Ebben az iskolai évben csatlakoztunk a Boldogóvoda programhoz. A tanév első napján rögtön a sok újonnan érkező és régi Mókuskánkat színes szívecskék fogadták a csoportunkba vezető lépcsősoron.
Motivációként a magyar népmese dallamát furulyáztam el, majd rövid ujjbábos mesével támogattam meg az adaptációt az újonnan érkező ovisok számára, illetve egyben a meséből megismerték a gyerekek a lépcsőre ragasztott szívecskék használati lehetőségét, és a hála fogalmát. (Misi Mókus első napja az oviban: Minden szívecskénél az anyukájával mondtak egy gondolatot, hogy miért is hálásak, minek örülnek, és így könnyebb volt feljutni a magas lépcső tetején lévő Mókus csoportba, ahol sok új barátot szerzett, kedvesek voltak az óvónénik, és annak ellenére, hogy félt az új helyzettől, nagyon jól érezte magát már rögtön az első óvodai napon.) A bábelőadást ismételt furulyaszóval zártam.
Az oviudvarról befelé jövet mi is kipróbáltuk a nagyobb gyerekekkel, hogy a színes szívecskéknél felváltva elmondták, ők miért hálásak, a kisebbek pedig figyelmesen hallgatva sétáltak fel velünk.
Az első szülői értekezleten ismertettük a szülőkkel, hogy milyen programhoz csatlakozott a mi csoportunk. Kaptak egy messenger levelet is, amelyben a hiányzó szülők is értesültek erről az információról, illetve felhívtuk figyelmüket, hogy idejük, kedvük szerint miként használhatják a gyermekeikkel a színes szívecskéket reggel. A délután folyamán pedig, ha megkérdezték a gyermeküktől, hogy miért hálásak, vagy mi volt, aminek nagyon örültek, mi tetszett az oviban a legjobban, akkor a gyermekük gondolatait leírhatták egy makkra, és gyurmaragasztóval közösen kitehették a Mókus csoportos hálafára.
Ezeket a gondolatokat folyamatosan olvasgattuk, és a hónap vége felé közeledve kiegészítettük egy délutáni beszélgetés során megfogalmazott hálájukkal, amit rajzokkal vagy általam leírva megörökítettek a papírmakkokra.
Készítettünk a hónapban mindenkinek saját postaládát, amelybe egymásnak készített rajzaikat, hálavirágaikat adhatták ajándékba.

A hála gyakorlása – szeptemberi beszámoló

A Boldogságóra Alapprogram szeptemberi témája, „A hála gyakorlása”, kiscsoportos gyermekek számára még nehezen megfogható, elvont fogalomnak bizonyult. Ezért fontosnak tartottam, hogy a témát az életkorukhoz igazítva, egyszerű kérdésekkel, játékosan és saját élményeiken keresztül közelítsük meg.

Elsőként körben ülve beszélgettünk arról, hogy minek örülünk, kit szeretünk, mi az, ami boldoggá tesz bennünket. Próbáltam számukra érthető válaszokat adni arra, hogy engem mi az ami boldoggá tesz, mit szeretek és mi tetszik nekem az óvodában. A beszélgetés során egy plüssfigura, a csoport kabalaállata segítette a gyermekek figyelmének fenntartását és a megszólalást. A hála fogalmának megértése és megfogalmazása még nehéz volt számukra. Természetesen voltak, olyanok, akik az előttük lévő válaszát ismételték meg. Gondolataikat többnyire egy-egy szóval vagy rövid válasszal fejezték ki, összetett mondatok megfogalmazására még kevésbé voltak képesek. Kérdésekkel, példákkal és megerősítéssel segítettem őket abban, hogy saját élményeikből kiindulva meg tudják nevezni azt, ami örömet jelent számukra.

Ezt követően „hálakincseket” gyűjtöttünk. Minden gyermeknek egyesével a kezébe adtam egy-egy üvegkavicsot, amely a saját kis kincsét jelképezte. Miután – akár csak egyetlen szóval – megfogalmazta, minek örül, vagy ki, illetve mi fontos számára, a kincset elhelyezte a közös vázában. Ahogy sorban következtek a gyermekek, a váza fokozatosan megtelt a csoport hálakincseivel.

A téma lezárásaként közösen elkészítettük Hálafánkat. A gyermekek aktívan részt vettek az alkotásban: színes kézlenyomataikkal tették egyedivé a közös fát. A kész Hálafa a csoportszobában is emlékeztet bennünket a közösen átélt élményre.
Minden kézlenyomatba beleírtuk, hogy kit mi az ami boldoggá tesz. Itt is volt, olyan kisgyermek, aki csak egy szóval válaszolt, de akadt olyan is, aki megpróbált egy rövidebb összetett mondattal válaszolni.
Évvégén újra meg fogjuk ismételni ezt a kérdést. Remélem, hogy szembetűnő lesz majd a változás a megfogalmazás, a mondat alkotás terén.

