Relaxációs gyakorlat: „Medve vagyok, cammogok…”
Barát-sál
A róka és a farkas a lakodalomban című mese meghallgatása, megbeszélése irányított kérdésekkel
Madarat tolláról… – munkafüzeti feladat megoldása
Barátságfüzér készítése a kezek körülrajzolásával, színezésével
Széktámogató játék
Lezáró meditáció: „Barátomat úgy szeretem…”
Boldogságóra Alapprogram
„Az ember társas lény, és csak más emberekkel szövetségben, kapcsolatban élhet teljes életet.” (Arisztotelész)
A gyerekek sok tapasztalattal rendelkeztek a témában. Szívesen beszéltek a családjukról, a barátaikról az ismerőseikről. Megbeszéltük, kik állnak hozzánk a legközelebb, kik a barátaink, az ismerőseink. Áttértünk az iskolai családunkra, az osztályunkra. Barátságfüzért készítettünk, családrajzot és kapcsolattérképet. Az aktuális témához kapcsolódó rejtvényt is megoldottuk. És mind minden hónapban az órákat óra eleji relaxációval kezdtük és a havi dal sem maradhatott el. Ez a téma közel állt a gyerekekhez, örömmel végezték a feladatokat.
A foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek megtanulják a nehéz helyzetekben is meglátni a lehetőségeket és az élethez való hozzáállásuk hogyan befolyásolja boldogságukat. „Pozitív gyerek vagyok” című dal meghallgatásával kezdődött, amely lendületes és vidám hangulatot teremtett. Elolvastunk egy mesét a pozitív gondolkozásról. A történet tanulsága, hogy a rossznak tűnő dolgokban is megláthatjuk a jót, és ezáltal boldogabbá válhatunk. A gyerekekkel megbeszéltük a szavak jelentését, majd példákon keresztül ismerkedtek meg az optimista és pesszimista hozzáállás közötti különbségekkel. A tanóra végén elkészítették a saját optimista szemüvegüket.
Társas kapcsolatok ápolása
A foglalkozás címe: Társas kapcsolatok ápolása
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni a barátság fontosságát, az együtt játszás örömét.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek
– Mondóka elmondása, mozgással kísérve. Optimista boldogság órára visszaemlékezés.
– Süni irigy lesz…..elmesélése kesztyű bábbal.
– Mindenkinek van barátja. Fonal pókháló.
– Szomorú Szilárd, Vidám Blanka játék. Hogy vigasztalod meg?
– Barátságlánc készítése
A társaskapcsolatok boldog órát, a visszaemlékezéssel, az optimista mese felelevenítésével kezdtem.
Hipp hopp hopp,
Itt vagyok, Varázslatot mutatok
Felteszem szemüvegem!
Ide oda billentem a fejem.
Szemüvegben messze néznek.
Meglátom a csodaszépet!
Hipp hopp hopp
Itt vagyok, Varázslatot mutatok!
mozdulatok a szövegre
(páros lábon ugrás, mutat, szemüveg formálás, fejforgatás, távolba nézés)
Emlékeztek kinek volt a mesében szemüvege?
Hogy hívták a szemüveget? Milyen varázsereje volt?
Mindenki emlékezett Tóbira. A szemüvegre azt mondták, hogy mindig szépet láttak benne, és ez volt a varázsereje.
Nem sokáig akartak beszélgetni erről, mert már várták a mesét, hiszen mindig mesélek és a bábok is jelezték, hogy valami újabb izgalmas történettel érkeztem.
Most is a kerekerdő hív kalandra, hallgasd meg mit súgnak a tündérek. Tárd ki szíved kapuját, mesevilág ajtaja nyitva áll.
Most a barátságról mesélek nektek egy kedves történetet.
Süni irigy lesz….
Saját készítésű filc bábbal báboztam a mesét.
Nagyon lekötötte a figyelmüket a történet, végig fenntartottam az érdeklődésüket.
