Mi, Boldogságórás pedagógusok, hiszünk abban, hogy a BOLDOGSÁG nemcsak személyes ügy, hanem egy KÖZÖS CÉL.
Március 20. a Boldogság Világnapja, egy jeles nap, remek alkalom, hogy megálljunk egy pillanatra, és elgondolkozzunk, mi tesz minket igazán boldoggá.
A Derecskei Bocskai István Általános Iskola SZÍVMANÓI mesés interaktív mesés játékkal tették különlegessé ezt a napot, sok APRÓ ÖRÖMHÖZ juttatva több mint 300 alsós gyermeket és 30 kollégát.
A SZÍVMANÓK minden osztályban elrejtettek egy borítékot érdekes feladatokkal, és volt három kívánságuk is:
– Légy kreatív! Könyveidet, tanszereidet, kulacsodat, uzsonnádat ne a hagyományos iskolatáskában hozd!
– Öltözz pirosba! Vegyél fel minél több piros ruhadarabot és kiegészítőt, így érkezz a suliba!
– Hozd magaddal kedvenc plüssödet az iskolába, ültesd a padodra, mutasd be társaidnak!
A boldog szív versenye című mesével együtt felfedeztük, hogyan tehetjük szebbé a mindennapokat, nemcsak magunknak, hanem másoknak is. A történetből megértettük, hogy mindenki megérdemli, hogy boldog legyen, és minden kis cselekedet számít, amivel a világunkat egy picit boldogabb hellyé tesszük.
Egész nap a suliban törekedtünk tiszta szívből minél több mosolyt előcsalni, figyelni egymásra, meghallgatni mindenkit, pont úgy, mint SZÍVDOBBANÁS faluban, ahol a boldog szív nem harsány. Meghallgat, segít, jelen van.
Nyugilégzéssel, zenés vonatozással, ölelős mondókákkal és közös tánccal boldogítottuk tanítványainkat és kollégáinkat.
Reméljük, a mosoly egész évben megmarad, és a boldog szívek újra és újra összetalálkoznak!
Apró örömök élvezete
Márciusi Boldogságórám fő témája az Apró örömök élvezete volt, főleg úgy, hogy mindezt a Boldogság Világnapján élhettük át a gyerekekkel. Újra megérkezett hozzánk Boldog Dóra, aki szeretettel köszöntötte a gyerekeket. A gyerekek egy mondókával köszöntötték Boldog Dórát:
Jó reggelt tündöklő napsugár,
jó reggelt a felhőnek ki az égen jár,
jó reggelt a szélnek, ami a földet simogatja,
jó reggelt a virágnak, ami az embert felvidítja.
Jó reggelt nekem,
jó reggelt neked,
jó reggelt világ, szeretlek téged!
A gyerekekkel együtt megnéztük, kiszámoltuk, hogy a Boldogságvár 7. lépcsőfokára lépnek akkor, ha ügyesen dolgoznak.
Relaxációs gyakorlattal kezdtük meg a munkát. „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár.” Ügyesen utánozták a madár repülését. Szerettem volna ezzel a relaxációs gyakorlattal érzékeltetni a gyerekekben, hogy hogy tudunk szabadon szállni, ha csak magunkra figyelünk, összpontosítunk, és hogy tudunk úgy szállni szabadon, mint a madár. Ezt a gyakorlatot „Dagasztással” oldottuk fel. 1-2 gyermek kivételével teljes átéléssel csinálták a gyerekek a feladatot, miután bemutattam azt nekik. Foglalkozást kezdő énekléssel folytattuk „Imádok élni” (Jobb Veled a Világ Boldogság című albumról). A gyerekek körben állva fogták egymás kezét, együtt énekeltük a dalt és ringatóztunk rá.
