Boldogságóra Program

A napközis foglalkozásom célja az volt, hogy a tanulók élményeken, játékos tevékenységeken és közös gondolkodáson keresztül megértsék a „telhetetlenség” fogalmát, és rátaláljanak arra, mi az, ami számukra valóban elég ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Az óra az apró örömök témakörére épült, hangsúlyozva, hogy sokszor egészen kevés is elegendő ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat.A ráhangolódás egy ismert dal refrénjének meghallgatásával történt („Még, még, még, még, még, ennyi nem elég!”). A zenei élményt követően közösen megbeszéltük, mit jelenthet a refrén üzenete, majd a gyerekek egy rövid dramatikus játékban („Még, még, még…” játék) saját élményen keresztül tapasztalták meg a vágyakozás és az „elég” érzését. A tanulók körben álltak, én pedig különböző, számukra vonzó dolgokat soroltam, például édességeket, játékokat, programokat. Aki úgy érezte, hogy szeretné az adott dolgot, állva maradt, aki viszont úgy gondolta, hogy számára már elég, leült. A játék végén közösen reflektáltunk arra, milyen érzés volt nem tudni, mi következik, és mikor nehéz kimondani azt, hogy „elég”. A következő részben az osztály megtekintette a telhetetlen méhecske című diafilmet. A történetet egy ponton megállítottam, és irányított kérdésekkel segítettem a gyerekeket abban, hogy felismerjék a főszereplő érzelmi állapotát. Innen vezettük be a „telhetetlen” szó jelentését, közösen megfogalmazva, mit jelent az, amikor valakinek soha semmi nem elég.
Ezt követően alkotó tevékenység során elkészítettük az osztály közös „kaptárát”. Minden gyermek kapott egy méhsejt alakú papírt, amelyre rajzot és néhány szót vagy félmondatot írt arról, mi az, ami számára elég ahhoz, hogy jól érezze magát. Segítő mondatkezdetek támogatták az önálló gondolkodást, például: „Elég nekem, ha…”, „Boldog vagyok, ha…”. A méhsejteket egyesével összeragasztottuk, amely a kaptárt jelképezte, és aki szerette volna, röviden megosztotta gondolatait a csoporttal. A kész kaptárra közösen tekintettünk rá, és megfogalmaztuk, hogy ez egy olyan közösség, ahol nem a telhetetlenség, hanem az elégedettség „lakik”. A foglalkozás végén érzékszervi lezárásként a gyerekek egy-egy fapálcával megkóstoltak egy csepp mézet. Ez az apró, közös élmény különösen jól ráerősített az óra üzenetére: arra, hogy a jó dolgokból sokszor nagyon kevés is elég. A foglalkozást egy zárómondattal fejeztük be, amely összekapcsolta az élményeket és a tanulságot, és teret hagyott a gyerekek belső feldolgozásának:
„A jó dolgokból néha nagyon kevés is elég. A méz megmutatta ezt: egy csepp öröm is elég ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.”

Képek