Kitörő örömmel fogadtak a gyermekek engem és Boldog Dórát! Úgy tűnik sikerült „hagyományt” teremteni Dóra segítségével. Nagyon fontos behatás ez a későbbi „boldog” sikererekhez!
Igyekszem minden foglalkozásnak hasonló keretet adni, hogy az óvodásaim biztonságban érezzék magukat a szituációban. Így most is zenés relaxációval kezdtünk, Napimádással. Miután a jól szellőztetett szobában 4-5 alkalommal elvégeztük a mozdulatot, végül leültünk a földre törökülésben. Megkértem a gyermekeket, hogy hunyják be a szemüket, a kezeiket pedig nyugtassák az ölükben. Néhány mondatos vezetett meditációt végeztünk el, ahol elképzeltük, hogy mi vagyunk a lágy tavaszi szellő, a langyos füvű rét fölött szállunk. Megsimogatjuk a fákat, bokrokat és minden élőlényt, akikkel képzeletben találkozunk. Ekkor hagytam őket hagy „szálljanak” képzeletben a csendes zene alatt. Ezt követően kiemelkedtünk a meditációból és egy nagy kört alkotva elvégeztük a „Fújj, fújj” széllánc gyakorlatot. Nagy nevetésekkel kísérve persze.
Ha már körben álltunk, előkaptuk a léghajónkat és elszálltunk Barátság földre. Itt Dórával beszélgetni kezdtünk, hogy neki vannak-e barátai és ő hogyan talált magának újabb barátokat. El is mesélte nekünk, hogy van Fóka barátja, akivel közösen játékra hívták a Sünit, aki bár először félt, de végül a barátjuk lett. Ezután elmeséltem a Tavaszi ébresztőt. A gyerekek szépen eltudták mesélni mi is történt a mesében. Ennek nyomában pedig szót ejthettük a barátságról, az egymással való bánásmódról. Így már könnyű volt rátérni a „Hogyan is szerezhetünk barátokat, hogyan ‘tartjuk’ meg őket” kérdéskörre. Sok gyermek említette meg, hogy „Kedveseket mondunk neki!” Így hát, elő is vettem a mi nagy kék boldog fonalunkat és nekiláttunk a hatalmas pókháló megalkotásának, hiszen „Mindenkinek van barátja!” Enyhén szétszórt alakzatban a gyermekek a gombolyagot továbbadva mondták el egymásnak, hogy mit szeretnek a másikban. A végére jól összegubancolódtunk, és kiderült, hogy tulajdonképpen mind szeretjük egymást és mindenkiben van valami, ami szerethető!
Mivel a gyermekek a „kigubancolódás” után igencsak izgatottak voltak, egy gyors levezető játékot játszottunk a „léghajónkkal”, ahol fellebbentéskor két szemközt álló helyet cserél a lepel alatt.
Lezárásként pedig halk zenére elcsendesedtünk, ki fekve, ki ülve, ahogy kényelmes volt.
Ahogy a termet visszarendeztünk a szokásos formájába, úgy aki szerette volna még megölelhette Dórát, majd elköszöntünk a gyermekektől.

Kis barátom, hogy vagy?
Barátság karkötő

A foglalkozást ismét relaxációs gyakorlattal kezdtük. Jó érzéslátni, hogy a gyerekek nagy része mennyire szereti ezeket a gyakorlatokat. Márton naphoz kapcsolódva Szent Márton legendáját vettem alapul a témához. Képekkel illusztrálva meséltem. Ezután egy tartalmas beszélgetés következett. Libás dalosjátékkal mozgattuk meg magunkat, majd a barátság karkötő fűzése következett kis csoportokban. Gyöngyfűzés közben ismét jót beszélgettünk a témáról. Itt könnyebb volt türelmesnek lenni, hiszen csak néhányan ültünk egyszerre az asztalnál.