A vadon élő állatok megőrzésének világ napján a Természeti Múzeumba mentünk sétálni, sokat beszélgettünk az állatokról és miért kel megóvni őket. A csoport alig várta a mikulás érkezését, és ajándékot készítettek a Mikulásnak. Karácsony előtt együtt készítettünk mézeskalácsot, mindenki szívesen tevékenykedett, a szülőket is megkínáltuk a családi karácsonyunkon. A Szívem kertje mese megbeszélésénél a gyerekek szépeket mondtak az ajtónak (szép vagy, lemoslak, tetszel, szépen kérlek nyílj ki).
Boldogító jó cselekedetek
Ezt az órát is két alkalommal tartottam. Az elsőn egy lámpást festettünk, és benne a fénykört, ahogy körkörösen megvilágítja a sötétséget. Azt jelképezi, hogy az egymásnak adott jó fényt és reményt, vigasztalás ad a nehezebb napokon. És meg is jegyezték, hogy ez olyan, mint a kapcsolatok körei, hogy a legtöbb jót azoktól kapjuk, akik közel állnak hozzánk, a fényben. Sajnos a teljesen elkészült kép lemaradt, csak a hátteret fényképeztem le. A második órát a téli szünet előtti utolsó napon tartottuk aznap, amikor egymást megajándékoztuk.
– Az előző alkalommal előkészítettem ezt az órát, egyben ráhangoló cselekedetekre ösztönöztem a gyerekeket. Mindenkinek a nevét felírtuk külön-külön egy-egy cetlire, és a gyerekek húztak egyet. A kihúzott kisgyermek nem tudhatott arról, ki húzta őt ki, nevét titokban kellett tartani. Aki húzott, titkos barátja lett annak, akit húzott és egészen a következő boldogságóráig titokban támogatnia, segítenie kellett őt. Tilos volt ajándékokat adni neki, és igyekezni kellett, hogy lehetőleg ne lehessen kitalálni, ki az. Mindenki izgatottan várta az órát. Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy sikerült megtartaniuk a titkot. Amikor felfedtük, ki-kinek volt a titkos barátja, voltak nagy meglepetések, felismerések és rengeteg öröm és vidámság. Megbeszéltük, hogy ki, milyen jócselekedeteket kapott a barátjától, és hogy hatott ez kettejük kapcsolatára. Voltak párok, akik nem szoktak együtt lenni előtte, de ez a titkos barátság összehozta őket.
– Majd innen rátértünk arra, hogy az osztályban tett-e valaki más is jót velük, mi volt az és hogy érezték magukat attól. Mivel a magatartásjegyek megbeszélésénél elsős koruk óta mondaniuk kell valami jót arról a kisgyerekről, akiről éppen szó volt, ez már gyakorlott módon ment nekik. – — Ezután csoportmunkában felírták egy lapra, hogy ki, milyen jócselekedetet szeretne magának, vagyis milyen szükségleteik vannak. Ezt felvezettem a táblára, minden csoport lediktálta, hogy mit írtak, és megnéztük, hogy az osztálynak jócselekedetekből milyen szükségleteik vannak. Csak ketten írták, hogy ajándékot szeretnek kapni szeretteiktől. A nyertes kérés az ölelés volt, 20 főből 14-en írták fel, a figyeljenek rám a második helyen végzett, és a harmadik holtversenyben a barátkozzanak velem és a támogassanak, segítsenek lett.
– Végül át kellett gondolniuk, hogy a téli szünetben mi minden jót fognak tenni a családjuknak, le is kellett írniuk, és azt tervezzük, hogy januárban azzal indítjuk majd az évet, hogy ezt megbeszéljük.
December a jó cselekedetek hónapja. Ebben a hónapban készülünk a Télapó fogadására, majd ezek után várjuk a Megváltónk születését, ami boldogsággal, szeretettel tölti meg a szívünket. Ebben az időszakban többet gondolunk szeretteinkre, várjuk a karácsonyt, készülünk rá és szentestén megajándékozzuk családtagjainkat, barátainkat.. A jó cselekedetet mi is gyakoroltuk a csoportba, több tevékenységen keresztül.
Először foglalkozás keretein belül. Mielőtt elfoglaltuk volna helyünket a szőnyegen, pár malomkörzést végeztünk, majd együtt mozogtunk Bagdy Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalára.
A dal végén körbe leültünk a szőnyegen és meseillusztrációval együtt elmeséltem a Fecske László: A boszorkány karácsonya című mesét. A mese arról szólt, hogy Boróka, a boszorkány mindig egyedül tölti a karácsonyt és ennek most nem örült, szeretett volna változtatni rajta. Tudta, hogy az emberek félnek tőle, ezért fánkot sütött és leöntötte az ő általa kotyvasztott szerrel. A fánk elindult a faluba és összegyűjtött annyi embert, amennyit csak tudott és elrepítette őket a boszorkány házához. Az emberek először féltek, azután összefogással, együtt segítettek a boszorkánynak az otthona feldíszítésében is. Estére ünnepi díszbe pompázott a ház. Megvacsoráztak, táncoltak, nagyszerűen érezték magukat. Boróka köszönetet mondott a vendégeknek, akik feledhetetlen pillanatokat szereztek neki, élete első igazi karácsonyán.
