Mindennapi örömök
Apró örömök élvezete
Visontai Szent-Györgyi Albert Általános Iskola
Nemes Nagy Ágnes: Mennyi minden c. versének felolvasása kapcsán a gyerekek rengeteg példát tudtak mondani, hogy a szülők ki akarták dobni, a számára még kopottas, kissé viseltesnek tűnő játékot, plüss állatot, egy értéktelen papírdobozt, rajzot, füzetet, kavicsot. Ami szemét valakinek, az kincs a másiknak. Az iskolában jó példával járunk a diákok előtt, rendszeresen gyűjtjük a WC papír hengereket, flakonokat, sajtos dobozokat maradék anyagokat, joghurtos dobozokat. Sok értékes ajándékot készítettünk már belőlük.
A Boldogság világnapján a boldogságfokozó stratégiák közül a „mérleghinta” volt a kedvencük, mindenki szék nélkül szerette volna kipróbálni, milyen érzés egymást támasztva a levegőben ülni. Eleinte nehéz volt optimistán gondolkodniuk, de egy félig töltött pohár jó példa volt megmutatni, hogy ez a pohár félig tele van vagy ez a pohár félig üres. Nem mindegy, hogyan állunk hozzá egy-egy bosszantó dologhoz. Céljaikat egy zöld színű pohárba, a jó cselekedeteteket piros színű pohárba tették bele. Az agyféltekét összehangoló mozdulatokat több óra elején is gyakoroltuk, így egyre kevesebben adták fel. Jól jött a zseblámpás gyakorlat, milyen fókuszálni, figyelni egy dologra, mint sötétben a zseblámpa fényére, minden mást kizárunk.
A boldogság parkunk az ajtónk lett, a rossz idő miatt, amit a gyerekek maguk készítette virágokkal, szívekkel készítettek el. Az apró örömök megnevezése, először nehezen indult be, inkább a rosszabb élmények jöttek elő, de amikor beindult a folyamat, mindenki tudott mondani példát. Hálásnak lenni és megbocsájtást gyakorolni, nemcsak ennek a napnak a lényege, a szürke hétköznapokban is fontos, hogy természetessé váljon. Ezek a gyakorlatok kezdenek beépülni a mindennapjainkba.
I. Ráhangolódás:
1. Örömbuborék – szenzoros élmény
Szappanbuborékokat fújtam a gyerekeknek! Megfigyeltük, hogyan csillogtak, szálltak a napfényben. A célom a pillanat megélése volt. Kérdéseket tettem fel: „Milyen érzés nézni?” „Milyen érzés elpukkasztani?” Érzelmeket ábrázoló kártyákat használtam a nem beszélő tanulóknál.
II .Főrész:
1. Boldogság-kóstoló – ízlelés és szaglás
Apró falatokat kostoltunk meg (egy szelet banán, egy kocka csokit, egy szelet kifli, egy cikk alma). Tanítottam nekik a „lassú evés” trükkjét: először megszagoljuk, aztán a nyelvünkhöz érintjük, végül lassan megesszük. A célom az érzékszervi örömök tudatosítása volt.
2. Öröm-tánc” – mozgásos relaxáció
Meghallgattuk Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie c. dalát. Addig jártuk rá az „örömtáncot” (szabad mozgás), amíg a zene szólt. Amikor megállt, mindenki szoborrá vált. Célom a mozgás szabadságának és a zene élvezetének összekapcsolása volt.
3. Siker-Csengő”- az én- öröme
Az értelmi akadályozott gyerekeknél az önállóság hatalmas boldogságforrás. Kihelyeztem egy csengőt az asztalra. Ha valakinek sikerül egy apró, egyéni feladat (kinyitotta az uzsonnás dobozt, vagy végig ülte nyugodtan a tízórait, önállóan levette a cipőjét), odamehetett és egyszer megkondíthatja a „Siker-csengőt”. Célom a belső elégedettség, külső, hallható rögzítése.
III. Befejező rész:
4. A „Nap Sugarai” – egymás elismerése
Az autista gyermekeknek gyakran nehéz a kortárs kapcsolatok kezelése, de a pozitív visszajelzés nekik is örömet okoz.
