December a jó cselekedetek hónapja. Ebben a hónapban készülünk a Télapó fogadására, majd ezek után várjuk a Megváltónk születését, ami boldogsággal, szeretettel tölti meg a szívünket. Ebben az időszakban többet gondolunk szeretteinkre, várjuk a karácsonyt, készülünk rá és szentestén megajándékozzuk családtagjainkat, barátainkat.. A jó cselekedetet mi is gyakoroltuk a csoportba, több tevékenységen keresztül.
Először foglalkozás keretein belül. Mielőtt elfoglaltuk volna helyünket a szőnyegen, pár malomkörzést végeztünk, majd együtt mozogtunk Bagdy Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalára.
A dal végén körbe leültünk a szőnyegen és meseillusztrációval együtt elmeséltem a Fecske László: A boszorkány karácsonya című mesét. A mese arról szólt, hogy Boróka, a boszorkány mindig egyedül tölti a karácsonyt és ennek most nem örült, szeretett volna változtatni rajta. Tudta, hogy az emberek félnek tőle, ezért fánkot sütött és leöntötte az ő általa kotyvasztott szerrel. A fánk elindult a faluba és összegyűjtött annyi embert, amennyit csak tudott és elrepítette őket a boszorkány házához. Az emberek először féltek, azután összefogással, együtt segítettek a boszorkánynak az otthona feldíszítésében is. Estére ünnepi díszbe pompázott a ház. Megvacsoráztak, táncoltak, nagyszerűen érezték magukat. Boróka köszönetet mondott a vendégeknek, akik feledhetetlen pillanatokat szereztek neki, élete első igazi karácsonyán.
A mese után megbeszéltük, hogy mit történt a mesébe, mi a mese tanulsága. Beszélgettünk arról, hogy mi a jó cselekedet, mit kell tenni, csinálni ahhoz, hogy másoknak jót tegyünk. Beszélgettünk arról is, hogy karácsonykor mézeskalácsot szoktunk sütni. Kitaláltuk közösen, hogy úgy tudnánk jót tenni az óvodába járó gyerekekkel, ha sütünk nekik mézeskalácsot. Ez az ötlet tetszett a gyerekeknek, mert nagyon szeretnek tésztát szaggatni, díszíteni. Amikor elkészült, ebéd után megkínáltuk a kiscsoportosokat is az általunk sütött mézeskaláccsal.
Másodszor, nem feledkeztünk meg a madarakról sem. Egy héttel később a madaraknak is tartottunk Madárkarácsonyt. Készítettünk PET palack újrahasznosításával is madáretetőket, amibe a szülők által felajánlott madáreleséget öntöttük. Amikor kimentünk az udvarra, felkötöttük az elkészült, feltöltött madáretetőt, pár Cinkegolyót, almát, a csoportszobánk ablaka előtt lévő fára, hogy lássuk, ahogyan a madarak esznek.
Faluszintű Adventi ünnepi műsorral is készültünk. Ez volt a harmadik csoportos jó cselekedetünk a hónapban. A Művelődési ház színpadán, többek között mi is, előadtuk karácsonyi verseinket és Angyaltáncunkat, a falu közösségének. Jól éreztük magunkat és a közönség is jól szórakozott.
Azt gondolom, hogy a gyerekeknek nagyon tanulságos és szeretettel teli tevékenységeket sikerült szervezni. Ezeken az eseményeken keresztül megtapasztalhatták, hogy milyen jó és örömteli dolog adni másoknak és nem is kerül sokba.

A decemberi hónapban a boldogságóra kiemelt témája a boldogító jócselekedetek volt, amely tökéletesen kapcsolódott a télapóváráshoz, valamint a karácsonyi ünnepre való készülődéshez is. A ráhangolódást segítette Bagdi Bella „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dala, amelyet nagy szeretettel énekeltünk az adventi időszak alatt. A témát meséken keresztül próbáltam mélyíteni, a bábelőadásokkal sikerült elvarázsolni a gyerekeket. Sokat beszélgettünk a jócselekedetekről, melynek hatása érzékelhető volt a mindennapjainkban. Türelmet gyakoroltunk szituációs játékok segítségével, majd megdicsértük egymást az apró figyelmességekért. Ajándékokat készítettünk az anyukáknak és apukáknak. Megajándékoztuk egymást szép szóval, mosollyal, öleléssel. December második hetében kézműves foglalkozásra invitáltuk a szülőket, ahol gyermekeikkel közösen tevékenykedhettek. Készültek festett gipszfigurák, karácsonyfadíszek és adventi asztaldíszek is. A mézeskalács-díszítés fortélyait is kipróbálhattuk, amellyel a hagyományőrzés is megvalósult. A gyerekek önfeledten alkottak, jól érezték magukat. Jó volt megtapasztalni a felnőttek pozitív viszonyulását a kézműves tevékenységekhez, hiszen a példamutatásnak nagy szerepe van a kicsik ösztönzésében, a szép és a jó megláttatásában.
Decemberben nagyon sokszor elhangzott varázsmondatunk:
„Jónak lenni jó!”

