Ebben a hónapban a boldogító jó cselekedetek kapcsán és óvodánkra hagyományának folytatásaként is a nagyszülőkkel közösen mézeskalácsot díszítettünk.
Boldog Dóra mesélt a Méhecskéknek arról, hogy nem minden kis társuk tölheti otthon az ünnepeket, vannak olyan gyerekek, akik a kórházban töltik ezt az időszakot.
Zenét hallgattunk mézeskalács díszítés közben. Az elkészült finomságokat vezetőink el is juttatták a kórházba.
A tevékenység során a gyerekek megérezték a közös munka örömét, a jó cselekedetek boldogító erejét.
Boldogító jó cselekedetek
A hónap témájával egész hónapban foglalkoztunk. Az első foglalkozást „Égig érő fa vagyok” relaxációs gyakorlattal kezdtük. A hónap dalának hallgatása közben a gyerekek egy olyan képet színeztek, amin különböző jócselekedetek rajzai voltak. Megbeszéltük az elméleti hátteret, majd az órát meditációval zártuk. A következő órán manókat színeztek, ezalatt szintén meghallgattuk a hónap dalát. A manók szakállába beírták, hogy milyen jócselekedeteket terveznek a hónapban megvalósítani. Mesehallgatás során a „Segítség, elvesztem” című mesét olvastam fel nekik. Megbeszéltük, hogyan kapcsolódik a mese a hónap témájához. A második foglalkozást is meditációval zártuk. A hónap minden tanítási napjának reggelén megbeszéltük az aznapra kitűzött jócselekedetet (pl. Ma ne árulkodj, Kedveskedj egy öleléssel, Készíts valakinek egy kedves üzenetet, csempészd oda neki – forrás fb.), kitettük egy tablóra és a gyerekek minden nap megvalósították azokat. Már nagyon várták, mindig kérdezték reggel: „Mi lesz a mai jócselekedet?”
Az utolsó tanítási napot kézműveskedésre, korcsolyázásra fordítottuk. A csoport minden tagja választhatott számára szimpatikus színű fonalat, díszítőanyagot annak érdekében, hogy egy-egy családtagjának vagy kedvenc tanárának elkészíthessen egy karácsonyfát. Öröm volt látni, ahogy ötleteltek kinek, kiknek készítsenek még, így nem álltunk meg egynél. Ha pedagógusnak ajándékoztak, megbeszélték ki, kik adják oda. A nap vége felé, pedig az én hálám sem maradhatott el feléjük, így a korcsolyapálya felé vettük az irányt, hogy egy igazán jó lezárása lehessen a napnak.
Karácsonyra szeretettel🎄🥰
Csúnya karácsonyi pulcsik világnapja (a miènk szèp lett!😊)
Örökbe fogadtunk egy szibèriai tigrist🐯
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
„Ha én egy kis angyal lennék,
minden házba berepülnék.
Szép karácsony éjszakáján
szeretetet s békét hoznék.”
„Együtt alkothatunk csodát!
A Marokbaba és a CsodaCsoport Alapítvány küldetése, hogy minél több intézménybe eljuttasson egy-egy fejlesztő marokbaba készletet. Ehhez azonban segítő kezekre volt szükség.
Hatalmas öröm számunkra, hogy óvodánk két ’angyala’ ( két kolléganőm, akiktől az ötlet származott) támogatásával és a sok szavazattal a Pinokkió csoportos, mozgássérült tündéri kislány is saját készletet kaphatott.
Ez az ajándék nemcsak mosolyt csal az arcára, hanem a fejlődését is hatékonyan támogatja. Hálásan köszönjük az angyalok önzetlen segítségét!
Áldott Békés Karácsonyt kívánunk mindenkinek!
A boldogságóra témáját átgondolva, úgy határoztam, hogy minél szélesebb körben próbálom megéreztetni és átadni azokat az érzéseket, (apró örömöket, pillanatnyi helyzeteket) mely az ünnepkörhöz megfelelően alkalmazkodik. A „Mese a fenyőfáról” c. történetből kiderült, hogy a kevésbé szép, görbe törzsű fenyő is lehet valakinek értékes és ugyanolyan szép, mint a hibátlan külsejű fenyő. A gyerekek egyénileg alkották meg a „Jaj, de pompás fa…” fenyőfájukat, s közben elmesélték egyéni élményeiket, melyet a családon belül éltek meg karácsonykor. Tovább fűztük a gondolatot és az idősödő korosztályt (néniket, bácsikat) megemlítve, beszélgettünk az Idősek Otthonában élő emberek élethelyzetéről. A nagycsoportos korú gyerekekkel karácsonyi műsorral készültünk, melyet a szülőknek, az otthonban élőknek és az intézmény gyermekeinek (bölcsődéseknek is) és dolgozóinak adtunk elő, így gazdagítva a kapcsolatokat és a pozitív életérzést.
