Az óvodában a jó cselekedetekről beszélgettünk a gyerekekkel. Megbeszéltük, miért fontos segíteni egymásnak, az embereknek és az állatoknak is. A gyerekek nagy örömmel vettek részt egy gyűjtésben, amelyet kutyák számára szerveztünk. Élelmet, takarókat és játékokat hoztunk, hogy segítsünk azoknak az állatoknak, akiknek erre szükségük van.
A közös beszélgetések során a gyerekek megtapasztalhatták, milyen jó érzés adni és segíteni. A program különleges élménye volt, hogy személyesen is találkozhattunk állatokkal, így a gyerekek közelebb kerülhettek hozzájuk, és még jobban megérthették a gondoskodás és szeretet fontosságát.
Boldogító jó cselekedetek
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Egymás támogatása, segítése átszővi mindennapunkat, de az ünnep közeledtével mégis nagyobb hangsúlyt fektetünk rá. Az adventi naptár napi bontogatása is nagy öröm számukra, ezután a Mikulás érkezését vártuk nagy izgalommal. A szülőkkel közös adventi barkácsdélután volt a legmeghittebb ünnepre hangolódó programunk: a közös kézműveskedés, teázás, majd a adventi koszorú harmadik gyertyájának meggyújtása.
A foglalkozást a Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dallal kezdtük, majd megbeszéltük a téma fogalmi hátterét, mit jelent jót tenni. Gyerekszemmel nézve nagyon kedves, őszinte gondolatok fogalmazódtak meg. Szituációs játékokkal folytattuk a foglalkozást, amelyet nagyon szerettek a gyermekek. A szívem kertje című mesével folytattuk a téma feldolgozását, majd a jó cselekedet jelét kiszíneztük és felragasztották a 4. lépcsőfokra.
A karácsony közeledte remek alkalmat nyújtott számos jó cselekedetre. Év végére minden elcsendesedett, a gyerekek is élvezték, hogy segíthetnek, mit jelent: „Jobb adni, mint kapni.”
Decemberben adventi küldetést hirdettem. Feladatokat kaptak a gyerekek, amikkel otthon a szülőket kellett meglepni. A szülők aláírásukkal igazolták, hogy a meglepetések „célba értek”.
Szó esett a „Kétszer ad, aki gyorsan ad”, a „Jobb adni, mint kapni” mondások mögött rejlő mély tartalmi jelentésekről.
Nemcsak a szülőket lepték meg a gyerekek, hanem szívekbe vagy ajándékdobozokba rajzolva, mindenkiről írtak pozitív tulajdonságokat, amikkel mosolyt csaltak a másik arcára.
Mottónk: Mindenkiben a jót kell keresni!
A foglalkozás elején meghitt környezetet alakítottam ki szőnyeggel, párnákkal, halk ünnepi zenével és elektromos gyertyával. A tanulók körben ülve relaxációs gyakorlattal érkeztek meg az órára, majd pozitív, adventhez kapcsolódó szavakat tartalmazó csillagokat húztak, amelyeket felolvastak és röviden megosztották személyes élményeiket. Ezt követően motivációként egy mesét ( Mesék a karácsonyi csillagokról és az öreg fenyőről) olvastam fel, amelyet közösen, megállásokkal olvastunk, a tanulók bevonásával. A mese feldolgozását egy kreatív feladat követte, mely során a tanulók párokban, digitális felületen saját „csillagukat” rajzolták meg és megfogalmazták jócselekedetüket vagy jelmondatukat. A foglalkozás második felében egy körjáték keretében egymásnak adtak pozitív megerősítéseket, majd személyes vállalásokat fogalmaztak meg. Az óra végén egy rövid lezáró, elcsendesítő gyakorlat segítette a tanultak érzelmi megerősítését. A foglalkozásom célja a pozitív énkép fejlesztése, az önbizalom erősítése, valamint a
közösségi kapcsolatok és az empátia elmélyítése volt egy mesén és dramatikus-
élménypedagógiai elemekkel átszőtt tevékenységen keresztül. Emiatt választottam az advent
időszakát ehhez a foglalkozáshoz, hisz ilyenkor az emberek eleve jobban figyelnek befelé is
és több az apró jócselekedet a mindennapokban. A meghitt környezet nagyban hozzájárult a
hangulatukhoz és motivációjukhoz. Már a mesefelolvasását is egy közösségi élménnyé tettem,
hisz több alkalommal megálltam és kérdéseket tettem fel nekik, amelyekre örömmel
válaszoltak. Már a bevezető során megfigyelhető volt a nyugodt, elmélyült figyelem, amely
sikeresen megteremtette a foglalkozás érzelmi biztonságát.
