Nagyon jó közösségépítő hatása van a játéknak. Megtanít közösen tevékenykedni, megérezteti a segítségnyújtás jóérzését és a csapatmunka erősségeit. Az összetartozás érzését meg kell mutatni a kisdiákoknak, mely a későbbiekben meghozza eredményét. A csapatélmény motiváló hatása legyőz minden akadályt!
Boldogságóra Alapprogram
A héten őszi gyümölcsökkel, zöldségekkel foglalkoztunk. Megállapítottuk, hogy bár a reggelek már hűvösek, de rengeteg szépséget tartogat nekünk az ősz. ” Kincsét ontja ránk” ezt a címet adtam ennek a hétnek. Minél több érzékszervet bevonva ismerkedtünk az őszi gyümölcsökkel, megtapogattuk, szagoltuk, kóstoltuk, szemügyre vettük. Nagyon sok vizuális tevékenység valósult meg a héten. A boldogságóra foglalkozást is nagyon élvezték a gyerekek,a hónap dalára közösen táncoltunk, a mesét figyelmesen hallgatták és rengeteg varázsszemüveg készült, amellyel megnéztük a gyerekek munkáját a faliújságon, szemügyre vettük egymást és mindenkiről tudtunk mondani jó belső tulajdonságot is, és megállapítottuk, hogy csodálatosan szép évszak az ősz. A legfőbb, legnagyobb dolog az volt a héten, hogy minden gyermek azt mondta: nagyon szeretnek oviba járni, és nagyon jól érzik magukat a Katica csoportban.
Barátsághetet tartottunk. Ezt a témakört nagyon szeretjük, mert közel áll a gyerekekhez, a kisebbek is könnyen megértik.
Reggeli körünket simogatás körbeküldésével kezdtük, aztán oldalra fordulva megmasszíroztuk az előttünk ülő hátát a ” Mit csinál a kis kezem” kezdetű versikére. Egy mágnestáblára színes szíveket ragasztottam, minden színből kettőt, arról lehetett választani. Az egyik szívet magára ragasztotta, aki kiment, a másikat a barátjára. Közben elmondta: azért szeretlek, mert…
Másnap reggeli körben a „kis barátom hogy vagy?” játékot játszottunk. Aztán arról beszélgettünk, miért jó, ha van barátunk. Jó érzéssel töltött el, hogy milyen tiszta érzéseik vannak, milyen egyszerűen tudják megfogalmazni, amin nekünk felnőtteknek gondolkoznunk kell.
Szerdán arról beszélgettünk, hányféle módon tudjuk kimutatni a szeretetünket a pajtásaink felé. A segítségtől az ölelésig nagyon sok dolgot gyűjtöttünk össze. A székfoglalót úgy játszottuk, hogy akinek nem jutott szék, az beülhetett valaki ölébe, akinek volt helye. Nagyon élvezték az új szabályt, lelkesen hívták pajtásaikat, hogy megmentsék a kieséstől.
Csütörtökön barátság-képeket készítettünk. A nagyok lerajzolták magukat a barátjukkal,a kisebbek tenyérnyomattal készítették el maguk és barátjuk testét, csak a fejeket kellett megrajzolniuk. Így a szülők is láthatták, kinek ki a legjobb barátja.
Pénteken barátságkört készítettünk a kézfejünkre rajzolt fejekkel és a tenyerünkbe rajzolt szívekkel. Jó hét volt, mindenki nagyon jól érezte magát!
Az október hónap témája az optimizmus gyakorlása volt. A ” Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom” című relaxációs gyakorlattal kezdtük a téma feldolgozását. A ” Tódi törpe varázsszemüvege” című mese meghallgatása és a kérdések átbeszélése után ( aki szeretett volna) megpróbáltunk olyan dolgokat mondani, ami jó volt nekünk pl: süt a nap, finom volt a reggeli, a kiskutyám elkísért az oviba…. Majd körben ülve mindenkiről mondtunk néhány jótulajdonságot. Végül eljátszottuk a „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka ” című játékot, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Aki szerette volna, az elkészítette a saját varázsszemüvegét.
Ebben a hónapban a tanítás nélküli napok és az őszi szünet miatt csak egy boldogságóra volt kivitelezhető.
A foglalkozás elején meghallgattuk és együtt énekeltük Bagdi Bella: “Világomban minden rendben van” című dalát.
