A foglalkozást az „Adok nektek valamit” játékkal indítottuk. A gyerekek nagyon ügyesen vissza tudták mondani és mutatni, kitől, mit kaptak (még az utolsó gyermek is). Ami ennél is fontosabb, hogy sokak arcára mosolyt csalt a játék. Érdekes volt megfigyelni, hogy kinek mi lehet az a tárgy, ami neki is fontos és azt a társaival is megosztaná.
Ezt követte a „Hogyan okozhatnék örömöt?” beszélgetés. Sok esetben könnyen kitaláltuk, hogy ki kire gondolt, amikor örömet szerezne, de voltak olyan talányok, amiket nehezebben oldottunk meg. Ezt a mesélő láthatóan nagyon élvezte.
Megbeszéltük, miért jó örömet szerezni valakinek és eljutottunk oda is, hogy ez nekünk is jó, nemcsak annak, akinek adjuk.
Ezután elkészítettük az egyedi karácsonyfadíszeinket, belerajzolva az adott havi jó cselekedetünket. A gyerekek örömmel tették a fára a díszeiket és sokáig csodáltuk a teremben (januárban szedtük csak le).
Az órát kedvenc mesehőseinkel zártuk, akik szintén jó cselekedeteikkel lopták be magukat a szívünkbe.
Boldogító jó cselekedetek
Decemberben a ‘Boldogító jó cselekedetek’ álltak a középpontban. A Bolodgságórát ráhangolódásként azzal kezdtük, hogy a gyerekek elmondták, hogy mi jut eszükbe a jó cselekedetek kifejezésről. Legtöbben az otthoni, szülőknek nyújtott segítséget említették (elmosogattam, készítettem anyának reggelit). Az óra következő lépésében arra kértem őket, hogy probáljuk megfogalmazni, hogy mitől lesz jó egy cselekedet. 3 szempontot választottunk ki legfontosabbnak: segít másokon, nem vár érte jutalmat, pozitív érzést vált ki. Ezt követően rövid történeteket húztak. Választhattak, hogy csak felolvassák, vagy eljátsszák, illetve különböző irányított kérdésekkel megvitattuk, mit tanítanak a történetek, hogyan illik viselkedni olyan helyzetekben, melyik szereplő mit érzhetett.
Majd nehezebb, erkölcsi dilemmák következtek, amelyeket különböző csoportok többféleképpen eljátszottak. Ezek a történetek igyekeztek rávilágítani a segítségnyújtás, az igazság, az őszinteség fontosságára.
Végül mindenki húzott egy nevet, akivel a héten minél több jó cselekedetet kell megtenni és következő órán a gyerekek elmondták, hogy mit gondolnak, ki volt az ő ‘segítőjük’. Többnyire érezték az extra figyelmességet, így rá is jöttek. Tetszett nekik ez a feladat, kérték, hogy máskor is legyen ilyen.
Az óra célja:
– A tanulók megismerjék a jó cselekedetek fogalmát, tartalmát.
– Tapasztalják meg, hogy a segítés és kedvesség örömet okoz másoknak és önmaguknak is.
– Fejlődjön empátiájuk, érzelmi tudatosságuk és szociális viselkedésük.
Fejlesztendő területek:
– Szociális és érzelmi kompetenciák
– Kommunikáció
– Érzelemfelismerés és -kifejezés
– Figyelem, utánzás
Óra menete
1. Ráhangolódás – Hangulatkör
Köszönőkör, szemkontaktus felvétele, érzelmi hangulatkártya választás: „Hogyan érzed most magad?”
Rövid tanári megfogalmazás: „Ma arról beszélgetünk, hogyan lehetünk kedvesek, hogyan okozhatunk másoknak és ezáltal magunknak is örömet és boldogságot.”
2. A jó cselekedet fogalma képekkel
Képkártyák bemutatása (segítek felvenni valamit, megosztom a játékomat, megvigasztalom a szomorú társam stb.) közben egyszerű mondatok közös ismétlése:
„Segítek.”
„Kedves vagyok.”
„Ettől boldog leszek.”
„Szeretem, ha visszamosolyognak rám.”
3. Szerepjáték – Mit tehetünk?
Rövid helyzetek eljátszása bábbal pl.: valaki elesik, valaki szomorú, elveszett a játéka stb.
Hozzájuk kapcsolódó kérdések:
„Mit tennél? Hogyan cselekednél?”
„Mit mondanál?”
Milyen jó cselekedeteket sorolhatunk fel?
pl: Őszinte mosoly vagy kedves szó egy idegennek.
Segítség felajánlása (bevásárlás, útbaigazítás).
Figyelmes meghallgatás – tanács nélkül, csak jelenléttel.