A mese felolvasását követően irányított beszélgetést alkalmaztam, amely során a gyerekek
értékelték a szereplők cselekedeteit, rámutattak a jó tettekre, és szóban reflektáltak arra,
milyen viselkedések segítik a közösséget. A gyerekek aktívan, örömmel osztották meg
gondolataikat, több alkalommal saját élményt is behoztak, amely erősítette a közösség
bizalmát.
A digitális canva white-board feladat során minden gyermek megalkotta saját csillagát,
amelyben megjelenítették, hogyan tudnak ők maguk ragyogni a hétköznapokban. Ezzel
erősödtek az önkifejezés, az önismeret és a kreatív gondolkodás kompetenciái. A gyerekek
eleinte nehezen tudták felismerni és megfogalmazni saját erősségeiket, de végén egyre
bátrabban fogalmazták meg mely dolgokban kiemelkedőek. A digitális eszközhasználat
szintén produktív és motiváló keretet teremtett.
A foglalkozás záró részében fényküldés az én személyes kedvencem, amely során minden
gyermek megfogalmazott egy kedves üzenetet egy társának, majd egy saját ragyogásígéretet
is, ezzel elősegítve a szociális viselkedést, az érzelmi tudatosság fejlődését, valamint a
reflektív gondolkodást. A körben ülés, a gyertyaláng hangulata és a megosztás intimitása
mély közösségi élményt teremtett.
Összességében a foglalkozás sikeresen szolgálta a személyiségfejlődést, a közösségi élményt
és a pozitív érzelmi biztonság erősítését. A gyerekek fegyelmezetten, átéléssel és nyitottsággal
voltak jelen. A jövőben érdemes lehet a jócselekedeteket hosszabb távon is követni, napló
vagy csillagtáblás visszacsatolással, hogy az értékek gyakorlati szinten is beépülhessenek a
mindennapokba.
A témát a sarkvidék élővilágával összekapcsolva dolgoztuk fel .
A szomorú jegesmedve c.mesével,az elfogadás fontosságát erősítettük meg az állatokkal-,és embertársainkkal kapcsolatosan a gyerekekben. Milyen jó dolgokat tehetünk egy „különleges Északi sarkon élő állatok környezetének megóvásában együtt,közösen.Összefogással,környezetünk megóvásával ,hogyan menthetjük meg az ott élő állatok „jeges környezetét”.Közös vizuális tartalmak elkészítésével ,sarkvidéki állatok színezésével,ragasztásával,festésével,közös munkával épített kinti-benti jégkunyhó elkészítésével dolgoztuk fel a témát.
És egy közös „Jég-varázs” tánccal zártuk be a témát az összefogásért.
A karácsonyi ajándékozás az egyik legszebb példája a boldogító jó cselekedeteknek. Ilyenkor nemcsak tárgyakat adunk egymásnak, hanem figyelmet, szeretetet és törődést is. Egy apró, gondosan kiválasztott ajándék vagy egy saját készítésű meglepetés azt üzeni: fontos vagy nekem.
A jó cselekedetek boldoggá teszik azt, aki kapja, de legalább ugyanannyira azt is, aki adja. Az ajándékozás során megtapasztalhatjuk az örömszerzés élményét, az együttérzést és az összetartozás érzését. Nem az ajándék értéke számít, hanem a mögötte lévő szándék és szeretet.
Karácsonykor különösen fontos, hogy gondoljunk azokra is, akik kevesebb figyelmet vagy ajándékot kapnak. Egy kedves szó, egy mosoly, segítségnyújtás vagy adományozás mind hozzájárul ahhoz, hogy a világ egy kicsit jobb és boldogabb hely legyen.
A boldogító jó cselekedetek megtanítanak bennünket arra, hogy az igazi karácsonyi öröm nem a kapásban, hanem az adásban rejlik.
Ebben a hónapban a fő témánk a jószívűség volt. A gyerekekkel elkészítettük a jószívűség angyalát (körberajzolták egyik kis társukat), majd kiszíneztük. Ő lett a csoport kabalása, róla veszünk példát, milyen jócselekedeteket kell majd csinálnunk és hogyan tehetünk boldoggá másokat. Elmeséltem nekik, hogy én idén milyen jó cselekedetet hajtottam végre, majd velük is próbáltunk néhányat keresni.
A téli hónap apropóján kísérleteztünk egy kicsit, jeget festettünk be, majd másnap megnéztük, milyen színű víz olvadt ki belőle. A gyerekeknek ez a hónap is tetszett, így várjuk a következő feladatokat.