Az óra elején beszélgettünk arról hogy kit milyen öröm ért ma, mi az ami pozitívan hatott rá. Felismertük, hogy ahhoz hogy jól érezzük magunkat, nem kellenek nagy dolgok, egy finom reggeli, napsütés, szép virágok. egy mosoly is elég.
Megbeszéltük hogy milyen fontos ezekre az apró örömökre figyelni, ezeket a pillanatokat megélni.
Meghallgattuk Bagdi Bella: Imádok élni című dalát, majd egy kosárból neveket húztunk ki, hogy annak a gyereknek a héten valami aprósággal örömöt okozzunk. Ez az örömtitok nagyon lelkesítette őket.
Elképzeltük hogy van egy nagyítónk és ezzel keressük a hétköznapokban az apró örömöket. Hoztam is nekik egy ilyet , kiszíneztük és kivágtuk.

A hónap során elvégzett feladatok:
Március az egyik legkedvesebb boldogságórás hónapunk, hiszen egyre nagyobb erőkkel „húzza fel vitorláját” a kikelet. A természet apránként ébredezik: melegebben süt a nap, kezdenek nyílni a virágok, a gyümölcsfákon szorgoskodnak a méhecskék, folynak a kertekben a tavaszi munkák. Ilyenkor optimistább formáját mutatja már a természet, a világ. Mi is szívesen indultunk el egy verőfényes napon a hagyományos „örömkereső” sétánkra, aminek végállomása a játszótér volt. A gyerekek boldogan fedezték fel útközben a nyíló virágokat, az ébredező rovarokat, érdeklődéssel figyelték a rügyező fákat, hallgatták a vidáman éneklő madarakat. A zöld mezőben közös légzőgyakorlatot végeztünk: beszívtuk tüdőnkbe a jó érzésekkel fűszerezett friss levegőt, majd kifújtuk a nehézségeket, a napi gondokat. A játszótéri önfeledt játék mindenkiben felélesztette a vidámságot, a boldogságot és az elégedettséget. A legjobb élményünknek a „felhőnéző” játék bizonyult, amikor lefeküdtünk hanyatt a fűbe és a kék égen úszó felhőket mindenféle figurákkal személyesítettünk meg. Örömmel magyarázták egymásnak, hogy éppen milyen formát fedeztek fel az égbolton.
Egy másik alkalommal a teremben alkottunk: egy csomagolópapírra ráfeküdt egy arra vállalkozó kislány, én pedig körbe rajzoltam a teste körvonalát. A feladat az volt, hogy közös munkával rajzolják meg az arcot, a ruházatot, és minden hiányzó részt. Az alak köré pedig ábrázoljanak olyan jelképeket, tárgyakat, játékokat, amik számukra a legnagyobb örömöt szerzik. A végeredmény egy színes, vidám, „nagyon nevetősre” sikeredett emberke lett, akinek az Örömke nevet adtuk, ami egyértelműen a gyerekek boldog hozzáállását tükrözi.
Március 15-re is örömmel készültünk: madarakat vágtunk színes papírból a faliújságra, huszárt színeztünk együtt és kokárdákat készítettünk mozaik technikával. Idén iskolánk bejáratánál egy emlékmű avatása és átadása is megtörtént, ami köré nemzetiszínű zászlókat festettünk szintén nagy lelkesedéssel. A helyi nyugdíjas klub pedig kokárdákat készített iskolánk tanulói számára, amit köszönetképpen büszkén viseltünk az ünnepségen.
A víz világnapja alkalmából sokat beszélgettünk a természeti kincseink védelméről és készítettünk egy plakátot is: vidám vízcseppeket színeztünk, vágtunk, amik egy „MINDEN CSEPP SZÁMÍT!” felirat köré kerültek fel.
A boldogság világnapja alkalmából pedig szívecskéket nyírtunk ki színes papírból, amikre pozitív életérzést tükröző fogalmakat írtunk: szeretet, nyugalom, csend, rend, béke, türelem, hála, boldogság. Ezeket egy óriási szívformába a táblára is felírtam, onnét másolták le a gyerekek a saját kis szíveikre. Megbeszéltük, hogy az apró örömök csak ezeknek az érzéseknek a jelenlétében válnak igazán élvezhetővé, boldog, közös élménnyé.
A legnagyobb örömöt azonban a közelgő tavaszi szünet húsvéti hangulata váltotta ki a gyerekekben. Ennek üdvözlésére szeretettel díszítettük fel színes tojásokkal és egyéb kedves figurákkal a folyosón a tojásfánkat, az alját a gyerekek által hozott plüss nyuszikkal népesítettük be, így igazi mesevilágot alkottunk együtt, minden belépő látogató örömére.