A gyermekek kérésemre magvakat hoztak, hogy ki tudjuk helyezni és folyamatosan tudjuk tölteni a madáretetőket. Szituációs játékokat játszottunk többször a nap folyamán. Kinek, hogyan tudnak, tudunk segíteni(kicsiknek, egymásnak, felnőtteknek, szüleinknek stb.)?
Meghallgatták Amália történetét , a Szívem kertje című mesét, majd levontuk a tanulságot közösen. Végül mindenki kiszínezhette, kivághatta ollóval a jószívűség, a szeretet szimbólumát a szívet, majd nekiajándékozhatta annak akit szeret.

A hónap a jócselekedetekről szólt a Tulipán csoportunkban. A gyerekekkel először tisztáztuk, hogy mi is az a jócselekedet, mi is az a segítőkészség. (Átgondolták, hogy az otthonukban, családi körben milyen példákat tudnak említeni segítőkészségre.) Na, de miután elmeséltem, hogy reggel óta, mit is tettem, és ebben mi volt a jócselekedet, egyre többen kapcsolódtak be és mesélték el legapróbb, legnagyobb segítőkészségüket. Addig tartott ez a játék, amíg mindenki nem mondott egy napi, vagy elmúlt jócselekedetét, majd ezt a végén közös tánccal „ünnepeltük”.
Közös jócselekedetünk az volt, hogy a szomszédos Maci csoportnak készítettünk egy adventi koszorút a gyerekek tenyérlenyomatának kivágásával, közös diszítésével. A feltöltött képeken látszik a gyerekek meghatódottsága, öröme, hogy valakikkel jót tettek.
Remélem, hogy az ünnepek alatt sem felejtik el ezt a fogalmat és fülükben cseng ” jó emberré csak a szívemmel válhatok”.

Vendégségbe érkeztünk a szomszédos Mókus csoporthoz, s átadtuk ajándékunkat -hóember girland- amit a gyerekekkel készítettünk. A Mókus csoport gyerekei finomságokkal kínáltak meg bennünket. Közösen barkácsoltunk karácsonyi dekorációt, amellyel az óvoda faliújságát ékesítettük.

Jó tett helyébe jót várj

Ketrin szomorúan érkezett az óvodába csütörtök reggel. Szomorú volt, mert nem esett a hó, és félt, hogy a Télapó nem fog hozzá eljutni. Barátnője Lilla egész nap vigasztalta, mesélt neki szebbnél-szebb történeteket, de bizony a kislány csak még szomorúbb lett. Lilla ekkor gondolt egy nagyot, fehér krepp papírból kis gömböket gyúrt. Sokáig csak tépkedte és gyűrte, tépkedte és gyűrte. Sikerült is készíteni egy tál hópihét. Lassan lépkedett Ketrin háta mögé és apró kezeivel szórta barátnője fejére a hópihét, aki nagyon meglepődött.
– Látod Ketrin, hoztam neked havat, most már biztosan el fog jönni hozzád a Télapó! – mondta Lilla. Pár perc múlva Ketrin arca ragyogott, s nevetve szórták egymásra a hópihéket.
Eltelt egy éjszaka, s másnap mindenki izgatottan érkeztek a gyerekek az óvodába, mindenki mutatta a Télapó ajándékát, melyet a csizmácskájában talált! Ketrin mindkét kezében volt valami. Egyikben egy baba, melyet a Télapótól kapott, s a másikban pedig két pici hóember. Lillához fordult és ezt mondta:
– Ezt a hóembert neked hoztam! A hópihékből készítettem, hogy mindig emlékezzünk egymásra, és a hóra, melyet varázsoltál nekem.
Egész nap a hóemberekkel játszottak, vidáman nevettek.
Látjátok, gyerekek, milyen kevés elég ahhoz, hogy a másoknak örömet szerezzünk! – mondta óvó néni! -Jó tett helyébe jót várj! Mondja a mondás!