Köszönő vagy bátorító üzenet valakinek, aki sokat jelent.
Apró meglepetés ok nélkül.
Adományozás (idő, ruha, könyv).
Állatok segítése (etetés, örökbefogadás).
Közösségi tér rendbetétele – egy pad, park.
Idősek vagy magányosak felkeresése.
Környezettudatos döntések – szemétszedés, spórolás.
A megbeszélés után helyes cselekedet kiválasztása és közös eljátszása, utánzása.
4. Megerősítő játék – Jó vagy nem jó?
A tanulók mosolygós arcot emelnek fel, ha jó cselekedet, szomorút, ha nem jó cselekedetet mond a pedagógus.
5. Lezárás – Rajz, színezés vagy tánc
Feladat: „Rajzold le, amikor jót teszel!”
Közös megosztás (aki szeretné).
Ha nem szeretnél rajzolni táncolj!
Zene: Bagdi Bella – Jó emberré csak a szívemmel válhatok
Otthoni megerősítés
1. Egy jó cselekedet végrehajtása otthon (pl. segítés, kedves szó), szülői visszajelzéssel.
2. Adventi kuponok szétosztása.
Reflexió:
Az óra jó hangulatban telt. A boldogító jó cselekedetek megbeszélése, felsorolása eljátszása erősítette a gyermekekbe azt a tudatot, hogy karácsony közeledtével figyelmesebbek legyenek a másikkal.
A foglalkozás végén választás alapján volt aki színezett és volt aki táncra perdült.
Az adventi kuponok szétosztása nagy sikert aratott.
A pásztorjáték mind az óvodában, mind az egyetem Adventi Vásárán nagyon sikeresen valósult meg. Az óvodai előadás során a gyermekek örömmel és lelkesedéssel vettek részt a közös szereplésben, magabiztosan adták elő szerepeiket. A felkészülési folyamat erősítette az együttműködést, a közösségi élményt és a hagyományok iránti nyitottságukat.
Az egyetem adventi vásárán bemutatott pásztorjáték méltó módon idézte meg a karácsony üzenetét. A meghitt hangulat, a közös éneklés és az előadás bensőségessége pozitív visszajelzéseket váltott ki a nézőkből. A két helyszínen megvalósult előadás is bizonyította, hogy a hagyományőrzés és az ünnepi készülődés minden korosztály számára értékes és közösségformáló élmény.
1. Ráhangolás: Egy filc szivecskét adtunk körbe, és minden gyermek elmondta a mellette levő társának, hogy „Azért szeretlek, mert ….”
2. Jószívű vagy!
Egy szivecske matricát kapott minden óvodás, amit egy társuknak adhattak ajándékba, akiről azt gondolják, hogy jószívű. Választásukat meg is kellett indokolniuk. Sokféle válasz elhangzott, pl. Jószívű vagy, mert: megosztod velem a játékot; segítesz rendet rakni; nekem adtad a rajzodat; segítettél levenni a szerszámosládát; segítettél felhúzni a cipőmet stb.
3. Rajz: Jó cselekedetek karácsonykor: Arra kértem a gyermekeket, hogy gondolják át, milyen jó cselekedetet tudnak véghez vinni, miben tudnak a családjuknak segíteni az ünnepi előkészületek során és rajzolják azt le. Volt aki a sütésben segítkezne anyának, mások a rendrakásban, takarításban stb. rajzok születtek.
4. Lezárásként meghallgattuk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát.
Karácsony előtt a gyerekekkel egy különleges kézműves foglalkozást tartottunk az osztályban. Ezt megelőzően foglalkoztunk az önzetlen segítség és az örömszerzés témájával osztályfőnöki óra keretében. A „Boldogságóra” tematikájához kapcsolódva jó cselekedetet hajtottunk végre: az elkészült kézműves ajándékokat másoknak adtuk. Így nemcsak alkottunk, hanem örömet is szereztünk másoknak, megtapasztalva az adni örömét.
Decemberi témánk a boldogító jó cselekedetek gyakorlása volt. Az advent egy varázslatos időszak, ilyenkor igyekszünk mindannyian egy kicsit jobbak lenni , kicsit jobban figyelni a környezetünkre és társainkra, kicsit többet segíteni otthonunkban és az óvodában is, igyekszünk örömet okozni a környezetünkben élőknek és megvigasztalni a szomorkodókat. Ezen gondolatok jegyében telt a decemberünk. A szőnyegen ülve sokat beszélgettünk arról, hogyan tudunk segíteni egymásnak, és nagyon fontos volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, ha örömet szereznek másoknak, az nekik is nagyon jó érzés. A sok közös éneklés, játék során egyre nyitottabbak lettek egymás felé. Többször játszottuk a ” Szeretlek, mert…” játékot, ahol nagyon érdekes dolgokat mondtak egymásról a gyerekek, illetve körbe adtuk a ” Szeretet ölelést”.