A mese után megbeszéltük, hogy mit történt a mesébe, mi a mese tanulsága. Beszélgettünk arról, hogy mi a jó cselekedet, mit kell tenni, csinálni ahhoz, hogy másoknak jót tegyünk. Beszélgettünk arról is, hogy karácsonykor mézeskalácsot szoktunk sütni. Kitaláltuk közösen, hogy úgy tudnánk jót tenni az óvodába járó gyerekekkel, ha sütünk nekik mézeskalácsot. Ez az ötlet tetszett a gyerekeknek, mert nagyon szeretnek tésztát szaggatni, díszíteni. Amikor elkészült, ebéd után megkínáltuk a kiscsoportosokat is az általunk sütött mézeskaláccsal.
Másodszor, nem feledkeztünk meg a madarakról sem. Egy héttel később a madaraknak is tartottunk Madárkarácsonyt. Készítettünk PET palack újrahasznosításával is madáretetőket, amibe a szülők által felajánlott madáreleséget öntöttük. Amikor kimentünk az udvarra, felkötöttük az elkészült, feltöltött madáretetőt, pár Cinkegolyót, almát, a csoportszobánk ablaka előtt lévő fára, hogy lássuk, ahogyan a madarak esznek.
Faluszintű Adventi ünnepi műsorral is készültünk. Ez volt a harmadik csoportos jó cselekedetünk a hónapban. A Művelődési ház színpadán, többek között mi is, előadtuk karácsonyi verseinket és Angyaltáncunkat, a falu közösségének. Jól éreztük magunkat és a közönség is jól szórakozott.
Azt gondolom, hogy a gyerekeknek nagyon tanulságos és szeretettel teli tevékenységeket sikerült szervezni. Ezeken az eseményeken keresztül megtapasztalhatták, hogy milyen jó és örömteli dolog adni másoknak és nem is kerül sokba.
A decemberi hónapban a boldogságóra kiemelt témája a boldogító jócselekedetek volt, amely tökéletesen kapcsolódott a télapóváráshoz, valamint a karácsonyi ünnepre való készülődéshez is. A ráhangolódást segítette Bagdi Bella „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dala, amelyet nagy szeretettel énekeltünk az adventi időszak alatt. A témát meséken keresztül próbáltam mélyíteni, a bábelőadásokkal sikerült elvarázsolni a gyerekeket. Sokat beszélgettünk a jócselekedetekről, melynek hatása érzékelhető volt a mindennapjainkban. Türelmet gyakoroltunk szituációs játékok segítségével, majd megdicsértük egymást az apró figyelmességekért. Ajándékokat készítettünk az anyukáknak és apukáknak. Megajándékoztuk egymást szép szóval, mosollyal, öleléssel. December második hetében kézműves foglalkozásra invitáltuk a szülőket, ahol gyermekeikkel közösen tevékenykedhettek. Készültek festett gipszfigurák, karácsonyfadíszek és adventi asztaldíszek is. A mézeskalács-díszítés fortélyait is kipróbálhattuk, amellyel a hagyományőrzés is megvalósult. A gyerekek önfeledten alkottak, jól érezték magukat. Jó volt megtapasztalni a felnőttek pozitív viszonyulását a kézműves tevékenységekhez, hiszen a példamutatásnak nagy szerepe van a kicsik ösztönzésében, a szép és a jó megláttatásában.
Decemberben nagyon sokszor elhangzott varázsmondatunk:
„Jónak lenni jó!”
A boldogító jó cselekedetek hónapját rengeteg jó cselekedettel töltöttük meg. Ilyenkor, karácsony közelében, mindig gyűjtenek adományokat, az egyikbe – amelyikben óvodánk gyűjtött tartós élelmiszert – mi is be kapcsolódtunk. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy vannak olyan családok, ahol nem jut elég pénz ennivalóra és ajándékokra és megfogadtuk, hogy segítünk nekik! Gyerekek, szülők hozták, gyűjtötték az ajándékokat.
Beszélgettünk arról is, hogy karácsonyra várva takarításba, sütés-főzésbe fog mindenki, hogy az ünnep minél fényesebb és kellemesebb legyen! Megfogadtuk, hogy segítünk a szülőknek, hogy minél több időt tölthessenek együtt a gyerekekkel. Megkértem a szülőket, hogy fényképezzék le, amikor a gyerekeik segítenek nekik és töltsék föl a zárt facebook csoportunkba a képeket. Rengeteg kép érkezett! A gyerekek a csoportban is tovább folytatták a segítségadást. Segítettek egymásnak öltözni-vetkőzni, töltöttek a nagyok a kisebbeknek inni, ha szükségük volt rá, összeszedték a kiborult játékot, és segítettek a dadus néninek is ágyneműt húzni, virágágyást kigazolni. Hála fánkon még soha nem volt ennyi gomb! ( aki segít valakinek, az gombot kap a falevelére) Luca napi búzát is vetettünk, (a maradék búzát a madaraknak adtuk, hogy ne éhezzenek a hideg téli napokon) A búzát együtt öntöztük, elmesélte mindenki a sajátjának, hogy mennyi jót tett aznap ( segítettem Raulnak öltözni, a dadus néninek a virágos kertben…) ennek is köszönhetően növénykéink szépen fejlődtek.