Felragasztottam a falra egy nagy sárga kört (a Napot). Minden gyereknek volt egy „sugara” (papírcsík). Megbeszéltük, hogy milyen apró jót tett, aznap a társuk. („Béla elrakta a ceruzát”, „Krisztián ügyesen megterített”). A gyerekek „sugaraira” ráírtam ezeket, majd felkerültek a napra. Közösen figyeltük, ahogy „fényesebb” lesz a terem. Ez a vizuális megerősítés az apró kedvességről.
Apró örömök-Március
Ebben a hónapban az apró örömök, mint téma, és az ehhez fűződő tevékenységek kiemelten jelen voltak a csoportunk hétköznapjaiban. Kiemelt célom volt, hogy a gyerekek megismerjék, mit is jelent az apró öröm, és megéljék az ehhez köthető élményeiket. Március 20-án, a Boldogság Világnapján sok-sok játékkal, izgalmas tevékenységekkel, játékkal leptük meg a gyerekeket, mozgással, zenével, festéssel, mesével, és sok-sok beszélgetéssel.
Reggel, már az ajtóban fogadtam őket egy „apró öröm” köszönéssel. Piktogram rajzokat helyeztem az ajtófélfára, a gyerekek választhattak köszönési módot. (Szívecske, pacsi, kézfogás, ölelés.) Majd a szabad játék időben készítettünk egy Boldogság Plakátot közösen a gyerekekkel. Rajzolással, Festéssel, ragasztással, amit később kivittünk az óvoda aulájába, kiállítást készítettünk a sok-sok plakátból, hogy a többi csoport, és a szülők is láthassák. A plakát készítése jó alkalom volt arra, hogy beszélgessünk az apró örömökről. Körben leültünk, és beszélgettünk: „ Kinek mi tud örömet okozni, Mi tesz téged boldoggá?, Mi az amitől jó kedved lesz?” „Mi történt ma veled, amitől jó kedved lett, ami ma jó volt?” A gyerekek örömmel mesélték a pozitív élményeiket, amit ezen a napon már átéltek. Pl. Játszott a barátjával, apa finom kakaót készített neki, az óvó néni megölelte reggel, stb. Majd „Örömkereső séta”-játékot kezdeményeztem. Kértem őket, hogy keressenek dolgokat a csoportban, amelyek boldoggá teszik őket, amitől jó kedvük lesz, amit szeretnek, vagy amitől nevetni tudnak. Mozgásba ágyazottan vezettem rá őket a téma megértésére, konkrét tárgyak keresésével. Közben mindig elmondhatták, hogy mit éreznek. „Engem boldoggá tesz a legó, mert jókat tudok építeni belőle!” Én nagyon szeretem a babát, mert tudok neki enni adni, úgy mint anya nekem!” Engem Zsuzsi néni mindig megnevettet, és akkor jó lesz a kedvem!” Arra törekedtem, hogy fejlődjön az érzelmi tudatosságuk, tudják kifejezni a megélt örömforrásukat. A téma feldolgozását, „A Varázsbonbon” című mesével valósítottam meg. Borús Boti, és Derűs Dani történetén keresztül meséltem el a gyerekeknek, hogy jó meglátni a dolgok napos oldalát, és akkor a mi kedvünk is jobb lesz, tudunk örülni az apró dolgoknak is. Derűs Dani mutatott egy varázsbonbont, amit ha bekap Borús Boti, segíthet szépnek és jónak látni mindent. Megtanított egy varázsigét is hozzá. „Ha ezt elmondod, és hiszel benne, akkor biztos a siker! A Varázs igét mi is megtanultuk, mert később „Kincskereső feladatot kaptunk az udvaron, meg kellett keresni a varázsbonbont nekünk is. A mese után még beszélgettünk egy kicsit, a szereplők tulajdonságairól, érzéseikről, és hogy milyen jó dolog történt Botival a mese végére. Beszélgettünk a Derűlátó, és a borúlátó fogalmáról is, és a beszélgetés végén személyesen kérdeztem a gyerekektől: „Te hová sorolnád magad?” „Mondj egy példát, hogy miért?”
