Boldogságóra: Miért jó jót cselekedni és hálásnak lenni?
December: Jó cselekedetek hónapja. Hála. Készülődés az ünnepre.
Ma a 9. C. óvodai nevelő osztályban tartottam Boldogságórát.
R: Ráhangolódás az órára.
Hangulatjelentés. Ki, hogy érzi ma magát? Gyors feltérképezés az aktuális érzelmi, fizikai, lelki állapotunkról. (Számomra mindig jó kiindulópont.)
Leginkább fáradtságról számoltak be a diákok.
Folytatás a ráhangolódásra: Advent és a jó cselekedetek volt a mai óra témája.
Célom az érdeklődés felkeltése volt, elsősorban kérdések és beszélgetés útján.
Az adventről és a karácsonyról kérdeztem a csoport tagjait. Mi az ünnep jelentése, mit jelent számukra, fontos-e, és ha igen miért?
A vélemények megoszlottak. Többen várták az ünnepet, sajnos volt, aki nem. Ezt is megértem. Itt előkerült a veszteségélmény, a családok szétszakadása, a hozzátartozók elveszítése. Saját példámat is felhoztam, hogy megértem az érzéseiket, mert én is elvált szülők gyermeke vagyok, a szüleim sem élnek már, ezért jobban tudtunk egymáshoz kapcsolódni és átérezni a kettétörtséget.
J: Az adventi időszakból legtöbben a karácsonyt említették, ezért ezt a témát beszéltük át.
Gyújtottunk gyertyát is a hagyomány ápolására, a közösségi életünk, a meghitt hangulat megteremtéséhez. (Úgy gondolom, sok diáknak ez otthon nem része az ünnepkörnek, ezzel is szerettem volna esetleg egy szép emléket, érzést, hangulatot teremteni.)
A diákok a táblára felírták, hogy mi számukra a legfontosabb az ünnepben:
Többen a család, az ajándékozás, a szeretet, a barátok és szerelem, az együtt töltött idő, a sütés, főzés és evés hangulatát ragadták ki.
A lelki várakozásra igyekeztem a hangsúlyt helyezni. Arra, hogy az előttünk álló 4 hétben miként tudjuk a lelkünket felkészíteni a karácsonyra, Jézus eljövetelére, a szeretetre.
A hangsúlyt az önmagunk lecsendesítésének lehetőségére és az embertársainkra való nagyobb odafordulásra helyeztem. Ez az időszak lehetőség számukra is, hogy jobban figyelhessünk befelé, önmagunkba és kifelé a társaink irányába is. Megengedhetjük magunknak a lelassulást, nagyobb hangsúlyt helyezhetünk a környezetünkben élő emberekre, szüleinkre, rokonainkra, barátainkra és osztálytársainkra, házi kedvencükre. Több figyelmességgel, elfogadással, szeretettel lehetünk egymás iránt.
J. folytatása: Jó cselekedetek időszaka a mostani.
Mit jelent jót cselekedni és kivel cselekedtél jót legutoljára?
Kérdések és saját élmények elbeszélése útján folyt a beszélgetés.
Egy lány elmesélte, hogy ő az édesanyjának segített az otthoni munkákban. Kávét készített reggel számára és elmosogatott. Más, idős embereknek adta át a helyet a tömegközlekedési eszközökön. Volt, aki a barátnőjét vigasztalta, mert szomorú volt. Sok diákot megérint a hajléktalanok élete. A szociális érzékenység úgy érzem, ott lakik mindannyiuk szívében, és ez nagyon jó érzés volt számomra. Tanulmányuk végén emberekkel fognak foglalkozni, segítő szakemberekké válnak és úgy gondolom ehhez szükséges ez a fajta érzékenység. Én is elmeséltem nekik, hogy a Flórián térnél egy idős, szolid asszony szokott ülni a hidegben egy dobozon, és magam is szoktam segíteni. Sokszor egy mosoly, egy kedves szó is meg tudja változtatni pozitívan a hangulatot. Annak is, akinek adjuk, és a magunkét is. Ajánlottam a diákoknak, hogy próbálják ki, és használják minél többször ezt az egyszerű cselekedetet és figyeljék meg utána mit éreznek.
A hálát is kapcsoltuk a jó cselekedeteinkhez.
Beszéltünk arról mi mindenért lehetünk hálásak a mindennapjainkban. Másként tudjuk szemlélni a saját életünket, hogyha tudjuk látni, hogy nekünk van fedél a fejünk felett, van ételünk ami táplál, ruhánk ami melegít, családunk akihez hazatérhetünk és ezért hálásak lehetünk. Sajnos vannak, akiknek nincs családja, ezért rájuk figyelni, kiemelt feladat lehet az ünnepek alatt. Úgy érzem ez az összehasonlító szemlélet is elindíthatja a hála érzését mindannyiunkban.
Fontosnak tartom leírni, hogy az iskola diákjai jártak idősotthonba, karácsonyi műsort adtak elő, karácsonyi csomagokat állítottak össze, és hajléktalan konyhán is szolgáltak az advent heteiben, ami nagyon szép szolgálat és hálás feladat. Kollégáimmal én is részt vettem rászoruló családok számára tartós élelmiszer gyűjtésében, ami szintén kapcsolódási pont és megélése és átélése a diákok és közöttem a segítő szándék és részvétel tekintetében is.

Feladat a beszélgetés után:
Jó cselekedetek a társainkkal.
Feladat volt, hogy minden diák felírta a nevét egy papírra, beletettük egy szív alakú dobozba és húztak belőle.
Kértem, figyeljék meg azt a személyt, akit húztak 1 héten keresztül, milyen erősségeket használ. Írjon neki arról az erősségéről/erősségeiről egy elismerő levelet, melyben a látott és hallott erősségét írja le, konkrét példákkal, kifejezve, miért lehet rá büszke.
Kértem őket, hogy a következő alkalommal hozzák magukkal az írásukat. Legyenek figyelmesek és szemfülesek, használják az erősségtáblázatot is! Kíváncsian várom a megfigyeléseiket.
R: Az óra témája lehetőséget teremtett, hogy megfigyelhettem a diákokban meglévő szociális érzékenységet. A kérdésekre megnyílt a diákok többsége és a karácsonyi ünnepekre váró várakozás mellett felszínre kerültek a veszteségélmények is. Úgy éreztem ez is nagyon helyénvaló volt, mert ami az életünk részét képezi, ami fájdalmas, és elkerülhetetlen és ebben az érzésben is tudtunk osztozni, megérezni és átérezni a másikat és önmagunkat, mely szintén kapcsolódási pontot teremtett a diákok és közöttem.
Bízom abban, és hiszem, hogy egy mosoly egy jó szó megszépítheti a mások és a magunk napjait és ennek értékét, fontosságát és szépségét a beszélgetések a téma mondanivalója által is közvetíteni tudom a diákoknak.
Azt érzem, hogy ezeknek az óráknak van egy bensőséges hangulata, mert valós érzések, gondolatok hatják át. És ezek megtapasztalásáért hálás vagyok.

Bp. 2024. december

Loványi Tünde
MMSZ Óbudai Technikum és Szakképző Iskola