A decemberi hónapban két alkalommal készítettek a csoportok alkotást. Az első alkalommal a gyerekek az oktatási segédanyagban található színes képeslapot díszítették ki. Az elkészült képeslapokat aztán ajándékba hazavitték szüleiknek. A második alkalommal beszélgettünk a szeretetről, boldogságról, együtt töltött időről, háláról, ajándékozásról, jó cselekedetekről – mit adnak ők örömmel, kiknek adunk, kikről lehet gondoskodni. A második alkalommal angyalkát, karácsonyi gömböt és ajándékdobozt színeztek ki, melyet egy nagy papírlapra helyezett kivágott fenyőfa formát díszítettek fel vele. Az elkészült karácsonyfát minden csoport a saját csoport ajtajára helyezte fel az óvodapedagógusok segítségével. A téli szünet kezdetéig láthatták a szülők és a gyerekek a saját maguk készített dekorációt, mely boldogságra, mosolyra késztette az óvodában megjelent gyerekeket, testvéreket, szülőket, óvoda dolgozóit.
Boldogságóra Alapprogram
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
A decemberi hónap témája ,,Jó cselekedetek gyakorlása” volt. E téma keretén belül a gyerekek példákat mondtak jó cselekedetekkel kapcsolatban.
Ezután egy interaktív foglalkozás keretén belül a gyerekek átélhették a karácsonyi csodát.
A ,,Bogyó és Babóca’’ csoport óvodásai egy betlehemes játék során megelevenítették a kis Jézus születésének történetét.
Beszélgettünk arról, hogy az ünnepek jelentősége óriási az életünkben: a hétköznapok egyhangúságát megtörni, a munkanapok robotolását megszakítani, testi-lelki pihenésre, felfrissülésre törekedni – ez jó és „üdvös” dolog.
A kis babócákkal közösen eldöntöttük, hogy karácsony közeledtével szebbé varázsoljuk az ünnepet.
A Nagykárolyi 1-es Számú Napközi Otthonos Óvodához tartozó ,,Kálvin János” Tagóvoda a családdal való szoros együttműködés kialakítása céljából az idén a ,,Bogyó és Babóca” csoport óvodásaival, szülői közösségével együtt éltük meg az adventi várakozás varázsát.
A karácsonyra való ráhangolódást a Nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület citerása, Volfer Flóra biztosította, aki karácsonyi népdalokat szólaltatott meg citeráján, énekes kísérettel.
Ezt követően az óvodások családjaikkal együtt díszeket készítettek a saját karácsonyfájukra.
A továbbiakban mézes puszedliket szarvas alakú papírtasakokba csomagoltak.
A projektünk végeredménye a közös fenyőfa díszítése volt, mely során keresztény karácsonyi énekeket énekelve felkapcsoltuk a karácsonyi fényeket.
Az ünnepi hangulat fokozása érdekében almás-fahéjas tea kíséretében elfogyasztottuk a mézes puszedliket is.
Karácsonyra hangolódva a négy gyertya meséjét dolgoztuk fel játékosan az órán. Mialatt elmeséltem a történetet mécseseket gyújtottam. Megbeszéltük közösen a gyerekekkel mit jelent nekik a hála, a szeretet, a béke és a remény. Majd a tűz víz repülő játékhoz hasonlóan egy mesét mondtam nekik. Miközben a teremben sétáltak hallgatták a történetet és ha elhangzott a béke szó le kellett feküdniük, a szeretetre megölelték egymást, a hálára imádkozó kéztartást vettek fel, a reményre felemelték a magasba a kezüket.
Decemberünk a mindennapi jócselekedetről és az egymásra való odafigyelésről szólt. A mese meghallgatása után beszélgettem a tulipán csoportos gyermekekkel a jó cselekedetekről és a rossz cselekedetekről is. Elmondhatta mindenki, ki mikor élt át ilyet és hogy érezte magát. A gyerekek szívesen számoltak be az élményeikről. A gyermekek kihúzták egymás jelét. Akinek a húzták a jelét annak a gyereknek irányítottan kellett kedveskedniük egy kedves szóval, rajzzal vagy segítségadással. A hét vége feléig titokban kellett tartaniuk, hogy kinek cselekednek jót majd a pénteki napon megbeszéltük, hogy ki, hogy kedveskedett a másiknak és a másik mit vett észre ezekből a jó cselekedetekből.
Behoztam nekik egy szívecskés színezőt amit akkor színeztek és vágtak ki, ha látták, hogy valaki szomorú a csoportban és oda adták neki, hogy örömet okozzanak számára.