Beszélgetőkörrel folytattam tovább. Apró örömök élvezetéről beszélgettünk a gyerekekkel. Elmagyaráztam nekik, hogy az apró örömök élvezete kifejezés mire vonatkozik. Úgy érzem, hogy sikerült megértetnem a gyerekekkel azt, hogy a jelent kell megélni és élvezni. Beszéltem még nekik arról is, hogy akik élvezni tudják az adott pillanatot, azoknak nagyobb az önbizalmuk és elégedettebbek, mint mások. Még jobban belemélyedtünk ebbe a témába, s a végére éreztem csak azt a válaszaikból, hogy megértették az élet apró örömeit. Megkérdeztem tőlük, hogy melyik az az 5 érzékszerv, melynek köszönhetően élvezhetjük a mindennapok apró örömeit. Ebben még sokat kellett segítenem a gyerekeknek, képkártyával segítettem őket. Természetesen ezeket elkészítettem, kis kör lapokra ragasztottam, melyet ki is tettünk a szekrényünk ajtajára, így képszerűen is tudtam szemléltetni a gyermekek számára. Boldogság Világnapjára a gyerekek készítettek kedvességköveket és boldogság képeket a szüleikkel otthon. Ezeknek a kedvességeknek szívből örültem, hiszen a boldogság nem mindig a nagy eseményekben rejlik, hanem a mindennapi apró pillanatokban. Szülővel töltött közös alkotás és az együtt töltött idő pedig megfizethetetlen. Az apró örömök nem attól lesznek fontosak, hogy nagyok, hanem attól, hogy jelen vagyunk bennük.
Boldogságmondókával (melyet már jól ismertek a gyermekek) mentünk a szőnyegre leülni, hogy meghallgassunk egy mesét, melyet Boldog Dóra hozott a gyerekeknek.
Szélcsengő megszólalása után Boldog Dóra mondókájával mese hallgatásra hívta a gyermekeket. A Gomba alatt című mesét meséltem el a gyermekeknek, csipeszbábokkal. Csillogó szempárokkal találkoztam a mese alatt, annyira lekötötte a figyelmüket. Megbeszéltük a mese után, hogy minek tudtak örülni az állatok. Egy mondást is megtanultunk: „Sok jó ember, kis helyen is elfér.”
Játékokkal folytattuk tovább ezt a foglalkozást:
Első játék: Mi van a kendő alatt? A gyermekek számára ez volt a legkedvesebb játék. Olyan tárgyakat gyűjtöttem össze, ami lehet apró öröm az életben. Úgy nehezítettem, hogy egy sállal bekötöttem a szemüket, persze csak aki szerette volna. 1-2 gyermek volt az, aki nem találta ki azt, amit kitapogatott a kosárban. Időben is elég sokáig játszottuk, mert nagyon lekötötte őket.
Második játék: Piros laminált szívet kellett egy ovis társuknak odaadniuk, s meg kellett indokolni, hogy miért őt választotta.
A Boldogságóra után a gyerekekkel lementünk az óvoda udvarára, s a Boldogság Világnapja alkalmából a többi csoporttal közösen elénekeltük Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című számát és elmondtuk a Boldogság mondókánkat.
Ezen az órán a gyerekekkel az élet apró, mégis fontos örömeire figyeltünk. Mindannyian szívecskékbe írtuk le azokat a pillanatokat, amelyek mosolyt csalnak az arcunkra a mindennapokban. A sok kis szív együtt egy nagy közös alkotássá vált, amely megmutatja, mennyi szépség és boldogság vesz körül minket nap mint nap.
Ezzel a tevékenységgel erősítettük a pozitív gondolkodást, és megtanultuk értékelni a kis dolgokban rejlő örömöket.
Ötödik osztályos tanulóinkkal több órát is az apró örömöknek és a boldogság világnapjának szenteltünk. Előkészítő foglalkozásunkon meghallgattuk az „Imádok élni” című dalt, apró örömöket kerestünk benne. Ezt követően bátorságpróbára invitáltam a tanulókat: mindenki kapott egy alvómaszkot vagy egy sálat és különböző érzetekkel találkozhattak. Egy „feladatuk” volt: eldönteni, hogy kellemes érzetek születnek-e bennük, vagy sem. Először kellemes citrom illóolajat szagolhattak, majd egy plüssmackó simogatta meg őket, utána tőlem kaptak egy ölelést, majd egy kis kocka csokoládét kaptak a szájukba. Nem meglepő: a tapasztaltak többsége örömmel töltötte el őket. 🙂 Ezt követően szó szerint keresésre indultunk: megbeszéltük, hogy néha annyira magunkba tudunk fordulni, hogy már-már tudatosan keresnünk kell az örömöket, így hát felkerekedtünk, és kiscsoportos formában megkerestük a csoport környékén elrejtett cetliket, amiken egy-egy apró öröm lehetősége szerepelt. Ezeket közös megbeszélés után betettük az érzelmi powerbank-be.
