A 2026/2027-es tanév első Boldogságóra-foglalkozásain a hála témakörét dolgoztuk fel a Jálics Ernő Általános Iskola és Kollégium gyógypedagógiai napközis csoportjában. A hónap során arra törekedtem, hogy a gyermekek a közösen megélt élményeken keresztül fedezzék fel a mindennapok apró örömeit, és felismerjék, mennyi mindenért lehetünk hálásak: egy kedves gesztusért, egy kis segítségért vagy egyszerűen azért, hogy együtt lehetünk.
A csokis shake világnapjához kapcsolódva egy több foglalkozáson átívelő, élményközpontú programsorozatot szerveztem. Elsőként valódi csokoládés shake-et készítettünk fagylalt, tej és csokoládé felhasználásával. A közös munka során megfigyeltük az alapanyagokat, az elkészítés folyamatát, majd az elkészült finomságot vidám koccintással, jóízűen elfogyasztottuk. A közös koccintás egyúttal lehetőséget teremtett arra is, hogy kifejezzük hálánkat a finomságért, az együtt töltött időért és az apró örömökért, amelyek gyakran természetesnek tűnnek számunkra.
Az élményt kreatív alkotótevékenységgel folytattuk: a gyermekek papírból is elkészítették a csokoládés shake-et. Mindenki egy-egy részfeladatot vállalt, így külön készültek el a pohár, a tejszínhab, a csokoládéöntet, a csokiszórás és a különféle díszítőelemek. Az egyénileg színezett és kivágott részeket végül közösen illesztettük össze, így született meg a csoport kollázsa. A tevékenység során a finommotorika és a kreativitás fejlesztése mellett hangsúlyt kapott az együttműködés és egymás munkájának megbecsülése. A közös alkotás jó alkalmat kínált annak tudatosítására, hogy mindenki hozzájárulása értékes, és érdemes hálásnak lennünk társaink segítségéért, erőfeszítéseiért.
A csokoládés kalandokat a „Charlie és a csokigyár” című film megtekintésével folytattuk, majd egy következő foglalkozáson az Umpalumpák zenéjére szerveztem mozgásos játékot. A székeken elhelyezett képek az Umpalumpa-tánc jellegzetes mozdulatait ábrázolták. A gyermekek a zene ritmusára körbejárták a székeket, majd amikor a zene megállt, a hozzájuk legközelebb eső képen látható táncmozdulatot kellett utánozniuk. A vidám, sok nevetéssel kísért játék a mozgáskoordináció, a testséma és a vizuális figyelem fejlesztése mellett arra is ráirányította a figyelmet, hogy a közös játék, a nevetés és az együtt megélt öröm önmagában is olyan érték, amelyért hálásak lehetünk.
Szeptemberben egy egész tanéven átívelő közös projektet is elindítottunk: elkészítettük a Boldogságházunkat. A ház tíz nyitható ablaka a Boldogságóra-program tíz havi témakörét jelképezi. Terveink szerint minden hónap végén az adott időszak élményeit megörökítő fényképkollázst helyezünk el egy-egy ablak mögött. Az első, szeptemberi ablakba már bekerültek a hála hónapjának emlékei. A közös alkotás így nemcsak a tantermünk dísze, hanem egy folyamatosan bővülő, vizuális élménynapló is, amely segíti az emlékek felidézését, és lehetőséget teremt arra, hogy újra és újra hálával gondoljunk vissza a közösen megélt pillanatokra.
A szeptemberi foglalkozások során a gyermekek változatos, játékos tevékenységeken keresztül tapasztalhatták meg a közös alkotás, az egymásra figyelés és az együtt töltött idő örömét. A hónap élményei ismét megerősítettek abban, hogy a hála gyakorlásához nem feltétlenül szükségesek különleges események. Sokszor elegendő észrevenni és értékelni azt, ami körülvesz bennünket: egy segítő kezet, egy kedves mosolyt, egy közösen elkészített finomságot vagy egy vidám játékot.
A boldogság sokszor a legegyszerűbb pillanatokban rejlik – a hála pedig abban segít, hogy ezeket észre is vegyük.