Kérésemre az óvoda mindhárom csoportja felvállalta, hogy az otthon lakói részére besegítenek az ajándékkészítésbe, mely a gyerekek kezei által készített, ujjlenyomattal díszített szivecskét jelentett, melyet az általam összegyűjtött kis bölcsességek, pozitív gondolatok tették még színesebbé, s igazán akkor vált hatásossá, amikor a gyerekek átnyújtották minden egyes lakó részére, s közben a háttérben Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok…c. dalát hallgattuk. Az élmény mindkét oldalról (gyerekek-idősek) megható és fantasztikus volt.
Gyönyörű díszítéssel, esti fényekkel és nagyszerű műsorral fogadtuk a szülőket is, mely elvarázsolta őket és a gyerekeket is. A Fenyőünnepségünkön pedig az óvodába járó és vendégségbe érkező bölcsődések és felnőttek is részeseivé váltak e meghitt pillanatnak, örömteli érzésnek, jó cselekedetnek. Élmény volt erre a szép időszakra készülni, minden egyes percét élveztük.
Kívánok minden boldogságórás pedagógusnak, tagnak és a Boldogságóra program csapatának békés, meghitt karácsonyi ünnepeket! Szeretettel: Tariné Varga Edit
A decemberi hónap az adventi készülődés szellemében telt a szorgalmas méhecskék körében.
A hónap elején Szent Miklós ünnepe kapcsán megnéztük a rövid interjút a finn Mikulással, majd arról beszélgettünk, ki szeretne majd segítő szakmában elhelyezkedni.
Az egész hónap a jó cselekedetek sokaságával volt tele. Rögtön hónap elején kihirdettük a jócselekedet akciót a csoportban. Decemberben minden héten kisorsoltunk a diákoknak egy másik diák nevét. A feladat természetesen az volt, hogy egy héten keresztül jót tenni az illetővel. A hét végén próbálták kitalálni a gyerekek, vajon ki volt a személyes „őrangyaluk”.
A mézeskalács-ház napja alkalmából házikók készültek, melyekbe kedves üzenetek kerültek. A kész művekkel, rajta a jókívánságokkal együtt megajándékoztuk egymást.
Végül az utolsó héten, a karácsonyi szünet előtti utolsó boldogágórán finom mézekalácsokat sütöttünk, melyek ajándékként kerülnek majd a fák alá. Illetve az iskolai karácsonyi ünnepségen az ünnepi asztalra kerültek.
Végül a csúnya karácsonyi pulcsik napját sem hagytuk ki. A karácsonyi fellépésünk részét képezte egy karácsonyi dal előadása, természetesen karácsonyi pulcsit viselve.
Ezúton kívánunk békés, meghitt ünnepeket mindenkinek!
A gyerekek három csoportban készítették a karácsonyfákat és a hozzá tartozó díszeket. Mivel elsősök így a jó cselekedeteket rajzolták.
Iskolánkban nagy hagyományra tekint vissza, az adventi szeretetvendégség. Minden egyes osztály apró meglepetéssel kedveskedik a pedagógusoknak, és egymásnak. Minden osztály egy kis műsorral várja a tanárokat. Vannak osztályok, akik közös kézműveskedésre, vagy közös társasjátékra invitálják a pedagógusokat, más osztályok teljes kis színdarabot adnak elő, vagy együtt énekelnek. Ez az a nap, amikor együtt, közösen, önfeledten tudjuk eltölteni az időt, ahol tanár, diák együtt készül a karácsonyra. Elcsendesedés, várakozás, köszönet, és szeretet jellemzi ezt a napot. A feltöltött videóban 3 osztály karácsonyi műsorából készítettem kis összegzést. A 12D szeretetüzenetei, a 10B Mária és József történetét modern értelmezésben jeleníti meg, a 11B pedig a Kis Herceg meséjére építi az adventi történetet. Az általános iskolások pedig közösen díszeket, meghívókat kis rajzokat készítenek. Munkáik a templomban, a legfőbb közösségi térben kerülnek kiállításra.
Boldogító jó cselekedetek
A foglalkozás címe: Szivecskék
Csoport: Micimackó csoport, Napocska csoport, Pitypang csoport, Csillag csoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, ha jót cselekszünk a szívünk megtelik szeretettel, jobban érezzük magunkat.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek
– Szívem kertje mese elmesélése.
– Szituációs játékok:
Anya fáradtan jön haza, rengeteg munkája van még. Mit tudtok segíteni?