Arra a felvetésemre, hogy milyen jó óvodába járni, mert együtt tudnak játszani, vannak barátaik, az egyik kisfiú azt mondta „én szeretek otthon egyedül játszani”
Megbeszéltük, hogy igen, az is nagyon jó, néha szükség van arra, hogy egyedül legyünk, de olyan jó megosztani másokkal az örömünket, megbeszélni a szerepeket a játék során. A kisfiú, aki ezt mondta, sokat számítógépezik, ezért is hívtam fel a figyelmét, hogy öröm elmesélni másoknak, hogy mit játszott.
A többiek egymás szavába vágva, mondták, hogy nem csak az óvodában találkoznak, hanem óvoda után a Főtéren, ill. mindjárt lesz az egyik kisfiúnak a szülinapja, amit egy játszóházban ünnepelnek és mindenkit elhívott a csoportból. Ritka, hogy mindenkit elhívnak, de itt a csoportban a szülők is jó kapcsolatot ápolnak egymással.
A „mindenkinek van barátja” játékot, most próbáltam ki először a csoporttal.
Elmondtam, hogy körbe adjuk a fonalat, úgy, hogy egyik kezükbe fogják a fonalat, a szabad végét adják oda a barátjuknak,
és mondják: azt szeretem benned, hogy ……és mondj valami kedveset.
Én kezdtem, egy kisfiúnak adtam: „azt szeretem benned, hogy mindig igyekszel a lányok kedvére tenni, majd utaltam egy korábbi eseményre, amikor a szivacs, ami nála volt átadta egy kislánynak, mert neki nem jutott olyan színű és szomorú volt, de ezzel a cselekedettel megtudta vigasztalni. Nagy dicséret jár érte, mert a kisfiú is nagyon szerette volna a szivacsot, de legyőzte ezt az érzést, azért, hogy a kislányt megvigasztalja. Mindenki tovább adta valakinek, csak egyszer volt, hogy ugyanannak adta vissza egy kislány, akitől kapta, mert azt mondta neki ő a barátja. Természetesen elfogadtuk ezt a döntést, a többiek az együtt játszást, szépen tudsz rajzolni, gyorsan futsz, emelték ki, hogy mit szeretnek a társukban. A pókhálót türelemmel szövögették, kitartóan fogták a rájuk eső részt és érdeklődve hallgatták egymást.
Szerencsés helyzetben vagyunk, kislétszámú csoportunk van.
Szomorú Szilárd játékot már nem játszottuk el, mert a beszélgetésre sok időt fordítottuk, aminek nagyon örültem.
Törekszem mindig arra, hogy a tevékenységek változatosak legyenek, a mozgással kísért mondóka nagyon népszerű és a barkácsolás, színezés, rajzolás is, ami fejleszti a finom motorikus mozgást, a szép érzéket, a kreativitást.
Emberke formákat, mindenki örömmel, nagyon színesre színezte, próbálta saját magát lerajzolni az előre kivágott papírra. Az alkotás közben beszélgettek, természetesen, hogy kinek milyen a ruhája, haja, szem színe.
Az elkészült figurákat egy nagy kartonra ragasztottuk körbe. Meglepett, hogy megegyeztek, hogy ki kimellé kerüljön.
Bízok benne, hogy az összetartó elfogadó közösség miatt.
Társas kapcsolatok ápolása
Az elmúlt időszakban az őszi időjárás jellemzőit figyeltük meg. Örömmel mondogatták Weöres Sándor: Kis versek a szélről c. versét. Így relaxációnak a „Fújj-fújj” játékot választottam. Meghallgattuk a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek… hónap dalát. Ezt a dalt már tavaly megismerték, így tapssal, dobbantással, nyújtózkodással kísértük a dalt.
Körben ülve eljátszottuk a „Kis barátom, hogy vagy?” játékot. Beszélgettünk, kinek, ki a barátja és miért? Az elmúlt évben még nem igazán volt számukra világos a barát fogalom, akkor még sokan a testvérüket nevezték meg barátként. Mostanra több baráti kapcsolat is kialakult. Sőt a gyerekek megnevezték azokat, akik különösen erős, példamutató kapcsolatban állnak egymással.
