Boldog, baráti ölelések
Boldogságóra Alapprogram
A hónap folyamán arra törekedtünk, hogy meglássuk a helyzetek, dolgok jó oldalát akkor is, ha az először nagyon kedvezőtlennek tűnik.
A beszélgető kör jó lehetőséget adott arra, hogy a pesszimista gondolatokat átfordítsuk optimistává. A „Varázsgömb”-be tekintés meghozta a kedvüket és boldog felnőtt életet vizionáltak maguknak.
A témához kapcsolódó feladatokat szívesen végezték a gyerekek.
„Örül a nevem” feladat majd egy későbbi témához is kapcsolódik, de úgy ítéltem meg, hogy az örömök észrevétele hozzá segíti a tanulókat a pozitív szemlélet elmélyítésében.
Ahhoz, hogy az optimista szemléletet közvetíteni, átadni tudjuk a gyerekeknek, nekünk, mint Embernek, Pedagógusnak optimistán kell szemlélni az Életet. Mindamellett, hogy a gyerekeknek adunk, mi is folyamatosan fejlődünk.
Novemberben a társas kapcsolatok ápolásával, valamint a csapatmunkával foglalkoztunk a 9.A. osztállyal. A tanulók már megszokták a szokásos „bemelegítő” beszélgetés. Miért fontosak a kapcsolataink? Miben tudnak segíteni a kapcsolatok? Melyek a legfontosabb kapcsolatok? Ugyanezek a kérdések a csapatmunkával is. A család, az iskolai csoportok, baráti kapcsolatok kiemelt helyet foglalnak el a tanulók életében, melyek támogatják, motiválják és segítik őket a nehéz helyzetekben. Összefogással több minden elérhető, mint egyedül, és közös munkával nem csak a munkaidő rövidülhet le, de a kedvük és hangulatuk is jobb lehet. Társak nélkül nem jó élni, mert magányosak lennének és nagyon unatkoznának, ráadásul több tevékenységet nem is tudnának egyedül elvégezni: pl társasjáték, csapatsport.
A feladatok közül először megnéztük a Nehéz helyzetekhez javasolt kisfilmet, és megbeszéltük azt. A problémának azt találták, hogy mindenki egyedül szerette volna megoldani a helyzetet, mindenki magának akarta az ételt. A legfőbb konfliktust a leves kiöntése okozta. Az igazi csapatmunka elindítója az a figura volt, aki átnyújtotta a másiknak a levest, erre pedig a többiek gyorsan reagáltak, így a nehézség megoldódott, mindenki jóllakott. A történet üzenete: „Egyedül nem megy, együtt minden könnyebb.”
Második feladatnak a Kapcsolódást választottam, ahol csoportokban dolgoztunk. A megbeszélés során egy kép kivételével mindenhol akadályozó tényezőként jelent meg a telefon, az alábbi üzenetekkel: 1. A telefonozás gátolja a kommunikációt. 2. Ne telefonozz állandóan. 3. Nehéz helyzetekben fontos a kommunikáció. 4. Jó érzések.
A történetek között voltak családi kapcsolatokat leíró, kommunikációt gátló és vicces sztorik is.
🪿Ma, november 11-én van Márton napja.
A mai nap folyamán felelevenítettük Szent Márton legendáját, aki jószívűségéről volt híres ès megosztotta a köpenyét egy fázó koldussal. A történet elmesélése után a gyerekekkel a Márton-nap hagyományairól beszélgettünk, majd ludakat, lámpásokat és más, az ünnephez kapcsolódó kézműves alkotásokat készítettünk. 🪿
Olyan idő lesz majd
jövő márciusban,
amilyen minálunk
az utcában most van.
Ha szép fehér lovon,
délceg Márton vágtat,
akkor a jóember
sok tüzelőt vághat.
Ha Márton-nap ködös,
akkor enyhe tél lesz,
s hamarabb jön tavasz
a dolgos népséghez.
