Az apró örömök megtanítják a gyerekeket arra, hogy a boldogság sokszor a hétköznapokban van: egy nevetésben, játékban vagy egy közös pillanatban. Ha ezeket észreveszik és élvezik, később is könnyebben találnak örömöt az életben. Az is fontos, hogy tudjanak várni a jó dolgokra, mert már a várakozás is örömet ad.
Apró örömök élvezete
Először a gyerekek felsorakoztak a terem két vége közötti képzeletbeli 1-10-es skálán annak megfelelően, hogy hogyan érzik magukat most, ha visszatekintenek a hetükre. Aztán megosztás következett. A gyerekek őszintén megnyíltak örömeikről, bánataikról és érdeklődve hallgatták a rövid indoklásokat.
Ezután felolvastam egy írást az élet szépségéről, élvezetéről, arról, hogy az élet apró csodái a mindennapi, gyakran észrevétlen pillanatokban rejlenek, amelyek hálát és örömöt hoznak a zajos hétköznapokba.
Majd mindenki készített egy 8-10 tételből álló listát, amitől szép lesz egy napja. Ezt is megosztottuk.
Majd azt a bölcsességet beszéltük meg, ami így szól: „Akkor vagy boldog, ha boldognak gondolod magad”. Ki mit gondol erről? Mennyire tudunk vele azonosulni?
Az élet apró örömei ismét fontos téma volt, egy tartalmas órát töltöttünk el vele. Ami számomra nagyon pozitív volt, az hogy a gyerekek szívesen beszéltek az érzéseikről, gondolataikról és hogy figyelmesen és tisztelettel hallgatták egymást.
„Apró örömök élvezete”
A Boldogságóra foglalkozást ráhangolással kezdtük „Napimádás” relaxációval.
Meghallgattuk Bagdi Bella Imádok élni című hónap dalát és elmondtuk a Boldog mondókát.
„Boldog Dóra elmesélte, hogy mi teszi őt boldoggá, minek örül „,majd a gyerekek bekapcsolódtak és elmondták ők minek örülnek.
Boldog Dóra elköszönt és mi öröm öleléssel zártuk a foglalkozást.
Március az apró örömök élvezetének hónapja, ezért a boldogságórán ezzel a témával foglalkoztunk. Először megnéztünk egy rövid, német nyelvű videót arról, miért fontos észrevenni a hétköznapok apró, boldog pillanatait. Egy kis trükköt is tanultunk a filmből: ha minden reggel egy marék gyöngyöt, vagy üveggolyót rakunk az egyik zsebünkbe, és minden egyes alkalommal, amikor valamilyen öröm ért bennünket, egyet áthelyezünk a másik zsebünkbe, akkor este átgondolhatjuk (és ezzel együtt újraélhetjük), mennyi boldog pillanatunk volt a nap során.
Ezután a diákok németül elmondták, mi minden okoz nekik örömet, mi az, ami boldoggá teszi őket. Sok minden szóba került, az olvasástól a zenehallgatáson át az iskolai sikerekig és a barátokkal eltöltött időig. Ezután a Költészet Világnapja tiszteletére verset írtunk, ezúttal a mesterséges intelligencia segítségével. A tavaly már megtanult cinquain és haiku versformák után most a limerick nevű versformával ismerkedtünk meg.
Mivel a következő nap ünnepeltük iskolánkban a Boldogság Világnapját, színes papírokból szíveket vágtunk ki, amelyekre motiváló üzeneteket írtunk magyar és német nyelven, majd ezeket a diákok átadhatták társaiknak, barátaiknak, ismerőseiknek.
Március az „apró örömök” hava. Osztályunk számára azonban ez a hónap különleges meglepetéseket és emlékeket hozott. Iskolánkba érkezett az Igazgatói Mentorhálózat programsorozat következő állomása, melynek témája a „Mosolyból motiváció – Boldog Iskola Program” volt. Ennek apropójából az a megtisztelő feladat ért bennünket, a 7.a osztályt, hogy intézményünk felső tagozatát képviselhettük egy Boldogságóra bemutató foglalkozás keretében.
Nagy izgalommal és szeretettel készültünk a foglalkozásra, hiszen tekintélyes számú intézményvezető érkezett hozzánk a megye különböző iskoláiból. Bemutatóóránk különlegességét az adta, hogy az elmúlt hónapban kísérleti jelleggel kipróbált, hangtálfürdővel kombinált tanórát az ott szerzett tapasztalatok alapján tovább gondoltuk és fejlesztettük. Ezt az innovatív megközelítést ismertettük meg az érdeklődő közönséggel.
