A 2026/2027-es tanév első Boldogságóra-foglalkozásain a hála témakörét dolgoztuk fel a Jálics Ernő Általános Iskola és Kollégium gyógypedagógiai napközis csoportjában. A hónap során arra törekedtem, hogy a gyermekek a közösen megélt élményeken keresztül fedezzék fel a mindennapok apró örömeit, és felismerjék, mennyi mindenért lehetünk hálásak: egy kedves gesztusért, egy kis segítségért vagy egyszerűen azért, hogy együtt lehetünk.
A csokis shake világnapjához kapcsolódva egy több foglalkozáson átívelő, élményközpontú programsorozatot szerveztem. Elsőként valódi csokoládés shake-et készítettünk fagylalt, tej és csokoládé felhasználásával. A közös munka során megfigyeltük az alapanyagokat, az elkészítés folyamatát, majd az elkészült finomságot vidám koccintással, jóízűen elfogyasztottuk. A közös koccintás egyúttal lehetőséget teremtett arra is, hogy kifejezzük hálánkat a finomságért, az együtt töltött időért és az apró örömökért, amelyek gyakran természetesnek tűnnek számunkra.
Az élményt kreatív alkotótevékenységgel folytattuk: a gyermekek papírból is elkészítették a csokoládés shake-et. Mindenki egy-egy részfeladatot vállalt, így külön készültek el a pohár, a tejszínhab, a csokoládéöntet, a csokiszórás és a különféle díszítőelemek. Az egyénileg színezett és kivágott részeket végül közösen illesztettük össze, így született meg a csoport kollázsa. A tevékenység során a finommotorika és a kreativitás fejlesztése mellett hangsúlyt kapott az együttműködés és egymás munkájának megbecsülése. A közös alkotás jó alkalmat kínált annak tudatosítására, hogy mindenki hozzájárulása értékes, és érdemes hálásnak lennünk társaink segítségéért, erőfeszítéseiért.
A csokoládés kalandokat a „Charlie és a csokigyár” című film megtekintésével folytattuk, majd egy következő foglalkozáson az Umpalumpák zenéjére szerveztem mozgásos játékot. A székeken elhelyezett képek az Umpalumpa-tánc jellegzetes mozdulatait ábrázolták. A gyermekek a zene ritmusára körbejárták a székeket, majd amikor a zene megállt, a hozzájuk legközelebb eső képen látható táncmozdulatot kellett utánozniuk. A vidám, sok nevetéssel kísért játék a mozgáskoordináció, a testséma és a vizuális figyelem fejlesztése mellett arra is ráirányította a figyelmet, hogy a közös játék, a nevetés és az együtt megélt öröm önmagában is olyan érték, amelyért hálásak lehetünk.
Szeptemberben egy egész tanéven átívelő közös projektet is elindítottunk: elkészítettük a Boldogságházunkat. A ház tíz nyitható ablaka a Boldogságóra-program tíz havi témakörét jelképezi. Terveink szerint minden hónap végén az adott időszak élményeit megörökítő fényképkollázst helyezünk el egy-egy ablak mögött. Az első, szeptemberi ablakba már bekerültek a hála hónapjának emlékei. A közös alkotás így nemcsak a tantermünk dísze, hanem egy folyamatosan bővülő, vizuális élménynapló is, amely segíti az emlékek felidézését, és lehetőséget teremt arra, hogy újra és újra hálával gondoljunk vissza a közösen megélt pillanatokra.
A szeptemberi foglalkozások során a gyermekek változatos, játékos tevékenységeken keresztül tapasztalhatták meg a közös alkotás, az egymásra figyelés és az együtt töltött idő örömét. A hónap élményei ismét megerősítettek abban, hogy a hála gyakorlásához nem feltétlenül szükségesek különleges események. Sokszor elegendő észrevenni és értékelni azt, ami körülvesz bennünket: egy segítő kezet, egy kedves mosolyt, egy közösen elkészített finomságot vagy egy vidám játékot.
A boldogság sokszor a legegyszerűbb pillanatokban rejlik – a hála pedig abban segít, hogy ezeket észre is vegyük.
