A decemberi boldogságóra foglalkozás során a gyerekek játékos formában ismerkedtek meg azzal, mit jelent jót tenni másokkal, és hogyan szerezhetünk örömet apró kedvességekkel. Beszélgettünk a segítségnyújtásról, az odafigyelés fontosságáról, majd közösen példákat gyűjtöttünk a mindennapi jó cselekedetekre. A tanulók aktívan és örömmel vettek részt a tevékenységekben, megosztották saját tapasztalataikat is.
A „Minden megvan?” feladatban azt leltározták a gyerekek, mi mindenre van szüksége egy jótevőnek. Ahogy a leltáron haladtak végig, megrajzolták, kiszínezték saját képmásukra a kis emberalak megfelelő részeit.
Ezt követően mindenki készített egy angyalkát, ezzel megajándékozták szüleiket, megköszönve szeretetüket.
A foglalkozás jó hangulatban telt, hozzájárult az empátia, az együttérzés és a közösségi érzés erősítéséhez, különösen a karácsonyi időszakra hangolódva.
Boldogító jó cselekedetek
December hónapban a Boldogító jócselekedetek témáját dolgoztuk fel osztályfőnöki órán.
A témakör bevezetéséhez egy fotót mutattam egy paralimpikonról. A kérdés, hogy lehet-e boldog és miért? A gyerekek rengeteg választ adtak: „sikeres a versenyben”, „sokan ünnepik”, „sokan örülnek az ő sikereinek”, „barátokra lel, miközben felkészül a versenyre”. Itt elmeséltem a tankönyv 128. oldalán lévő paralimpiai történetet. Második feladatként megnéztünk egy videót, amelyben középiskolások beszélgettek a jó cselekedetekről, majd szóban kiegészítettük az ötletelést, hogy ki mivel, milyen módon tudna jót cselekedni egy másik emberrel, vagy állattal. „Segíteni egymást a tanulásban, megkínálni egy szegényebb gyereket egy finom falattal, állatot örökbe fogadni, kitakarítani a tantermet, játékra hívni olyat, aki egyébként nem nagyon szokott közösségben játszani.” A gyerekeknek hozniuk kellett egy követ, amelyet át kellett adniuk egy osztálytársuknak és közben egy pozitív boldogító gondolatot kellett mondaniuk. Megbeszéltük, hogy a kő jelenti azt a szilárd gondolatot, ami szóban elhangzik. Ha bárki bármikor ránéz a kőre, akkor eszébe fog jutni a hozzákapcsolódó boldogító mondat. A következő feladat: mindenkinek kellett egy szívet készíteni, amit ki is színezhettek. Erre a szívre egy-egy boldogító gondolatot kellett írni. Rajzoltunk egy nagy fenyőfát karácsony közeledtével és a gyerekek felragasztották a fenyőfára a szíveket. Mivel a mi tantermünkben sokféle osztály jár, így más, nemcsak az osztályunkba járó tanulókra is gondoltunk, ha elolvasnak egy-egy ilyen gondolatot, akkor máris sikerült hozzájárulnunk ahhoz, hogy jobban érezze magát. Ezt a fenyőt kiraktuk a tanterem dekorfalára. Az óra hátralévő részében egy adventi naptárat kellett tervezniük a gyerekeknek. A megkötés csak annyi volt, hogy 31 napra tervezzenek és minden napra írjanak egy-egy jó cselekedetet. Nagyon aktívak voltak a gyerekek, alig lehetett szóhoz jutni, annyiféle ötlettel álltak elő.
