Október az Optimizmus hónapja volt. A fogalom ismertetése után játékba kezdtünk, vonatozásba kezdtünk, ahol mindig más volt a masiniszta. A vezetőnek ki kellett találnia egy célt, ahova elvisz minket (ajtó, ablak, … fantáziavilágban is utaztunk: Balatonig is mentünk). Ezzel a játékkal nagyon lehetett érzékeltetni, hogy a kitűzött céljainkat el lehet érni. Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát többször meghallgattuk, közben lehetett táncolni is, ki hogyan szerette volna.
Az óra végén rajzokat készítettek, hogy ki mit szeretne csinálni, mit szeretne elérni a jövőben.
Az optimizmus gyakorlása
Olyan maszkokat kèszítettünk,amik olyan èrzelmeket àbràzolnak, amelyek felè törekszünk.
Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola
Cél: A pozitív szemléletmód alapozása; annak felismerése, hogy mi dönthetjük el, hogyan nézünk egy helyzetre.
1. Ráhangolódás: Bagdi Bella dala (5 perc)
Tevékenység: Szabad mozgás a zenére, majd egy nagy közös „ölelés” (mindenki megöleli saját magát).
2. Játékos bevezetés: „Eső vagy Napsütés?” (10 perc)
Mozgásos játék, ami az érzelmi rugalmasságra tanít.
Helyszín: A terem közepe, udvar, nagyobb tér
Feladat: Szabadon sétáltak a gyerekek a teremben. Ha azt mondtam, „Borús az ég”, a gyerekeknek össze kellett kuporodni, mint egy szomorú kis gombóc. Ha azt mondtam, „Kisütött a nap”, mosolyogva fel kellett ugrani, kitárni a karjukat.
Plusz lehetőség: Mondtam egy „rossz” helyzetet (pl. elromlott a kedvenc játékom). Ekkor mindenki leguggolt. Utána megbeszéltük, „Hogyan javíthatnánk meg?” vagy „Mit játszhatunk helyette?”. Amint jött egy jó ötlet, mindenki felugrott „Napsütésbe”.
3. A Napocska és a Felhő – Interaktív mese (10 perc)
Meséltem egy rövid történetet egy kismadárról, aki elindul kirándulni.
A konfliktus: Útközben elkezd esni az eső.
Két nézőpont: 1. A kismadár sírhatna, hogy vizes lesz a tolla (Pesszimizmus). 2. Vagy örülhet, hogy végre ihat a tócsából és előbújnak a giliszták (Optimizmus).
Kérdés: „Ti mit mondanátok a kismadárnak, hogy ne legyen szomorú?”
4. Alkotó tevékenység: A Varázs-szemüveg készítése (15 perc)
Ez a foglalkozás fő eleme.
Eszközök: Előre kivágott papír szemüvegkeretek (kartonból), színes ceruzák, matricák, vagy akár színes celofán a lencsék helyére.
Feladat: Mindenki díszítse fel a saját Optimista szemüvegét. „Ez egy különleges szemüveg. Aki felveszi, az meglátja mindenben a jót!”
5. Lezárás: Pozitív kör (5 perc)
Tevékenység: Mindenki vegye fel a kész szemüvegét (vagy tartsa az arca elé).
Zárómondat: Menjetek körbe, és mindenki mondjon egy olyan dolgot, amiért várja a holnapi napot.
Búcsú: Egy közös, hangos „Szép napot!” kiáltás.
A foglalkozást két relaxációs gyakorlattal kezdtük, amit a gyermekek nagyon élveztek. Első volt a Malomkörzes, majd a Dagasztás.
Ezután táncoltunk a Pozitív gyerek vagyok c. dalra.
Beszélgetőkört alakítottunk a szőnyegen és megbeszéltük az adott témát. Mivel ők már nagycsoportosok nagyon jó hozzászólásaik és meglátásaik voltak.
A Boldogságóra könyvben található mesét olvastam el nekik, melyet türelmesen ,csendben végighallgattak ,majd a mese végén lévő kérdéseket is feldolgoztuk.
Előre kivágtam nekik az optimizmus jelének színezéséhez a köröket. Asztalhoz ülve kiszínezték azokat és a boldogságlépcsőnkön mindenki elhelyezte.
Október hónap témája az optimizmus gyakorlása volt. Az optimizmus, mint fogalom, az óvodáskorú gyermekek számára nehezen érthető. Arra törekedtem,hogy a gyerekek felismerjék, hogy a mindennapokban mennyi jó, szép dolog veszi őket körül, ezért a beszélgetőköreinket azzal kezdtük a hónap folyamán, hogy próbáltunk valami jót észrevenni az adott napon pl: érdekes formájú felhőt, a kicsik nem pityeregnek… A konkrét élményeken és egyszerű példákon volt a hangsúly. A relaxációs gyakorlatok közül többet is kipróbáltunk. A közös beszélgetések, játékos tevékenységek és Tódi törpe varázsszemüvege segítették megérteni, hogy a nehezebb helyzetekben is észre lehet venni a jó dolgokat.