A hála gyakorlása
A 2026/2027-es tanév első Boldogságóra-foglalkozásain a hála témakörét dolgoztuk fel a Jálics Ernő Általános Iskola és Kollégium gyógypedagógiai napközis csoportjában. A hónap során arra törekedtem, hogy a gyermekek a közösen megélt élményeken keresztül fedezzék fel a mindennapok apró örömeit, és felismerjék, mennyi mindenért lehetünk hálásak: egy kedves gesztusért, egy kis segítségért vagy egyszerűen azért, hogy együtt lehetünk.
A csokis shake világnapjához kapcsolódva egy több foglalkozáson átívelő, élményközpontú programsorozatot szerveztem. Elsőként valódi csokoládés shake-et készítettünk fagylalt, tej és csokoládé felhasználásával. A közös munka során megfigyeltük az alapanyagokat, az elkészítés folyamatát, majd az elkészült finomságot vidám koccintással, jóízűen elfogyasztottuk. A közös koccintás egyúttal lehetőséget teremtett arra is, hogy kifejezzük hálánkat a finomságért, az együtt töltött időért és az apró örömökért, amelyek gyakran természetesnek tűnnek számunkra.
Az élményt kreatív alkotótevékenységgel folytattuk: a gyermekek papírból is elkészítették a csokoládés shake-et. Mindenki egy-egy részfeladatot vállalt, így külön készültek el a pohár, a tejszínhab, a csokoládéöntet, a csokiszórás és a különféle díszítőelemek. Az egyénileg színezett és kivágott részeket végül közösen illesztettük össze, így született meg a csoport kollázsa. A tevékenység során a finommotorika és a kreativitás fejlesztése mellett hangsúlyt kapott az együttműködés és egymás munkájának megbecsülése. A közös alkotás jó alkalmat kínált annak tudatosítására, hogy mindenki hozzájárulása értékes, és érdemes hálásnak lennünk társaink segítségéért, erőfeszítéseiért.
A csokoládés kalandokat a „Charlie és a csokigyár” című film megtekintésével folytattuk, majd egy következő foglalkozáson az Umpalumpák zenéjére szerveztem mozgásos játékot. A székeken elhelyezett képek az Umpalumpa-tánc jellegzetes mozdulatait ábrázolták. A gyermekek a zene ritmusára körbejárták a székeket, majd amikor a zene megállt, a hozzájuk legközelebb eső képen látható táncmozdulatot kellett utánozniuk. A vidám, sok nevetéssel kísért játék a mozgáskoordináció, a testséma és a vizuális figyelem fejlesztése mellett arra is ráirányította a figyelmet, hogy a közös játék, a nevetés és az együtt megélt öröm önmagában is olyan érték, amelyért hálásak lehetünk.
Szeptemberben egy egész tanéven átívelő közös projektet is elindítottunk: elkészítettük a Boldogságházunkat. A ház tíz nyitható ablaka a Boldogságóra-program tíz havi témakörét jelképezi. Terveink szerint minden hónap végén az adott időszak élményeit megörökítő fényképkollázst helyezünk el egy-egy ablak mögött. Az első, szeptemberi ablakba már bekerültek a hála hónapjának emlékei. A közös alkotás így nemcsak a tantermünk dísze, hanem egy folyamatosan bővülő, vizuális élménynapló is, amely segíti az emlékek felidézését, és lehetőséget teremt arra, hogy újra és újra hálával gondoljunk vissza a közösen megélt pillanatokra.
A szeptemberi foglalkozások során a gyermekek változatos, játékos tevékenységeken keresztül tapasztalhatták meg a közös alkotás, az egymásra figyelés és az együtt töltött idő örömét. A hónap élményei ismét megerősítettek abban, hogy a hála gyakorlásához nem feltétlenül szükségesek különleges események. Sokszor elegendő észrevenni és értékelni azt, ami körülvesz bennünket: egy segítő kezet, egy kedves mosolyt, egy közösen elkészített finomságot vagy egy vidám játékot.
A boldogság sokszor a legegyszerűbb pillanatokban rejlik – a hála pedig abban segít, hogy ezeket észre is vegyük.
