A december hónapot a „Jobb adni, mint kapni!”mottója kísérte végig a csoportunkban.
Boldogságóránkra Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok … dalával hangolódtunk. Majd körbe adtunk egy nagy szívet (a jó cselekedetek jelét), közben mindenki elmondta, hogy milyen jó cselekedetei voltak már, mit segített másoknak. A gyermekek megfogalmazták, hogy társaiknak, szüleiknek, testvéreiknek milyen formában okoztak örömet: Pl: „Megtanítottam a barátomat sakkozni. elraktam a játékaimat a polcra, amikor nem játszottam vele. Segítettem anyának sütit sütni…”
Linda Jenning: A vörösbegy éneke meséjével a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően kaphattak ismereteteket az önzetlen segítségnyújtásról. A jó cselekedetek gyakorlására madárkalácsot készítettünk karácsonyra a nálunk telelő madarak számára. Madárbarát és Zöld óvodaként fontos feladatunk a madarakról való gondoskodás a téli időszakban is. A jó cselekedetek gyakorlásába bevontuk óvodánk többi csoportját is a közös madárkarácsonnyal.
A témához ajánlott boldogságóra munkafüzet egyik feladatát is megoldottuk, ahol a kismadarakat kellett a helyes úton elvezetni odújukba.
A foglakozás végén felraktuk a jó cselekedetek jelét a Boldogság várához vezető út következő fokára.
A jó cselekedetek gyakorlására karácsonyi ajándékot készítettünk a gyermekekkel az óvoda dolgozói és szüleik számára, melyet örömmel adtak át.
A gyermekek részesülhettek egy kis személyes ajándékban a csoport adventi naptárjában elhelyezett meglepetésekkel.
Boldogságóra Alapprogram
December hónap témája a boldogító jó cselekedetek. Az ünnepekre készülés hatotta át az óvodát, ennek ellenére a gyerekek a Maci csoportban ismét örömmel fogadtak. Ezek a rendhagyó óráink az eddigiek összefoglalója is voltak, mivel beszélgetőkörünkben kitértünk az előző témáinkra, és felidéztük a hála, az optimizmus, a társas kapcsolatok összefüggéseit, azt, hogy ezek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Visszatértünk az előző havi Okoska botocska c. mesére, ahol a süni jó cselekedetekkel segítette barátját a hazafelé úton.
Nehéz dolgom volt egy óvodás korosztállyal megértetni, hogy a jó cselekedet nem azt jelenti, hogy szót fogad, jól viselkedik, mert az ő kis világukban sokuknak ez jutott eszébe, mikor a beszélgetőkörünkben a témáról beszéltünk. Elmagyaráztam nekik és próbáltam érzékenyíteni őket az iránt, hogy jól viselkedni és jót tenni valakivel az két különböző dolog. Az inkább pozitív lehet, ha valaki szomorú és felvidítjuk, vagy odaadjuk önzetlenül neki kedvenc játékunkat, vagy segítünk neki az öltözködésben, vagy ha magányos, játszunk vele: ezekkel örömet okozunk másoknak. A foglalkozásra vitt piros papír szíveket átadtam nekik és megkértem őket, vigyék haza és szüleikkel írassanak bele általuk véghez vitt jó cselekedeteket. Kíváncsi vagyok, kinek mit írtak bele a szüleik, januárban erre visszatérünk. A januári következő témánkkal is összefüggött ez a boldogságóránk, hiszen a célunk nemcsak az lehet, hogy sikeresen kezdjük az iskolát, vagy megtanuljunk cipőt kötni, hanem az is, hogy vegyük észre a másik gyerek búját-baját és segítsük őt jó cselekedeteinkkel.
A decemberi hónapba lépve a gyerekekkel elkezdtünk ráhangolódni a karácsonyi időszakra. Ezen projektünk közös beszélgetéseinek témája az egymás iránt érzett szeretet, hála, a meglepetések és jó cselekedetek ereje. A 3-4 éves korosztálynál a karácsony varázsa igen intenzíven jelen van, így nagyon könnyen, légiesen tudtuk ezen témát beleszőni a mindennapjainkba.