Ezután levezetésként meghallgattuk Bagdi Bella- Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek dalát, melyre érzelem kártyákkal szobor játékot játszottunk. (Vidám, szomorú, mérges, meglepett.) A Boldogságnap további részében csatlakoztunk a közös óvodai programokhoz, melyek az óvodánk udvarán voltak megrendezve. Közös Örömtáncot jártunk, majd rajz kiállítás megnyitóján vehettünk részt. A „Neked mit jelent a boldogság?” c. rajzokat nézegettük meg, és beszélgettünk arról milyen izgalmas dolgokat rajzoltak le a gyerekek, ami boldogsággal tölti el őket . Majd a lilom csoport öröm tánc műsorát láthattuk, melyet a Bagdi Bella- Van nekem egy álmom c. dalára adtak elő. Ezután az óvoda összes csoportjával, gyermekeivel, felnőttekkel egy nagy piros szívet formáltunk. Majd megkaptuk a kincskeresés térképét, és útvonalát, melyet ha végig járunk, megtalálhatjuk mi is a „Varázsbonbonunkat”. A gyerekek nagy lelkesedéssel indultak útnak, és küzdötték le a játékos akadályokat. Végül megtaláltuk a varázsbonbont, amit minden gyerek megehetett. És amitől egyből jó kedvünk kerekedett! Sok apró öröm élményünk volt a mai napon, melyet a varázsbonbon csipegetése közben újra felidéztünk.
Apró örömök-Március
Ebben a hónapban az apró örömök, mint téma, és az ehhez fűződő tevékenységek kiemelten jelen voltak a csoportunk hétköznapjaiban. Kiemelt célom volt, hogy a gyerekek megismerjék, mit is jelent az apró öröm, és megéljék az ehhez köthető élményeiket. Március 20-án, a Boldogság Világnapján sok-sok játékkal, izgalmas tevékenységekkel, játékkal leptük meg a gyerekeket, mozgással, zenével, festéssel, mesével, és sok-sok beszélgetéssel.
Reggel, már az ajtóban fogadtam őket egy „apró öröm” köszönéssel. Piktogram rajzokat helyeztem az ajtófélfára, a gyerekek választhattak köszönési módot. (Szívecske, pacsi, kézfogás, ölelés.) Majd a szabad játék időben készítettünk egy Boldogság Plakátot közösen a gyerekekkel. Rajzolással, Festéssel, ragasztással, amit később kivittünk az óvoda aulájába, kiállítást készítettünk a sok-sok plakátból, hogy a többi csoport, és a szülők is láthassák. A plakát készítése jó alkalom volt arra, hogy beszélgessünk az apró örömökről. Körben leültünk, és beszélgettünk: „ Kinek mi tud örömet okozni, Mi tesz téged boldoggá?, Mi az amitől jó kedved lesz?” „Mi történt ma veled, amitől jó kedved lett, ami ma jó volt?” A gyerekek örömmel mesélték a pozitív élményeiket, amit ezen a napon már átéltek. Pl. Játszott a barátjával, apa finom kakaót készített neki, az óvó néni megölelte reggel, stb. Majd „Örömkereső séta”-játékot kezdeményeztem. Kértem őket, hogy keressenek dolgokat a csoportban, amelyek boldoggá teszik őket, amitől jó kedvük lesz, amit szeretnek, vagy amitől nevetni tudnak. Mozgásba ágyazottan vezettem rá őket a téma megértésére, konkrét tárgyak keresésével. Közben mindig elmondhatták, hogy mit éreznek. „Engem boldoggá tesz a legó, mert jókat tudok építeni belőle!” Én nagyon szeretem a babát, mert tudok neki enni adni, úgy mint anya nekem!” Engem Zsuzsi néni mindig megnevettet, és akkor jó lesz a kedvem!” Arra törekedtem, hogy fejlődjön az érzelmi tudatosságuk, tudják kifejezni a megélt örömforrásukat. A téma feldolgozását, „A Varázsbonbon” című mesével valósítottam meg. Borús Boti, és Derűs Dani történetén keresztül meséltem el a gyerekeknek, hogy jó meglátni a dolgok napos oldalát, és akkor a mi kedvünk is jobb lesz, tudunk örülni az apró dolgoknak is. Derűs Dani mutatott egy varázsbonbont, amit ha bekap Borús Boti, segíthet szépnek és jónak látni mindent. Megtanított egy varázsigét is hozzá. „Ha ezt elmondod, és hiszel benne, akkor biztos a siker! A Varázs igét mi is megtanultuk, mert később „Kincskereső feladatot kaptunk az udvaron, meg kellett keresni a varázsbonbont nekünk is. A mese után még beszélgettünk egy kicsit, a szereplők tulajdonságairól, érzéseikről, és hogy milyen jó dolog történt Botival a mese végére. Beszélgettünk a Derűlátó, és a borúlátó fogalmáról is, és a beszélgetés végén személyesen kérdeztem a gyerekektől: „Te hová sorolnád magad?” „Mondj egy példát, hogy miért?”
