A Szivecskék 7.a csoport tagjai nagy lelkesedéssel várták a boldogságóra – A TESTMOZGÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD GYAKORLÁSA – május havi témáját!
Csatlakoztunk a MDSZ által szervezett Bringázz a suliba! programhoz. A program ismertetése előtt beszélgettünk arról, hogy vajon ennek a programnak mi lehet a célja? Záporoztak az ötletek: bringázzunk többet, mindennapos mozgás, legyünk kitartóak a matricagyűjtésben, fogjunk össze csapatként, egészségesebbek legyünk, boldogan induljanak a napjaink, stb.
Az ötletek kiválóak voltak, de egyre nem gondoltak: a környezetbarát, fenntartható közlekedésre. Megbeszéltük, hogy mennyire fontos védenünk a környezetünket és a magunk egészségét a jólétünk és boldogságunk érdekében.
A boldogságóránkat Ron Fletcher idézetével zártuk „A mozgáshoz úgy közelíts, ahogy az élethez: lelkesedéssel, örömmel és hálával. Mert a mozgás az élet, az élet pedig mozgás. Mindkettőtől azt kapod, amit beleteszel.”
A május hónap 19 tanítása napja a program megvalósításáról szólt. A 14 fős kis csapatunk lelkesen gyűjtötte az egyéni és csapatmatricákat, ezzel is segítve az iskolai szintű pontgyűjtést. Rávették a nem kerékpárral iskolába járó társaikat, hogy most azzal jöjjenek, mert akkor több matricát gyűjthetnek, egészségesebbek lesznek, boldogabban indul a napjuk! A játékosság mire nem képes! Büszke vagyok Rájuk, mert hiába vagyunk ilyen kevesen, Ők tudják és értik, hogy a közösségi programokhoz való kapcsolódásuk nagyon fontos, és „minden matrica számít”!
Boldogságóra Alapprogram
Júniusban a Boldogságóra program során közösen idéztük fel az év során átélt élményeket, kedvenc játékokat és közös sikereket a Katica csoporttal. Igazán megható napunk volt, ugyanis a kis katicák pár nap múlva elballagtak az óvodából. Kezdték ők is érezni ezt a szép lezárást, olykor-olykor meghatódtak és érezni lehetett az ölelésükön, hogy most más, erősebb és hálát kifejező. Mondanom sem kell, mi felnőttek is érzelmes hangulatba kerültünk.
A gyermekek azért örömmel emlékeztek vissza azokra a pillanatokra, amikor együtt játszottak, segítették egymást vagy közösen oldottak meg feladatokat. Felidézték a kiscsoportot, a középsőt, amikor még a vendégházban „laktunk”.
„Azért szeretem a Katicát, mert itt vannak a barátaim.”
„A legjobb a közös játék volt, meg a foci.”
„Emlékeztek a traktoros szánkózásra?”
Közös alkotótevékenységek és játékok során ismét megtapasztalhatták az összetartozás örömét. A gyermekek most már nagy szeretettel és türelemmel fordultak egymás felé, örömmel segítették társaikat, biztatták egymást. Szinte minden nap rajzoltak a barátok egymásnak, kis meglepiket gyártottak, amiből nekünk is jutott.
A relaxációs és mindfulness gyakorlatok során nyugodt, meghitt hangulatban idéztük fel az év legszebb pillanatait. A ballagásra saját dalokat is írtunk, a próbákon sokan meghatódtak.
Úgy érzem, az egész éves Boldogságóra foglalkozások sokat segítettek a gyermekek érzelmi fejlődésében. A csoport tagjai nyitottabbá, elfogadóbbá váltak, és sok szoros barátság alakult ki közöttük.
Jó utat kívánunk a nagy Katicáinknak, és arra kérem őket, hogy emlékezzenek a jelszavunkra: „Jobb veled a világ!”
Májusban a testi-lelki egészség témáját dolgoztam fel a Katica csoport Boldogságóra foglalkozásán. A gyermekek játékos formában ismerkedhettek meg az egészséges életmód, a mozgás és a lelki jóllét fontosságával.
A beszélgetőkörben arról meséltünk, mi segít abban, hogy jól érezzük magunkat. A gyermekek örömmel osztották meg gondolataikat:
„Szeretek futni az udvaron.”