Az órát beszélgető körrel kezdtük. A gyerekek elmesélték, hogy érzik magukat. Többen az örömeikről, míg néhányan a gondjaikról beszéltek. Ezután két csapatban nevetés versenyt rendeztünk, mely nagyon jó hangulatot teremtett az óra további részéhez.
Elkészítettük az optimista esernyőket, közben Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát hallgattuk, mely annyira tetszett a gyerekeknek, hogy többször is meghallgattuk és még táncoltunk is.
Minden rendben lesz!
Meg tudod csinálni!
Reggelente beszélgető körrel indítjuk a napot, ezáltal a gyerekek kiadják magukból a feszültséget, és jobban indulhat a napunk. Mivel inkább a fèlelmeikről, rossz álmokról meséltek, ezért elhatároztam, hogy az optimizmus jegyében megoldjuk ezeket a problémákat. Minden beszélgetést egy általam kitalált motivációs mesével zártunk. Elsősök révén, az írás, olvasás tanulása is feszültséget keltett bennük. Volt, aki félt a sötétben, volt aki a szörnyektől riadt fel álmában, aki félt megsimogatni egy állatot. Ezért cicát simogattunk, sárkányt győztünk le, aki már közénk tartozik. A gyerekek kérése az volt a sárkány legyőzése után, hogy tegyünk neki új szívet, mert ő jó akar lenni, mert mi hiszünk benne. Jó volt ezt hallani! Rengeteget dolgoztunk csapatban, van egy biztató manónk, aki a jó hangulatról gondoskodik a csapatban. Az én iranyításommal, motivációs kártyák által megtanulták, hogy ne adják fel, ha nehéz megoldani egy feladatot, kérjenek segítséget, bíztassák egymást, és sikerülni fog. Egyre többet hallottam, hogy: Minden rendben lesz! Meg tudod csinálni! Légy optimista! Ne add fel! Lassan november végére a kis csapat reggelente már jó dolgokról, szép álmokról mesélt. Ritka volt a panasz, de ha volt is, rögtön elhangzott:
– Minden rendben lesz!
Az egyik mesèmből megtanultuk, hogy mindannyian kis csillagok vagyunk, utat mutatunk fenyünkkel a nehézséggel küzdőknek, mosolyt csalunk a szomorúak arcára. 🌟
Az optimizmus azt jelenti, hogy bízunk abban, hogy a dolgok jóra fordulnak.
Akkor is próbálunk mosolyogni, ha valami nehéz.
Az optimista ember észreveszi a jót, és nem adja fel könnyen.
Ha optimisták vagyunk, könnyebb tanulni, játszani és segíteni egymásnak.
Erre az alkalomra egy nagyobb lélegzetvételű feladattal készültem nekik. Volt amit a tanteremben végeztek el, és volt amit a ligetben rollerrel vagy kerékpárral.
A ligetben a diákok kerékpáros és rolleres akadálypályán próbálhatták ki ügyességüket. A pálya izgalmas feladatokkal várta őket: kanyarok, szlalom, egyensúlyozás és „megállj!” pontok tették próbára a résztvevők figyelmét és mozgáskoordinációját.
Az alsó tagozatosok a gyalogos közlekedés alapjaival ismerkedtek. Gyakorolták a zebrán való átkelést, és megfigyelték az iskola környékén található közlekedési táblákat. A tantermekben közlekedési társasjátékokkal és kártyajátékokkal is bővíthették tudásukat, valamint saját közlekedési táblákat rajzoltak, amelyekből színes kiállítás is készült az aulában. A digitális tanulás sem maradt el: a gyerekek Wordwall-feladatokon keresztül ismételhették a tanultakat.
A csoporttal először az optimizmus és pesszimizmus különbségét fedeztük fel. Megértették, hogy az optimizmus olyan életszemlélet, amelyben a világ alapvetően jó hely, ahol az emberekben is sok jót találhatunk, és a dolgok végül rendeződnek. A gyerekek saját magukat is lerajzolták: mennyire tartják magukat optimistának. Így születtek meg a vidám rajzok magukról.
Az optimizmus témáját több alkalommal is feldolgoztuk a hónap folyamán.Először különféle iskolai helyzeteket oldottak meg a gyerekek pozitívan, majd több alkalommal „örömdobozukba” gyűjtötték a velük történt jó dolgokat. Ezeket közösen felolvasták egymásnak – így nemcsak a saját élményeik, hanem társaik örömei is gazdagították őket.