„A hála és annak kifejezése az egyik leghatásosabb boldogságfokozó technika, egy olyan eszköz, amely állandóan a rendelkezésünkre áll, nemcsak egy egyszerű köszönet!”
A gyermekek ezen a boldogóra programon megélhették, hogy miért fontos és hogyan leszünk boldogabbak, ha kifejezzük hálánkat. Játékunk során a gyermekek nagyon jó és a témával koherens gondolatokat osztottak meg velem, Boldog Dórával és persze egymással:
„Én a kiskutyámért vagyok hálás.” / „Én azért vagyok hálás a nagymamámnak, mert mindig süt palacsintát.” / „Én hálás vagyok a testvéremért, a családomért, mert nagyon sokmindent kapunk tőlük.” / „Én hálás vagyok, mert ma süt a nap.” / „Én hálás vagyok az apukámnak, mert sokszor mondja, hogy szeret.” Szinte felsorolni sem lehet, hogy milyen sok kedves dolgot említettek a gyermekek. Felemelő élmény volt megélni mindannyiunknak. Ezt követően elkészítettük HÁLA KEZÜNKET egy szív formába öntve. Minden gyermek kis tenyerének öt ujja külön hálát szimbolizál, különböző színekkel.
Motónkká vált: „Amikor reggel felkelsz, gondolj arra, hogy milyen kiváltság életben lenni, gondolkodni, örülni, szeretni.” (Marcus Aurelius)
A hála gyakorlása
Szeptember a hála hónapja, amelynek jegyében a 7.F osztály különös figyelmet szentelt a téma feldolgozásának. Az osztály két osztályfőnöki órán is a hála fontosságával foglalkozott. Az egyik alkalmon a rapid randik mintájára beszélgettek egymással: kérdéseket tettek fel a nyári élményeikről és arról, miért éreznek hálát. A másik órán a tankönyvben található hála-kártyák segítették a csoportos beszélgetést, amely során a diákok sok személyes gondolatot és érzést osztottak meg egymással. A hála azonban nemcsak a tanórákon, hanem az osztály mindennapjaiban is megjelent. A tavalyi tablóverseny győzteseként hálás örömmel vették át jutalmukat, egy finom tortát, amelyet közösen fogyasztottak el. Emellett továbbra is hagyomány, hogy az osztály közösen köszönti az éppen születésnapjukat ünneplő tanulókat. A 7.F számára a hála hónapja nemcsak közös élményeket jelentett, hanem megerősítette a közösség összetartozását és ráirányította a figyelmet arra, milyen fontos a mindennapok apró örömeit is értékelni.
Intézmény: Nyírjákói Általános Iskola
Osztály: 3–4. osztály – Társastánc csoport
Foglalkozás: Viselkedéskultúra – Boldogságóra Alapprogram
A tanév első Boldogságóra foglalkozásának középpontjában a hála állt. A gyerekek játékos mozgásos és beszélgetős feladatokon keresztül fedezték fel, hogy a hála nemcsak azt jelenti, hogy megköszönünk valamit, hanem azt is, hogy figyelünk egymásra, értékeljük a közösen átélt pillanatokat, és észrevesszük a mindennapok apró örömeit. A foglalkozás egyszerre fejlesztette a figyelmet, az együttműködést, az empátiát és a pozitív szemléletet.
Óravázlat
1. Tüdőtakarítás (2–3 perc)
A foglalkozást egy vidám légzőjátékkal indítottuk.
A tanulók egyenes testtartásban álltak, majd az Í – É – Á – Ó – Ú hangokat hosszú, egyenletes kilégzéssel skálázták végig. Minden hang előtt mély levegőt vettek az orrukon keresztül, majd lassan kifújták a levegőt. A hangokhoz egyszerű mozdulatok is kapcsolódtak, így a légzés és a mozgás összehangolása is megjelent.
A rövid ráhangolódás segített lecsendesedni, összpontosítani, és vidám, nyugodt hangulatot teremtett a foglalkozás kezdetére.
2. A hála világnapja – A barátság padja (30–45 perc)
Közösen elolvastuk a „Barátság padja” történetrészletet, majd arról beszélgettünk, milyen sokat jelenthet, ha valaki valódi figyelemmel fordul a másik felé.
Ezután következett a „Barátság padja” hálakör. A tanulók körben ültek, és aki szeretett volna, megosztott egy rövid történetet vagy élményt. A többiek csendben, figyelmesen hallgatták, majd egy-egy támogató mondattal reagáltak, például:
• „Köszönöm, hogy elmondtad.”
• „Én azt hallottam, hogy…”
• „Szerintem te akkor ezt érezhetted…”
A beszélgetés végén mindenki megfogalmazta, miért hálás, illetve ki figyelt rá különösen jól aznap.
3. Hála pillanat (10–15 perc)
A foglalkozás zárásaként mozgásos játék következett.