„Akkor vagyok boldog, ha megölelnek.”
Mozgásos játékokat és közös feladatokat végeztünk, amelyek során a gyermekek megtapasztalhatták az együttműködés és a közös mozgás örömét. Nagyon figyeltek egymásra, biztatták társaikat, és örültek egymás sikerének. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy biciklis kirándulásra indultunk a sport pályára, és minden rendben zajlott. Jártunk még lovas tanyán és persze fagyizni is.
Az önbizalom és erősségprogram feladatai segítették őket abban, hogy felismerjék saját ügyességüket és értékeiket.
A mindfulness gyakorlat során relaxációs és légzőgyakorlatokat végeztünk, amelyek nyugodt, harmonikus hangulatot teremtettek. A „forró leves”, és a „tűzhányó kitörése” kipróblása nagyon hatásos volt, többször is kérték.
Idén is csatlakoztunk a „Kihívás napja” mozgalomhoz és a „Kinder joy of moving” kezdeményezéshez. Megihletett a törölközős felhívás, így erre írtam egy játékos, több akadályból álló kihívást az udvarra. Közös bemelegítés után az ovis csoportok a különböző helyszínek felkeresésével körfogászerűen teljesítették a szuper mozgásos feladatokat.
Úgy érzem, a foglalkozás hozzájárult a gyermekek testi-lelki egyensúlyának és a csoport pozitív közösségi légkörének erősítéséhez.
Eljött az április és a megbocsátás témáját dolgoztam fel a Katica csoporttal a Boldogságóra program keretében. A délelőtti foglalkozás során az alapprogram, az erősségprogram, az önbizalom program és a mindfulness program ajánlott feladataiból választottam játékokat és gyakorlatokat.
A közös beszélgetés során arról beszélgettünk, mit érzünk akkor, ha valaki megbánt bennünket, és hogyan tudunk kibékülni egymással. A gyermekek nagyon őszintén és érzékenyen fogalmazták meg gondolataikat:
„Akkor leszek újra vidám, ha kibékülünk.”
„Szerintem jó dolog bocsánatot kérni.”
Mesés helyzetjátékok és dramatikus játékok segítségével gyakoroltuk a konfliktusok békés megoldását. A gyermekek örömmel kapcsolódtak be a szerepjátékokba, és sokszor maguktól is kedves megoldásokat ajánlottak egymásnak. Felsoroltunk jó néhány dolgot, amiért illik bocsánatot kérni. Ezeket felírtuk egy papírra, a papírokat pedig egy könyvbe tettük -így szimbolizálva a súlyt. Ezeket aztán kosárba tettük és a gyerekek kipróbálhatták, milyen nehéz a kosár- milyen nehéz ezeket a terheket cipelni. Megértették, hogy a megbocsátás jó és felszabadító, még ha nem is olyan hamar és egyszerűen jön. Megtanultuk, hogy ez rajtunk múlik és a gondolkodásunkon.
Az önbizalom program feladatai során hangsúlyt kapott az elfogadás és az egymás felé fordulás fontossága. Több gyermek spontán módon megölelte vagy megvigasztalta társát, ami nagyon megható pillanatokat teremtett.
A mindfulness gyakorlat során halk zene mellett relaxációs és légzőgyakorlatokat végeztünk, amelyek segítették a gyermekeket az érzelmek megnyugtatásában és a belső béke megélésében.
Elkészítettük a papírgyűrűket, megmentettük közösen a Földet és életre keltettük a bolygó kapitányát, igazán tetszett a katicáknak, nagyon jól összedolgoztak a „Föld elemei”. Természetesen a Föld napját is megünnepeltük, illetve a méhek napján felidéztük a méhek táncát, amit még ősszel mutatott nekünk egy méhész hölgy, a beporzók világnapja kapcsán.
A foglalkozás során ismét megtapasztaltam, mennyire fontos a gyermekek számára a szeretetteljes, elfogadó légkör. A közös élmények tovább erősítették a csoport összetartását, a gyermekek egyre figyelmesebben és türelmesebben fordulnak egymás felé.