Megbeszéltük, miért is fontos az, hogy jót tegyünk másokkal, jót cselekedjünk másokért. Ha jót adsz, jót is kapsz vissza, ezért olyan ajándékokat találtunk ki a szülőknek, melyekbe beletehettük a lényünk minden szeretetét, törődését.
Luca búzát ültettünk, majd napról napra együtt figyeltük mikor bújnak ki az apró szemek, locsoltuk, gondoztuk őket. Mindenki saját „gyermekeként” nevelgette a búzát, pont mint a szülő gyermekét. Jó volt látni a sok kis apró szempárt, milyen csodálattal figyelték a növény születését, fejlődését.
A szeretet és jócselekedetek jelképeként karácsonyfa képeslapot készítettünk, díszítettünk színes tempera segítségével (dugónyomda technikával), közben pedig karácsonyi dalokat énekeltünk, a gyerekek elmesélhették, hogy milyen meglepetésre számítanak az angyalkáktól.
Az ajándék átadás napján a szülők többségének elérzékenyüléséből érezhető volt, hogy a meglepetések révbe értek.
„Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretetet fektetünk az adásba.”
(Teréz anya)
Ezt az idézetet választottam a hónap mottójának. Úgy érzem a hónap napjait, cselekedeteit teljes mértékben jellemezte. Szeretettel adott ajándékok, figyelmességek, meglepetések gazdagították adventi, ünnepváró napjainkat.
Mindennap izgatottan teltek a reggelek: Milyen meglepetés vár aznap ránk? Ki kapja ma az adventi ajándékot? Tudunk-e valakinek örömet okozni? Mi lesz az aznapi meglepetés? Érkezik-e a Mikulás? Milyen program vár ma ránk? Készítünk-e ajándékot?…
Adventi kalendáriumot színeztünk. Pici papírangyalkák szálltak azokhoz, akik valami jót cselekedtek.
Az „Egy doboznyi szeretet” jótékonysági akcióhoz is csatlakoztunk. Sok kisgyerek hozott játékot, édességet, amiket aztán gondosan a cipősdobozokba raktunk. Remélve, hogy örömet szerzünk majd vele más kisgyerekeknek. Hálás vagyok a tanítványaimnak és a szüleiknek, hogy jó cselekedetükkel részese lehettünk egy jótékony adománygyűjtési akciónak.
„Meglepetés Neked…Meglepetés Tőled” cédulákat készítettem a gyerekeknek. Mindennap húztunk egyet, igyekeztünk, hogy teljesüljenek a kívánságok, titkos vágyak, jó cselekedetek, célba érjenek az üzenetek, kifejezhessük szeretetünket. A kívánságokat teljesítve karácsonyi zenét hallgattunk, filmet néztünk, elmentünk a főtérre a karácsonyi vásárba.
Adventi meglepetés is várta a gyerekeket. Mindennap húztunk egy névkártyát. Akinek a neve szerepelt rajta, kivehette a kis ajándékát az adventi ajándékcsomagocskából.
A mézeskalács-ház napján papírból készítettünk házikókat, nagyon kreatív megoldások születtek. Kiegészítettük a feladatot, és mézeskalács emberkéket is színeztünk.
Karácsonyi verseket tanultunk, majd osztály versmondóversenyt rendeztünk. Azon kívül, hogy egymást megörvendeztettük a versmondásunkkal, a legügyesebb versmondókat továbbjuttattuk az iskolai karácsonyi szavalóversenyre, ott is eredményesen szerepeltek. Büszkék voltunk rájuk.
Ajándék könyvjelzőt készítettünk szeretteinknek.
Sok szép iskolai Mikulás és karácsonyi program fokozta bennünk a karácsonyvárás örömét.
A gyerekek egyik legkedvesebb adventi napja az lett, amikor karácsonyi partit rendeztünk. Mókás játékok, tréfás feladatok, „karácsonyi pulcsis összetartozás”, édes finomságok, vidám hangulat… ezek jellemezték a délutáni programunkat.
Sok tanulóm kedveskedett, és lepte meg társait a neki hozott adventi kis ajándékokkal, édességgel, maguk készítette, szívből jövő kis figyelmességgel. Hálásan köszönöm nekik jóságukat és „hogy szeretetet fektettek az adásba”.