Zene szólt, miközben a gyerekek szabadon mozogtak a teremben. A pedagógus különböző hálához kapcsolódó szerepeket mondott, például „köszönő papagáj”, „segítőkész hangya”, „udvarias pingvin”, „bátor oroszlán”. A tanulók ezeknek megfelelően mozogtak, majd amikor a zene hirtelen megállt, mindenki „hála-pillanatképpé” fagyott abba a testtartásba, amely legjobban kifejezte az adott szerepet.
A játék sok nevetést, kreatív megoldást és közös élményt hozott, miközben a gyerekek mozgással is átélhették a hála különböző megnyilvánulásait.
Tapasztalataink
A légzőgyakorlat segített ráhangolni a csoportot a foglalkozásra, a Barátság padja pedig meghitt, biztonságos légkört teremtett, ahol a tanulók bátran osztották meg gondolataikat. A Hála pillanat mozgásos feladat felszabadult hangulatot teremtett, és jól megmutatta, hogy a pozitív érzések nemcsak szavakkal, hanem mozdulatokkal is kifejezhetők. A gyerekek örömmel kapcsolódtak be minden feladatba, és egymásra is figyelmesebbé váltak.
Zárógondolat
A hála segít észrevenni mindazt a jót, ami körülvesz bennünket: a segítő kezeket, a kedves szavakat, a közös élményeket és a mindennapok apró örömeit. Már kisgyermekkorban érdemes megtapasztalni, hogy a figyelmes meghallgatás, a köszönet és az egymás iránti megbecsülés erősíti a közösséget. A tanév első foglalkozása megalapozta azt a pozitív, elfogadó légkört, amelyre az egész éves Boldogságóra program épülhet.
A hála gyakorlása
A hónap célja az volt, hogy a gyermekek felismerjék és megfogalmazzák életük apró örömeit, valamint kifejezzék hálájukat családjuk, társaik és környezetük iránt.
Közös feladatként elkészítettük a „Hála virágot”, amelynek szirmaira a gyermekek elmondásai alapján felkerültek azok a dolgok, amelyekért hálásak. Beszélgettünk arról is , miért hálásak szüleiknek, nagyszüleiknek és barátaiknak. Egyéni feladatként minden gyermek megfogalmazhatta saját örömeit, élményeit, és háláját.
A cél többnyire megvalósult, hiszen a gyerekek egyre bátrabban és természetesebben fejezték ki érzéseiket, és a mindennapokban is gyakran használták a +köszönöm”, +örülök neki”, „hálás vagyok” kifejezéseket.
A jövőben még több családi bevonással gazdagítanám ezt a témát, például közös hála-napló készítésével.
A hála nemcsak azért értékes, amit kapunk, hanem azért is, mert megtanít meglátni a szépséget és a jót a mindennapok apró pillanataiban.
A hála gyakorlása
A foglalkozás során a gyermekek játékos, élményalapú tevékenységeken keresztül ismerkedtek a hála jelentőségével. A beszélgetőkör, a „Hálás vagyok neked” plakát és a Hálafa elkészítése lehetőséget adott arra, hogy kifejezzék érzéseiket, megosszák pozitív élményeiket és figyelmességüket társaik felé. A közös alkotás és az egymásnak szánt kedves gesztusok erősítették az empátiát, az összetartozás érzését és a csoportkohéziót. A meghitt lezárás segítette az élmények elmélyítését, a gyermekek örömmel és aktívan vettek részt a foglalkozás minden részében.
A szünet után visszatértünk az óvodába. A gyerekek többsége vidáman, mosolygósan érkezett. És ezt szimbolizáltuk is a mosolygós illetve sírós arcocskákkal. Katica Klára mesére hívta a gyerekeket Fésüs Éva meséjével felidéztük a nyarat. Minden kisgyermek lelkesen mesélt nyári élményeiről, megbeszéltük, hogy az élményeket a szülőknek, nagyszülőknek köszönhetjük, ezért el is készítettük tenyérlenyomatos hálafánkat-erdőnket. Csodálatos lett a végeredmény.
Győri Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskola
Az 5. évfolyamos osztályok etika óra keretein belül dolgozták fel a hála témakörét. A gyerekek a „Miért vagyok hálás?” kérdésre írtak rövid válaszokat, miután átbeszélték a témát a foglalkozást vezető pedagógus irányításával.
Az alkalmat Hogy vagy? körrel kezdtük, majd hálajátékot játszottunk, ahol 3 fős csapatok találtak ki néhány perces jelenetet, amelyben megadott mondatoknak kellett elhangoznia. A hónap dalának meghallgatása után pedig Ki dobta? játékot játszottunk. Minden gyermek kapott egy lapot, melyre ráírt egy olyan állítást magáról, ami igaz rá. Mindenki bedobta a közösbe a cetlijét, majd mindenki húzott egyet és ki kellett találni, hogy ki dobhatta bele azt a cetlit a körbe.