Ovis barátotok, barátnőtök szomorkodik, mert otthon hagyta az alvókáját,
otthoni játékát? Hogy tudtok segíteni?
Óvó néninek fáj a feje. Miben tudtok segíteni?
– Jószívű” cím elnyerése
A boldogságórát a Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtük, amit már ismernek és együtt mondták velünk.
A versike végére, a nagyok, középsősök elhelyezkedtek a szőnyegen és várták a mesét.
A legkisebbekkel csak a mese elmondásával kezdtük a programot, nekik életkoruknak megfelelően ennyi időtartamra terjed ki a figyelmük. A témáról való beszélgetést a szabad játékidőben hoztuk fel és emlékeztettük a mesére őket.
A nagyobbaknak is a Szívem kertje c. mesét meséltem, Amália kislány történetét. Most nem vittem bábot, a hangommal játszottam és figyeltem a gyerekek reagálását, mennyire értik a mesét, a mese mondanivalóját.
A mesében olvasható versikét a végén még egyszer elmondtam, amikor Amália a testvéreinek és a barátainak is megtanítja. A gyerekeket bíztattam, hogy velem együtt mondják.
Boldog, boldog boldogság a mai nap rám talál.
Ha felnézek a nagy égre
Felhő festi csodaszépre.
Dallam szárnyon, jöjj napocska
Kukucskálj az ablakomba
Mutass utat hol tegyek jót
Legyen szebb a föld, mint előtte volt.
A mese után, a tavalyi csoporttól eltérően, először az óvodára, az óvodai barátokra kérdeztem rá.
Az ovis barátotok, barátnőtök szomorkodik, mert otthon hagyta az alvókáját, otthoni játékát? Hogy tudtok segíteni?
A nagyoknak ezzel kapcsolatban azonnal jöttek a válaszok: odaadom az én alvókámat, keresünk neki egy másikat a csoportban, megsimogatom, játszom vele, rajzolok valamit.
A középsősök a saját alvókájukat még nem akarták felajánlani, inkább a csoportban segítenek plüsst keresni, ill. valaki azt mondta, kérjük meg az óvó nénit, hogy hívja fel az Anyukádat és majd Ő elhozza. (Ez számomra két dolgot is mutat. Bizalom felém, majd megoldom, ill. Anya majd mindent megold.)
Amikor azt a kérdést tettem fel, hogy volt-e olyan, amikor otthon jót tettek és megdicsérték ezért őket?
Örömmel hallgattam, az otthoni sok-sok segítséget, amikor Anyának, Apának, Nagyszülőknek segítenek.
Anya fáradtan jön haza, rengeteg munkája van még. Mit tudtok segíteni?
Erre a kérdésre a legnépszerűbb, hogy rendet raknak a szobájukba, elrakják a játékaikat.
Úgy érzem ezzel kapcsolatban értik az értelmét és beszélgetnek is otthon erről a témáról.
Az Óvó néninek fáj a feje. Miben tudtok segíteni?
kérdésre a középsősök ugyanúgy csodálkoztak, mint a tavalyi csoport, nem is értették, hogy ilyesmi előfordulhat, de a nagyoknak már volt erre vonatkozó ötletük. Megsimogatják, megölelgetik, egy picit halkabban játszanak, rajzolnak valami csudaszépet.
Jószívű” cím elnyerése játékhoz előre kivágtam piros kartonból szivecskéket, és beszereztem pici csillogó szivecskéket.
Elmondtam a gyerekeknek, hogy mindenki kap egy papír szívet, ezen gyűjtsék annak a társuknak a jelét, akivel sikerült valami jót cselekedni. Megbeszéltük újra, hogy mik a jó cselekedetek, és kiosztottam a szivecskét.
Ezen a napon, és a héten is sorra jöttek a gyerekek és mondták el, hogy melyik társuknak, milyen jó cselekedettel kedveskedtek. Egész nap rajzoltak, játszottak egymással, és még otthonról is hoztak jó cselekedetet, a szülők is visszajeleztek, hogy keresték otthon a gyerekek a lehetőséget és kérdezték, mit segíthetnének.
A boldogság órák témái mindig olyan beszélgetést és tevékenységet indítanak el, ami nem csak a csoportban, a szűkebb közösségben, hanem hazaviszik, elmesélik, tágabb környezetben is megbeszélik ezeket az érzéseket, ami kihat a lelkükre.
Olyan érzéseket hoz mindig felszínre a Boldogság mese, amiről addig nem is beszélgettünk, pedig nagyon fontos az érzékenyítéshez.
Bízom benne, hogy a mese által megértik ha jót cselekednek a szívünk megtelik szeretettel, jobban érzik magukat.