Történt egyszer nagyon régen, hogy egy királylány és barátnője elhatározták, meglátogatják az ország lakóit. Az egyik háznál láttak egy ajtót, melyre a gazdája azt mondta, hogy varázsajtó. De a két királylány nem hitte el, ezért beléptek azon az ajtón. Az az ajtó a jövőbe repítette a lányokat, ahol éppen Halloween discot tartottak az emberek. A két lány nagyon megijedt, hogy mi lesz most velük, hogy térnek vissza a szüleikhez. Itt olyan mások voltak az emberek, más volt a zenéjük, más ruhákat hordtak. Annyira megrémültek, hogy nem mertek szólni senkihez, de velük sem foglalkozott senki. Ekkor hozzájuk lépett egy velük egykorú lány. Beszélgetni kezdtek és hamarosan összebarátkoztak. Már kezdett nekik tetszeni ez az új világ, az emberek, a zenéjük, táncuk és minden ami körülvette őket. A lányok rájöttek, hogy jobban kedvelik ezt a kort, mint amiben eddig éltek. Bár hiányzott nekik a családjuk, de itt rájuk talált a szerelem, gyönyörű gyerekeik lettek és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Úgy végződött mint megannyi mese. Minden rosszban van valami jó. ” A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.”

Írta: Sz. Veronika
8.a Csenger

Volt egyszer két barát, nevezzük őket Lacinak és Lászlónak. Laci volt az optimista, László meg a pesszimizmusáról híresült el. Nagyon jól kijöttek ők egymással, de voltak közöttük ellentétek is, nem csoda, hiszen másként szemlélik a világot. László egy napon elgondolkodott azon, hogy azért barátkozik-e csak Lacival, hogy az ő optimizmusából is ragadna egy kevés rá is….?
Másnap a munkahelyén László véletlenül kiborította a kávéját és felkiáltott: – Hogy velem mindig ez történik!
Barátja, Laci oda sietett és ezt mondta: – Nincs semmi baj, légy egy picit optimistább!
– Miért legyek optimista? Van bármi ebben az életben ami ne lenne rossz? Én is optimista akarok lenni, de nem lehet, nem tudok. Miért látod Te meg mindenben a Jót? – kérdezte László.
– Te miért mindenben a rosszat látod? – kérdezett vissza Laci.
László ezen elmerengett és elment a munkahelyéről. Sokáig járt-kelt a parkban, gondolkodott. Ekkor felnevetett. – Talán nézhetném egy kicsit Én is másképpen a világot és többet nevethetnék.

Írta: F. Dávid
8.a Csenger

Valahogy így vagyunk ezzel mi is. Tanulságos.