Két héttel később a boldogság világnapja alkalmából kedves üzeneteket és egy csodás plakátot készítettünk kollégáimmal és a gyerekekkel közösen, majd elkirándultunk a Móricz Zsigmond tér környékére, hogy üzeneteinkkel egy kis örömöt csempésszünk a járókelők napjába. Előtte megtanultuk, hogyan közelítsük meg az embereket és azt is, hogyan kezeljük, ha elutasítást kapunk. Üzeneteink nagyon hamar gazdára találtak, sokat adtunk kézbe, párat pedig felragasztottunk titkos helyekre. 🙂 Mivel a gyerekek még nagyon lelkesek voltunk, gyorsan meglátogattunk egy üzletet, s így végül még három csokor rózsát is szét tudtunk osztani! 🙂 Nagyon érdekes tapasztalatokat szereztünk, voltak szép, és kicsit meglepő, nehezebb élményeink is. A foglalkozást ezeknek a feldolgozásával zártuk. A konklúzió: „ilyet azért szeretnénk még csinálni!”. 🙂
Március havi Boldogságóránkat beszélgetéssel kezdtük. Arra kértem tanítványaimat, hogy mondják el, hogy mi volt a nap legjobb pillanata.
Ezt követően további ráhangolódás céljából „Örömvadászatot” játszottunk. Én mondtam egyesével sok-sok apró örömöt és a gyerekeknek gyorsn kellett reagálniuk. Pl.: Ha szeretetd a csokit, tapsolj! / Ha örülsz a napsütésnek, emeld fel a kezed!
Majd egy nagy dobókockát dobtak egymásnak és aki megkapta a kockát, egy apró örömöt mondott. Fontos szabály volt, hogy egymás válaszait nem ismételhették.
Ezt követően elkészítettük az osztály „Öröm plakátját”. Mindenki készített egy saját listát a számára fontos mindennapi örömökről, majd ezek felhasználával elkészült az osztály közös plakátja. Zárásként azt a gondolatot fogalmaztuk meg, hogy az életben sok apró öröm van és ha figyelünk rájuk, könnyebben leszünk boldogok.
Boldogság Világnapja az iskolánkban
Idén március 20-a, a Boldogság Világnapja péntekre esett, így az a szerencsés helyzet adódott, hogy mind a négy osztályomban, ahol etikát tanítok, közösen ünnepelhettünk.
Azzal kezdtük, hogy átbeszéltük, kit mi tesz boldoggá. A gyerekek sokféle dolgot említettek. Volt, aki a mindennapi örömeit hozta: hogy játszhat a gépen, vagy elmehet az anyukájával vásárolni. A felsőbb osztályokban már megjelentek mélyebb gondolatok is: az előző boldogságórák tapasztalataira építve többen beszéltek az apró örömökről – az eső illatáról, egy kedves gesztusról, meglepetés egy baráttól, vagy egyszerűen arról, milyen jó együtt lenni másokkal.
Ezt követően egy kedvességre hangoló feladat következett. Aki szeretett volna tátikát készített, hogy egy számára kedves barátot vagy akár többet is, kedvesen, játékra hív vele az udvaron. Négy részre osztva, mindegyikbe különböző kéréseket, üzeneteket írtak – például kapsz egy ölelést, egy kedves bókot, vagy egy jókívánságot. A gyerekek nagy örömmel készítették, és izgatottan tervezték, kihez mennek oda.
Ezután közös alkotásba kezdtünk: piros temperával kézlenyomatokat készítettünk, négy nagy kartonon, egymáshoz kapcsolódva jelenítettünk meg. Mind a négy osztály a kezek összekapcsolásával szimbolizálta, hogy a boldogság nem egyéni feladat, hanem közös élmény. Iskolai szinten, osztályszinten, sőt az osztályokat összekapcsolva tapasztalhattuk meg, milyen ereje van az együttműködésnek és az egymásra figyelésnek.