A foglalkozást ismét a hagyományos tantermi kereteken kívül helyeztük – több okból is. Egyrészt a tapasztalatok azt mutatták, hogy így sokkal oldottabb a foglalkozás hangulata, másrészt a nagy létszámú érdeklődőre való tekintettel nem szerettünk volna egy zsúfolt tanteremben együtt dolgozni a vendégekkel. Helyszínül iskolánk sportcsarnokát választottuk.
Ez az opció kézenfekvőnek tűnt, ugyanakkor a későbbiekben némi logisztikai és technikai kihívást is jelentett. Ezeket azonban közös erővel, társammal, Vitányi Zsoltné Idával, hangtál- és hangterápiás szakemberrel sikerült megoldanunk, és a felmerülő helyzetekből számos hasznos tapasztalatot vontunk le, amelyeket a jövőben is kamatoztatni tudunk.
Itt térnék rá a foglalkozás menetére. A bemutató napja március 20-ra, a Boldogság Világnapjára esett. Már előző nap berendeztük a teret, előkészítettük és kipróbáltuk a szükséges eszközöket. Tudatosan megterveztük azt is, hogyan helyezkedjenek el a tanulók és a vendégek annak érdekében, hogy mindenki jól lássa és hallja a foglalkozás eseményeit.
A foglalkozás elején egy rövid bemutatkozást követően felajánlottam a lehetőséget a jelenlévő kollégáknak, hogy amennyiben szeretnének, kapcsolódjanak be az óra menetébe. A gyakorlatokat úgy terveztem meg, hogy azok a helyükön ülve is könnyedén elvégezhetők legyenek. Örömmel tapasztaltam, hogy többen éltek is ezzel a lehetőséggel.
Az óra kezdetén egy különleges, öt állomásból álló „Feszültségmérő kalandparkba” kalauzoltam a résztvevőket. Feladatuk az volt, hogy válasszák ki azt az állomást, amelyik leginkább kifejezi aktuális érzelmi állapotukat. Mindenki kapott egy post-it cetlit, amelyre ráírta a nevét, majd elhelyezte a választott állomásnál. Ezzel kirajzolódott az osztály hangulattérképe.
Az óra ezt követően egy „Tudatos csengő” nevű relaxációs gyakorlattal folytatódott, amelyhez társamtól egy csodaszép csengettyűt kaptam. A gyakorlat célja az volt, hogy segítse a résztvevőket gondolataik lelassításában és a figyelem tudatos irányításában. A feladat egyszerű volt, a tanulóknak csak akkor kellett felemelniük a kezüket, amikor már egyáltalán nem hallották a csengettyű hangját.
Ezt követte a téma bevezetése, amelyet egy dalrészlet meghallgatása segített. A zenei élmény ráhangolta a tanulókat az óra mondanivalójára, és közösen fogalmaztuk meg a feldolgozandó témát.
A téma kibontása és feldolgozása csoportmunkában folytatódott. A tanulók az érzékszervekhez kapcsolódva gyűjtötték össze a mindennapok apró örömeit, ami fejlesztette érzelmi tudatosságukat, kommunikációs készségüket és kreatív gondolkodásukat. A feladatok tudatosan építettek az önreflexióra és a személyes élmények megosztására, biztonságos, elfogadó csoportlégkörben. A csoportalakítás véletlenszerűen történt, minden tanuló egy színes papírcetlit húzott, és az azonos színt húzók alkottak egy csoportot.
Az óra egyik meghatározó eleme volt az apró ajándékok (kerámia szívek) átadása, amelyek szimbolikusan is megerősítették a téma üzenetét. Ezek a kis tárgyak, amelyeket a gyerekek takarói alá rejtettem, nemcsak motivációs eszközként működtek, hanem segítették a tanulókat abban is, hogy testi-érzelmi szinten tudatosítsák az öröm megélését.
A folyamat különlegességét tovább erősítette, hogy az intézményvezetők a tanulókkal párhuzamosan a gyerekek által készített, egyedi idézetekkel ellátott hűtőmágneseket kaptak. Ezeket előzetesen borítékba rejtettük, és a székeik alá helyeztük. A megfelelő pillanatban előhúzva őket valódi meglepetést és meghatódottságot váltottak ki a jelenlévőkből.
Annak érdekében, hogy a tanulók a jövőben tudatosabban felismerjék az apró örömök által kiváltott pozitív érzéseket, egy rövid önreflexiós gyakorlat keretében „végigszkenneltük” a test jelzéseit. A feladat során a diákok különböző testrészekre irányítva figyelmüket (arc, szemek, mellkas, has, vállak, kezek, légzés) tudatosították, hogyan jelenik meg bennük az öröm érzése, és mely testi jelzések utalnak leginkább a boldogság megélésére.
