A foglalkozást a „Napimádás” relaxációs feladattal keztük.
Meghallgattuk Bagdi Bella:”Jó emberré csak a szívemmel válhatok” dalát.
Ezután elénekeltük többször egymás után.
Mivel madárbarát óvoda vagyunk,erre fektettem a hangsúlyt a foglalkozás további részében.
Madaraknak készítettünk közösen különféle eleségeket,amikkel feldíszítettük télére a madaraknak a madárkarácsonyfát.

Boldogító jó cselekedetek
Az évben az utolsó boldogságórát tartottam meg a gyerekeknek, a témánk: boldogító jó cselekedetek. A foglalkozást 2 relaxációval kezdtük, mackóvá váltak a gyerekek és cammogtak, majd mindannyian rongybabává váltunk és ellazultunk. ezután meghallgattuk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok c. dalát. Táncoltak rá, majd megbeszéltük, hogy a gyerekek mikor cselekedtek valami jót, példákat soroltunk fel a mindennapi életünkből. Elmeséltem és elbáboztam nekik a Szívem kertje c. mesét, amelyben a jó és a rossz cselekedetekkel találkoztak a gyermekek. Feladatlapoztunk, szivecskés képeket rajzoltunk a kórházban fekvő konyhás néninek. A foglalkozás végét Bagdi Bella boldog vagyok c. zenéjével zártuk.

A gyerekekkel és a szülőkkel közösen készítettünk mézeskalácsokat, amivel megkínálták, segítették egymást a végén. A munka folyamán a szülők és gyerekek segítettek egymásnak a tésztanyújtásában, valamint díszítésében. Így ők és átélhették a közös munkát.
A gyerekek kaptak egy-egy szivecskét, amire leírtuk, hogy ő hogyan segítette, támogatta, milyen jó dolgot tett a másikért.

Ebben a hónapban egy nagyon fontos érzést tapasztaltunk meg. Azt, hogy ha foglalkozunk egymással, ha megajándékozzuk egymást a figyelmünkkel, esetleg más kedveskedéssel, ha meg tudjuk hallgatni a másik ember gondolatait, azáltal mi is boldogabbak leszünk.
A parafa táblán mindenki kapott egy szívet a saját jelével. Ha valami jót tett a társáért, akkor annak a jelét odaragasztottuk a szívére. Aki 3 gyereket boldogabbá tett, az elnyerte a „Jóságos” címet a csoportban. Ez nagyon nehéz feladat volt mindenkinek, de néhányuknak sikerül elnyerni a címet, és ők nagyon büszkék voltak magukra, és a társaik is rájuk.
Sokat gyakoroltuk és megtanultuk a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” dalt, és a Karácsonyi közös délutánon elő is adtuk a szülőknek. Igazán élvezték a gyerekek.
A relaxáló feladatokra úgy látom, hogy nyitottak a gyerekek, és egyre jobban szeretik őket.
A hónap végén egy közös karácsonyfát készítettünk el. Mindenki kiszínezett egy szívecskét, amibe beleírtuk, hogy ki milyen jó cselekedetet csinált az utóbbi időben. Nagyon szép színes fa lett belőle, amit aztán kitettünk az óvoda folyosójára, hogy a szülők is láthassák.

A gyerekek örömmel vették Boldog Dóra újabb látogatását, nagy érdeklődéssel várták az újabb kalandokat.
Boldogság lufival kezdtük: a gyerekeket, megkértem, hogy vegyenek a kezükbe egy képzeletbeli lufit, gondoljanak egy pillanatra, amikor valaki kedves volt hozzájuk, fújják be a lufiba a boldogságot. Ezután engedjék el a lufit, hogy a boldogság szétterjedjen a szobában. Sok lufi lett hirtelen a gyerekek nagyon élvezték. Megbeszéltük mi az a jó cselekedet: az, amikor teszünk valamit valaki másért, amitől ő boldog lesz, és mi is boldogok leszünk tőle. Megkérdeztem a gyerekeket: „Ki tett ma már jót valakivel? „Milyen érzés volt utána?” Ezen sokat beszélgettünk főleg a közeli karácsonyra gondolva, hogy hogyan tudunk egymáson segíteni. Majd a relaxációs gyakorlatunkon: „Fújj-fújj” gyakorlat volt.
Nyújtózkodás után elképzeltük, hogy szelek vagyunk és eltérő hangon utánoztuk a szelet. Majd a végén egy közöset fujtunk. Meghallgattuk a Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalt, közösen táncoltunk rá. A témát a Kedvesség Kesztyűje játékkal vezettük be.
A szomorú arcokat egy kupacba tettük, minden gyermek húzott egy szomorú arcot.
Aztán az első gyermek elmondta „Miben van szüksége segítségre?” A következő gyermek felvette a Kedvesség Kesztyűjét és elmond egy jó cselekedetet, amit tehet a szomorú gyermekért.
Ha a cselekedet megtörtént (vagy elhangzott), a szomorú arcot vidám arccá fordítottuk. A Mézeskalács Ajándéka című mesét elmondtam nekik, amely nagyon felkeltette az érdeklődésüket. A szülőknek készítettünk a faliújságra karácsonyi angyalkát. Majd minden gyermeknek egy képzeletbeli „Szuper Segítő” matricát adtam és a boldogságórát egy közös, boldogító öleléssel, tánccal zártuk. Kiszíneztük a boldogító jó cselekedetek jelét és fel is ragasztottuk.