Az év utolsó boldogságóráját tartottuk meg. Különleges alkalom volt ez számunkra, hiszen nemcsak erre a foglalkozásra készültünk, hanem az egyik legszebb ünnepünkre is, a karácsonyra. Szinte az egész hónapunk arról szólt, hogy ilyenkor az ember egy kicsit másabbá válik. Türelmesebb, kedvesebb és segítőkészebb lesz, mint eddig. Tudat alatt is mindenki érzi az otthon melegének varázsát, azt, hogy ha már egész évben keveset voltunk együtt, akkor az év ezen időszakában legyünk egy kicsit elnézőbbek, kedvesebbek nemcsak a barátainkkal, a társainkkal szemben, hanem mindenkivel. Ezt a varázslatos időszakot kihasználva nem volt nehéz a gyerekeket bevonni a Boldogságóra programba. Figyelmesek és nagyon aranyosak voltak szinte első pillanattól kezdve, amint meghallották a ” Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalocskát. Azok a kisgyermekek is, akik nehezebben oldódnak fel, vagy ritkábban kapcsolódnak be a foglalkozásba, ők is boldogan, felszabadultan jöttek és táncoltak, beszélgettek. Megbeszéltük, hogy mit is jelent az, hogy ” Jót cselekedj! ” Bár a szó jelentésével tisztában vannak, de sajnos előfordul, hogy a tettekben ez nem mindig mutatkozik meg! A kézikönyv útmutatásait figyelembe véve beszélgettünk arról, hogy ki mikor cselekedett jót, először a mai napon, majd a héten és régebben. Boldog Dóra mesére hívta a gyermekeket és bábszínházat játszottunk! Nagyon tetszett nekik, hiszen szeretik a bábokat, gyakran előkerül a mindennapjainkban is. Mivel a mesében egy seprű is szerepelt, ezért úgy gondoltam, hogy a mai napra kinevezünk mi is egy seprűt, aki utat mutat nekünk abban, hogy hogyan is válhatunk jobbá, hogyan cselekedhetünk jót. Az eredmény csodálatos volt! Hihetetlen, hogy a kisgyermekek mennyire bele tudják képzelni magukat bizonyos szerepekbe. Beszélgetésünk alatt azt vettem észre, hogy már szinte nem is nekem válaszolnak, hanem a „seprűnek” és sorban mondják, hogy mi az, amit ő megtett és dicséretet kapott, vagy esetleg nem tett helyesen és mi az amit másképp fog ez után csinálni.
Karácsony közeledtével természetesen mindenki kisangyallá változott. 🙂 Angyalkákat színeztünk és a karácsonyfánkra ezeket az angyalkákat is elhelyeztük. A foglalkozás végén mindenki kihelyezte a szivecskéket a negyedik lépcsőfokra és zárásként a ” Boldog vagyok” című dalt énekeltük! Kívánságuk szerint a kedvenc dalukat is meghallgattuk.
Azt gondolom, hogy valóban mindenki egy kis angyallá változott ez után a foglalkozás után!
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
Ez a hónap számos jó cselekedettel bővelkedett. Advent, Mikulás „Karácsonyváró” programok, mint minden évben a szülőkkel együtt valósultak meg. Műsorral készültünk és vártuk együtt az ünnepeket. A gyerekek öröme, vidámsága határtalan volt. Idén is sokan felkerestek bennünket és ajándékokkal leptek meg bennünket. Mi is verssel, énekkel ünnepi zsúrral köszöntük meg kedvességüket. Erősítettük a gyerekekben, hogy nemcsak kapni jó, hanem ha adunk, akkor is ugyanaz a jó érzés, öröm tölt el bennünket.
„Fogadj örökbe egy óvodát” programon belül, mint minden évben, idén is felkerestek bennünket jószándékú iskolások cipődobozos ajándékaikkal. Mi ajándékkal, ünnepi zsúrral, verssel, énekkel köszöntük meg kedvességüket. A szülőknek, nagyszülőknek karácsonyi műsorral készültünk és vártuk együtt az ünnepet. A gyerekek öröme, vidámsága határtalan volt.
Boldogító jó cselekedetek
A boldogságóra célja a hónap során az volt, hogy a gyermekek megismerkedjenek a jó cselekedetek fogalmával, felismerjék azok örömteli hatását, valamint megtapasztalják, hogy az önzetlen segítségnyújtás nemcsak másokat, hanem saját magukat is boldoggá teszi. Az adventi időszak különösen alkalmas volt az empátia, az odafigyelés és az egymás iránti szeretet erősítésére.
Meghallgattuk Zelk Zoltán: Mikulás bácsi csizmája című mesét, melynek központi eleme a segítségnyújtás, az önzetlen örömszerzés volt. A mese feldolgozása során megbeszéltük, hogyan érezte magát a Mikulás a jó cselekedet után. Több rajzos, színezős feladatot is megoldottunk. Kiszínezték a mellékletben található párkereső színezőt, szívecskéket színeztek, melyekre mindenkinek felkerült 3 társának jele, ezzel elnyerték a „jószívű” címet. Karácsonyi memóriakártyákat készítettünk, Luca-napi jóságbúzát vetettünk, gondoskodtunk a madarakról is madáretető készítésével. Meglátogattuk az óvodás csoportot, „szeretet ajándék” címen teát és kalácsot vittünk a kicsiknek. Egy kisfiú születésnapját ünnepeltük a hónap elején. Megkerestük a városban a Mikulást, verssel, dallal és egy rajzzal kedveskedtünk neki, a csomagért és ajándékért cserében.
A decemberi boldogságóra elérte célját, a gyermekek megtapasztalták, hogy a jó cselekedetek örömet szereznek, és fontos szerepet játszanak a közösség életében. Az ünnepi készülődés meghittsége hozzájárult a pozitív érzelmi légkör kialakításához.