Miután sikerült ráhangolódnunk a jelen pillanat tudatos megélésére, következett a várva várt különleges élmény, a hangtálfürdő. Ezen a ponton ismét bekapcsolódott Ida néni, aki rövid ráhangolást követően egy gondosan felépített vizualizációs forgatókönyv mentén vezette a foglalkozást. A hangtálas relaxációt kifejezetten a korosztály igényeire szabva, tinik számára alkotta meg (ennek részletes tartalmát a mellékletben teszem elérhetővé). A gyakorlat végén Ida a „horgonyzás” elve alapján apró kavicsokat ajándékozott a résztvevőknek, melyek a relaxáció során megélt nyugalmi állapothoz kapcsolódnak. Így a kavicsra tekintve később is felidézhetővé válik ez a belső élmény. A gyakorlat ezáltal tovább mélyítette az óra során szerzett tapasztalatokat, és segítette azok belsővé válását.
Úgy éreztem, hogy az óra e szakasza különösen erőteljes hatást gyakorolt a jelenlévőkre. A térben érezhetővé vált a nyugalom, az elcsendesedés, és helyenként a meghatódottság is. Különleges kalandparkunkba óra végén így már nem is volt értelme visszalátogatni.
A meditatív állapotból való visszatérést követően a család bevonására helyeztük a hangsúlyt. Minden résztvevő, beleértve az intézményvezetőket is, kapott egy A/4-es lapot, amely rövid, inspiráló idézeteket tartalmazott. A feladat az volt, hogy ezeket otthon, különböző helyeken „elrejtsék” családtagjaik számára, például zsebekben, táskákban, párnák alatt vagy könyvek között.
A cél az volt, hogy ezek a kis üzenetek váratlanul örömet, mosolyt vagy egy rövid elgondolkodást hozzanak a családtagok mindennapjaiba, ezáltal továbbadva az óra üzenetét.
A foglalkozás során végig arra törekedtem, hogy a résztvevők felismerjék, hogy a boldogság nem csupán nagy eseményekhez köthető, hanem a mindennapok apró, sokszor észrevétlen pillanataiban is jelen van. Ennek tudatosítása segíthet abban, hogy kiegyensúlyozottabb, pozitívabb szemlélettel legyenek jelen a saját életükben is.
Úgy tapasztaltam, hogy az óra hangulata, a közös élmények és a gyerekek aktív részvétele mind a tanulók, mind a jelenlévő kollégák számára emlékezetessé tették ezt a különleges alkalmat.
Kissé hosszúra sikerült ez a beszámoló, ezért köszönöm a türelmüket és a figyelmüket.
Zárásként engedjenek meg egy személyes gondolatot is. Az Idával (szakmai társammal) való együttműködésünk egy szerencsés véletlennek köszönhető. Egymás útjába sodort bennünket az élet, megszületett egy apró ötlet, és ahogy mondani szokták, a sors a legnagyobb rendező.
Ebből a találkozásból egy olyan közös munka született, amely számunkra is értéket képvisel, és reményeink szerint a gyermekeknek is sok szép, emlékezetes pillanatot adott.
Talán ez is egy apró öröm, egy jókor érkező gondolat, egy váratlan találkozás, egy új, gyümölcsöző kapcsolat kezdete. Éppen ezért bátorítok mindenkit arra, hogy legyen nyitott az ilyen pillanatokra, merjen élni az apró ötletekkel, és bátran alakítson ki új emberi kapcsolatokat, hiszen a véletlenekből néha egészen különleges dolgok születhetnek. Közös munkánkat még csak most kezdtük, de nagy lelkesedéssel végezzük, sokat kísérletezünk, hogy a jövőben mások is kamatoztathassák az általunk szerzett tapasztalatokat.
Köszönöm, hogy elolvasták. Kívánom, hogy a mindennapok apró örömei minél gyakrabban találják meg Önöket!
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola
Közkedvelt, órán használt játékból választottam a kis képkártyákat a márciusi hónap feladatához. A gyerekek izgatottan sétálgattak az asztal körül, miközben a szemüket a képecskékre szegezték. Legtöbben gyorsan döntöttek és választottak. Az indoklások között voltak nagyon meglepőek és voltak egyszerű döntések is.A kicsik önálló személyisége ebben a helyzetben is láthatóan megmutatkozott. A vidámság mellett szuper hasznos volt ez a feladat, mert sok-sok új információt is megtudtak a gyerekek egymásról. Nagy sikere volt a játéknak és nagyon örültek, amikor új kört indítottunk.
