A napközis foglalkozásom célja az volt, hogy a tanulók élményeken, játékos tevékenységeken és közös gondolkodáson keresztül megértsék a „telhetetlenség” fogalmát, és rátaláljanak arra, mi az, ami számukra valóban elég ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Az óra az apró örömök témakörére épült, hangsúlyozva, hogy sokszor egészen kevés is elegendő ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat.A ráhangolódás egy ismert dal refrénjének meghallgatásával történt („Még, még, még, még, még, ennyi nem elég!”). A zenei élményt követően közösen megbeszéltük, mit jelenthet a refrén üzenete, majd a gyerekek egy rövid dramatikus játékban („Még, még, még…” játék) saját élményen keresztül tapasztalták meg a vágyakozás és az „elég” érzését. A tanulók körben álltak, én pedig különböző, számukra vonzó dolgokat soroltam, például édességeket, játékokat, programokat. Aki úgy érezte, hogy szeretné az adott dolgot, állva maradt, aki viszont úgy gondolta, hogy számára már elég, leült. A játék végén közösen reflektáltunk arra, milyen érzés volt nem tudni, mi következik, és mikor nehéz kimondani azt, hogy „elég”. A következő részben az osztály megtekintette a telhetetlen méhecske című diafilmet. A történetet egy ponton megállítottam, és irányított kérdésekkel segítettem a gyerekeket abban, hogy felismerjék a főszereplő érzelmi állapotát. Innen vezettük be a „telhetetlen” szó jelentését, közösen megfogalmazva, mit jelent az, amikor valakinek soha semmi nem elég.
Ezt követően alkotó tevékenység során elkészítettük az osztály közös „kaptárát”. Minden gyermek kapott egy méhsejt alakú papírt, amelyre rajzot és néhány szót vagy félmondatot írt arról, mi az, ami számára elég ahhoz, hogy jól érezze magát. Segítő mondatkezdetek támogatták az önálló gondolkodást, például: „Elég nekem, ha…”, „Boldog vagyok, ha…”. A méhsejteket egyesével összeragasztottuk, amely a kaptárt jelképezte, és aki szerette volna, röviden megosztotta gondolatait a csoporttal. A kész kaptárra közösen tekintettünk rá, és megfogalmaztuk, hogy ez egy olyan közösség, ahol nem a telhetetlenség, hanem az elégedettség „lakik”. A foglalkozás végén érzékszervi lezárásként a gyerekek egy-egy fapálcával megkóstoltak egy csepp mézet. Ez az apró, közös élmény különösen jól ráerősített az óra üzenetére: arra, hogy a jó dolgokból sokszor nagyon kevés is elég. A foglalkozást egy zárómondattal fejeztük be, amely összekapcsolta az élményeket és a tanulságot, és teret hagyott a gyerekek belső feldolgozásának:
„A jó dolgokból néha nagyon kevés is elég. A méz megmutatta ezt: egy csepp öröm is elég ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.”
Apró örömök élvezete
Az apró örömök élvezete téma feldolgozását a „Fújj-fújj” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Azért is választottuk ezt a gyakorlatot, mert napok óta viharos szél tombol, így most mi is széllé változtunk.
Meghallgattuk a hónap dalát: Bagdi Bella: Imádok élni, majd énekeltük mi is karokat kitárva, összekapaszkodva, kézen fogva.
Beszélgettünk, hogy milyen örömök is vannak életünkben, itt az óvodában is minek tudunk örülni.
Elmeséltem Góliát és Pirinkó történetét, mely által megismerhették, hogy egy óriás és egy kis törpe is lehet jó barát, s ezáltal milyen sok öröm részesei lehetnek.
A munkafüzet alapján azt is megbeszéltük, hogy a mindennapok örömeinek megélését, mely 5 érzékszervünknek köszönhetjük. Színeztünk, rajzoltunk, játszottuk az „Érzékszerveinkkel” játékot.
Visszaemlékeztünk fényképeket nézegetve, hogy az óvodai mindennapokban mostanában milyen örömök értek bennünket. Örültünk, hogy a fiúk készítettek a lányoknak ajándékot, s felköszöntötték őket Nőnap alkalmából. Meglátogattuk az első osztályosokat, nekik is készítettünk ajándékokat, kis szíves halacskákat, együtt pedig akváriumok készültek. Együtt örültünk társaik sikereinek: Kinga 1. helyezett lett mesemondó versenyen, Zsombi 2. helyezett lett rajzversenyen. A víz világnapján halakat készítettünk különféle technikákkal, egy 8 karú polipot is, s Zsombit, aki a leghosszabbat készítette, megöleltük.
Örömöleléssel fejeztük be a foglalkozást, átmentünk a másik csoportba is, sőt haza is vitték az ölelést szüleiknek, testvéreiknek, nagyszüleiknek, s megkértük őket, hogy ők is adják tovább az ölelést.
Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola
A Boldogság világnapja és a Víz világnapja alkalmából tartalmas és élményekben gazdag
programokon vettünk részt a 2.z osztályosokkal. Ellátogattunk a Tapolcafői vízbázisra,
sétáltunk a Forrás tanösvényen és felmentünk a Víztoronyba is, ahol a gyerekek
megismerkedhettek a víz fontosságával és védelmével.
A Boldogságóra program részeként a városban is jártunk, ahol a tanulók kedves BÓK-okkal lepték meg az arra járókat, mosolyt csalva az emberek arcára. Minden egyes BÓK, egy-egy vízcseppre került. Utunk során a helyi tv-vel is találkoztunk, akik beszámoltak a boldogság világnapjáról is.
Az alsó tagozatos diákjaink mindegyike írt egy kedves üzenetet, bókot vagy hálamondatot a
vízért. Ezekből az üzenetekből közösen egy különleges alkotást hoztunk létre: egy óriáspolip
csápjait készítettük el, amely a sok apró kedvességet és gondolatot jelképezi.
A nap során a víz tisztelete, a környezettudatosság és az egymás iránti kedvesség került a
középpontba. Hatalmas élménnyel gazdagodtunk, hálás vagyok a Boldogságóra programért.
https://www.facebook.com/reel/930836092658728?locale=hu_HU
https://www.facebook.com/reel/26477128658566189?locale=hu_HU
Az elmúlt hetekben sokat beszélgettünk a gyerekekkel, hogy mi is okoz nekik örömet, minek örülnének ! Milyen csodás,a tiszta, gyermeki lélek , hiszen kis apróságoknak is tudnak örülni ! ( mosoly , simogatás , ölelés, közösen eltöltött idő, jàték az udvaron , kézműveskedés…)
1.A foglalkozást kezdő relaxáció: ( kb 3 perc)
Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…
2. Foglalkozást kezdő éneklés: ( kb. 4 perc)
Bagdi Bella: Imádok élni…
3. A téma bevezetése: ( kb. 8 perc)
Beszélgetőkör kezdeményezése: minél több olyan dolgot említsünk, melyektől úgy érezzük, szép a világ,szebb az élet!
Mosolygós képek nézegetése.
4. A téma feldolgozása mesével ( kb. 6 perc)
Bezzeg Andrea: Újra együtt
5. „Örömke” elkészítése a gyerekekkel közösen. (kb. 8 perc)
Minden érzékszerv megnevezése, funkciójának megbeszélése. Arról is beszélünk, hogy mely érzékszervünk miknek „örül” .
6.A foglalkozás lezárása: ( kb.3 perc)
Az apró örömök jelének megismerése, kiszínezése.
7.A foglalkozást záró éneklés: (kb. 4 perc)
Bagdi Bella: Öröm tölti be a szívem…
8. Családok bevonása: ” Terülj, terülj asztalkám!”
9. Vond be az óvodád!:
„Örömölelés”
Ebben a témában egy mesét dolgoztunk fel a gyerekekkel, melynek címe: Az aranykulcs
Ebben a mesében – kicsit átköltve – Boldog Dóra mesél arról az időszakról, amikor még rosszcsont volt és mindenkit csúfolt, bántott. Ennek következménye az lett, hogy elrabolta a sárkány és a toronyba zárta, hogy átgondolja mit tett. Emellett három próbát kellett kiállnia, melyeket az apró örömök köré fontam. A próbák: labirintuson áthaladni, akadályokon átkelni (ezt torna foglalkozáson a gyerekek is kipróbálták). Itt a mozgást, mint örömforrást emeltük ki.
A másik próba a reggeli elkészítése volt, amelyet Boldog Dóra becserélt egy hatalmas, szívből jövő ölelésre, melytől a sárkány szeméből örömkönny csordult. Természetesen ezt is eljátszottuk a gyerekekkel és megbeszéltük, hogy egy apró öleléstől is lehetünk igazán boldogok.
A mesét többször elmondtam, majd a gyerekek is elmesélték otthon a szüleiknek.
Az utolsó próba az volt, hogy válasszanak maguknak egy csoporttársat, akit valamikor megbántottak (csúfolták, elvették a játékát, stb.) és tegyék azt jóvá egy apró örömmel – mosoly, ölelés, közös játék.
Jutalmuk Boldog Dóra arany kulcsa volt, melyet mindenki egy napra haza vihetett és a párnája alá rakva, másnap minden kis apróságot helyre hozott a családban is (rendrakás, szófogadás).
Havi témánk : apró örömök élvezete.
Beszélgető körben megbeszéltük, hogy kinek milyen apró örömök szokták szebbé tenni a napját. Beszélgetés alatt rájöttünk, hogy egy illat, egy hang, egy kellemes tapintás vagy valaminek a látványa is okozhat örömöt.
Ezek észrevételéhez az érzékszerveinkre is szükség van. Ezután játszottunk az érzékszerveinkkel, kipróbáltuk mi okoz kellemes, mi kellemetlen érzést a számunkra. A témához kapcsolódva játszottunk az érzékszervek társasjátékunkkal is.