Decemberben a jócselekedetek témáját dolgoztam fel a Katica csoporttal a Boldogságóra program keretében. A délelőtti foglalkozáson a program ajánlott játékai és kreatív feladatai segítették a gyermekeket abban, hogy átéljék az egymásnak nyújtott segítség és kedvesség örömét.
A közös beszélgetés során arról meséltünk, milyen jócselekedeteket tudunk tenni otthon, az óvodában vagy a barátaink felé. A gyermekek nagyon kedves gondolatokat fogalmaztak meg:
„Segítettem anyának pakolni.”
„Megöleltem a barátomat, amikor sírt.”
Páros és csoportos játékokat játszottunk, amelyek során a gyermekek megtapasztalhatták az együttműködés örömét. Szívesen segítették egymást az alkotások és a játékok során is.
Az erősségprogram feladatai segítették őket abban, hogy felismerjék: egy apró kedvesség is sok örömet adhat másoknak. Több gyermek spontán módon dicsérte meg társait, ami nagyon megható pillanatokat teremtett.
A mindfulness gyakorlat alatt halk zene mellett relaxációs játékokat végeztünk, amelyek nyugodt, szeretetteljes hangulatot teremtettek.
A játékok közül a „Hallo” elnevezésű telefonos játék lett a kedvenc, sok érzést kifejező élmény lett belőle. Az „elismerő szavak” is nagyon tetszettek, mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek mivel több nap is alkalmaztuk a tanultakat. Sokszor utalunk vissza a jó példákra, még ma is.
Úgy érzem, a foglalkozás tovább erősítette a gyermekek empátiáját és egymás iránti figyelmét. Egyre szorosabb barátságok alakultak ki a csoportban. Advent kapcsán sok élménnyel gazdagodtunk együtt, jó volt megélni a szülőkkel közös karácsonyt, illetve a Mikulás személyes látogatását.
Novemberben a társas kapcsolatok és az egymásra figyelés került a középpontba a Katica csoport Boldogságóra foglalkozásán. A program ajánlott feladataiból és segédanyagaiból választottam játékokat, amelyek segítették a közösségépítést és az érzelmi kapcsolatok erősítését.
A beszélgetőkörben arról meséltünk, mitől lesz valaki jó barát, hogyan tudunk segíteni egymásnak, és miért fontos a kedvesség. A gyermekek nagyon őszintén osztották meg gondolataikat:
„A jó barát megvigasztal, például öleléssel vagy puszit ad!.”
„Én szeretek segíteni, ha valaki szomorú.” A gyerekek meghallgatták Móra Ferenc: A jó orvosság című meséjét, majd átbeszéltük a javasolt kérdéseket. A kedves szavak plakátot kiragasztottuk a csoportban, majd mimetikusan el is mutogattuk a jelentéseket. Igyekeztünk ezeket több napon át is mondogatni, mutogatni egymásnak.
A közös együttműködő játékok során szépen megmutatkozott a gyerekek segítőkészsége és türelme. Örömmel biztatták társaikat, együtt örültek egymás sikerének, és sok kedves dicséret hangzott el a foglalkozás során.
Az önbizalom program feladataiban minden gyermek elmondhatta saját erősségeit, miközben társaik pozitív visszajelzésekkel erősítették őket.
A mindfulness gyakorlatok során halk zenére relaxációs és légzőgyakorlatokat végeztünk, amelyek segítették a gyermekeket az ellazulásban és az egymásra hangolódásban.
Boldogságóra alapprogram éves beszámoló
A 2025/2026-os tanévben első alkalommal valósítottuk meg a Boldogságóra alapprogramot két osztály bevonásával. A foglalkozások tervezése során a korábbi kiadású lila kamaszkönyv, az új kiadású kamaszkönyv, valamint a kamaszok számára készült Önbizalom könyv gyakorlatait és ötleteit használtam fel, amelyeket minden esetben a tanulócsoport életkori sajátosságaihoz, valamint aktuális igényeihez igazítottam.
A foglalkozások elején minden alkalommal nagy hangsúlyt fektettünk a ráhangolódásra és a belső figyelem kialakítására. Ennek érdekében alkalmaztuk az együtt légzés technikáját, valamint különböző légző- és mindfulness gyakorlatokat. A tanulók megismerkedtek többek között a léggömb-légzés, a csillaglégzés, az 54321 mindfulness földelő gyakorlat, a légzésritmus követése, valamint a „buborékban elengedem” gyakorlat módszereivel. Ezek mellett különböző stresszoldó technikákat is gyakoroltunk annak érdekében, hogy a tanulók később ezeket önállóan is alkalmazni tudják például dolgozatírás vagy vizsgahelyzetek előtti feszültség csökkentésére.
