottam, amelynek célja a diákok társas kapcsolatainak fejlesztése volt. Az óra elején beszélgetéssel indítottam, ahol megkérdeztem a gyerekeket, mit jelent számukra a barátság és a jó kapcsolatok. Ezután közösen összegyűjtöttük, mely tulajdonságok segítik a baráti kapcsolatok ápolását, mint például az őszinteség, a segítőkészség vagy az empátia.
A következő szakaszban érzelemkártyákkal játszottunk: a diákoknak fel kellett ismerniük különböző érzelmeket, amelyeket párjuk eljátszott. Ez a gyakorlat segített abban, hogy tudatosítsuk az empátia fontosságát és a mások érzéseire való figyelést.
Végül konfliktuskezelési szituációkat hoztam, amelyekben a diákoknak közösen kellett megoldást találniuk. Megbeszéltük, hogy a konfliktusokat legjobban nyugodt kommunikációval és a másik fél megértésével lehet rendezni.
Az óra végén mindenki elmondta, milyen új dolgokat tanult, és hogy milyen helyzetekben szeretné használni ezeket a készségeket a mindennapi életben. Összességében úgy érzem, hogy a gyerekek aktívan részt vettek, és fontos ismereteket szereztek a társas kapcsolatok ápolásáról.
Október hónap rövid a tanulók életében, de annál szorgalmasabban végeztük feladatainkat. Minden hónapban meghallgatjuk a boldogságóra dalát, megtekintjük a videókat, feladatokat, amelyek segítségül szolgálnak az adott hónap kijelölt témájának feldolgozásában. Az optimizmus gyakorlásának témakörében ügyes saját ötletekkel, véleményekkel álltak elő az osztály tanulói. Jó hangulatban telt a hónap, amelynek a végén a jól kiérdemelt őszi szünet megkezdésének örülhettek a tanulók.
Ez a témakör nagyon fontos, hiszen az optimista szemlélet nem jellemző a gyerekekre.
A foglalkozásokat minden esetben meditációval kezdjük, hiszen fontosnak tartom a nyugodt
légkör megteremtését.
Optimista szemüveget készítettünk, megtanultuk a varázsigét is, majd szemüvegünk segítségével tanulságos történeteket, szituációkat beszéltünk meg.