Jócselekedetek

A boldogító jó cselekedetek hónapját rengeteg jó cselekedettel töltöttük meg. Ilyenkor, karácsony közelében, mindig gyűjtenek adományokat, az egyikbe – amelyikben óvodánk gyűjtött tartós élelmiszert – mi is be kapcsolódtunk. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy vannak olyan családok, ahol nem jut elég pénz ennivalóra és ajándékokra és megfogadtuk, hogy segítünk nekik! Gyerekek, szülők hozták, gyűjtötték az ajándékokat.
Beszélgettünk arról is, hogy karácsonyra várva takarításba, sütés-főzésbe fog mindenki, hogy az ünnep minél fényesebb és kellemesebb legyen! Megfogadtuk, hogy segítünk a szülőknek, hogy minél több időt tölthessenek együtt a gyerekekkel. Megkértem a szülőket, hogy fényképezzék le, amikor a gyerekeik segítenek nekik és töltsék föl a zárt facebook csoportunkba a képeket. Rengeteg kép érkezett! A gyerekek a csoportban is tovább folytatták a segítségadást. Segítettek egymásnak öltözni-vetkőzni, töltöttek a nagyok a kisebbeknek inni, ha szükségük volt rá, összeszedték a kiborult játékot, és segítettek a dadus néninek is ágyneműt húzni, virágágyást kigazolni. Hála fánkon még soha nem volt ennyi gomb! ( aki segít valakinek, az gombot kap a falevelére) Luca napi búzát is vetettünk, (a maradék búzát a madaraknak adtuk, hogy ne éhezzenek a hideg téli napokon) A búzát együtt öntöztük, elmesélte mindenki a sajátjának, hogy mennyi jót tett aznap ( segítettem Raulnak öltözni, a dadus néninek a virágos kertben…) ennek is köszönhetően növénykéink szépen fejlődtek.
Reggeli körünkben eljátszottuk, hogy buszra szállunk, minden hely foglalt, mikor idős bácsi, néni, anyuka kisgyerekkel száll fel és a gyerekek átadták a helyüket. Később, játékidőben, spontán is játszották ezt a játékot.
Gyakoroltuk az elismerő szavakat is reggeli körben: „Én gyorsan tudok futni, de Ricsike még gyorsabban” gurítottuk egymásnak a labdát, hogy mindenkire sor kerülhessen. Eleinte csak saját jóságukat, ügyességüket emelték ki, aztán ráéreztek, mit szeretnék és jöttek a jobbnál jobb mondatok. Az egyik kislány azt mondta: „Én jól tudok cigány táncot táncolni, de Árven még jobban” . Megkérdezte valamelyik gyerek, hogy mi az a cigány tánc. Kipróbáltuk, jót mulattunk.
Játszottunk karácsonyi kívánságkört: „Legyek cica, aki kedvesen dorombol!”, …kismadár, aki szépen énekel!, …csengő, aki halkan csilingel! …kesztyű, aki jól melegít.. Rengeteg jó kívánság hangzott el.
Karácsonykor az Öregek Napközi Otthonába ment a csoportunk, szép karácsonyi műsorral, és apró ajándékkal örvendeztettük meg az idős néniket, bácsikat.
A gyerekek nagyon élvezték a jó cselekedeteket, játék közben is alkalmazták egyre automatikusabban jött elő a segítő készség, gazdag hónapunk volt!

A decemberi Boldogságórák során a gyerekek a jó cselekedetek, a segítőkészség és az empátia világában kalandoztak, Mikulás váráshoz kapcsolódva. A foglalkozások célja az volt, hogy a gyermekek életkoruknak megfelelő módon megtapasztalják: jót tenni jó érzés, és minden apró kedvesség számít.
A közös beszélgetések, mesék, játékos feladatok és mozgásos tevékenységek során a gyerekek felismerhették, mit jelent jó szívvel fordulni mások felé, legyen szó segítségnyújtásról, kedves szavakról vagy egy ölelésről.
A foglalkozások egyik meghatározó élménye volt, amikor a gyermekek kis szívecskéiket egy nagy közös szívre helyezték fel, jelképezve saját jó cselekedeteiket. Ez az egyszerű, mégis erőteljes vizuális élmény segítette őket abban, hogy megértsék, hogy a sok apró jóság együtt nagy értékké válik.