Megbeszéltük: Miket szoktál mondani magadnak? Milyen pozitív dolgokat mondasz magadnak?
Például: „Szerethető vagyok! Értékes vagyok! Kihozom magamból a legjobbat! A jó oldalát nézem mindig mindennek.”
Életünk minden egyes helyzetében eldönthetjük, hogyan reagálunk embertársaink viselkedésére, és a velünk történő eseményekre. Ha pozitívan vélekedünk, és viszonyulunk egymáshoz, azzal optimistábban élhetjük meg a mindennapjainkat. Ha lelkesek vagyunk az emberekkel és eseményekkel kapcsolatban, az boldogsággal tölt el „A pohár félig tele lesz, és nem félig üres”.
Elmeséltem a gyerekeknek: „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét. Utána megbeszéltük miért lehetett szomorú a sün. Saját élmények révén beszélgettünk a szomorúság okairól. Majd különböző módszereket kerestünk a megvigasztalásra. Szoktunk-e másokat megvigasztalni? Ilyen helyzetben ki hogyan szokott kedveskedni? Ha gond van hogyan lehet őket megvigasztalni?
A gyerekeknek segíthet a következő fejlődési szemléletmódot kifejező gondolat: “Minden nehéz volt, mielőtt könnyűvé vált.”
Mandala színezés közben meghallgattuk Bagdi Bella: “Kitartás erősség” című dalát.
A novemberi boldogságóra keretén belül a társas kapcsolatok témakört dolgoztuk fel a gyermekekkel. Azon belül is leginkább a baráti kapcsolatkora fókuszáltunk.
A gyermekekkel a mese végeztével körbe ültünk a szőnyegen, majd én a tőlem jobbra ülőtől megkérdeztem: ,,Kis barátom, hogy vagy?”. Így mentünk körbe, míg minden gyermek sorra nem került.
Miután körbeértünk, a már reggel kiszínezett kislány és kisfiú figurákat közösen egy nagy kartonpapírra ragasztottuk, ezzel egy barátságláncot kialakítva. Az elkészült munkát az öltözőben található faliújságra raktuk ki.
Tevékenységem célja volt, hogy a játékokon és az alkotó tevékenységeken keresztül a gyermekek felismerjék, hogy a boldog élethez szükségünk van egymásra, továbbá, hogy felfedezzék a társas kapcsolatokban rejlő boldogító erő felszabadításának módjait.
Szerencsére a Katica csoportban egyetlen gyermek sincs peremhelyzeten. Így 2,5 hónap elteltével a baráti kapcsolatok már-már kialakultak, viszont vannak gyermekek akik szívesen játszanak mindig másokkal, nincs kialakult szoros kapcsolatuk senkivel. De ezzel sincsen semmi probléma.
Hagyományápoló Márton napi rendezvényünket az udvarra szerveztük, melyen kihírdettük és libasütis ajándékkal díjaztuk a tökfaragó versenyen résztvevő gyermekeinket-családokat. Több napon át készültünk változatos tevékenységekkel, melyeknek egyik fő mozgatórugója volt a társas kapcsolatok ápolása, bővítése. Az asztaloknál együtt ülhettek, táncolás-énekes játék során együtt mozoghattak-énekelhettek-mondókázhattak, alvásnál egymás melletti ágyakon aludhattak, ügyességi feladatoknál egymás mellett versenyezhettek a barátok, kedvenc társak. Mindenki készített újrahasznosított anyagból barátság karkötőt, amelyre felragaszthatták a barátságot jelképező szimbólumot. A Lecke barátságból című mese meghallgatása után átadhatták kiválasztott társaiknak a meglepetés „köleseket”, ami 2 db embléma volt.
A barátság harmadik osztályban egyre fontosabb a gyerekek számára. Ezen az órán megbeszéltük azokat a fontos dolgokat, amik elengedhetetlenek a tartós, mély barátsághoz.