Reggeli körünkben eljátszottuk, hogy buszra szállunk, minden hely foglalt, mikor idős bácsi, néni, anyuka kisgyerekkel száll fel és a gyerekek átadták a helyüket. Később, játékidőben, spontán is játszották ezt a játékot.
Gyakoroltuk az elismerő szavakat is reggeli körben: „Én gyorsan tudok futni, de Ricsike még gyorsabban” gurítottuk egymásnak a labdát, hogy mindenkire sor kerülhessen. Eleinte csak saját jóságukat, ügyességüket emelték ki, aztán ráéreztek, mit szeretnék és jöttek a jobbnál jobb mondatok. Az egyik kislány azt mondta: „Én jól tudok cigány táncot táncolni, de Árven még jobban” . Megkérdezte valamelyik gyerek, hogy mi az a cigány tánc. Kipróbáltuk, jót mulattunk.
Játszottunk karácsonyi kívánságkört: „Legyek cica, aki kedvesen dorombol!”, …kismadár, aki szépen énekel!, …csengő, aki halkan csilingel! …kesztyű, aki jól melegít.. Rengeteg jó kívánság hangzott el.
Karácsonykor az Öregek Napközi Otthonába ment a csoportunk, szép karácsonyi műsorral, és apró ajándékkal örvendeztettük meg az idős néniket, bácsikat.
A gyerekek nagyon élvezték a jó cselekedeteket, játék közben is alkalmazták egyre automatikusabban jött elő a segítő készség, gazdag hónapunk volt!
Nagyon szépen telt az ünnep várás iskolánkban.A napközis csoportokkal is sokat készültünk lélekben. Relaxációs gyakorlatokkal engedtük el a bennünk lévő feszültséget, körbeadtuk a szeretet lángját,majd össze kapaszkodva megfogadtuk ,hogy mindennap teszünk egymással,egymásért valami jót.(amit be is tartottunk).A mindennapokat átjárta a szeretet és a segíteni akarás.Amiről a gyerekek beszámoltak még, hogy otthon is keresték a lehetőséget,hogy jót tehessenek.Elégedett, jó érzéssel sikerült zárni a karácsony előtti utolsó napokat.
Beszámoló
Boldogságóra: 4. Boldogító jó cselekedetek
Időpont: 2025. december 1.-19.
Résztvevők: 1. osztály
A december hónap teljes egészében a jócselekedetek téma jegyében telt el. A karácsony közeledtével nagyon sokat beszélgettünk a jó cselekedetekről, a segítségnyújtásról., verseket, dalokat tanultunk. A testvérosztállyal megtartottuk a közös Mikulás ajándékozásunkat. Luca napján búzát vetettünk. A gyerekekben egyre jobban tudatosult, hogy örömet okozni nemcsak drága ajándékokkal lehet, ezért „kedves szavak ajándékozását tartottunk”. Jó cselekedetként az iskola területén elhelyezett madáretetőket is feltöltöttük. (A tél folyamán ezt folyamatosan végezzük.) A mézeskalácsház napját közösen készített dekorációs mézeskalácsházikóval, tettük emlékezetessé, melyet iskolánk karácsonyi műsorához díszletnek ki is állítottunk. A hónap során végzett tevékenységekből a gyerekek megtanulhatták, hogy az elfogadás, segítségadás, jó cselekedet, jóság, nagylelkűség, kedvesség, támogatás során még értékesebb emberré válhatnak.
Szakosné Biczó Marianna (tanítónő, Pókaszepetki Festetics Kristóf Általános Iskola)
Lippói Gárdonyi Géza általános Iskola
Karácsony előtt a gyerekekkel apró ajándékokat készítettünk mintás karton papírból.
A decemberi Boldogságóra program alkalmával „Boldogító jó cselekedetek” volt a témánk. A foglalkozást egy kis játékkal kezdtük: a tanulók egy kört alkottak, majd különböző állításokat mondtam nekik, amikről el kellett dönteniük, hogy a „jó”, vagy a „rossz” tettek táborát erősíti-e. Ha az előbbit, akkor szorosra kellett fogniuk a kört, ha utóbbit, akkor pedig minél távolabb kellett egymástól állni, tehát széles kört kellett alkotni. Az óra második felében pedig azt kértem, hogy rajzlapra rajzolják le, mi az, amivel otthon anyának/apának/nevelőnek stb. segítségére tudnak lenni most a karácsony alkalmával, de általánosságban is.