Az utolsó előtti napon, a meghitt karácsonyi iskolai ünnepségről visszatérve, egy ünnepi Boldogságórával zártuk az adventet. Közös éneklést, beszélgetést követően a mézeskalács házikóinkból egy kis karácsonyi falut építettünk. Még hóeséssel is megörvendeztettük a kis mézeskalács falu lakóit. Természetesen a Szeretet falu lakói mi voltunk, kívántuk, hogy a falu minden lakójának teljen az ünnep nagy-nagy szeretetben, békességben, boldogságban.
Kár, hogy ennek az ünnepi varázslatnak a rohanó idő véget vetett. Remélem, mindenkinek a téli szünetben folytatódik az ünnepi varázslat!
Novemberben a gyerekekkel az őszi szünetről visszatérve találkoztam újra. Akkor volt csak lehetőségem megmutatni nekik a címátadó ünnepségen kapott Boldog Iskola oklevelet. Nagyon büszkék voltak rá.
Ebben a hónapban arra irányítottuk figyelmünket, hogyan gondozzuk a társas intelligencia erősségének virágát.
Megtudtuk, mit jelent ez a kifejezés, hogyan kell társaságban, barátokkal úgy viselkednünk, hogy mindenki jól érezze magát, valamint hogyan kell mások érzéseit felismerni, empatikusnak lenni.
Álmos reggeleken egymás vidám fogadása, már fél siker, hogy jól induljon a nap. Mi is eljátszottuk a „Pacsizzatok az ajtóban!” feladatot. Egymást különböző köszöntési módokkal (pacsizás, öklözés, ölelés) fogadtuk reggel. Ezen kívül baráti csoportjaink különböző köszönési mozdulatsorokat találtak ki, mellyel reggelente üdvözölték egymást.
A bolondozás, a vidám együttlét is jól segíti a közösségépítést. Boldogságórán meghallgattuk, eltáncoltuk, énekeltük a hónap dalát. Vicces járásokat találtunk ki, így haladtunk a folyosón. Mikor csillapodott az önfeledt vidámság, barkácsoltunk. Az összetartás jelképeként Barátság-láncot készítettünk. Nagy odafigyeléssel készültek az aprólékosan színezett, kedves mintájú papírcsíkok. Majd ezeket a csíkokat egymásba fűzve, összeragasztva papírláncot készítettünk. Mindenki a maga készítette kis csíkot fűzte bele a Barátság-láncba.
A játék is nagyon jól összekovácsolja a közösséget. Ez a hónap számunkra a Játék-hónapja volt. Sok új csapatjátékot ismertünk meg. Eljátszottuk a hónap ajánlott játékait is. Részt vettünk egy társasjáték klubdélutánon az iskolában. Ezen kívül az osztályban is rendszeresen szakítottunk időt Solo, Dobble, memóriajáték partikra.
Büszkeséggel tölt el, hogy minden hónapban beszámolhatok arról, mindig akad olyan tanítványom, aki szívesen lepi meg társait valami kedves figyelmességgel.
Az egyik tanuló maga rajzolta kis képeket készített mindenkinek, és osztotta szét a gyerekek között. Egyik kislány pedig egy általa írt hála-verssel lepte meg az osztályunkat. Boldogságóránkon felolvasta nekünk. Szülinapi megemlékezést is tartottunk, az ünnepeltek megvendégeltek bennünket kis finomságokkal.
Ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki szervező kollégáimnak, hogy a hónap színes programjaival új élményekkel örvendeztettek meg bennünket. Mind a Pályaorientációs nap, mind a Bolyain-nap élvezetes volt a gyerekek számára. Ezeken kívül hangversenyen is voltunk, színházi előadást is látogattunk.
A hónap tartalmas, szórakoztató programjai hozzájárultak a pozitív életszemléletünk alakításához.
Októberben az „Optimizmus gyakorlása” volt a fő célunk. Megtudtuk, hogy az optimus szó jelentése: a legjobb. Igyekeztünk, hogy „legjobban” gondolkodjunk; hogy a „legjobbat” hozzuk ki magunkból a siker, a jókedv érdekében; a „legjobban” szemléljük, ha rossz történik velünk; mindenben keressük a „legjobbat”. Az optimista napindító versikék és játékok is segítettek ebben bennünket.
