A decemberi boldogságórák a Boldogító jó cselekedeteinkről szóltak. A gyerekek is tudják, hogy gyakorlásához nem szükséges semmilyen különleges tehetség, idő vagy pénz. Aki szívből, szeretettel, önzetlenül segít, az, mint a mesékben, mindig elnyeri méltó jutalmát. A segítségnyújtás valóban boldogabbá tesz bennünket, amit az év minden napján kellene gyakorolnunk, nemcsak decemberben.
December 5-én iskolánkba és osztályunkba is- a gyerekek legnagyobb örömére- ellátogatott a Mikulás és napokkal előtte eljuttatták hozzá a megírt levelüket is. Délután pedig jó hangulatú Mikulás-kvízzel és vetélkedővel, sok nevetéssel, vidámsággal és izgalmas feladatokkal zártuk a napot. Adventi kalendáriumot is készítettek a gyerekek. Adventi kedvességkártyák és listák közül minden nap a kihúzó gyerek a lapra írt jó cselekedetet hajtotta végre, aminek nagyon örültek. Csomagolópapírra elkészítettük az osztály karácsonyfáját is, melyre olyan díszeket akasztottak, melyen jótetteket hajtottak végre. Iskolánk, osztályunk idén is csatlakozott az Ágota Alapítvány: Válts egy csokit mosolyra! országos jótékonysági akciójához. A cipősdobozokba rejtett ajándékok és csokoládék formájában mosolyt és örömet szereztünk azoknak a rászorult, állami gondozott gyerekeknek, akiknek ebből kevesebb jut az évben. „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Példabeszédek11,25.) December 12-én délelőtt iskolánk adventi koszorúján a mi osztályunk ünnepi műsorral egybekötve meggyújtotta a 3., az öröm gyertyáját, melynek fénye emlékeztetett minket arra, hogy a várakozás nemcsak csend, hanem örömteli reménység is.
Kézműveskedtünk is, karácsonyi harangot és manót készítettünk. Az év utolsó tanítási napján megajándékoztuk egymást, valamint jókívánságokat írtak iskolatársaiknak, és ezeket az angyalkák szállították el a címzetteknek. Egész hónapunkat a hit, remény, öröm és a szeretet érzése járta át.
Boldogító jó cselekedetek
A Boldogságóra programban december a jócselekedetek hónapja, ezért a 12F németes csoportjával csatlakoztunk az iskolánk cipősdoboz akciójához.
Először az órán megnéztünk egy német nyelvű videót arról, mi is ez az akció, hogyan kell feldíszíteni a dobozt, mi az, ami belekerülhet és mi nem. Miután megnéztük a filmet, feladatokat oldottunk meg a látottakkal kapcsolatban: Először sorba kellett állítani a doboz előkészítésével és a gyűjtőpontra juttatásával kapcsolatos tevékenységeket, majd ki kellett válogatni a megadott tárgyak közül azokat, amelyek belekerülhetnek a dobozba és amelyek nem (pl. veszélyes, törékeny, folyékony dolgokat nem szabad a dobozba tenni).
Ezután mi magunk is összeállítottunk egy cipősdobozt: először kitaláltuk, milyen nemű és milyen korú gyereket szeretnénk meglepni (mi egy 15-17 éves lánynak készítettünk ajándékot, azzal az indokkal, hogy biztosan mindenki inkább a kisebb gyerekekre gondol), majd összeállítottuk a listát, mindenki vállalt egy-egy ajándékot (ez lehetett pl. iskolaszer, kozmetikai cikk, rajzeszköz, ruházati kiegészítő). Végül a cipősdobozt megtöltöttük az ajándékokkal, gondosan becsomagoltuk és kidíszítettük, készítettünk egy üdvözlőkártyát, amit mindannyian aláírtunk, majd együtt leadtuk a gyűjtőponton.
Örülünk, hogy segíthettünk, és reméljük, hogy sikerült valaki karácsonyát szebbé varázsolnunk.
December hónap utolsó napjaiban már lázas készülődés folyt az ünnepekre. Az év utolsó napján piros szivecskékkel a kezükben a gyerekek jókívánságokat mondhattak egymásnak egy ölelés kíséretében. Nagyon várták ezt, és szinte alig tudták befejezni, mert mindenki mindenkit meg szeretett volna ölelni.
Ezután sült almás teát ittunk, beszélgettünk arról ki hogy tölti a karácsonyt, miért jó dolog, miért várjuk és mi az ünnepben a legfontosabb.
Mindezek mellett jutott idő az éneklésre, zenélésre kis hangszerekkel. Táncoltunk, mozogtunk is karácsonyi zenékre. Boldog délelőttöt töltöttünk el.❤️
2025.12.11.-én tartottam meg a Boldogságórát az 1.-es csoportban Boldogító jócselekedetek címmel.