Ezután levezetésként meghallgattuk Bagdi Bella- Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek dalát, melyre érzelem kártyákkal szobor játékot játszottunk. (Vidám, szomorú, mérges, meglepett.) A Boldogságnap további részében csatlakoztunk a közös óvodai programokhoz, melyek az óvodánk udvarán voltak megrendezve. Közös Örömtáncot jártunk, majd rajz kiállítás megnyitóján vehettünk részt. A „Neked mit jelent a boldogság?” c. rajzokat nézegettük meg, és beszélgettünk arról milyen izgalmas dolgokat rajzoltak le a gyerekek, ami boldogsággal tölti el őket . Majd a lilom csoport öröm tánc műsorát láthattuk, melyet a Bagdi Bella- Van nekem egy álmom c. dalára adtak elő. Ezután az óvoda összes csoportjával, gyermekeivel, felnőttekkel egy nagy piros szívet formáltunk. Majd megkaptuk a kincskeresés térképét, és útvonalát, melyet ha végig járunk, megtalálhatjuk mi is a „Varázsbonbonunkat”. A gyerekek nagy lelkesedéssel indultak útnak, és küzdötték le a játékos akadályokat. Végül megtaláltuk a varázsbonbont, amit minden gyerek megehetett. És amitől egyből jó kedvünk kerekedett! Sok apró öröm élményünk volt a mai napon, melyet a varázsbonbon csipegetése közben újra felidéztünk.
Az apró örömök felidézése relaxációval, saját kártya készítése, mesefeldolgozásban felismerni az apró örömök jelentőségét.
Március az apró örömök hónapja. Ki is használtunk minden lehetőséget arra, hogy apró örömöt csaljunk a gyerekek szívébe.
Március 2-án csatlakoztunk a Nemzeti faültetés napjához. A gyerekek nagy lelkesedéssel ásták a gödröt a cserszömörce bokornak, amit választottunk az ültetésre.
Március 8-án a fiúk meglepték az egy kislány osztálytársukat egy virág alakú nyalókával nőnap alkalmából.
Az idei évben a március 15-ei megemlékezést múzeumpedagógusok tartották. A gyerekek tolongtak, hogy beöltözhessenek huszárnak, kezükbe vehessék a szablyát, pisztolyt.
Patrikunk névnapja is erre a hónapra esett, így egy-egy ölelés és egy csoki kíséretében kívántunk neki boldog névnapot.
Bohóc is látogatott az iskolába, ahol vidám, interaktív műsorral örvendeztette meg a tanulókat. Táncoltak, bohóckodtak, énekeltek az előadóval együtt.
Aztán elérkezett a hónap fénypontja, a BÓK. Nem tudtuk, milyen hatást váltunk ki az utca emberéből azzal, hogy kedves üzeneteket osztogatunk köztük. A 4 boldogságórás osztály a nap különböző szakában az utcára vonult és egy kis séta közben a boltosoknak, szolgáltatóknak, polgármesteri hivatal dolgozóinak, piacosoknak és a járókelőknek 1-1 kedvesség kártyát adtak. Olyan pozitív fogadtatásban volt része a BÓK-nak, hogy apró ajándékokkal hálálták meg az emberek. Volt csoki, chips, karkötők, süti….mindenki adni akart valamit viszonzásul.