Március az apró örömök hónapja, hiszen már érezzük a tavasz közeledtét, ami a hideg idő után önmagában is örömforrás.
A foglalkozás elején elmondtam a gyermekeknek, hogy ezen az órán „örömvadászok” leszünk, és megkeressük azokat a kis dolgokat, amelyek örömet okoznak számunkra.
A ráhangolódást Bagdi Bella Imádok élni című dalával kezdtük.
A dal meghallgatása után egy „mosolykör” játék következett: rámosolyogtam a mellettem ülő gyermekre, aki továbbadta a mosolyt a következőnek. A kör végére mindenki kapott egy mosolyt.
Ezt követően különböző, örömet kiváltó szavakat soroltam fel (pl. nap, strand, fagyi, csoki, labda, barát, lufi). A gyermekek ezekről főként a szünidőre asszociáltak.
Beszélgetőkörben kérdéseket tettem fel:
– Mit érzel, ha a kedvenc fagyidat eheted?
A válaszok között megjelent az öröm és a boldogság érzése.
A következő játékban egy kék labdát gurítottam a gyermekeknek, és az válaszolt, akihez a labda került:
– Mi az, aminek örülni tudsz?
A legtöbb gyermek ajándékhoz kötötte az örömöt, de többen említették a közös családi élményeket is (kirándulás, együtt töltött idő).
Ezután egy „örömdobozt” vettem elő, amely különböző képeket tartalmazott (pl. pocsolya, fagyi, anya ölelése, napsütés, labda). A gyermekek egy-egy képet húztak, majd elmondták, mit látnak rajta, és milyen érzéseket vált ki belőlük.
A meserészben elmondtam az „Örömszerző nyuszi” történetét, aki kezdetben úgy gondolta, csak a nagy dolgok okoznak örömet, majd barátja segítségével felfedezte a természet apró örömeit.
A mese után mozgásos játék következett:
különböző helyzeteket mondtam, és a gyermekek mozgással reagáltak:
ha örülnek → egy ugrás
ha nagyon örülnek → két ugrás és taps
A foglalkozás zárásaként elkészítettük az „Örömgyűjtő üveget”, amely egy látható boldogságforrás. A gyermekek rajzzal vagy jellel rögzíthetik benne az apró örömeiket, amelyeket később visszaidézhetnek.
A napot egy közös versikével zártuk:
Kis öröm, nagy öröm,
Szívünkben ott örök.
Mosoly, játék, szeretet,
Szépíti a szívünket.
Bevezetésként több nyelvtörővel ismerkedtünk meg, -gyakoroltuk, hangerő, tempó váltakozásokkal- melyek a legutóbbi olvasmányainkhoz is szervesen, didaktikusan kapcsolódtak:Totyog a liba…- mozgásos, humoros feszültségoldó játékkal megalapoztuk a jókedvet.
1. Örömleltár – 4 évszak kincsei feladatok során spontán és irányított témaválasztással megismertük egymás legalapvetőbb örömkincseit.
2. Érzékszerveink pontos megnevezésével, verseléssel, mozgással alkottunk csoportokat. Kakukk tojás feladat indoklással történt.
3. Vacsoracsata- visszacsatolás meséink főszereplőinek ételeihez: galuska, csuka mája, ludaskása.
Eszem-iszom feladatnál bábokból válogattuk a szólások, közmondások hiányzó szereplőit.
4. Megerősítések – A választott kártyákra rajzzal kerültek a személyes örömök.
Lezárásként:. Hálát adtunk a testünkért, kapcsolatainkért a boldogságfokozó technikák közül.
Örömsétánk során az iskola udvarán, környékén Örömszigeteket kerestünk-Szinte egymás szavába vágva sorolták a tücsköt-bogarat, a sok csodát, ami közvetlen közelünkben található!
Örömgyűjteményünk készítését szervezzük Faliújságunkra, melyet év végéig szeretnénk kiterjeszteni!
A foglalkozáson közös munkával megtanultunk kókuszgolyót készíteni. A gyerekek nagyon örültek a közös tevékenységnek. Élvezettel készítették az apró golyókat. Természetesen az alkotás elfogyasztása sem okozott problémát. Örömmel ízlelgették a szorgos kis kezek munkájaként elkészült apró sütiket. Természetesen örömmel kínálták meg vele az alsós tanító néniket és a diáktársaikat is.