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
Társas kapcsolatainkat nem csak a boldogságórákon, hanem a mindennapokban is ápoljuk, odafigyelünk a másikra, hiszen a mindennapjaink jó részét társaságban töltjük. Nagyon motiválhatóak és befogadóak voltak a gyerekek, rengeteg olyan játékot játszottunk a novemberi boldogságóra hetén, amihez kellett a másik segítsége, támogatása, szeretete. Relaxáló nyújtózkodás után ráhangolódtunk a témára, kőrben ülve ölelést, simogatást, 1-1 kedves szót adtunk tovább társainknak és fogadtuk azokat, majd megbeszéltük ezzel kapcsolatos érzéseinket. Ezután a „Közös bennünk” játékot játszottunk, egy nagyobb textílanyagot kifeszítettünk, különböző állításokat mondtam, és mindig középre futott, akire igaz volt az állítás. Ezt nagyon élveztük, én is beálltam a játékba, összhangban volt a csoport. Megtanultuk közösen a társas intelligencia erősségmondókáját is a mesére hívó versike és a havi mese elmondása után. Jelüket felrajzolták kis papírokra, majd két csoportban labdacsatáztunk, a talált jelet pedig odaadták társuknak valamilyen kedvességgel egybekötve (ölelés, pacsi…). Add előre játéknál először a boldogságóra macinkat adtuk hátra majd előre, utána fokozatosan nehezítettem a játékot (ülve, csukott szemmel….). A hónap dalát énekelve figyeltem hogyan alakulnak a kapcsolatok, nem csak a barátok kapcsolódtak egymáshoz, hanem azok is, akik nem játszanak egymással minden nap, ezt nagyon jó volt látni, tapasztalni. A csapatmunkát a Kőrbe-kőrbe karikába játéknál lehetett igazán érzékelni. Ennek a játéknak a végén is megbeszéltük kinek volt könnyű, miért és kinek okozott nehézséget ez a fajta játék. Témánkat barátságfüzér készítéssel zártuk, melyhez mindenki kiszínezte és vágta önmagát a kapott sablon segítségével. A hét utolsó napján jógáztunk és ennek alkalmával is sikerült egymáshoz kapcsolódnunk, együtt lennünk. Úgy érzem, talán ez a téma fokozta leginkább a csoport boldogságérzetét és volt pozitív hatással a gyerekekre, ezáltal rám is. Nagyon élveztem a velük való közös játékokat, tapasztalásokat. Decemberben folytatjuk!
Relaxálással kezdtünk, majd közösen meghallgattuk a hónap dalát Bagdi Bella előadásában: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c.
Ezután a gyerekekkel a barátságokról, jó kapcsolatokról beszélgettünk. Játszottunk az ‘én szívemben..’ játékot, ahol megismerték egymás kedvenc ételét, játékát, meseszereplőjét stb. Majd ‘fogadod az ölelésem’ játékkal a társas kapcsolataikat erősítettük. A hónap jelszava: együtt minden könnyebb! A közösség erejére, a barátságok összetartására ösztönöztük őket a játékokkal.
Beszélgettünk arról, hogy miért jó, ha van barátunk. Van kivel játszani, beszélgetni, együtt sétálni. Már a picit bátortalanabb gyerekek is ügyesen megfogalmazták, hogy miért fontosak a társak, miért nem jó egyedül lenni.Mindenki megölelte a barátját, senki nem maradt egyedül. Elkészítettük a barátságfüzérünket, mindenki színezett egy-egy kis emberkét. Nagyon nagy örömmel segítettek abban, hogy minden kis emberkének fogja valaki a kezét, képesek voltak „vitázni” azon, hogy ki-ki mellé kerüljön a láncban. A tevékenységet csapatépítő játékokkal, feladattal folytattuk, ahol az együttműködést, alkalmazkodást gyakorolhatták. Ebben a hónapban pótoltuk a szeptemberi hálakövünk festését, mert idő hiányában most volt alkalmunk megfesteni őket. Jó volt ilyen lelkesnek látni őket. A tevékenységet Bagdi Bella: Ha boldog vagy dala kísérte, melyet a hónapban többször is meghallgattunk annyira tetszett mindenkinek. A nap végén boldogan vitték haza a csodás kövecskéket, amely otthonukban „fő” helyre kerül. Azt hiszem megértették a társas kapcsolatok lényegét.
A gyermekek első szociális színtere a család, ahogy óvodába kerülnek, kitárul számukra a világ és egy közösség tagjává válnak.
Az óvodai társas kapcsolatok alapvető szerepet játszanak a gyerekek fejlődésében, hiszen ezek az első szociális interakciók, ahol megtanulják a társas együttélés alapvető szabályait.
Csoportunkban kiemelt figyelmet fordítunk a közösségépítésre, a baráti kapcsolatok támogatására.
Vidám, tartalmas napokat tudhatunk magunk mögött.