A „Haragom kifújom” című relaxációs gyakorlat után , megbeszéltük a jelenlegi érzéseinket. A kiterített kártyákból választhattak a gyermekek és elmondták, hogy miért értzik úgy magukat, amit a kártya mutat. Nagyon jó gondolatok jöttek elő; Pl. Jól vagyok, mert újra itt van közöttünk a barátom. vagy Izgatott vagyok , mert délután anyuval megyünk a nagyihoz!
Segítettem megfogalmazni számukra, hogy ezeket hívják Apró örömöknek, amik sokszor átsegítenek a problémákon.
Zárásul együtt meghallgattuk Bagdi Bella; „Imádok élkni „című számát míg mindenki megrajzolta, hogy mi okoz számára örömet illetve ki szokta megnyugtatni, ha valami baja van.

Apró örömök élvezete

A foglalkozás címe: Apró örömök élvezete
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese kapcsán beszélgetni és megértetni a gyerekekkel, hogy élvezzük a jelen pillanatot, amikor megállunk megszagolunk egy virágot, ne csak elszaladjunk minden mellett.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– Újra együtt mese elmesélése.
– Beszélgetés az érzékszervekről
– Örömölelés

A mesét egy plüss dínóval és az oviban „lakó” egy picike manó figurával báboztam.
A foglakozást megelőzően megkértem az egyik kisfiút, hogy hozza el a plüss dínóját. Kíváncsian várták reggel, amikor már megérkeztek és örömmel újságolták, hogy nem felejtették el, hozták oviba a dinót, hogy mit tervezek vele.
A Boldogság órát a hagyományos kerekerdős mondókával kezdtem, amit persze már kívülről fújtak.
Góliát és Pirinkó tüneményes történetét lenyűgözve hallgatták, figyelték. Külön érdekesség volt, a saját plüss állattal megszemélyesíteni Góliátot és babaszobában lakó manóval, Pirinkót.
A mese végén, beszélgetést kezdeményeztem: Hogyan segíthetünk azoknak, akiknek valamelyik érzékszervük nem úgy működik?
A gyerekek nagyon érzékenyen reagáltak erre a kérdésre, és elmondták, hogy ők már találkoztak olyan bácsival, akinek fehér bot volt a kezében és az Apukája mondta, hogy nem jól, vagy egyáltalán nem lát, ezért segítettek neki a zebránál, megkérdezték, hogy átkísérjék-e?
Egy másik hozzászólásban emlékeztek arra, hogy járt az óvodában egy olyan kisfiú, aki nem jól hallott és volt egy „füles” a fülében, ami felerősítette a hangokat, így lehetett vele beszélgetni, de volt, hogy elé kellett állni, nem a háta mögé, mert csak így hallotta, hogy szólunk neki.
A történeteket hallgatva, arra lehet következtetni, hogy a szülők jó példával állnak elő a gyerekek felé, felhívják a figyelmüket a segítségnyújtásra.
Áttértünk az érzékszervekre úgy, hogy én mondtam egy érzékszervet, ők mondták, hogy milyen öröm kapcsolódhat hozzá.
A fülhöz a madarak hangját társították, az egyik óvónénit megkérdezve azt mondta, hogy a „Szeretlek szót szereti hallani, amikor a kisóvodások átölelve ezt mondják”- a szívemből szólt.
Az orrhoz a tavasz, a virágok illata, de volt, aki a csoki illatát mondta, Ő a szájnál is megemlítette a csokit.
Jó ötletet kaptam ezzel a játékkal, sok okos, meglepő válasz érkezett a gyerekektől.
Ezután a lógóorrúak városába mentünk, amit viccesnek találtak, majd hamar vidám lett mindenki, mert a vidám gyerekek átadták az ölelést, ezzel átadva társaiknak a boldogságot.
A játékba való visszavezetést, testünk puzzlével fejeztem be, amin a testünk csontvázát, érzékszerveit kell összerakni.
A puzzle kirakása közben még jó alkalom adódott a meg nem kérdezett kérdések feltételére.