Decemberben a boldogságóránkon a boldogító jócselekedetek kerültek a középpontba. A hónap során igyekeztünk minél több apró figyelmességgel, közös élménnyel és kedvességgel megajándékozni egymást.
Mikuláskor szokásunkhoz híven levelet írtunk a Mikulásnak, amelyben mindenki megfogalmazta, milyen jócselekedetet vitt véghez az elmúlt időszakban, és azt is leírta, mit kér karácsonyra. Ez a feladat nemcsak örömet okozott, hanem segített tudatosítani, hogy a jó tetteknek valódi értéke van.
Ugyanekkor egy vidám teadélutánt is tartottunk, ahol táncoltunk, szórakoztunk.
A hónap folyamán minden nap kapott valaki az osztályból egy kis ajándékot, péntekenként pedig – az egész hetes igyekezet, kitartás és pozitív hozzáállás miatt – szinte mindenki részesült meglepetésben.
Néztünk meséket, voltunk karácsonyi koncerten és sok karácsonyhoz és Mikuláshoz kapcsolódó játékos feladatot oldottunk meg, amelyek az együttműködést, az empátiát és az egymásra figyelést is erősítették.
Ez a hónap ismét megmutatta, hogy a boldogság sokszor nem a nagy dolgokban, hanem az apró jócselekedetekben, a törődésben és az együtt megélt pillanatokban rejlik. Ezekkel az élményekkel és érzésekkel zártuk az évet, és visszük tovább magunkkal a mindennapokba.
A SZERETET megédesíti az életet, és összetart minket. Minden nap, ha egy pillanatra is, adunk belőle másoknak, így a világ egy kicsit szebbé válik. A napindító beszélgetések személyesebbé teszik a kapcsolatot a pedagógusok és a gyerekek között, akik ugyanakkor megtanulják kifejezni gondolataikat és meghallgatni egymást is. Ezek az alkalmak közös imával kezdődtek, ezt követően a gyerekek az őket foglalkoztató témákról, a közösséget érintő konfliktusokról, saját élményeikről, sőt akár félelmeikről is mesélhettek.
A „fordított adventi naptár” adománygyűjtő akcióban csomagokat állítottunk össze rászoruló gyerekeknek.
Intézményünk is részt vett a győrszentiváni közösségnek hirdetett Adventi jótékonysági koncerten, ahol együtt énekeltek a gyerekek és a pedagógusok a templomban.
Karácsonyi angyalposta vitte ünnepi rajzainkat.
Decemberben minden hétfőn reggel gyertyagyújtásra gyűltünk össze a templomban.
A „Négy gyertya meséje” komoly mondanivalót hordozó történet. Olvasásával segítettem ráhangolódni a kicsiket az ünnepi időszakra. Majd mély, őszinte beszélgetések kerekedtek a tanteremben.
Formabontó adventi alkotó délutánt is szerveztünk a családoknak, ahol minden ehető volt! A szülők a gyerekekkel együtt készítették az édes és sós finomságokat.
Az adventi időszak számos alkalmat biztosít a jó cselekedetek gyakorlására. Fontos lépés ez a szociális készségek, az empátia, és erkölcsi fejlődés szempontjából.
Konkrét, egyszerű, a mindennapjainkban előforduló cselekedetek segítenek megérteni és gyakorolni a szép gesztust:
• játékeszközökön osztozkodás
• segíteni egymásnak a játékok elpakolásában
• udvariasan előre engedni társukat a mosdózásnál
• megköszönni a kedvességet
• szomorkodó gyermek megvígasztalása
• meghallgatni mások kérését
Karácsonyfára díszeket készítettek a gyermekek, amivel megajándékozhatták egymást, illetve haza vihették.
A foglalkozást a jó cselekedetek témakörében kötetlen beszélgetéssel indítottuk. Közösen gondolkodtunk arról, mit jelent a jó cselekedet: lehet önkéntes, segítő, empatikus, örömet szerez másoknak, és nem vár viszonzást. Megbeszéltük azt is, hogy vajon ugyanúgy boldoggá teszi-e az adót és a kapót, és arra jutottunk, hogy a jó cselekedetek mindkét fél számára örömöt jelentenek.
Mozgásos játékként „jóság-láncot” játszottunk: a tanulók körben álltak, és amikor egy-egy jó cselekedet elhangzott, az lépett a kör közepére, akire az adott állítás igaz volt, majd visszalépett a helyére.
Ezt követően mindenki húzott egy előre elkészített, motiváló üzenetet, amelyet hangosan felolvasott.
A foglalkozás zárásaként a résztvevők egy-egy szóval fejezték ki, hogyan érzik magukat (például: jókedvű, nyitott, nyugodtabb).