Karácsonyra szeretettel🎄🥰
Csúnya karácsonyi pulcsik világnapja (a miènk szèp lett!😊)
Örökbe fogadtunk egy szibèriai tigrist🐯

„Ha én egy kis angyal lennék,
minden házba berepülnék.
Szép karácsony éjszakáján
szeretetet s békét hoznék.”

„Együtt alkothatunk csodát!
A Marokbaba és a CsodaCsoport Alapítvány küldetése, hogy minél több intézménybe eljuttasson egy-egy fejlesztő marokbaba készletet. Ehhez azonban segítő kezekre volt szükség.
Hatalmas öröm számunkra, hogy óvodánk két ’angyala’ ( két kolléganőm, akiktől az ötlet származott) támogatásával és a sok szavazattal a Pinokkió csoportos, mozgássérült tündéri kislány is saját készletet kaphatott.
Ez az ajándék nemcsak mosolyt csal az arcára, hanem a fejlődését is hatékonyan támogatja. Hálásan köszönjük az angyalok önzetlen segítségét!
Áldott Békés Karácsonyt kívánunk mindenkinek!

A boldogságóra témáját átgondolva, úgy határoztam, hogy minél szélesebb körben próbálom megéreztetni és átadni azokat az érzéseket, (apró örömöket, pillanatnyi helyzeteket) mely az ünnepkörhöz megfelelően alkalmazkodik. A „Mese a fenyőfáról” c. történetből kiderült, hogy a kevésbé szép, görbe törzsű fenyő is lehet valakinek értékes és ugyanolyan szép, mint a hibátlan külsejű fenyő. A gyerekek egyénileg alkották meg a „Jaj, de pompás fa…” fenyőfájukat, s közben elmesélték egyéni élményeiket, melyet a családon belül éltek meg karácsonykor. Tovább fűztük a gondolatot és az idősödő korosztályt (néniket, bácsikat) megemlítve, beszélgettünk az Idősek Otthonában élő emberek élethelyzetéről. A nagycsoportos korú gyerekekkel karácsonyi műsorral készültünk, melyet a szülőknek, az otthonban élőknek és az intézmény gyermekeinek (bölcsődéseknek is) és dolgozóinak adtunk elő, így gazdagítva a kapcsolatokat és a pozitív életérzést.
Kérésemre az óvoda mindhárom csoportja felvállalta, hogy az otthon lakói részére besegítenek az ajándékkészítésbe, mely a gyerekek kezei által készített, ujjlenyomattal díszített szivecskét jelentett, melyet az általam összegyűjtött kis bölcsességek, pozitív gondolatok tették még színesebbé, s igazán akkor vált hatásossá, amikor a gyerekek átnyújtották minden egyes lakó részére, s közben a háttérben Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok…c. dalát hallgattuk. Az élmény mindkét oldalról (gyerekek-idősek) megható és fantasztikus volt.
Gyönyörű díszítéssel, esti fényekkel és nagyszerű műsorral fogadtuk a szülőket is, mely elvarázsolta őket és a gyerekeket is. A Fenyőünnepségünkön pedig az óvodába járó és vendégségbe érkező bölcsődések és felnőttek is részeseivé váltak e meghitt pillanatnak, örömteli érzésnek, jó cselekedetnek. Élmény volt erre a szép időszakra készülni, minden egyes percét élveztük.
Kívánok minden boldogságórás pedagógusnak, tagnak és a Boldogságóra program csapatának békés, meghitt karácsonyi ünnepeket! Szeretettel: Tariné Varga Edit

Boldogító jó cselekedetek

A foglalkozás címe: Szivecskék
Csoport: Micimackó csoport, Napocska csoport, Pitypang csoport, Csillag csoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, ha jót cselekszünk a szívünk megtelik szeretettel, jobban érezzük magunkat.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– Szívem kertje mese elmesélése.
– Szituációs játékok:
Anya fáradtan jön haza, rengeteg munkája van még. Mit tudtok segíteni?
Ovis barátotok, barátnőtök szomorkodik, mert otthon hagyta az alvókáját,
otthoni játékát? Hogy tudtok segíteni?
Óvó néninek fáj a feje. Miben tudtok segíteni?
– Jószívű” cím elnyerése