A szeptemberi téma feldolgozása számomra, pedagógusként is fontos tapasztalat volt. Megerősített abban, hogy kiscsoportos korban nem a hála fogalmának pontos meghatározása vagy hosszú mondatokban történő megfogalmazása a cél. Sokkal fontosabb, hogy a gyermekek a saját szintjükön felismerjék az örömteli élményeket, megnevezzék a számukra fontos személyeket és dolgokat, és fokozatosan megtapasztalják a pozitív érzések kifejezését.

A közös beszélgetés, a hálakincsek és a Hálafa elkészítése játékos, élményszerű lehetőséget biztosított arra, hogy megtegyük az első apró lépéseket a hála gyakorlása felé.

Szeptember hónapban a Boldogságóra program keretében a „Hála” témakörrel ismerkedtünk. Nyári szünet után folyamatosan megerősítettük az összetartozás, biztonság érzését, ehhez szükség van a közös örömteli tevékenységekre, élményekre. Nagy segítség számunkra a programban felajánlott lehetőségek megvalósítása. Többször meghallgattuk Bagdi Bella „Boldog vagyok!” című dalát, amelyet közösen énekeltünk, ha kedvünk akadt még mozogtunk is rá. Nagyon sok élmény ért bennünket, amiért hálásak lehetünk. Pl. az erdei kirándulásunk, amely lehetőséget nyújtott a körülöttünk lévő élővilág természet közeli megismerésére. Hálásak vagyunk a közös lovaskocsikázásért, sétákért, a felkelő napért, levelekért, madár csicsergésért, termésekért, gyümölcsökért, zöldségekért, a ritkán eső esőért, a finom ételekért, közös nevetésért, játékokért, dalokért.
Nagy sikert aratott „Pillanatkapitány kincsesládája” című mese eljátszása. A gyerekek megismerkedhettek „Kóborlóval” a kutyussal, akit magukra helyezhettek és magukba szívhatták végtelen szeretetét.
A mese ötletet adott a közös élmények felidézésére, családdal, gyerekekkel, barátokkal, kedvenc háziállatokkal.
Elkészítettük a közös kincsesládánkat, mindenki élvezettel, tele élménnyel készítette el a saját varázslatos drágakövét. (A köveket színes filctollal körbe rajzoltuk, majd vizes ecsettel átfestve varázsoltuk csodálatosan szikrázóvá. Minden drágakőhöz tartozik egy egyéni örömteli emlék is.
Megkérdeztem tőlük, hogy ők miért, vagy kiért hálásak, milyen kedves, jó dolgok, apró örömök érték őket. Ilyeneknek voltak a legkedvesebbek, emlékezetesebbek számukra pl.:
– Játék anyával, mese olvasás. – Közös mesenézés anyával, apával. – Játék a cicáimmal. – Közös nyaralás a családdal. – Erdei kirándulás lovaskocsival. – Zöldségbolt meglátogatása. – Állatkerti séta a családdal. – Strandolás. – Fagyizás. – Csúzdázás a strandon. – Kertészetben virágok válogatása. – Sárkányeregetés apával. – Focimeccsre látogatás apával.
Mi az, amit a legjobban szeretünk az oviban? – A sok mesét. – Itt több a gyermek és a játék. – Finom az ebédet. – Sok a barátot. – Érdekes, közös játékokat. – Közös sétákat, levélgyűjtést, bogár keresést.
Megcsináltuk a csoport „Hála” falát, felragasztottuk a csillogó drágaköveket.

Hálásak vagyunk az őszi gyümölcsökért, amiből miután megvettük a piacon tudtunk sütni sütit és préseltünk gyümölcslevet. Hálásak vagyunk továbbá az Őszi családi napunkért, ahol izgalmas programokon vehettünk részt.

Ráhangolás: Bagdi Bella Jól érzem magam boogie-jára táncoltunk és örömteli, vidám hangulatot teremtettünk a csoportban.
Bevezetés: Milyen az arcod, amikor vidám, boldog vagy? (érzékeltetés mimikával)
A téma feldolgozása:
a. Minden gyermek sorra kezébe vette „Vidámkát” és elmondták, mikor/minek szoktak örülni. Például: Örülök a szivárványnak. Örülök, amikor a kutyámmal játszok.” stb.
b. Köszönjük meg, legyünk hálásak a szép/jó dolgokért! Mondd el minek, kinek mondanál köszönetet, és tedd a tenyérnyomatodat a szivecske köré (hálás kezek). A gyerekek ilyeneket mondtak: „Köszönöm a szivárványnak, hogy olyan szép! Köszönöm a napocskának, hogy melegít! Köszönöm apának, hogy megetetette a kutyámat!” stb.
Lezárás: Bagdi Bella Szép nap című dalára körbejártuk az elkészült kollázst és egy-egy ölelést adtunk egymásnak.