Beszélgettünk a karácsonyról, a jóságról. Ezt követően Bagdi Bella ,,Jó emberré csak a szívemmel válhatok „ című dalát hallgattuk, majd jóságos mosolyt küldtek egymásnak a gyerekek……
Mivel a zenét nagyot szeretik a gyerekek, így több dalt is meghallgattunk még Bagdi Bella dalaiból. Jó kedvben, vidáman telt az óra.
Boldogság óra beszámoló 2025.12.16.
Dráma és színház óra
Téma: Boldogító jócselekedetek
Pedagógus: Kovács Györgyi
1. Dal: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok”
2. Fotó kirakása a táblára, erről beszélgetés, gondolatok gyűjtése (Tk.: 127.old.)
3. Történet felolvasása: Paralimpia, erről beszélgetés
4. A jó cselekedetek virág kiosztása, kitöltése
5. Pozitív üzenet kártya felolvasása
6. pozitív értékek kérdéseinek megválaszolása írásban
7. zenés órazárás
A Boldogság óra megtartását megelőző héten minden tanulónak felírtam a nevét, szétdaraboltam, beletettem egy borítékba és minden tanulónak húzni kellett egy nevet. Senki nem árulhatta el, kit húzott. Pozitív üzenet kártyákat készítettem, ezt is kiosztottam nekik, és megkértem, név nélkül írjanak rá akár egy pozitív idézetet, akár egy verset, egy rajzot, lényeg, hogy pozitív üzenete legyen. Erre volt kb. egy hetük. Az óra legelején mindenki kint maradt a folyósón, egyesével bementek a terembe, és elhelyezték a kártyákat a kihúzott tanuló padján.
Az óra menetébe építettem bele az üzenetek felolvasását.
Ügyesen megoldották a feladatot, egy esetben kellett korrigálni az üzenet tartalmát.
A jó cselekedetek virágán is jól megfogalmazták, mivel tudnák a legjobbat tenni önmagukért.
Aktívak voltak a gyerekek az órán, megdicsértem őket.
Jó cselekedetek gyakorlása témára a hála zenéjével hangolódtunk. A Szívem kertje című mese meghallgatása után beszélgettünk arról, hogy kivel mit tettek jót az óvodában és otthon is. Mit éreztek olyankor? Tudatosodott bennük, hogy jót tenni jó érzés, boldogító. Minden gyermek egy kis papírra lerajzolta a jelét, összehajtottuk és egymás jelét kihúztuk egy kosárból. Akinek a jelét húzták, annak lettek a „Jóságos manóik”, azzal kellett titokban jót tenni, kedveskedni, örömet okozni. A gyerekeknek volt idejük a figyelmességekre, majd elmondhatták, hogy kit húztak és milyen jót cselekedtek azzal a gyermekkel. Mindenkinek volt sikerélménye, az adás- és a kapás örömét meg tudták tapasztalni. Minden „Jóságos kismanó” kapott egy elismerő szívecskét ajándékba. A gyerekek egész héten nagy örömmel kedveskedtek egymásnak, igyekeztek jót cselekedni. Szituációs játékokat játszottunk, ami közben megtapasztalhatták az adás és a figyelmesség boldogító hatását. Ösztönöztem őket, hogy otthon is folytassák a jó cselekedeteket a családtagjaikkal, ismerőseikkel.
A hónap kiemelt témája a boldogító jó cselekedetek volt. A foglalkozást relaxációval indítottuk, amely során a megszokott módon két relaxációs gyakorlatot kapcsoltam össze. Ennek célja a gyermekek érzelmi ráhangolása, ellazítása, valamint annak elősegítése volt, hogy felismerjék a következő tevékenység jellegét és hangulatát.
A ráhangolódást közös éneklés követte, a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dal (Bagdi Bella) segítségével, amely támogatta az érzelmi nevelést és a közösségi élmény erősítését.
A témát mesével vezettem be, majd a feldolgozás színező tevékenységgel folytatódott. A csoport életkori sajátosságait és érdeklődését figyelembe véve a színezést választottam, mivel a gyermekek ezt a tevékenységformát kifejezetten kedvelik, és jól szolgálja a figyelem, a finommotorika, valamint az érzelmi feldolgozás fejlesztését.
A foglalkozás során szituációs játékot is beiktattam, amelyet a gyermekek nagy lelkesedéssel fogadtak, különösen a nagyobbak, azon belül is a kislányok. A játék során megjelentek a gondoskodást, segítségnyújtást és együttműködést mintázó tevékenységek, például a babakonyhában végzett közös munka és a takarítás, amelyek a proszociális viselkedés erősítését szolgálták.