A külön egymásra figyelés által erősödött a gyermekek közösségi érzése. Igyekeztünk jót cselekedni az itthon telelő madarainkkal is. Madáretetőket feltöltöttük és újabb madár etetőt helyeztünk ki. Segítettünk az udvarosunknak is a falevelek összegereblyézésében és a levelek elhordásában. Nyílt napon a gyermekek a szüleiknek adták a megszerzett jutalmukat és elmondták nekik, hogy mit szeretnek bennük. Decemberben az egymásra figyelést erősítette még, hogy meglátogattak minket a Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesülete, akiket mozgáskorlátozott és hallás sérült tagok is elkísértek. A gyermekek szemléletét formálta ez a program. Megtanulták, hogy hogyan segíthetnek a mozgáskorlátozott vagy látássérült embereknek a közlekedésben. Ezt követően egymásra vigyázva tolhatták a másikat a kerekesszékben. A programot a vakvezető kutya szeretgetése zárta.
– Cél szó értelmezése
– Kinek van szüksége célra? Van-e egyáltalán szükség arra, hogy legyenek céljaink?
– Mit jelent a céltalanság?
– Az új esztendőben jellemző az emberekre, hogy fogadalmakat tesznek. Összefügg-e ez a célokkal? Ha igen miért? Ha nem, miért nem?
– Rövid és hosszú távú célok
– Céljaink 2025 januárjára
– Céljaink a 2025-ös évre
Előző héten a kiscsoportos gyermekek elkezdték önállóan hordani a poharat vissza a helyére , valamint egyedül öltöztek, amit ezen a héten is önállóan végeztek el.
A héten az egymással való közös játékot tűztem ki célul. A gyermekek jól tudtak együtt játszani , konfliktus helyzet esetén , szóltak Nekem, így közösen megoldottuk a problémát . Ügyesen alkalmazkodtak egymáshoz.Meghallgattàk a másik gyermek véleményèt, meglàtását .
A sikeres közös játék végén kiszíneztük a következő lépcsőfok jelképét ,így màr egyre közelebb vagyunk a boldogságvár kapujához!
Januári boldogságóra: Célok kitűzése és elérése
A januári boldogságóra középpontjában a „Célok kitűzése és elérése” témája állt. Az év kezdete kiváló alkalom arra, hogy a gyerekekkel közösen beszélgessünk álmaikról, terveikről, és arról, hogyan lehet azokat lépésről lépésre megvalósítani.
A foglalkozás során egy különleges alkotást készítettünk, amelyben a célokat szimbolizáló vitorláshajók indultak el a kikötőházból. Minden gyermek saját vitorlását ellátta a kitűzött céljaival. A kikötőház a biztonságot és az indulási pontot jelképezte, ahonnan minden nagy utazás megkezdődik.
A foglalkozás során megbeszéltük, hogy a célok elérése türelmet és kitartást igényel, akárcsak egy vitorlás irányítása a nyílt tengeren. Közösen megvitattuk, hogy milyen „eszközökre” van szükség a hajók „útjához” – ilyenek lehetnek az önfegyelem, a rendszeresség és a támogató közösség.
A kész alkotást egy nagy plakát formájában állítottuk össze, amely a csoport közös hajóflottáját ábrázolta. A gyerekek nagy büszkeséggel helyezték el hajóikat a kikötőből indulva, és a plakátot egy olyan helyre tettük, ahol minden nap láthatják, hogy emlékeztetőül szolgáljon számukra a céljaikra és az azokat támogató erőfeszítéseikre.
A foglalkozás végén mindenki megoszthatta a céljaival kapcsolatos érzéseit, és közösen gondolkodtunk azon, hogyan tudjuk segíteni egymást az „út” során. Az „útravaló” pedig az lett, hogy mindenki képes a saját céljai elérésére, ha hisz magában, és kitartóan halad előre – akár egy vitorlás a széllel szemben is.
Digitális kultúra órán a szövegszerkesztésbe csempésztem bele a célokat, ahol ugyanis a felsorolást és jelölőnégyzeteket tanultuk, így a céljaikat fel tudták sorolni egymás alá, amennyiben valamelyiket teljesítették, ki is pipálhatják.
Bp. I. Kerületi Kosztolányi Dezső Gimnázium
November második felétől a téli szünetig ismét „angyalkáztunk” az osztályommal. Nagy öröm évről-évre – most különösen, hogy már ilyen nagyok – hogy ragaszkodnak ehhez a hagyományunkhoz. Hétről-hétre mindig új neveket húzunk, hogy az Adventben jobban odafigyeljünk egymásra. Minden héten megpróbálják kitalálni, hogy kinek, ki volt arra a hétre az angyalkája, kitől kapott apróságokat, vagy ki törődött vele többet. Nagyon ügyesen titokban működnek az angyalkák, így sokszor nem is jönnek rá a jótevő kilétére. A téli szünet előtti utolsó napon, az osztálykarácsonyon beszéljük meg az utolsó heti angyalkákat.
A társas kapcsolatok témában barátságfüzért készítettünk 1. osztályban. A témához kapcsolódó dal nagyon tetszett a gyerekeknek. Táncoltak, énekeltek, doboltak, zörögtek, tapsoltak, kiabáltak.