/Hétvári Andrea:Márton-nap/
Tapasztalatszerző séta alkalmával, megfigyeltük az ősz szépségeit, elszáradt, lehullott, őszi faleveleket, terméseket gyűjtöttünk. Az egyik fa körül elhelyezkedve, a „Napimádás”, és a „Fújj, fújj” relaxációs gyakorlatot végeztük, ezután meghallgattuk Bagdi Bella: „Szép nap ölelj most át engem” című dalát. Séta közben találtunk csigaházat is, majd egymásnak adogatva, mindenki elmondhatta, hogy miért hálás, majd visszatérve a csoportba, az élőfára felhelyezte mindenki a hálalevelét, közben elmondtuk, hogy miért vagyunk hálásak. A „Kerekerdő kalandra hív téged” mondókával kezdeményeztem Bezzeg Andrea: „A Hálafa története című mesét. A mese után elmondtuk, hogy miért vagyunk hálásak, egy őszi falevelet a kezünkben tartva. Ezután a csoportszobában elkészítettük a „Hálafát”, majd a hála jelét felragasztottuk a boldogsághoz vezető lépcsőre.
A „Napocska” csoportba járó gyermekek sajátos nevelési igényű gyermekek. A sérülésükből eredendően, nyelvi kifejező készségük, kommunikációs nehézségeik miatt, segítséggel tudják kifejezni gondolataikat, érzéseiket. A feladatokat sok segítséggel valósítottuk meg.
Az optimizmus gyakorlása:
Reggel, ahogy megérkeztek a gyerekek közösen elkészítettük az „értékeink tükrét”.
A tevékenységet tízórai után, a játékból kezdeményeztem.
A tevékenységet relaxációval kezdtük: „Meglengetem a karom…” és „Lemegy a nap, lankad a kar…” (Boldogságóra könyv ajánlása alapján). A gyerekeknek nagyon tetszett ez a két gyakorlat.
A relaxáció után meséltem el Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét.
Mese után elővettem a saját varázsssemüvegem és elmeséltem egy történetet, ami kellemetlen volt, de megláttam benne jót. (A védőoltásról, ami fájt mikor megkaptam, de az volt benne a jó, hogy nem kaptam el a betegséget.)
Ekkor már éreztem, hogy váltanom kell, mivel a figyelmük elkalandozott, ezért elő vettem „Boldog Blanka” és „Szomorú Szilárd” vidám és szomorú arcokat és eljátszottuk a könyv által ajánlott játékot.
Ez után megbeszéltük, hogy magunkkal szemben is lehetünk pozitívak, belenéztünk az általunk készített tükörbe, ami megmutatja miben ügyes az a gyerek, aki belenéz, majd megosztottuk egymással mit mutat.
A tevékenység végén mindenki elkészítette a saját pozitivitás szemüvegét, amit hazavihetett, majd felragasztották az optimizmus jelét a következő lépcsőfokra.
Forrás: Bagdi Bella – Prof. Dr. Bagdy Emőke – Tabajdi Éva: Boldogságóra (3-6 évesek)
A Boldogságóra Alapprogram havi témája: Társas kapcsolatok ápolása volt.
Kincseimmel Bagdi Bella aktuális nyitódalával kezdtünk: „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!” . Nagyon tetszett nekik, amúgy is roppant kedvelik a mutogatós-mozgásos-kiáltós-dalolós feladatokat.
Ezután megbeszéltük, mit is értünk a társas kapcsolatok szókapcsolaton. Frappánsan meg tudták határozni, szuper jó meghatározások születtek, ügyesen meg tudták fogalmazni, mitől is lesz jó és boldog egy társas kapcsolat. Az osztályt már valódi közösségként kezdik kezelni, ügyesen ráéreznek, mitől is olyan jó ez. Elsős osztályként olyan mély gondolatokat, érzéseket fogalmaztak meg, ami tényleg boldogsággal töltött el minket.