December hónapunkat az izgatottság, a jólelkűség, a segítőkészség, az adni tudás öröme jellemezte. A hónap elején a Mikulásvárás határozta meg mindennapjainkat. A jócselekedetek gyakorlására ösztönözte a gyerekeket a jócselekedetek matricagyűjtő. A hónap jelképét ábrázoló gyűjtőt a gyerekek sablont körül rajzolva alkottak meg. Minden gyermek a jelével ellátott szívecskébe egy-egy matricát kaphatott a segítő, támogató viselkedéséért, tettéért cserébe. A hónap témájának feldolgozása végére minden egyes gyermek „Jószívű” elismerést kapott, hiszen szinte minden szívecske „csordultig telt” a matricákkal. Segítettek a kisebbeknek az öltözködésben, a felnőtteknek az eszközök előkészítésében, volt, aki sepregetett, volt, aki összehajtotta társa ágyneműjét… stb. Nagycsoportosaink fákat ültettek településünk régi, felújításra váró játszóterén, s a későbbi gondoskodást is vállalva örökbe fogadták a facsemetéket. Ezzel a gesztussal nemcsak egy nagyszerű dolgot cselekedtek, hanem a felelősségvállalás útján is elindultak Földünk védelme érdekében. A családokat oly módon vontuk be a téma feldolgozásába, hogy az egyik hétvégén egy-egy szívecskével álltak a gyerekek a szüleik elé, rajta felirattal: „Jót akarok cselekedni. Kérj bármit!” Jöttek a visszajelzések leírások, fotók formájában, valamint a gyermekek élménybeszámolói alapján: kivitték a szemetet, segítettek a főzésben, sőt volt, aki fát is vágott. 😊A karácsonyi hangulatot alapozó dalok mellett szinte minden nap meghallgattuk Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát. A nagy izgalomban többször volt szükség arra, hogy különböző légzőgyakorlatokkal lecsendesítsük magunkat. Sok minden történt, ami a gyerekek számára azt közvetítette, azt tapasztaltatta meg, hogy adni jó. Kis ajándéktárgyakat készítettünk, festettünk, mézeskalácsot sütöttünk. Ezekből apró csomagokat raktunk össze, melyeket az óvoda utcájában elrejtettünk egy apró üzenettel: „Ha megtalálsz, vigyél haza! Boldog Karácsonyt!” A következő napokban izgatottan figyelték, hogy a csomagok sorban eltűntek a rejtekhelyekről. G. Joó Katalin: Meglepetéssüti című meséjét hallgatták meg a gyerekek a Boldogságóra keretében. Ez a kis történet arról szólt, hogy nem kell sok minden, hogy örömet csempésszünk valaki szívébe, csak egy csipet figyelmesség, szeretet. A sütisütésről szóló történet vezetett át minket a mézeskalács sütésbe. A sok, finom, szépen feldíszített süteményt jóérzéssel kínálták végig az óvoda összes gyermeke és dolgozója között. Néhány szülőnek, és nagyobb, iskolás testvérnek köszönhetően arra is jó példát láthattak a gyerekek, hogy nem csak kézzel fogható dolgokkal szerezhetünk örömet másoknak. Ez a maroknyi kis csapat az óvodai karácsonyon betlehemes játékot mutatott be a gyerekeknek, melynek végén közös éneklésre invitálták őket. Úgy gondolom nap mint nap remek példákat láthattak, saját tapasztalatot élhettek meg azzal kapcsolatban, hogy jót cselekedni jó érzéssel tölti meg az ember szívét. Így megérdemelten léphettek feljebb eggyel a Boldogságvárához vezető lépcsőn.

Havi Boldogságóránk témája a Boldogító jócselekedetek volt, melyet ebben az évben is összekötöttünk az Ovikarácsonnyal.
A foglalkozás elején meghallgattuk a hónap dalát, majd beszélgetőkör keretében arról kérdeztük a gyerekeket, hogy miért jó jónak lenni, és segíteni másokon. Hogy ezt a gyakorlatban is tudatosítsuk, a „Mi jót tettél? ” játékkal folytattuk a foglalkozást, ahol mindenki elmondhatta, hogy kivel tett jót a hét során, illetve velük ki tett jót ez idő alatt. És milyen érzés volt segíteni másokon. Beszélgettünk arról, hogy milyen jó dolog kapni, tudni azt hogy valaki gondol ránk, és ezáltal örömet szerez nekünk. De ugyanakkor arról is megemlékeztünk, hog nemcsak kapni, de adni is nagyon jó érzés.
Közösen feldíszítettük óvodánk fenyőfáját, melyre a szülők is készítettek díszeket, Karácsonyi műsorral kedveskedtünk a gyerekek szüleinek. Ez volt a mi kis ajándékunk. Adventi délelőtt keretében pedig díszeket készítettünk, meghitt beszélgetéseket élhettünk meg a szülőkkel, nagyszülőkkel, volt óvodás gyerekekkel közösen. A karácsonyi együttlét során érezhettük, hogy ezek a közösen megélt élmények teszik igazán meghitt ünneppé ezeket a pillanatokat, s erősítik mindannyiunkban,, hogy egy közösség vagyunk.