A boldogságórát a Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtük, amit már ismernek és együtt mondták velünk.
A versike végére, a nagyok, középsősök elhelyezkedtek a szőnyegen és várták a mesét.
A legkisebbekkel csak a mese elmondásával kezdtük a programot, nekik életkoruknak megfelelően ennyi időtartamra terjed ki a figyelmük. A témáról való beszélgetést a szabad játékidőben hoztuk fel és emlékeztettük a mesére őket.
A nagyobbaknak is a Szívem kertje c. mesét meséltem, Amália kislány történetét. Most nem vittem bábot, a hangommal játszottam és figyeltem a gyerekek reagálását, mennyire értik a mesét, a mese mondanivalóját.
A mesében olvasható versikét a végén még egyszer elmondtam, amikor Amália a testvéreinek és a barátainak is megtanítja. A gyerekeket bíztattam, hogy velem együtt mondják.
Boldog, boldog boldogság a mai nap rám talál.
Ha felnézek a nagy égre
Felhő festi csodaszépre.
Dallam szárnyon, jöjj napocska
Kukucskálj az ablakomba
Mutass utat hol tegyek jót
Legyen szebb a föld, mint előtte volt.

A mese után, a tavalyi csoporttól eltérően, először az óvodára, az óvodai barátokra kérdeztem rá.
Az ovis barátotok, barátnőtök szomorkodik, mert otthon hagyta az alvókáját, otthoni játékát? Hogy tudtok segíteni?
A nagyoknak ezzel kapcsolatban azonnal jöttek a válaszok: odaadom az én alvókámat, keresünk neki egy másikat a csoportban, megsimogatom, játszom vele, rajzolok valamit.
A középsősök a saját alvókájukat még nem akarták felajánlani, inkább a csoportban segítenek plüsst keresni, ill. valaki azt mondta, kérjük meg az óvó nénit, hogy hívja fel az Anyukádat és majd Ő elhozza. (Ez számomra két dolgot is mutat. Bizalom felém, majd megoldom, ill. Anya majd mindent megold.)
Amikor azt a kérdést tettem fel, hogy volt-e olyan, amikor otthon jót tettek és megdicsérték ezért őket?
Örömmel hallgattam, az otthoni sok-sok segítséget, amikor Anyának, Apának, Nagyszülőknek segítenek.
Anya fáradtan jön haza, rengeteg munkája van még. Mit tudtok segíteni?
Erre a kérdésre a legnépszerűbb, hogy rendet raknak a szobájukba, elrakják a játékaikat.
Úgy érzem ezzel kapcsolatban értik az értelmét és beszélgetnek is otthon erről a témáról.
Az Óvó néninek fáj a feje. Miben tudtok segíteni?
kérdésre a középsősök ugyanúgy csodálkoztak, mint a tavalyi csoport, nem is értették, hogy ilyesmi előfordulhat, de a nagyoknak már volt erre vonatkozó ötletük. Megsimogatják, megölelgetik, egy picit halkabban játszanak, rajzolnak valami csudaszépet.
Jószívű” cím elnyerése játékhoz előre kivágtam piros kartonból szivecskéket, és beszereztem pici csillogó szivecskéket.
Elmondtam a gyerekeknek, hogy mindenki kap egy papír szívet, ezen gyűjtsék annak a társuknak a jelét, akivel sikerült valami jót cselekedni. Megbeszéltük újra, hogy mik a jó cselekedetek, és kiosztottam a szivecskét.
Ezen a napon, és a héten is sorra jöttek a gyerekek és mondták el, hogy melyik társuknak, milyen jó cselekedettel kedveskedtek. Egész nap rajzoltak, játszottak egymással, és még otthonról is hoztak jó cselekedetet, a szülők is visszajeleztek, hogy keresték otthon a gyerekek a lehetőséget és kérdezték, mit segíthetnének.
A boldogság órák témái mindig olyan beszélgetést és tevékenységet indítanak el, ami nem csak a csoportban, a szűkebb közösségben, hanem hazaviszik, elmesélik, tágabb környezetben is megbeszélik ezeket az érzéseket, ami kihat a lelkükre.
Olyan érzéseket hoz mindig felszínre a Boldogság mese, amiről addig nem is beszélgettünk, pedig nagyon fontos az érzékenyítéshez.
Bízom benne, hogy a mese által megértik ha jót cselekednek a szívünk megtelik szeretettel, jobban érzik magukat.

