Boldogságórán az optimizmus témakörét dolgoztuk fel a diákokkal. Az óra elején közösen próbáltuk megfejteni, hogy mit jelent az optimizmus, pesszimizmus és a realizmus. A gyerekek saját történeteiken keresztül és példamondatokon keresztül próbálták elmagyarázni, hogy mit jelentenek az előbb felsorolt fogalmak. Véleményvonalat alkottunk, ahol az egyik oldalra azok a diákok álltak, akik magukat optimista szemléletűnek tartják, középre inkább a realistának mondható diákok és a másik oldalra a pesszimista beállítottságú diákok álltak. A véleményvonalban megbeszéltük, hogy ki miért állt arra helyre és miért tartja magát optimistának. Nagyon sok saját történet előjött és igazából egy szép beszélgetés alakult ki. Ez nagyszerű zárása volt az órának. A diákok megértették a pozitív/optimista életszemlélet fontosságát és azt is megbeszéltük, hogy az még nem oldott meg semmilyen problémát, ha szomorúak, vagy mérgesek voltunk valami miatt. A programhoz még hozzá kapcsolódott, hogy a hónap végén rendőrségi látogatáson voltunk, ahol régi börtöncellákat is megnéztünk és a rendőrkapitány említette, hogy pozitív hozzállással és viselkedéssel a rabok is előbb szabadulhatnak, illetve megváltozhatnak teljesen pozitív irányba.

A gyerekekkel körbeültünk és mindenki húzott egy olyan smilet, ami a nap során őt leginkább jellemezte. Erről beszélgettünk. Volt sírós, vidám, morgós, szerelmes választás is. Ezután az optimizmusról szóló békamesét olvastam fel. Értelmeztük a szó jelentését. Felírtuk a táblára, amik őket az optimista szemléletre sarkallja.
Majd mindenki húzott egy cetlit, amin különféle kérdések, szituációk voltak. Ezt pedig mindenkinek optimistán kellett megoldania.