A foglalkozások során az alábbi Boldogságóra témaköröket dolgoztuk fel:
1. Hála gyakorlása
A hála témakörének feldolgozásakor közösen készítettünk egy hálafát, amelyet a tanulók folyamatosan bővítettek. Elsőként azokat a dolgokat gyűjtötték össze, amelyekért saját életükben hálásak lehetnek, majd ezt követően az iskolai környezethez kapcsolódó pozitív élményeket, személyeket és eseményeket is megfogalmazták. A feladat segített abban, hogy a tanulók tudatosabban figyeljenek azokra a pozitív dolgokra, amelyek jelen vannak a mindennapjaikban.
2. Optimizmus gyakorlása
Az optimizmus témakörét közös beszélgetés keretében dolgoztuk fel. Bevezetésként felolvastam a tanulóknak a „Siket béka meséjét” a régi kamaszkönyvből, amely jó alapot adott a remény, a kitartás és a pozitív szemlélet megbeszéléséhez. Ezt követően két csoportra osztottuk a tanulókat: az egyik csoport a negatív gondolatokat, helyzeteket fogalmazta meg, míg a másik csoport feladata az volt, hogy ezeket optimista, ugyanakkor reális szemléletű mondatokká alakítsa át. A feladat során a csoportok szerepet cseréltek, így mindenki megtapasztalhatta mindkét nézőpontot.
A foglalkozás lezárásaként optimista tablót készítettünk, amelyre a tanulók leírták, milyen dolgokban reménykednek, milyen célokat és pozitív jövőképet fogalmaznak meg saját életükre vonatkozóan.
3. Támogató kapcsolatok
A támogató kapcsolatok témakörét a ráhangolódó légzőgyakorlatot követően közös beszélgetéssel dolgoztuk fel. A tanulók átgondolták, hogy kik azok a személyek a környezetükben, akikhez segítségért, tanácsért vagy támogatásért fordulhatnak. Ezt követően egy támogató személyeket tartalmazó listát készítettek, amelynek mintáját a régi kamaszkönyv egyik gyakorlata alapján állítottam össze. Egy következő alkalommal visszatértünk a korábban elkészített listákhoz, és közösen átnéztük, hogy kik azok a személyek, akiket szükség esetén bármikor fel tudnának hívni. Fontos célként fogalmazódott meg, hogy minden tanuló megtanuljon legalább két olyan telefonszámot, amelyet segítségkérés esetén fejből is tud. Ekkor beszélgettünk a hazakísérő telefon lehetőségéről, valamint arról is, hogy milyen fontos szerepe van annak, ha valaki tudja, hogy nehéz helyzetben kihez fordulhat.
4. Kedvesség gyakorlása és jó cselekedetek
A kedvesség és jó cselekedetek témakörének feldolgozása során a tanulók először összegyűjtötték azokat a pozitív cselekedeteket, amelyeket az elmúlt időszakban egymásért vagy másokért tettek. A feladat célja az volt, hogy felismerjék: a mindennapi apró figyelmességeknek és segítő gesztusoknak is jelentős hatása lehet mások közérzetére.
A tanulók többek között olyan példákat fogalmaztak meg, mint például: előre engedtem valakit a büfében, segítettem a másiknak a tornazsák elpakolásában, segítettem megfelelően bekötni a bakancsát, részt vettem az iskola díszítésében, segítettem a kinti virágok behozatalában, vagy székeket cipeltem egy közös feladat során.
Ezt követően mindenki saját tervet készített arról, hogy a jövőben milyen jó cselekedeteket szeretne megvalósítani családja, barátai vagy osztálytársai körében. A vállalások között szerepeltek olyan hétköznapi, mégis értékes feladatok, mint például kérés nélkül levinni a szemetet, elmosogatni, leszedni a szárítóról a ruhákat, vagy segítséget nyújtani egy osztálytársnak a tanulásban, például dolgozatra való felkészülésben.