Foglalkoztunk a Happy-héten limonádé készítéssel, örömet okozva a tavaszi fáradtságtól szenvedő szervezetünknek gyümölcsökkel, a víz körforgását vizsgáltuk kísérlettel.
Megemlékeztünk a Down-szindróma világnapjáról felemás zoknis fotózkodással.
Megismerkedtünk a rejtvényfejtéssel a boldogságóra könyv példája során, elmeséltem nekik A tizenkét hónap című mesét, tanultunk a hónapok felsorolására verset.
A képes képzelet játékban csábító képeket szórtam szét az osztály padlóján, mindenki választhatott neki legcsábítóbbat. Volt kutya, kakaós csiga, virág, finom sült hús, fülhallgató a kiválasztott képek között.
A színek, formák, kreativitás játékban 5 kört kellett kiegészíteniük a fantáziájuk szerint. Lett falióra, nap, pizza, mosolygós arc, madárfészek, cseresznye, stb…
Testnevelés órán pedig az ölelés játékait játszottuk el.
Tartalmasan telt a március hónapunk is.
Az apró örömök sokszor ott rejtőznek, ahol a legkevésbé keressük őket: egy harmatos fűszál csillogásában, egy madár reggeli énekében, vagy egy lassan kibomló virág illatában. A természet gyermekei ösztönösen érzik ezt – számukra az erdő nem csupán fák gyűjteménye, hanem egy élő mesevilág, tele titkokkal és felfedezni való csodákkal.
Gyermekszemmel a vadászat is egészen más jelentést kap. Nem a zsákmány számít, hanem a csend, a figyelem és az együttlét a természettel. Egy nesz az avarban, egy őz óvatos lépte vagy a szél susogása mind izgalmasabb, mint bármilyen trófea. Ez a fajta élmény megtanít tisztelni az életet, és megérteni, hogy az ember csak része egy sokkal nagyobb egésznek.
A tudatos természetvédelem is innen indul: abból a gyermeki rácsodálkozásból, amely nem birtokolni akar, hanem megőrizni. Ha megtanuljuk értékelni ezeket az apró örömöket, könnyebben válunk felelős gondolkodóvá, aki nemcsak használja, hanem védi is a környezetét. Mert végső soron a természet nem csupán körülvesz minket – mi magunk is a részei vagyunk.
Kölcsey Ferenc Főgimnázium ,29-es számú Napközi Otthonos Tagóvoda
A természet ébredése tavasszal mindannyiunkat örömmel tölt el. Az „apró örömök” témájához kapcsolódva a gyerekekkel babot csíráztattunk, és nap mint nap figyeltük, hogyan fejlődik a növény. Nagy izgalommal várták az első hajtások megjelenését, amely sok örömet okozott számukra. Így saját élményen keresztül tapasztalhatták meg a tavaszi megújulást és a növekedés folyamatát
Márciusban Boldogovi témánk az apró örömök voltak. Tevékenységünket a „Kitárom a világom, mint egy virág ” relaxációs gyakorlattal kezdtük, aztán beszélgetőkörben szavakat mondtam a gyerekeknek, melyek apró örömöt jelenthetnek számukra (mosoly, nevetés, napsütés…) és ezekre példákat kerestünk, mikor, mitől, hogyan lehet jókedvünk. A csoportszoba szekrényére az öt érzékszerv rajzához kerestünk odaillő képeket, majd mindenki rajzolt 1-1 érzékszervhez olyan dolgot, ami számára örömöt okoz. Nagyon érdekes dolgok kerültek előtérbe pl. a tűz „ropogásának”, a vízesésnek a hangja, a lópatkó dobogás, macska dorombolás, a madárijesztőről elsurranó madárszárnyak, a parfüm, mint illat, sok gyümölcs, mint íz, állatok bundájának puhasága, mint érintés, a látásnál pedig egy szép ház is lehet apró öröm…a lényeg, hogy mindig vegyük észre a jó dolgokat és másokkal is osszuk meg.