A beszélgetést követően elkészítettük barátságfüzérünket, díszítettük vele termünket, örömmel fotózkodtunk a témával kapcsolatban. … és gyönyörködtünk …
Csudaszép nap sikeredett ezen a borongós és hideg novemberi délutánunkon!
Október hónap témája: Optimizmus és pozitív gondolkodás gyerekekkel
Október hónapban az optimizmus és a pozitív gondolkodás világába vezettük be a gyerekeket, különleges tevékenységekkel és játékos foglalkozásokkal. Célunk az volt, hogy segítsük a gyermekeket abban, hogy felismerjék és értékeljék saját erősségeiket, valamint megértsék, milyen hatással van az életükre, ha pozitívan állnak a kihívásokhoz.
Szomorú Szilárd és Boldog Blanka – játék az érzelmek megértéséért
Az optimizmus témáját egy interaktív, szerepjátékos feladattal kezdtük, amit a gyerekek nagyon élveztek. A játékban két karakter, Szomorú Szilárd és Boldog Blanka állt a középpontban. A gyerekek néha a „szomorú csapat”, néha pedig a „boldog csapat” tagjai lehettek, így átélhették, milyen érzés egy helyzetet negatívan vagy éppen pozitívan szemlélni.
A gyerekek beleélhették magukat mindkét érzelmi állapotba, ami nemcsak szórakoztató, de tanulságos is volt. Megtapasztalták, hogy a boldog hozzáállás nemcsak a hangulatukat javítja, de az egész csoportot is inspirálja és összekovácsolja. Amikor a „szomorú csapat” szerepében voltak, megértették, hogy a negatív hozzáállás milyen hatással van a saját és társaik érzéseire is. Ez a gyakorlat különösen segítette őket abban, hogy tudatosabban bánjanak az érzelmeikkel, és felismerjék az optimizmus erejét.
A „Az önzetlen fa” című mese és az értékeink fája
A játék után megnéztünk egy rövid mesét, amelynek címe „Az önzetlen fa” volt. A történet középpontjában egy almafa állt, amely nagyon kedvesen bánt egy kisfiúval és mindenét megosztotta vele. A mese inspirált minket arra, hogy elkészítsük a saját „értékeink fáját”, egy nagy, színes almafát. Kartonra festettünk egy fát, majd a fa ágaira különböző pozitív tulajdonságokat írtunk, mint például „segítőkészség,” „bátorság,”. A gyerekek színes papíralmákra (amit ők színeztek ki) írták fel a saját jelüket, majd kiválasztották, melyik ágra szeretnék felragasztani az almájukat.
Ez az aktivitás lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek gondolkodjanak el saját pozitív tulajdonságaikon és azokon a jellemzőiken, amelyek erősségeikké váltak. Az „értékeink fája” végül nemcsak szép dekoráció lett, hanem egy emlékeztető is, amely mindenkit arra bátorít, hogy értékelje és erősítse önmagában ezeket a pozitív jellemvonásokat.
Október hónapban sikerült olyan élményeket nyújtanunk a gyerekeknek, amelyek segítségével közelebb kerülhettek az optimizmushoz és a pozitív gondolkodáshoz. A játékok és a közös munka során megtanulták, hogy minden helyzetnek lehet jó oldala is, és hogy a hozzáállásuk nagyban befolyásolja az élményeiket. Az önismeret és az egymás iránti figyelmesség erősítése révén pedig sikerült mélyebb közösségi élményt is nyújtanunk számukra.
Az optimizmus gyakorlása
Beszélgetőkörben beszélgettünk az optimizmus jelentéséről, hogyan gondolkozik egy optimista.
Mi a pesszimizmus?
A foglalkozást Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatokkal kezdtük.
Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dal megismertetése
Érzelmi kockával való játék
Tükörjáték
Tódi Törpe varázsszemüvege mese feldolgozása
Varázsszemüveg készítés