Téma: A jó cselekedetek gyakorlása és a belső béke megélése
A decemberi hónapban a hangsúlyt a várakozás érzelmi megélésére és a közösségünk erősítésére fektettük. Célunk az volt, hogy a gyerekek a külsőségek helyett a belső értékekre – a szeretetre, a figyelemre és a hálára – összpontosítsanak.
A hónap minden napját közös mesepercekkel indítottuk. Ez a rituálé segített a csoportnak elcsendesedni, és békés, nyugodt állapotban kezdeni a napot. A mesékhez naponta meglepetés feladatok is társultak, melyeket a tanulók a napközi folyamán készítettek el. Az elkészült alkotásokat minden másnap kiállítottuk a termünkben, így a közös munkánk gyümölcse folyamatosan díszítette a környezetünket.
Levél a Mikulásnak: Az első foglalkozáson nem csupán listát írtunk, hanem érzéseket fogalmaztunk meg. A leveleket egy közös séta keretében elvittük a helyi Mikulás-házba, ami maradandó élményt nyújtott a gyerekeknek.
A következő órán a Karácsonyról beszélgettünk. Megvitattuk, hogy az ajándékoknál sokkal fontosabb a szeretet, az öröm és a béke érzése, amit egymásnak adhatunk.
A szünet előtti utolsó napot igazi közösségi élménnyel koronáztuk meg. Közös mézeskalácssütést szerveztünk, ahol az illatok és az együttes munka még inkább összehozta a csoportot. A napot az „angyalkázás” tette teljessé: a tanulók névre szóló karácsonyi üdvözleteket írtak egymásnak, ezzel is gyakorolva a jó cselekedetek erejét és a társas kapcsolatok ápolását.
Összegzés: Ez a hónap bebizonyította, hogy az apró gesztusok, a közös alkotás és a figyelem teszik valóban boldoggá az ünnepi készülődést. A gyerekek megtapasztalták az adás örömét és a közösségi lét megtartó erejét.
A foglalkozást a Napimádás és Tüdőtakarítás relaxációval indítottuk.
A téma feldolgozását a Jóságfa titkai c. mese köré építettem.
A mese egy fáról szól, amely nem almát, nem körtét termett, hanem színes szívecskéket.
De csak akkor, ha az erdő lakói kedvesek voltak egymáshoz. A fát 3 manó őrizte, akik észrevették, hogy a fa levelei megfakultak, mert az emberek elfelejtettek egymásra figyelni.
Miközben bejárták az erdőt és segítettek a nyuszin és észrevették, hogy segítség mindig szívet növeszt a jóságfán. Megvigasztalták a szomorú kis rókát, amitől újabb szív termett a fán, így rájöttek, hogy vigasztalás is jó cselekedet. Megtanították az írigy medvének, aki nem akarta megosztani a mézét senkivel, hogy a jóság nem fogy el attól, ha adunk belőle.
A mese végén az egész erdő összegyűlt a Jóságfa körül. és mindenki mesélt egy apró jó cselekedetről:
• egy megosztott játék,
• egy kedves szó,
• egy segítő kéz.
A Jóságfa fényesen ragyogott, tele volt szívecskékkel.
A manók mosolyogtak, és ezt mondták:
– A jóság ott van mindenkiben. Csak elő kell venni.
A mese után mi is megkerestük közösen a bennünk lakó jóságot. Mindenki mesélt valami jócselekedetéről, amiért egy színes szívecskét kapott.
Majd képeket válogattunk, amin jó -és rossz cselekedetek voltak, megkerestük melyek azok, amiért a jóságfán biztosan szívecske teremne.
Közösen kiszíneztük a jóságfánkat és felragasztottuk rá a színes szívecskéket, a kiválasztott jócselekedetekkel. A szívecskékre felkerültek azok a jóságok, amelyeket megkerestünk egymásban és magunkban.
(segítek, megosztom, megbocsátok, megvigasztalom, bocsánatot kérek, megölelem, megsimogatom, adok, vigyázok, meghallgatom, játszani hívom).
A boldogságórát egy mozgásos játékkal zártuk le:
Haegy egy jó cselekedetet mondtam a gyerekek felvehettek egy szívecskét, és a kosárba gyűjthették. Kipróbáltuk úgy is, hogy egy-egy nagycsoportos volt a játékvezető és ők mondhattak jó cselekedeteket társaiknak.