A foglalkozás során a tanulók megtapasztalhatták, hogy a kedvesség nem feltétlenül nagy tettekben, hanem sokszor apró, odafigyelő cselekedetekben jelenik meg.
5. Célok kitűzése és elérése
A célok kitűzése és elérése témakörét közös beszélgetéssel vezettük be, amely során áttekintettük, milyen célokat szeretnének elérni a tanulók rövid és hosszú távon.
A feldolgozás során közösen rajzoltunk egy hegyet, amely a kitűzött célhoz vezető utat jelképezte. A tanulók a hegyen elhelyezték saját magukat, ki virág, ki ember formájában, és azt jelölték, hogy jelenleg hogyan érzik magukat a céljuk eléréséhez vezető úton. Az ötletet az önbizalom fejlesztését segítő gyakorlatok közül választottam.
A feladat lehetőséget adott arra, hogy a tanulók átgondolják saját fejlődésüket, felismerjék az elért eredményeiket, valamint tudatosítsák, hogy a célok megvalósítása egy folyamat, amelyben a kisebb lépéseknek is jelentőségük van.
A foglalkozás további részében bakancslistát készítettek, amelyre hosszabb távú céljaikat, vágyaikat és elérni kívánt eredményeiket írták fel.
6. Megküzdési stratégiák
A megküzdési stratégiák témakörét közös beszélgetés során dolgoztuk fel. A tanulók átgondolták, hogy nehéz helyzetekben milyen megoldási módokat alkalmaznak, illetve melyek azok a stratégiák, amelyek valóban segítik őket egy probléma feldolgozásában.
A foglalkozás során előre elkészített megküzdési stratégiákat csoportosítottak és csomagolópapírra rendeztek. A feladat során két területet különítettünk el:
rövid távon könnyebb megoldások, amelyek pillanatnyilag megkönnyebbülést adhatnak, de nem feltétlenül segítik a probléma megoldását;
hosszú távon hatékony megoldások, amelyek valóban hozzájárulnak a helyzet feldolgozásához és megoldásához.
A tanulók megjelölték, hogy ők maguk milyen megküzdési módokat szoktak alkalmazni. Megbeszéltük azt is, hogy önmagában nem probléma, ha valaki egy nehéz helyzetből rövid időre kivonul, például zenét hallgat, telefonozik vagy pihen, azonban fontos, hogy ezt követően törekedjen a helyzet megértésére és megoldására.
Ehhez kapcsolódóan feldolgoztuk a kommunikáció szerepét is a konfliktusok kialakulásában. Ennek részeként elkészítettük a zsiráfnyelv–sakálnyelv szemléltető képet, amely segített megérteni a támadó és az együttműködő kommunikáció közötti különbséget.
A cél az volt, hogy a tanulók felismerjék: a problémák kezelésében nemcsak az számít, mit mondunk, hanem az is, hogyan fejezzük ki érzéseinket és szükségleteinket.
7. Apró örömök élvezete
Az apró örömök élvezete témakörének feldolgozásakor a tanulók virágot készítettek, amelynek szirmaira olyan tevékenységeket írtak, amelyek örömet okoznak számukra, nem kerülnek pénzbe, és rövid időn belül megvalósíthatók.
A szirmokra többek között az alábbi örömforrások kerültek: olvasás, játék, zenehallgatás, fotózás, kutyával való séta, rajzolás, filmezés, barátokkal való beszélgetés, edzés, jóga és más hasonló tevékenységek.
A foglalkozás során arra ösztönöztem a tanulókat, hogy a saját listájukból válasszanak olyan apró örömforrásokat, amelyeket a mindennapokban is meg tudnak valósítani, ezáltal tudatosabban figyelve saját jóllétükre.
8. Megbocsátás gyakorlása
A megbocsátás gyakorlása témakört közös beszélgetés során dolgoztuk fel. A tanulók átgondolták, milyen érzés sérelmeket, haragot vagy negatív élményeket magukkal hordozni.
A téma elmélyítése érdekében egy tapasztalati gyakorlatot végeztünk. A tanulóknak egy papírgalacsint kellett készíteniük, amelynek összegyúrása közben egy olyan sérelemre gondoltak, amelyet nehéz volt elengedniük. Akik szerették volna, előtte rá is írhatták ezt a papírra.
