Ebben a tanévben visszatértünk a nyolcadikosaimmal a Boldogságóra Alapprogramhoz. Felelevenítjük az ötödik osztályban megismert boldogságfokozó technikákat, és ebben a tanévben a mindfulnesst is beépítjük az órákba. A Boldogságóra Program sokszínű világát a faliújságunkon is megjelenítettük, bemutatva az egyes programok főbb témáit és a hozzájuk kapcsolódó boldogságnövelő lehetőségeket.
Az első boldogságóránk igazán különlegesre sikerült egy nemzetközi pályázatnak köszönhetően, hiszen tizennégy lengyel diák és három pedagógusuk látogatott el hozzánk, és sort kerítettek arra is, hogy megnézzék, hogyan zajlanak nálunk a boldogságórák. Az angol nyelvű foglalkozást a hónap témájának, a hálának a jegyében tartottuk. Közös, vidám mozgással kezdtünk, majd relaxáció és zenehallgatás következett, amelyhez a gyerekek lerajzolták, mit éreznek, mit látnak „lelki szemeikkel”. Ezután egy rövid mindfulness-gyakorlattal a figyelmünket a jelen pillanatra és arra irányítottuk, ki és mi teszi jobbá az életünket. Majd húsz lehetőség közül kiválasztották azt a tíz dolgot, amelyért a leghálásabbak, ezután megnéztük A hála hatalma című animációs filmet. A gyerekek azt is megrajzolták, milyen lehet a hála egy állat, növény, tárgy vagy étel formájában. Az órát egy közös magyar–lengyel „Hála-fal” készítésével zártuk, amelyre mindenki a saját nyelvén írta fel, miért hálás aznap. Talán az volt ebben a foglalkozásban a legszebb, hogy bár különböző nyelveken beszéltünk, a hála, az öröm és az egymás iránti figyelem nyelvét mindenki értette.
A második boldogságóránkon ezúttal egy kicsit lelassítottunk. Az óra elején néhány percre megpróbáltuk kizárni a külvilágot, és egyszerűen csak megérkezni a jelen pillanatba. Figyeltük a testünket, a légzésünket, majd arról beszélgettünk, mit jelent a tudatos jelenlét, és milyen könnyen elkalandozik a figyelmünk. Arra jutottunk, hogy nem az a baj, ha elkalandozunk, hanem az a fontos, hogy észrevegyük, és vissza tudjunk térni a jelenbe.
Ezután az öt érzék kapuján keresztül fedeztük fel a körülöttünk lévő világot. Meglepő volt megtapasztalni, hogy mennyi mindent észre lehet venni, ha egy kis időre valóban figyelünk. A gumicukorral végzett „mazsolameditáció” pedig különösen érdekes élmény volt. Ugyanazt az édességet most nem egyszerűen megettük, hanem alaposan megnéztük, megtapintottuk, megszagoltuk, majd lassan megkóstoltuk. Kiderült, hogy egészen más élmény így, figyelmesen enni, mint gyorsan bekapni.
Innen már csak egy lépés volt a hálához. Megbeszéltük, hogy nemcsak az számít, milyen jó dolgok vannak az életünkben, hanem az is, hogy észrevesszük-e őket. A gyerekek válaszai is azt mutatták, hogy a hála sokszor egészen apró dolgokban rejlik: egy kedves szóban, egy jó beszélgetésben, egy segítő gesztusban vagy akár egy nyugodt pillanatban.
Majd elkészítettük a „Mi Hála-galaxisunk” tablót, amelyre mindenki felhelyezte a saját hála-csillagát. Egy-egy papírcsillagra azt írták fel, miért a leghálásabbak az eddigi életükben. A válaszokból kiderült, hogy a gyerekek számára a legnagyobb értéket nem elsősorban az anyagi javak, hanem a szerető család, a barátok, az elfogadás, a kötődés és az életükben jelen lévő személyes örömök jelentik. Különösen értékes, hogy néhányan már magát az életet és az egészséget is olyan dologként fogalmazták meg, amelyért hálásak. Végül a sok-sok egyéni gondolatból közös osztálykincs született.
Az óra végén a Háladetektív feladat is különösen értékes tapasztalatokat hozott. Megmutatta, hogy a gyerekek tudnak hálát érezni, és egyre inkább képesek észrevenni azokat az apró örömöket és figyelmességeket is, amelyek mellett korábban talán elmentek volna.
Nem feledkeztünk meg a Hála világnapjáról sem. Az iskola minden osztályának készítettünk egy Hála-füzetet, megfelelő instrukciókkal ellátva, amelybe beleírhatják, lerajzolhatják vagy akár beragaszthatják, hogy miért hálásak a tanév során. A füzeteket diáknagyköveteink vitték el személyesen az osztályokba, és mindenütt örömmel fogadták ezt az apró figyelmességet. Mi magunk is nyitott szemmel és szívvel járunk, és lelkesen gyűjtögetjük a füzetünkbe a hálateljes pillanatainkat.
Talán ez az, amit leginkább magunkkal visznek a gyerekek ezekből az órákból, hogy a hála nemcsak egy téma, amelyről beszélgetünk, hanem egy olyan szemlélet, amelyet a mindennapokban is gyakorolhatunk. Bízom benne, hogy a tanév során a gyerekek egyre gyakrabban veszik majd észre ezeket a „hála-pillanatokat”, és hogy a mindfulness gyakorlásával együtt a hála is lassan a mindennapjaik természetes részévé válik.