A „gyógyító szívek” elkészítését a foglalkozás lezárásával kapcsoltam össze. A gyermekek örömmel készítették és díszítették a szívecskéket, amelyek a téma szimbolikus megjelenítését szolgálták, és lehetőséget adtak az alkotó tevékenységen keresztüli érzelmi kifejezésre.
A foglalkozás lezárásaként a „Mit tettem jól?” elnevezésű játékra került sor, amely során a gyermekek megoszthatták egymással jó cselekedeteiket. Elhangzottak például olyan visszajelzések, mint a naposi feladatok elvégzése, egy társ ruhájának felcipzározása, vagy a rendszeres segítségnyújtás az ágyazásnál a dajka néninek.
A foglalkozás összességében pozitív, elfogadó légkörben zajlott. Úgy érzem, sikerült a téma üzenetét a gyermekek számára élményszerűen közvetíteni, és egy újabb lépéssel közelebb kerültünk a „Boldogság vára” kapujához, a gyermekek érzelmi és erkölcsi fejlődését támogatva.
A december az egyik legkedvesebb boldogságórás hónapunk, hiszen „jónak” lenni, „jót” cselekedni a „legjobb” dolog a világon. Így december 1-től elindítottuk az osztályban az adventi „zokni-kalendárium” programunkat: minden gyerek hozott magával egy fél pár ünnepi zoknit, amiket aztán teleraktunk apró ajándékokkal, majd felakasztottuk őket a tábla alatt kifeszített zsinórra. Mindennap az a tanuló kapta meg a zokniját, akinek a nevét kihúztuk egy dobozkából. Egész hónapban nagy örömmel csináltuk végig a játékot, míg mindenki sorra nem került. Természetesen idén is december 1-én elkészült a karácsonyfánk, ami az ember méretű Mikuláslánnyal szemben pompázott a folyosón. Az adventi koszorú és a karácsonyi ablakdekorációk pedig még fokozták a meghitt hangulatot.
Elindítottam a „Jószívűség” című feladatot is, vagyis a gyerekek kaptak egy papírból kivágott szívformát, arra azoknak a nevét írták rá, akikkel jót tettek az adventi várakozás idején.
Nagy sikert aratott a „Halló!” című játék is: körbe ültünk és úgy hívtunk fel jelképesen valakit, hogy csak a külső és belső tulajdonságait ismertettük a felhívott tanulónak. Ha felismerte magát, felvette a telefont és „visszahallózott”.
A „Segítő tárgyam” elnevezésű gyakorlatnál egy hógömb formájú sablont kaptak a gyerekek, ebbe pedig olyan tárgyakat, kabalákat rajzolhattak, amikhez olyan fajta bizalom fűzi őket, ami átsegíti őket az élet adta nehézségeken. Például egy plüss figura, amihez hozzá lehet bújni, vagy meg lehet simogatni, ha félünk valamitől, vagy izgulunk valami miatt.
A mézeskalács ház napja alkalmából színes házikókat is színeztünk, amiket a faliújság dekorálására használtunk fel. A színezés közben jókívánságokat fogalmaztunk meg egymásnak. Mindig az mondta a következő pozitív gondolatot, akit az előző tanuló kiválasztott.
December 12-én, pénteken, Luca napja alkalmából búzát vetettünk (mivel 13-a szombatra esett idén), ami már hagyomány nálunk: mindenki tesz az előkészített nagyobb cserépbe 1-2 szem búzát, hogy egészségben, gazdagságban, boldogságban teljen a következő esztendő. Nagy örömünkre december 17-én már megjelentek a föld felett az első apró hajtások.
Az elsősökkel megismertük a Mikulás bácsi csizmája című mesét is, ami az önzetlen szeretetről adott mintát, utána pedig a hozzá kapcsolódó (2. melléklet) párkereső színezővel koronáztuk meg a történetet. Természetesen az iskolába is eljött a Mikulás, aki minden gyereket piros csomaggal ajándékozott meg. Dalokkal, versekkel köszöntük meg kedvességét.
Nagy örömünkre szolgált, hogy idén benevezhettünk a községi adventi ablaknyitogató programba: fenyőfákkal, hópihékkel, csillagokkal, Holddal, Hótündérrel és fehér fényekkel díszítettük fel a főbejárat óriási ablakát, ami december 5-én nyílt ki a falu közössége számára. Részt vettünk az iskolai Adventi Forgatag (december 13.) és a községi „Mindenki karácsonya” (december 19.) című programokon is, ahol elsőseimmel „A kis fenyőfa” című verses, énekes, zenés jelenetet adtuk elő mindkét esetben szülők, nagyszülők, gyerekek örömére.
Csendes várakozással, meghitt hangulatban telt el a december az iskolában.