A papírgalacsint ezután az egész foglalkozás alatt a kezükben kellett tartaniuk. Nem tehették le, ugyanakkor egyik kezükből átvehették a másikba. Ezzel szemléltettük azt, milyen folyamatos terhet jelenthet egy el nem engedett sérelem.
Ezt követően a padtársukkal közösen olyan feladatot végeztek, amely során egymás tenyerét rajzolták körbe úgy, hogy a két kézrajz valahol összeérjen. A másik tenyérrajzába egy pozitív tulajdonságot vagy kedves gondolatot írtak egymásról.
A foglalkozás végén a papírgalacsinokat közösen kidobtuk a szemetesbe, miközben a tanulók kimondták: „megbocsátok” vagy „elengedem”. Ezután közösen megbeszéltük, milyen érzés volt egész órán egy ilyen „teherrel” jelen lenni.
A tanulságként megfogalmaztuk, hogy ha folyamatosan sérelmeket hordozunk magunkkal, az idővel olyan nehézzé válhat, mint egy nagy hátizsák, amely akadályozza a mindennapjainkat és megnehezíti a továbblépést.
9. A testmozgás fontossága
A tanév során iskolánk állatbarát középiskola lett, amelyhez kapcsolódóan különleges lehetőségünk nyílt a testmozgás fontosságának témakörét állatasszisztált foglalkozás keretében feldolgozni.
Iskolánk igazgatóhelyettesének Bak Zsuzsának kutyája terápiás kutya, aki gazdájával/ felvezetőjével együtt vett részt a foglalkozáson. A Boldogságóra keretében először közös beszélgetőkört tartottunk, amely során a tanulók átgondolták és megfogalmazták, miért fontos a rendszeres testmozgás a testi és lelki egészség szempontjából.
Megbeszéltük, hogy a mozgás nemcsak a fizikai állapot javításában játszik szerepet, hanem segíthet a stressz csökkentésében, a feszültség levezetésében és a jobb közérzet kialakításában is.
Ezt követően játékos, csoportos feladatokat végeztünk Cody, a terápiás kutya segítségével. A közös élmény hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók megtapasztalják a mozgás örömét, valamint az állatokkal való pozitív kapcsolat személyiségfejlesztő hatását.
10. Fenntartható boldogság
A fenntartható boldogság témakörének feldolgozásakor visszatekintettünk az egész tanév során megismert témákra, gyakorlatokra és tapasztalatokra.
Közösen átbeszéltük, hogy a Boldogságóra során mely gondolatok, feladatok vagy tevékenységek voltak számukra a legfontosabbak, illetve melyek azok az eszközök, amelyeket a jövőben is szeretnének alkalmazni a mindennapjaikban.
A tanulók ezt követően leírták, mely foglalkozások vagy feladatok maradtak meg számukra a legemlékezetesebben. A feladat során maximum három olyan élményt vagy témát jelölhettek meg, amely számukra a legtöbbet jelentette. A tanév során megvalósított Boldogságóra foglalkozások célja az volt, hogy a tanulók olyan gyakorlati eszközöket sajátítsanak el, amelyek segíthetik őket az érzelmeik felismerésében és kezelésében, a nehéz helyzetek megoldásában, a pozitív gondolkodás kialakításában, valamint a támogató kapcsolatok megerősítésében.
Összességében a program első évének tapasztalatai alapján elmondható, hogy a tanulók nyitottan és aktívan vettek részt a foglalkozásokon. A közös beszélgetések, kreatív feladatok és gyakorlati tapasztalatok lehetőséget biztosítottak számukra az önismeret fejlesztésére, egymás jobb megértésére és a pozitív szemlélet erősítésére.
A Boldogságóra program hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók tudatosabban figyeljenek saját jóllétükre, kapcsolataikra, valamint arra, hogy a mindennapi életben is felismerjék és alkalmazzák a boldogságot elősegítő tényezőket. Köszönjük a lehetőséget, hogy a Boldogságóra közösség tagjai lehetünk, és részesei lehettünk ennek a szemléletformáló programnak. Bízunk benne, hogy a jövőben is a közösséghez tartozhatunk, és folytathatjuk a Boldogságóra által képviselt értékek közvetítését tanulóink számára.
