Boldog Blanka és Szomorú Szilárd segítségével szerettük volna megfogalmazni, hogy mitől érzi magát valaki boldognak. Még mindig nehezen ment a megfogalmazás, akárcsak korábban, most is elsősorban tárgyakat, játékokat neveztek meg a gyermekek. A valódi boldogság lényegét sok közös játékkal próbáltuk megközelíteni. A foglalkozás lezárásaként előkerült a varázsszemüveg, hogy bárki használhassa, ha szükségét érzi.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus gyakorlása
Szárnyalj és süssön arcodra a nap,
Örvendj, mert a szíved szeretetet kap.
S ha már mosolyogsz, oszd meg velem,
hogy mindkettőnknek szép napja legyen!
Október első napján lapoztunk a Boldogságóra naptárban. Fokozatosan vezettem be a témába a gyerekeket, ízlelgettük, találgattunk a szót: optimizmus. Mit is jelent? Példákat hoztunk, értelmeztük, beszélgettünk róla. Úgy éreztem, kicsit nehezebb lesz ezt a témát kézzel foghatóvá tenni, mint a hálát.
A fő foglalkozáson eljátszottuk a „megnevettető” csapatversenyt. Egy kislánynak sikerült szomorúnak maradnia. Így ő lett A szomorú királykisasszony című mese főszereplője. Eljátszottuk a mesét. Nagyon vidám hangulatban telt az óra.
Egy másik alkalommal elkészítettük az optimista szemüvegeket.
Készítettem október hónapra is egy színező-töltögető feladatlapot, amit beragasztottunk a Boldogság-füzetünkbe. Bármikor írhattak, rajzolhattak bele a gyerekek a hónap folyamán. A füzetben hangulatjelekkel érzékeltettük naponta, hogyan éreztük magunkat a nap során.
Megrajzoltuk a tükörképünket, amelyen az „örök mosoly”-t örökítettük meg.
Az egyik kislány több napon át reggelenként vicceket olvasott fel nekünk, hogy vidáman induljon a nap.
Ebben a hónapban is folyamatosan felszínen tartottuk a hálagyakorlást. A csodálatos október 23-i műsor eszembe juttatta, hogy a műsort adó osztálynak és a felkészítő kollégámnak hálavirággal köszönjük meg a munkájukat.
Szívesen beszéltek az álmaikról és nagyon bíznak abban, hogy felnőtt korukban mindent meg tudnak valósítani, amit elképzeltek. Élményszerűen rajzolták meg ezeket.
Az októberi téma bevezetését a hónap dalának meghallgatásával indítottam, mely nagy sikert aratott. Előszeretettel énekelték és a későbbi tevékenységek közben is kérték, hogy hallgassuk.
Készítettünk optimista szemüveget, melynek egyik lencséjére írták, hogy milyen rossz dolog történt velük, a másikra azt, hogy ebben mi az, ami jó, ami építő.
Csoportban készítettek optimista, pesszimista mondatbefejezéseket, majd beszélgettünk arról, miért jobb optimistán látni a világot.
A munkafüzet feladatait csinálgattuk, saját maguk lerajzolását élvezték a legjobban.
Hosszúhetényi Általános Iskola és AMI
A gyerekek saját tükörképüket készítették el, melyről sugárzik az optimizmus, ebből készült egy plakát, illetve az ide feltöltött szerkesztett kép.
Először tisztáztuk az optimizmus, pesszimizmus fogalmát. Elolvastuk A lakatlan sziget c. történetet, és megbeszéltük a tanulságait. Elkészítettük az optimista és pesszimista szemüveget.
Az optimizmus jelentésének megértése volt nehezebb számukra, hiszen idegen számukra ez a szó. Számukra viszont az Optizmizmus dala lett a tanév során az egyik legkedvesebb. Értelmeztük az ismeretlen jelentésű részeket, majd megtanulták, maguktól kérik és sokszor éneklik.
Az optimizmus gyakorlása.
A közösen megrajzolt és kiszínezett, várhoz vezető második lépcsőfokra is felléphettünk, amit együtt rajzoltunk, készítettünk a boldogság falunkra. Képesek már az optimista – pesszimista viselkedés között párhuzamot vonni. Tudnak beszélni arról, hogy melyik jobb és miért. Hogyan élik meg a számukra negatív dolgokat. Mit lehet tenni, hogy meglássuk a szépet, mire gondoljunk olyankor. Beszélgető köreink során érezhető az elfogadás egymás tisztelete. Mentes minden destruktív kritikától.
Ha az egész napunk életét nézem, nem kizárt a konfliktus, de cselekvéses agresszió soha nem fordul elő. Képesek a konfliktusokba önállóan bele állni és megoldani azokat. Az elkészül varázs szemüveget mindenki a lehető legszebbre készítette, díszítették, csillámozták és a nap folyamán használják azokat. Sikerült a szülőket is bevonni. Készítettünk egy fát, amire a szülők a hónap során papír levelekre amely bármilyen technikával készülhetett ráírhatták gyermekeik jó tulajdonságait. Ezeket felrakhatták erre a fára, amit az Értékeink egyre terebélyesedő fájának neveztünk el. Ebbe a tevékenységbe nagyszülők és rokonok is bekapcsolódtak. Hónap végén a gyerekek haza vihették a sok levélcsodát. A fát körbe díszítettük gyönyörű rajzokkal, hogy „mire képesek” már ők. Rendkívül jól kifejezik érzéseiket szóban és rajzban.