Első Boldogságóránkon utazást tettünk Optimista bolygóra, megismerkedtünk Zuzu-val, aki mestere az optimizmusnak, ő tanította a gyerekeket, hogyan gondolkodjanak derűlátóan.
Mindenki alkotott, rajzolt magának egy Zuzuhoz hasonló kis lényt. Tanulóim elmesélhették egymásnak, hogy az ő kis reménytadó figurájuk hogyan segíti optimistán gondolkodni őket, hogyan próbálják a „borút derűvé varázsolni”. Csodálatos volt hallani, milyen mély érzéseik vannak, milyen optimistán változtatnának a világ rossz dolgain. Mégis szomorú, hogy a világban zajló események, amikről innen-onnan értesülnek, milyen mély nyomot hagynak a lelkükben.
A gyerekeket arra kértem, rajzoljanak egy kis pillanatképet, amin az látszik, hogy nagyon boldogok, jól érzik magukat. Ezeket a kis rajzokat felragasztottuk az „Optimista bolygónkra”.
A következő foglalkozáson elővettük és felpróbáltuk a tavaly készített optimista -szemüvegeinket. Meghallgattuk a Remény dalát.
Elmeséltem a gyerekeknek „A szomorú királykisasszony című mesét. Majd kipróbáltuk, hogyan tudjuk egymást mi is megnevettetni. Természetesen nagy vidámság kerekedett a játék által, mindenki vidám királykisasszonnyá változott. Kitöltöttünk egy optimista-feladatlapot is, amit beragasztottunk a Boldogságóra füzetünkbe.
Igyekeztünk, hogy erősítsük magunkban a pozitív szemléletet. Ezért az erősségek kertjében is jártunk, megismertük a „remény és optimizmus erősségének virágát”. Megnéztük a hozzá kapcsolódó kisfilmet, beszélgettünk az ott hallottakról.
Megünnepeltük a Mosoly világnapját. Apró termésekből, kisebb tárgyakból mosolygó arcokat raktunk ki. Az Ölelés világnapján pedig igyekeztünk minél több öleléssel vigasztalni egymást, kifejezni szeretetünket, hálánkat.
Októberben több iskolai program színesítette, tette örömtelivé hétköznapjainkat. A legkedvesebb számunkra az Állatok Világnapjának megünneplése volt, kifejezhettük az állatok iránti szeretetünket.
Budapesten részt vettem a címátadó ünnepségen. Örömömre szolgált, hogy az idei évre is elnyertük az Örökös Boldog Iskola címet.
Készültek a karácsonyi ajándékok szépen, amivel minden évben meglepjük a szülőket. Ők is megleptek minket egy Pozitivity tásrasjátékkal és egy szívmanócska kártyával:) Nagy volt az öröm!
A gyerekekkel az óra elején az optimizmus fogalmáról beszélgettünk. Ezt követően mesehallgatás következett. A gyerekekkel együtt dolgoztuk fel, játszottuk el és beszéltük meg a történetet. Végül elkészítette mindenki saját optimista esernyőjét:)
Hatos Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Beszélgetéssel kezdtük a foglalkozást: mikor és kikkel érezzük jól magunkat? Hát bizony akkor, ha olyanokkal vagyunk körülvéve, akiket szeretünk, vagy jóban vagyunk velük. Sok okos gondolat után kiderült, mennyire fontosak a barátok. Választott mindenki párt vagy csoportot magának, akikkel nagyobb kedvvel és ügyesebben tud együtt feladatot megoldani: levélmandalák készültek az iskola udvarán. Közben az is örömmel töltött el, hogy egymásnak is segítettek a „munkacsoportok”. Nagyon aranyosak voltak!
Hatos Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Mesehallgatás után kicsit beszélgettünk, hogyan lehet észrevenni a jót. A szereplők számára mi jelentette a pozitív dolgot, és a saját mindennapjainkban is hogyan találjuk meg. Játszottunk egy barkochbát, melyben pozitív dolgokra kellett gondolni. Végül arról készült rajz, hogy a közeljövőben mit várnak örömmel.