Októberben a Boldogságóra program keretében az optimizmus témáját dolgoztam fel a Katica csoporttal. A délelőtti foglalkozás során az alapprogram, az erősségprogram, az önbizalom program és a mindfulness program ajánlott feladataiból választottam játékokat és gyakorlatokat.
A közös beszélgetés során arról beszélgettünk, hogyan tudjuk észrevenni a jó dolgokat még akkor is, amikor valami elsőre nehéznek tűnik. A gyerekek nagyon ügyesen fogalmazták meg gondolataikat:
„Ha elesek, akkor is felállok.”
„Mindig lehet újra próbálni, te is ezt szoktad mondani!”
Mesés és dramatikus játékok segítségével pozitív helyzeteket jelenítettünk meg, amelyek során a gyermekek egymást biztatták és segítették. Több alkalommal spontán módon megdicsérték társaikat, ami tovább erősítette a csoport összetartását.
Az önbizalom program feladatai során minden gyermek megfogalmazhatta, miben ügyes és mire büszke magával kapcsolatban. Jó érzés volt látni, mennyire örültek egymás sikereinek.
A mindfulness gyakorlat alatt légző- és relaxációs játékokat végeztünk halk zene mellett, amelyek segítették a gyermekeket a megnyugvásban és a pozitív érzések átélésében.
A foglalkozás vidám, szeretetteljes hangulatban telt. Úgy érzem, a közösen átélt élmények tovább erősítették a gyermekek közötti barátságokat és az egymás iránti elfogadást.
Ebben a hónapban mi is csatlakoztunk a világgyalogló naphoz és a mosolysétához. Az óvodai gyermekei és dolgozói a közeli utcákon zenére sétáltak és vidám, pozitív idézeteket osztogattak a járókelőknek, ami már hagyománnyá vált. Sikerült a kisvárosunkban sokak arcára mosolyt varázsolni.
Júniusi Boldogságóra – Az év méltó lezárása
Június beköszöntével óvodánkban is kezdetét vette a nyári élet. Az óvodai évzáró és ballagási ünnepségen szeretettel búcsúztunk el az iskolába készülő nagycsoportosoktól.
Az utolsó közös kirándulásunk alkalmával egy közeli teknősfarmot és állatsimogatót látogattunk meg, ahol a gyermekek a háziállatok mellett számos különleges állatfajjal is testközelből ismerkedhettek meg. Nagy örömmel etethették és simogathatták többek között a gyűrűs farkú makikat, a kengurukat, a kapibarákat, valamint a kecskéket, pulykákat és pávákat is. A közösen átélt élmények sok vidám pillanattal gazdagították a csoportot.
A nyári időszakban napjaink jelentős részét az óvoda udvarán töltöttük, ezért a júniusi, egyben záró Boldogságóra Program foglalkozását is a szabadban valósítottuk meg.
A homokozóban közösen építettük meg saját Boldogság Várunkat. A különböző életkorú gyermekek örömmel működtek együtt: ötleteikkel gazdagították az építményt, kreativitásukat kibontakoztatva változatos formákat alkottak, miközben boldogan tevékenykedtek együtt.
A szabad játék mellett a gyermekek továbbra is nagy érdeklődéssel kapcsolódtak be a szervezett tevékenységekbe, ezért örömmel elevenítettük fel a Boldogságóra Program egész évben feldolgozott témáit. Mivel hónapról hónapra számos fényképet készítettünk, a „Repeta” feladat – vagyis a boldogságfokozó technikák felelevenítése – során a közös fényképnézegetés bizonyult a legélményszerűbb megoldásnak. Napról napra egy-egy hónap témáját idéztük fel: újrajátszottuk a kedvelt tevékenységeket és relaxációs gyakorlatokat, ismét meghallgattuk az adott hónap zenéit, miközben közösen felidéztük a sok szép emléket.
Az év során csoportunk kedves hagyományává vált, hogy az ebéd utáni pihenőt minden alkalommal Boldog Dóra mondókájával kezdtük, függetlenül attól, hogy éppen a program meséje hangzott-e el. Bezzeg Andrea meséi és Bagdi Bella dalai egész évben hozzájárultak az egyes témák hangulati megalapozásához, segítették a pozitív érzelmek megélését és fenntartását, valamint erősítették a feldolgozott témák üzenetét és a gyermekek azonosulását.