1. foglalkozás
Téma: Hála
Cél: hála jelentőségének megértése, a jó meglátásának befogadása, valamint a hálaérzet közösségi megerősítése játékos, mozgásalapú relaxációs gyakorlatok és irodalmi feldolgozás segítségével
A téma bevezetése
Órakezdő mozgásos relaxáció
1. gyümölcsszedés
A gyerekek képzeljék el, hogy almát és szőlőt szednek, nyújtózkodva és hajolva a mondókára („Almát szedj, ügyesedj…”), figyelve a helyes testtartásra.
2. cicás lazítás
Ülés közben mély levegőt vesznek, majd kifújva a levegőt úgy képzelik, mintha a haragjuk és feszültségük távozna. Ezt követően hátat domborítva (cica) és összegömbölyödve (csiga) lazítják az izmokat.
Célkitűzés
Elmondom a gyerekeknek, hogy mivel fogtok ma foglalkozni.
Motiváció
Mondj egy olyan dolgot, amiért ma hálás lehetsz! frontális táblán készül egy gondolattérkép az elmondott hálák alapján
A téma feldolgozása
1. (irodalmi élmény alapján) Az egér és az oroszlán
megfigyelési szempont: Ki volt hálás? Miért?
a mese megnézése után érzékenyítő kérdések feltételével rávezetni
Beszélgetést irányító, érzékenyítő kérdések:
Mi történt a mese elején?
Ki jutott bajba, és hogyan?
Mit szeretett volna tenni az oroszlán a kisegérrel?
Mi lett volna az egér sorsa, ha nem kezd el könyörögni?
Képzeld magad a kisegér helyébe! Mit érezhetett, amikor elengedte az oroszlán?
Bízott-e az oroszlán abban, hogy valaha segíteni fog rajta a kis tökmag?
Hogyan alakult a mese vége?
Te is ilyen oroszlán/ kisegér lennél?
Ki volt hálás/ miért?
Számotokra természetes, hogy ha valaki meghálálja, ha jót tesznek vele?
(Jótett helyébe jót várj!)
Te segítettél már? Miért tetted? Milyen érzés volt segíteni valakinek?
Mivel szoktátok meghálálni ti a jócselekedeteket?
Vajon, ha hálásak vagyunk, miért leszünk boldogabbak?
Tudtad-e, hogy a hálás emberek ezért boldogabbak, energikusabbak, segítőkészebbek, nyugodtabbak és elégedettebbek?
2. Hálafa készítése (színes papírra felírják, hogy ki miért hálás, almát vág ki belőle, felrakja a fára a fali)
Az óra lezárása
1. Próbáld ki! Minden este gondold át, mi volt a napodban valami jó és öntse el a szíved a hála érzése
2. Hálás vagyok Neked…
(mindenki odafordul a padtársához, és kimondja, befejezi a mondatot)
3. meditáció (első foglalkozás utáni)
4. család bevonása (hálakupon készítése a családtagoknak)
Szeptember – Hála gyakorlása
Új kis elsős osztályomat örömmel vezettem be a Boldogságórák világába, és a szeptemberi témába. Újra „munkába állt” a Hála-csengő, amit már az előző osztályom is mindig megszólaltatott, ha valakinek valamiért hálásak voltak. Újra felzendült a „Szeretet ábécé” gyermekdal.
Hála. Mit is jelent? Mikor érzünk hálát? Miért jó érzés ezt kifejezni? A reggeli beszélgetőkörök alkalmával körbejárt a Hála-szív, segített elmondani az érzéseket.
A meséken keresztül ismerkedtünk az új témával, a fogalommal, az érzésekkel, a hála fontosságával.
A Hála című kis történetet olvastam fel a gyerekeknek, ami az olvasókönyvükben található. Szintén elmeséltem, majd eljátszottuk a Hálafa meséje című történetet. Megtapasztaltuk, hogyan fejezik ki a hálájukat az öreg fának a kis erdei állatok.
Az aranyhal című mesénkben is megtalálták a szereplők a boldogságukat. Megkerestük a mese rejtett szeretet-kincseit: segítségnyújtás, elfogadás, vigasztalás, ragaszkodás, megbocsájtás, becsület.