A foglalkozás zárásaként, előkerültek az érzelem kártyák is, melynek segítségével mindenki elmondhatta, hogy érezte a magát a foglalkozás alatt.
A márciusi boldogságóra egy hétig tartott. Boldogsághetet tartottunk az óvodában, úgy, hogy az óvónénik néhány tevékenységet kaptak kiindulópontnak és egyénileg dolgozhatták fel a saját csoportjukban ezt a hetet. Természetesen mindenféle segítséget, segédanyagot, eszközt biztosítottam. Az óvodánkban egyedül csinálom a boldogságórákat a saját csoportomban és szeretném népszerűsíteni. 5 csoportos óvoda.
Tevékenységek : -szívküldi-szívnek üzenetek a lakosoknak
-reggeli köszöntő ikonok használata
-Boldogságóra flashmob gyakorlása, majd a hét végén, pénteken a boldogság világnapján közös tánc
-szülők bevonása a Boldogságfa feldíszítésével, melyre rövid hálaüzeneteket, bátorító üzeneteket, egy kedves mondatot írhattak a szülők
A hét folyamán tudatosan figyeltünk a kedvességre, a hálánk kifejezésére, az egymásra való odafigyelésre, az apró örömök felismerésére, megélésére.
A hét nagyon jól telt, közös élményekkel gazdagodtunk gyerekek és felnőttek egyaránt.
Ki-ki kivette a hétből, amit tudott. Olyan is akadt akit nem érintett meg a Boldogsághét.
Egy kedves gondolat egy kolléganőtől: „Nemcsak kapni öröm, hanem adni is. Örömet szerezni másnak szinte semmibe sem kerül.”
A gyerekek sokat mosolyogtak, más szemszögből közelítették meg és érezték át az öröm érzését, az örömszerzést, a vidámság, a jól érzem magam fogalmakat, helyzeteket, érzéseket.
A mai nap nem volt egy szokásos nap. „Ma egy olyan utazásra indultunk együtt, ahol nem kell sietni, nem kell teljesíteni, nem kell versenyezni. Ma az a célunk, hogy észrevegyük az apró örömöket. Hogy figyeljünk egymásra.
Hogy megálljunk egy pillanatra.”
Lehet, hogy a boldogság egy mosolyban van.
Lehet, hogy egy kedves szóban.
Lehet, hogy abban, hogy együtt vagyunk.
„A mai napon különböző állomásokon vehettek részt.
Lesz olyan hely, ahol megpihenhettek… lesz, ahol beszélgethettek…lesz, ahol alkothattok…és lesz, ahol kedvességet adhattok egymásnak.
Nem kell tökéletesnek lenni. Csak jelen kell lenni. Arra kérünk benneteket, hogy: figyeljetek egymásra, legyetek türelmesek, és próbáljatok meg minél több jó élményt gyűjteni.
Minden csoport elindult az első állomására, ami a „Pharrel Williams Happy c. zenéjére történt tánc előzött meg.
Reggel, első órában minden gyerek húzott egy lelkesítő kártyát, amit a segítők végigvittek az osztályokon. Ezt követte: Relaxációs gyakorlatok illatgyertyákkal, zenére, Teaház, „Adj egy BÓK-ot!”, Hálaüzenet-paraván, Apró örömök-Kilátó, Kavicsjáték, és a levezetés – „Csendes buborék”
Reméljük, hogy ez a nap legyen tele volt nyugalommal, nevetéssel és sok-sok boldog pillanattal!”
A hónap témája az apró örömök élvezete volt. A foglalkozást relaxációval kezdtük, amely során ellazultunk és ráhangolódtunk a közös munkára. Ezt követően énekléssel indítottunk: Bagdi Bella „Imádok élni” című dalára énekeltünk és rögtönzött táncot is kitaláltunk hozzá. A gyerekek ezt különösen élvezték, hiszen gyakran tartunk táncversenyeket is.
A téma bevezetése során „örömleltárt” készítettünk, amelyben a résztvevők felsorolták, mi okoz számukra örömet. Sokféle válasz született, és a feladat megvalósításához a MF 49. oldaláról származó feladatlapot használtuk.
A téma feldolgozása során színezős feladatot végeztek, amelyet nagyon kedveltek, különösen a dinoszauruszos népszerű volt. Az „Érzékszerveink” feladatnál mindenkit meghallgattunk, így megtudhattuk, kinek mi jelent örömet.
A „Mi van a kendő alatt?” játékot is játszottuk. Ezt általában úgy szoktuk, hogy a gyerekek maguk bújnak el, és a többieknek kell kitalálniuk, ki rejtőzik a kendő alatt, de a tárgyakkal való változatot is nagyon élvezték.
A foglalkozás lezárásaként kiszínezték az apró örömök jelét, majd fel is ragasztották azt. Végül a nagyobbak néhány pozitív mondatot is megfogalmaztak.