A program lezárásaként minden gyermek elkészíthette saját Boldogság Füzérét és Boldogság Kerekét, amelyek segítségével otthon is könnyedén felidézhetik a közösen átélt élményeket és a Boldogságórák emlékeit.
Bízom benne, hogy minden kisgyermek sok pozitív élménnyel gazdagodott, és örömmel, szeretettel emlékszik majd vissza az együtt eltöltött Boldogságórákra.
Június… Számunkra nemcsak az utolsó Boldogságóra hónap, hanem a búcsúzás ideje is. Elillant 4 év! A Boldogságórák véget értek, de csak a száguldó időben. Az érzésekben, az emlékekben, a közösségben, remélem, ott maradtak, nyomot hagytak, folytatódnak, tovább élnek. Talán a szívekbe beívódott minden jó, amit átéltünk, tanultunk háláról, barátságról, küzdésről, szeretetről, kitartásról, megbocsátásról, elfogadásról, becsületről.
Június utolsó két hetében naponta tartottunk Boldogságórákat. Igyekeztünk megtölteni az utolsó napokat vidámsággal közös játékkal, régi emlékek felidézésével. Előkerültek az év során készített munkák, melynek segítségével feleleveníthettük újra az év témáit. A gyerekek szeretettel lapozgatták a Boldogság-füzetet, újra felpróbálták az optimista-szemüveget.
Készítettünk egy Búcsú-tarisznyát papírból. Köszönöm tanítványaimnak, hogy még az utolsó pillanatban is milyen lelkesen „dolgoztak” a közös cél érdekében. Rajzoltak, díszítettek, segítettek egymásnak. Ők találták ki, hogy aláíratják egymással a tarisznyákat. Közösen fontak, hogy elkészüljön a füle, és vállra kerülhessen. És hogy ne maradjon üresen a batyu, jókívánság üzenetekkel töltöttük meg.
Megkértem a gyerekeket, hogy röviden írják le nekem egy levélben, hogy mit jelentettek számukra a Boldogságórák, mit szerettek a legjobban, mit üzennének nekem vagy egymásnak.
Ezekből az írásokból szeretnék idézni.
„Jó volt a Maci osztályba járni! Szuper volt az erdei iskolában lenni! A legjobbat kívánom jövőre! Jók voltak a Boldogságórás évek!”
„Sziasztok Gyerekek! Érjétek el az álmotokat, mindig keressetek barátokat!”
„Első osztály óta mindig Boldogságórázunk, ezt mindenki szereti. Sok boldogság, meg szeretet van a rajzokban.”
„A Boldogságórák voltak a legjobb órák! Remélem, az elsősöknek is tetszeni fog!”
„Nagyon szépen köszönöm ezt a négy évet Önnek. Minden órán próbáltam fejlődni, és mindent köszönök magának!”
„Nagyon köszönöm, hogy sok mindenre magtanított. Remélem, a következő osztályával is boldog lesz!”
„Nagyon szépen köszönöm ezt a négy évet! Hálás vagyok, hogy megtanított Boldogságórázni!”
„Sok szeretettel megköszönöm, hogy az évek alatt mennyi mindent megbeszélt velünk. Nagyon sajnálom, hogy ez az utolsó évem itt. De nagyon vidám vagyok, hogy Önt és az osztályt megismertem! Azt sajnálom, hogy csak negyedikben forrtunk jobban össze a fiúkkal-lányokkal.”
Köszönöm tanítványaimnak ezt a sok szép, őszinte üzenetet! Hálás vagyok mindazért a sok szeretetért, amit tőlük kaptam.
Jelképesen elballagtunk tarisznyával a vállunkon. Kívánom tanítványaimnak, hogy a tarisznyában lévő üzenetek, mindig pozitív gondolatokat hordozzanak számukra, segítségükkel találják meg a kiutat a nehéz helyzetekből is, és útjukat mindig kísérje öröm!
„Kis tarisznya válladon,
Elindulsz, most utadon.
Tiszta szív és szeretet,
Vezesse a léptedet!”