Szeptember hónap nevezetes napjai közül kettőt választottunk. Megünnepeltük a Hála világnapját. A gyerekek beszélhettek a hónapban szerzett élményeikről, érzéseikről. Örömmel hallgattam őszinte szavaikat, miért hálásak a szüleiknek, testvérüknek, kiskutyájuknak, barátjaiknak. De én vagyok a leghálásabb nekik, mert felsorolásaikban az iskola és mi tanítók is benne voltunk: hálásak, hogy az iskolában jól érzik magukat, hogy tanulhatnak. A foglalkozást rajzolással zártuk, rajzaikkal is kifejezhették köszönetüket.
A Magyar Népmese Napja sem maradhatott ki a megemlékezések sorából. A városi könyvtárban tett látogatásunkkor a Világszép nádszál kisasszony című mesét diaképeken nézhették meg a gyerekek. A hozzá kapcsolódó foglalkozás is nagy élmény volt számukra.
A hónap során igyekeztem, hogy észrevetessem a feléjük irányuló kedvességet, segítségnyújtást, szeretetet: kölcsönadta, felsegített, megvigasztalt, játszott velem, barátom lett, rajzolt nekem, megnevettetett, megsajnált, megköszönte… Megtapasztaltuk, hogy milyen jó a szívünknek, ha hálásak vagyunk ezért. Remélem, hozzájárult a kialakulóban lévő barátságok, a közösségünk erősítéséhez.
Boldogsagóra 1. osztály : Az elsősök minden reggel elmondják a beszélgetőkörben, hogy mi az, akiért hálásak az előző napból.
A zenekari próbán arról beszélgettünk, hogy miért is jó hálásnak lenni, hogyan segíti a hála a mindennapjainkat. Zenéltünk, beszélgettünk, zenéltünk s a gyerekek az próba végére egyre nyíltabbak lettek. A próbát végül igazi örömzenéléssel zártuk, utána készült e fotó 🙂
Bárczi Gusztáv Ált. Isk., Szakiskola , Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
Évről-évre többféle módot tudnak felsorolni a gyerekek a hála kifejezésére.
Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola
Az iskolakezdés első napjaiban még nári meleg volt, főleg a tanteremben 🙁 Jólesett egy kis hűsítő gondolat, havas hálahópelyhek formájában. Téli zenére relaxáltunk, majd mindeki átgondolta milyen jó dolog történt vele aznap, ki az akiért hálás, illetve, hogy melyik az a tulajdonsága, amiért hálás lehet önmagának. Miután ráírták a hópelyhekre „hűsítettük” velük az osztálytermet. Beszélgetéssel zártuk a foglalkozást.
2026. szeptember- A hála gyakorlása
A Hála gyakorlása témáját beszélgető körrel kezdtem. Mindenkinek meg kellett neveznie valakit/valamit, amiért hálás, hogy van neki. Igyekeztünk érzelmeket társítani a hála fogalmához, hogy bebizonyosodjon, milyen pozitív hatásai vannak annak, ha valaki hálás tud lenni.
Ehhez elbáboztam nekik a Nyuszi ajándéka c. mesét. A mese végén megbeszéltük a látottakat, és kipróbálhatták a kézbábokat is.
Közös alkotásként elkészítettük (színezéssel, vágással) a boldogság kék madarát, aminek minden tolla egy- egy kisgyermek munkájának eredménye. A színek megválasztásánál azt az instrukciót kapták, hogy olyan vidám színekkel színezzék ki, amik a kedvenceik. A közös munka eredménye felkerült a Breki csoport faliújságára is.
Szeptemberben a hála állt boldogságóráink középpontjában. A foglalkozások során a tanulókkal közösen gyűjtöttük össze, hogy miért és kikért lehetünk hálásak. Beszélgettünk arról, mit jelent valójában a hála, és hogyan jelenhet meg a mindennapjainkban. Kik azok az emberek, akik örömet hoznak az életünkbe, és milyen apró dolgok tesznek bennünket boldoggá.
Elkészítettük a mi kis HÁLABEFŐTTünket. Mindenki leírta egy kis piros szivecskére, hogy miért hálás és azokat a szivecskéket összegyűjtöttük egy üvegbe, amit az osztályteremben helyeztünk el.
A program által ajánlott jeles napok közül a magyar népmese napjával foglalkoztunk: illusztrációkat készítettünk, illetve egy interaktív mesedélutánon vettünk részt.
A hála segít észrevenni a mindennapok apró örömeit, erősíti a pozitív gondolkodást és az egymás iránti figyelmet.