Jócselekedetek

A boldogító jó cselekedetek hónapját rengeteg jó cselekedettel töltöttük meg. Ilyenkor, karácsony közelében, mindig gyűjtenek adományokat, az egyikbe – amelyikben óvodánk gyűjtött tartós élelmiszert – mi is be kapcsolódtunk. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy vannak olyan családok, ahol nem jut elég pénz ennivalóra és ajándékokra és megfogadtuk, hogy segítünk nekik! Gyerekek, szülők hozták, gyűjtötték az ajándékokat.
Beszélgettünk arról is, hogy karácsonyra várva takarításba, sütés-főzésbe fog mindenki, hogy az ünnep minél fényesebb és kellemesebb legyen! Megfogadtuk, hogy segítünk a szülőknek, hogy minél több időt tölthessenek együtt a gyerekekkel. Megkértem a szülőket, hogy fényképezzék le, amikor a gyerekeik segítenek nekik és töltsék föl a zárt facebook csoportunkba a képeket. Rengeteg kép érkezett! A gyerekek a csoportban is tovább folytatták a segítségadást. Segítettek egymásnak öltözni-vetkőzni, töltöttek a nagyok a kisebbeknek inni, ha szükségük volt rá, összeszedték a kiborult játékot, és segítettek a dadus néninek is ágyneműt húzni, virágágyást kigazolni. Hála fánkon még soha nem volt ennyi gomb! ( aki segít valakinek, az gombot kap a falevelére) Luca napi búzát is vetettünk, (a maradék búzát a madaraknak adtuk, hogy ne éhezzenek a hideg téli napokon) A búzát együtt öntöztük, elmesélte mindenki a sajátjának, hogy mennyi jót tett aznap ( segítettem Raulnak öltözni, a dadus néninek a virágos kertben…) ennek is köszönhetően növénykéink szépen fejlődtek.
Reggeli körünkben eljátszottuk, hogy buszra szállunk, minden hely foglalt, mikor idős bácsi, néni, anyuka kisgyerekkel száll fel és a gyerekek átadták a helyüket. Később, játékidőben, spontán is játszották ezt a játékot.
Gyakoroltuk az elismerő szavakat is reggeli körben: „Én gyorsan tudok futni, de Ricsike még gyorsabban” gurítottuk egymásnak a labdát, hogy mindenkire sor kerülhessen. Eleinte csak saját jóságukat, ügyességüket emelték ki, aztán ráéreztek, mit szeretnék és jöttek a jobbnál jobb mondatok. Az egyik kislány azt mondta: „Én jól tudok cigány táncot táncolni, de Árven még jobban” . Megkérdezte valamelyik gyerek, hogy mi az a cigány tánc. Kipróbáltuk, jót mulattunk.
Játszottunk karácsonyi kívánságkört: „Legyek cica, aki kedvesen dorombol!”, …kismadár, aki szépen énekel!, …csengő, aki halkan csilingel! …kesztyű, aki jól melegít.. Rengeteg jó kívánság hangzott el.
Karácsonykor az Öregek Napközi Otthonába ment a csoportunk, szép karácsonyi műsorral, és apró ajándékkal örvendeztettük meg az idős néniket, bácsikat.
A gyerekek nagyon élvezték a jó cselekedeteket, játék közben is alkalmazták egyre automatikusabban jött elő a segítő készség, gazdag hónapunk volt!

A decemberi Boldogságórák során a gyerekek a jó cselekedetek, a segítőkészség és az empátia világában kalandoztak, Mikulás váráshoz kapcsolódva. A foglalkozások célja az volt, hogy a gyermekek életkoruknak megfelelő módon megtapasztalják: jót tenni jó érzés, és minden apró kedvesség számít.
A közös beszélgetések, mesék, játékos feladatok és mozgásos tevékenységek során a gyerekek felismerhették, mit jelent jó szívvel fordulni mások felé, legyen szó segítségnyújtásról, kedves szavakról vagy egy ölelésről.
A foglalkozások egyik meghatározó élménye volt, amikor a gyermekek kis szívecskéiket egy nagy közös szívre helyezték fel, jelképezve saját jó cselekedeteiket. Ez az egyszerű, mégis erőteljes vizuális élmény segítette őket abban, hogy megértsék, hogy a sok apró jóság együtt nagy értékké válik.