Boldogító jó cselekedetek a Maci csoportban
A decemberi hónap boldogságórájának témája a boldogító jó cselekedetek. Ez az időszak különösen meghitt számunkra, hiszen az advent, a Mikulásvárás és a karácsonyi készülődés mind-mind olyan alkalmak, amelyekben a szeretet, az egymásra figyelés és a kedvesség erősebben jelenik meg.
A csoportban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek felismerjék és megértsék, hogy mi számít jó cselekedetnek. Amikor kedvesek, segítőkészek egymással,–például amikor valaki zsebkendőt visz a síró társának vagy odanyújtja a gyümölcsöstálat annak, aki nem éri el vagy segít egy elveszett játékot megkeresni, akkor megfogalmazzuk nekik, hogy ez bizony egy jó cselekedet volt és nagyon megdicsérjük őket. Így a gyerekek tudatosan átélik, milyen érzés jót tenni és megértik, hogy ezek a tettek másoknak örömet szereznek. Amikor egy ilyen kedves gesztust kiemelünk, akkor a többi gyerek is követni szokta ezt a példát, hogy ők is dicséretet kapjanak. Ezek a pozitív visszajelzések (dicséretek), számukra nemcsak a jó viselkedést rögzítik, hanem az önbizalmukat is növeli.
Beszélgettünk arról a gyerekekkel, hogy a jó tetteikről a Mikulás is tud. Elmeséltük, hogy az Északi-sarkról egy hosszú távcsővel figyeli őket. A Mikulás barátai, a kórházkertben lakó mókusok és kismadarak, amikor benéznek hozzánk az ablakon, rögtön viszik a hírt neki és elmesélik, amikor kedvesek és segítőkészek voltak egymással. A Mikulás ilyenkor beírja a „Jó gyerekek nagy könyvébe” a nevüket és a jó cselekedeteiket. Amikor mesélünk a gyerekeknek a Mikulásról és az erdei kis állatokról látjuk, hogy a fantáziájuk beindul és tudatosan törekszenek a helyes viselkedésre.
Hagyomány nálunk, hogy a Mikulásnak saját készítésű meglepetéssel kedveskedünk. A gyerekek idén is nagy örömmel készítették az egészséges almás, zabpelyhes kókuszgolyót. Közben Bagdi Bella dalait hallgattuk a CD-ről. Majd amikor elkészültek vele, megkértem őket, hogy válasszanak ki egyet, amit oda szeretnének ajándékozni. Ezeket a kókuszgolyókat egy díszes celofánba tettünk a Mikulásnak. A Mikulás nagyon örült a kedves meglepetésnek. A kókuszgolyó készítés által az ajándékozás örömét is megtapasztalták a gyerekek.
Elmeséltem a gyerekeknek, hogy a téli hidegben a kismadarak nem találnak maguknak ennivalót, és nagyon örülnének, ha mi tudnánk segíteni nekik. Éppen ezért a gyerekekkel közösen „madárbüfét” nyitottunk az óvoda udvarán. A papírgurigákat zsírral bekentük, majd különböző magokba hempergettük őket. Majd felöltöztünk, kimentünk az udvarra, és a csoportszobánk ablaka előtti bokorra helyeztük ki az elkészült finomságokat. Ezután mindig figyeltük, ahogy a kismadarak felfedezik a madárbüfét.
Egyik nap, egy dramatikus foglalkozás keretén belül ellátogatott hozzánk Csipcsirip, a kismadár (madárbáb), aki elmesélte, hogy észrevette az óvoda udvarán a madárbüfét, és szeretett volna személyesen is találkozni azokkal a gyerekekkel, akik ilyen jót tettek vele. Majd a madárbábbal együtt játszottunk, mondókáztunk, tornáztunk.
Egy másik alkalommal Csipcsirip ismét ellátogatott hozzánk, hogy megköszönje a gondoskodást, és minden kisgyereknek egy színes karácsonyi csengőt ajándékozott. Csengőszóval közösen elénekeltük a „Kiskarácsony, nagykarácsony” című dalt és elbúcsúztunk a kismadártól. A gyerekek még megígérték neki, hogy továbbra is fognak gondoskodni a madarakról és máskor is szívesen játszanának vele.
Ezekkel az élményekkel a gyerekek megtapasztalhatták, hogy egy apró jó cselekedet is milyen sok örömet és boldogságot adhat.
A Katica csoport karácsonyi készülődése a Boldogító jó cselekedetek témaköréhez kapcsolódva valósult meg. A közös dalos–verses tevékenységek és a szülőkkel együtt szervezett karácsonyi kézműves délután során a gyermekek megtapasztalhatták az adás, az együttműködés és az egymásra figyelés örömét. A közös alkotás erősítette a közösséghez tartozás érzését, fejlesztette empátiájukat és pozitív érzelmeiket. A program hozzájárult ahhoz, hogy a gyermekek átéljék: a jó cselekedetek boldoggá tesznek bennünket és másokat is.