Bábokkal elmeséltem a Süni irigy lesz c. mesét. A beszélgetés során érezhető volt, mennyit fejlődtek tavaly óta a társas kapcsolatokra vonatkozó etikai, erkölcsi értékítéletben. Elkérték a bábokat és ők is eljátszották a mesét.
Elkészítettük a barátság hálóját. Az „Azt szeretem benned, hogy…” kérdésre sok kedves válasz született, mely erősítette a gyerekek önbizalmát. Pl.: Szépen rajzolsz, Már nem sírsz reggel, Együtt focizunk, Találkoztunk a játszótéren…stb.
Zenés párkereső játékot játszottunk. Zenére a gyerekek a térben szabadon sétáltak, mikor a zene elhallgatott párt kerestek és megfogták egymás jobb kezét. A következő mondókát mondták: Szerbusz pajtás, kukorica hajtás, aki fogja kezemet, öleljen meg engemet! A végén megölelték egymást.
A végén elkészítettük a „Barátság útlevelet” Minden gyerek más színnel, ujjával lepecsételte a társa útlevelét, amit délután örömmel vittek haza.
Tanulásban akadályozott 3.4 osztályos (9, 10) éves gyerekkel foglalkoztunk a hála gyakorlása témájával. A ” Mese a hálás egérről”című történetet dolgoztuk fel ezen az órán. Motivációként találós kérdéseket tettem fel a gyerekeknek, melynek megfejtései a mesében szereplő állatok voltak. A történet címének felolvasása után megbeszéltük mit jelent a hála szó számukra. Ezután került sor a mesével való megismerkedésre, a történet megbeszélésére, illetve eljátszására. Ezután kértem őket, hogy mondjanak egy-egy példát saját életükből, kinek s miért voltak hálásak. Végül szívecskék osztására került sor. Az volt a feladat, hogy annak az osztálytársnak adjanak át egy-egy szívecskét, akinek az elmúlt időszakban valamiért hálásak, meg is kellett nevezni az okot. A „Szép nap ölelj át engem ” című dal szólt a háttérben eközben.
Táncsis Mihály Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Kanizsai Dorottya Általános Iskolája
A siklósi gyerekek adventet várva arról beszélgettek, miért fontos együtt lenni szeretteinkkel az ünnepi várakozásban. Eljátszottunk néhány ünnepi jelenetet, és megbeszéltük, hogyan fejezhetjük ki a szeretetünk, törődésünk. Szóba került az ajándékozás is, és készült is néhány meglepetés. A napot adventi mesével fejeztük be, ahol a mesélő fotelt az egyik kisfiú foglalta el.
Az osztály fájára faleveleket tettünk, melyekre optimista gondolatok sokaságát írták az osztály tanulói.
Miért érezzük jól magunkat ebben az őszi hónapban?
A közösségépítés minden gondolat alapja.
Ebben a hónapban a társas kapcsolatok ápolása volt a témánk. Mesékkel, közös népi játékokkal igyekeztünk erősíteni a csoportunkban a baráti kapcsolatokat. Czeglédy Gabriella: A gesztenyeünnep című meséjét plüss állatokkal eljátszottuk. Készítettünk barátság-karkötőket, ezáltal megtudhattuk, hogy több gyermeknek is 4-5 barátja van!
A felmerülő problémákat (mint pl: „ma nem játszik velem senki!”), próbáltuk a gyerekekkel közösen megoldani.
A közös éneklés, mozgásos játékok, relaxációs gyakorlatok minden esetben jó hatásúnak bizonyultak.
Az első hó pedig segített abban, hogy az erősségprogram 2. téma javaslatához csatlakozzunk: építettünk közösen egy nagy hóembert. Minden gyermek segítségére, erejére szükség volt ehhez 🙂