A délutáni foglalkozásokon – különösen a saját osztályomban (3.a) – volt időnk tovább mélyíteni az élményt. A gyerekek rövid verseket, mondókákat, idézeteket írtak arról, mit jelent számukra a boldogság. Sok kedves, őszinte gondolat született, volt, aki rajzzal is kiegészítette mondanivalóját.
Gyerekek írták:
A Boldogság Világnapja
Öröm, móka, vidámság,
Ez aztán a mulatság,
Nevetgélés, barátság.
Erre jön a boldogság.
M.G.
Köröstarcsai Arany Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Apró örömök: Az órát relaxációval kezdtük. Ezután csoportokban dolgoztunk. Mindenki húzhatott egy kártyát, amire az örömökről és a kreativitásról voltak kérdések. Mindenki figyelt a másikra. Nagyon tetszett nekik, amikor színekkel, hangokkal kellett kifejezni az érzéseiket. Utána csereberéltük a kártyákat. Így már másik kérdés került hozzájuk. Jó volt figyelni, hogy nem egymás szavait ismételgették.
A körülöttük lévő környezetből gyűjtöttünk szavakat, arra hogy mi okozhat örömöt nekik. Színes és változatos válaszok születtek.
Elérkeztünk az „Apró örömök tornyához”. Itt csoportmunkában színezték ki a tornyot, majd körbevették olyan kifejezésekkel, mely örömöt okoz nekik.
Az órát egy zárókörrel zártuk, ahol mindenki elmondhatta hogy érezte magát. A végét egy nagy öleléssel zártuk.
A nevetésnek, jóízű kacagásnak igazolhatóan kedvező hatásai vannak életünkre nézve. Gyűjtőmunka formájában ügyesen rendszereztük a kacagás frissítő, kedélyjavító, gyógyító lehetőségeit. A nevetés erősíti az immunrendszerünket, élénkíti a keringést, stresszoldó hatással is bír, jót tesz az emberi kapcsolatainknak. Végezetül felolvastuk Aranyosi Ervin versét, s levontuk azt a következtetést, hogy: „ Nevetni jó!”
A heti témába, “A fa, kincs!” illesztettük be Nemes Nagy Ágnes, Mennyi minden című versének meghallgatását
Feladatul kapták a gyerekek, hozzanak otthonról, a környezetükből olyan fához kapcsolódó tárgyakat, amit már nem használnak, vagy eldobott a természet, de még felhasználható.
Feltettük a kérdést: lehet-e valami egyszerre szemét és kincs? Mitől lesz valami értékes?
Értékes gondolatok születtek. A gyerekek fantáziája szárnyalt, így ötletes felhasználási módok fogalmazódtak meg: a kitörött faautó kereke, jó lesz a billenő szekrény kitámasztására, vagy a letört két ágú faág parittyának, az összegyűjtött száraz gallyak, tábortűznek!
A környezetükben lévő legvastagabb és legvékonyabb törzsű fáról méretet hoztak zsineggel. Majd összemértük a terem padlóján. Ez lett a “Mi erdőnk!”
Megtanultuk a “Boldog mondókát”, mozgással a hét folyamán többször eljátsztuk, és az “Imádok élni” dalt is meghallgattuk.
A 9.A osztállyal az óra elején az apró örömökről beszélgettünk. Kiderült, hogy milyen kis dolgok is boldogságot tudnak hozni az életükbe: süt a nap, elmarad egy tanóra, időben jött a busz, anya kedvenc ételét főzte, megúszta a felelést, stb). Kitértünk arra is, hogy gyermekkorukban mik okoztak nekik leginkább örömöt (közös játék, bújócska, lányok kergetése, játékautó, saját állat, esőben szaladozás, fára mászás) és jelenleg mik (beszélgetések, jó cselekedetek, jó jegyek, dicséret, elismerés, barátokkal lenni).
A gyermekkori örömökre nagyon szívesen emlékeztek vissza, sokat nevettek, mert akkor még felszabadultabbak, gondtalanabbak voltak és a pillanatot élvezték a következményekkel nem foglalkozva.
A színek, formák, kreativitás feladatnál mindenkinek egy -egy alakzatot rajzoltam, majd kiegészítették, amivé csak szerették volna. A feladat jókedvet hozott, ötletesen oldották meg.