A 2026/2027-es tanév első Boldogságóra-foglalkozásain a hála témakörét dolgoztuk fel a Jálics Ernő Általános Iskola és Kollégium gyógypedagógiai napközis csoportjában. A hónap során arra törekedtem, hogy a gyermekek a közösen megélt élményeken keresztül fedezzék fel a mindennapok apró örömeit, és felismerjék, mennyi mindenért lehetünk hálásak: egy kedves gesztusért, egy kis segítségért vagy egyszerűen azért, hogy együtt lehetünk.
A csokis shake világnapjához kapcsolódva egy több foglalkozáson átívelő, élményközpontú programsorozatot szerveztem. Elsőként valódi csokoládés shake-et készítettünk fagylalt, tej és csokoládé felhasználásával. A közös munka során megfigyeltük az alapanyagokat, az elkészítés folyamatát, majd az elkészült finomságot vidám koccintással, jóízűen elfogyasztottuk. A közös koccintás egyúttal lehetőséget teremtett arra is, hogy kifejezzük hálánkat a finomságért, az együtt töltött időért és az apró örömökért, amelyek gyakran természetesnek tűnnek számunkra.
Az élményt kreatív alkotótevékenységgel folytattuk: a gyermekek papírból is elkészítették a csokoládés shake-et. Mindenki egy-egy részfeladatot vállalt, így külön készültek el a pohár, a tejszínhab, a csokoládéöntet, a csokiszórás és a különféle díszítőelemek. Az egyénileg színezett és kivágott részeket végül közösen illesztettük össze, így született meg a csoport kollázsa. A tevékenység során a finommotorika és a kreativitás fejlesztése mellett hangsúlyt kapott az együttműködés és egymás munkájának megbecsülése. A közös alkotás jó alkalmat kínált annak tudatosítására, hogy mindenki hozzájárulása értékes, és érdemes hálásnak lennünk társaink segítségéért, erőfeszítéseiért.
A csokoládés kalandokat a „Charlie és a csokigyár” című film megtekintésével folytattuk, majd egy következő foglalkozáson az Umpalumpák zenéjére szerveztem mozgásos játékot. A székeken elhelyezett képek az Umpalumpa-tánc jellegzetes mozdulatait ábrázolták. A gyermekek a zene ritmusára körbejárták a székeket, majd amikor a zene megállt, a hozzájuk legközelebb eső képen látható táncmozdulatot kellett utánozniuk. A vidám, sok nevetéssel kísért játék a mozgáskoordináció, a testséma és a vizuális figyelem fejlesztése mellett arra is ráirányította a figyelmet, hogy a közös játék, a nevetés és az együtt megélt öröm önmagában is olyan érték, amelyért hálásak lehetünk.
Szeptemberben egy egész tanéven átívelő közös projektet is elindítottunk: elkészítettük a Boldogságházunkat. A ház tíz nyitható ablaka a Boldogságóra-program tíz havi témakörét jelképezi. Terveink szerint minden hónap végén az adott időszak élményeit megörökítő fényképkollázst helyezünk el egy-egy ablak mögött. Az első, szeptemberi ablakba már bekerültek a hála hónapjának emlékei. A közös alkotás így nemcsak a tantermünk dísze, hanem egy folyamatosan bővülő, vizuális élménynapló is, amely segíti az emlékek felidézését, és lehetőséget teremt arra, hogy újra és újra hálával gondoljunk vissza a közösen megélt pillanatokra.
A szeptemberi foglalkozások során a gyermekek változatos, játékos tevékenységeken keresztül tapasztalhatták meg a közös alkotás, az egymásra figyelés és az együtt töltött idő örömét. A hónap élményei ismét megerősítettek abban, hogy a hála gyakorlásához nem feltétlenül szükségesek különleges események. Sokszor elegendő észrevenni és értékelni azt, ami körülvesz bennünket: egy segítő kezet, egy kedves mosolyt, egy közösen elkészített finomságot vagy egy vidám játékot.
A boldogság sokszor a legegyszerűbb pillanatokban rejlik – a hála pedig abban segít, hogy ezeket észre is vegyük.

Évről-évre többféle módot tudnak felsorolni a gyerekek a hála kifejezésére.