A hónap Boldogságóra témája a Boldogító jó cselekedetek gyakorlása volt. A tevékenységeket Bagdi Emőke relaxációs gyakorlataival kezdtük: „malomkörzésekkel és hintaszék” mozdulatokkal segítetem a gyerekeket ráhangolódni, elcsendesedni, és megérkezni a jelen pillanatba. Ezt követően közösen meghallgattuk Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalát a jól ismert mozdulat sorokkal kiegészítve.
Ezután beszélgetést kezdeményeztem arról, mit jelent jó cselekedetet véghez vinni. A gyerekek megfogalmazhatták saját élményeiket, apró kedvességeket, amelyekkel segítettek valakinek. Kérdésekkel támogattam gondolkodásukat: „Mikor érezted, hogy jót tettél?” „Hogyan láttad másik arcán az örömöt?” „Szerinted miért jó segíteni?” A beszélgetés során hangsúlyt kapott, hogy a jócselekedetek boldoggá teszik a szívet, örömet hozva másoknak is. A foglalkozás során a gyermekek pozitív visszajelzéseket kaptak saját és társaik jó tetteiről, így fejlődött önértékelésük, önbizalmuk, és nőtt felelősségérzetük saját viselkedésük iránt.
A téma elmélyítését segítette a kolléganőkkel bemutatott dramatizálásunk: eljátszottuk a „Télapó kesztyűje” című mesét. Ez a történet jó példája annak, hogy a segítségnyújtás, a kitartás és a jószív sok nehézségen átsegíti az embert, és örömöt hoz a végén. A dramatikus játék erősen támogatta a szociális és érzelmi kompetenciák fejlődését. A gyerekek megélhették az együttérzés, a segítés, a kitartás és a probléma-megoldás helyzeteit. A történetben a kis nyuszi jó szándékú tette modellként szolgált, erősítve a belső motivációt és a proszociális viselkedést. A beszélgetés a jócselekedetekről elősegítette az érzelmek verbalizálását, a társas helyzetek megértését és az empátia erősödését.
A dramatizálás után ráhangoló kérdéseket tettünk fel: „Mit tennél te, ha találnál valamit, ami nem a tiéd?” „Mi segített a nyuszinak, hogy tovább jusson?” „Szerinted boldoggá tette a Télapót, hogy visszakapta kesztyűjét?”
A Mikulás érkezése is remek alkalom volt a jó és rossz cselekedetek megfigyelésére. A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy a manók gyakran figyelik a tetteinket, és továbbadják a Mikulásnak, mit láttak. Példaként elhangzott: „A manó ma azt látta, hogy segítettél felvenni a cipőt a barátodnak.” Ez játékosan ösztönözte őket a jó cselekedetekre.
A témához kapcsolódóan ünnepi, mesés illusztrációkat színeztünk, amelyek tovább mélyítették az élményt és az ünnepvárás örömét. Ezután szituációs játék következett: a gyerekek közül néhányan a szánhúzó szarvasok szerepébe bújtak, míg a Mikulás „befogta” őket és útnak indultak együtt a Boldogság várához. A cél az együttműködés örömének megélése és a közös cél elérése volt. A szituációs szerepjáték révén a gyermekek együttműködési készsége és szabálykövetése fejlődött. A szerepek egyeztetése, a közös célok megélése támogatja a társas kapcsolatok alakulását. A manók „figyelő” szerepének bevezetése segítette a gyermekeket abban, hogy megértsék tetteik következményét, és belülről irányított viselkedést gyakoroljanak.
Az ajándékozás élményét is megélték: apró meglepetést adtak egymásnak, és szeretettel megölelték társukat. A szülőkkel közösen karácsonyi barkácsolást szerveztünk, ahol saját készítésű ajándékokat készíthettek szeretteiknek. A közös karácsonyi ajándékbontás különleges pillanatot adott, amelyben együtt örültünk egymás jelenlétének és ajándékainak.
A zárásban Bagdi Bella: „Boldog vagyok” című dalát táncoltuk, amely felszabadult, örömteli lezárást adott a foglalkozásnak, és megerősítette a gyerekekben: a boldogság bennünk kezdődik, és a jó cselekedetek útján továbbadható másoknak. A közös éneklés és tánc oldotta a feszültséget, felszabadult örömérzést hozott, és segítette a boldogság megélését közösségi élményként.