Szeptember az újra találkozás hónapja az óvodában. A gyermekek középső csoportosak lettek és újra eljött az idő, hogy kicsit érettebben is használjuk a közösségben a hála kifejezést.
A nyár elmúltával, mindenkinek volt élménye, nyaralós, szabadidős mesélnivalója. Megbeszéltük, milyen hálásak lehetünk, hogy nyaralni mehettünk, strandoltunk, kirándultunk, fagyit ehettünk a nyáron. Szeptemberben azonban más élményeket kell keressünk, hogy hálásak legyünk. Megtanultuk, hogy a mindennapokban is észre kell venni, mi tesz minket boldoggá. Az újra találkozás, a közösség, a csoportunkban lévő légkör legyen olyan, amiért érdemes hálásnak lenni. Igyekszünk, hogy ez a gyerekek számára így is legyen.
A gyermekekkel olyan dalos játékokat játszottunk, ahol újra megszólíthatták egymást, érte őket egymással szemben fizikai kontakt, egymásra nézhettek, kezet foghattak. Új társukat befogadhatták a játékokkal, bemutatkozhattak neki és fordítva is. A gyermekek arcán látszott az öröm, de néhol a megilletődés is. Úgy gondolom, szükséges megtanítani már ebben a korban, hogy köszöntjük egymást illendően, hogyan szólítjuk meg a másikat udvariasan.
A szülők és gyerekek köveket hoztak, ezekbe a kövekbe gyűjtöttük a pozitív érzéseket és gondolatokat. A hála kövek körbe jártak, zenére a gyermekek szemükkel kiválaszthatták a számukra legszebbet. Azonban a köveket nem lehetett megérinteni. Ez többeknek kihívás is volt.
A kövek kiválasztása a második körben ért véget, azonban a kosár körbejárt, irányt váltott, így nem biztos, hogy azt a követ vehették ki a gyermekek, amit elsőre a szemükkel választottak.
De miért kapcsolódik a hálához ez a játék?
Sokszor eldöntjük, mitől is leszünk boldogok, de ha nem úgy sikerül, akkor már nem vagyunk hálásak. A gyermekek megtanulhatták, hogy bár kiválasztottak egy követ a szemükkel, de második körben lehet valaki más elvette előlük, nekik pedig egy másik maradt. De abban a másikban lehetett szépet találni? Az a másik kő is lehet értékes és egyedi?
Lehet! Az elfogadás, a kudarctűrés, a pozitív meglátása mind feladat ahhoz, hogy később értékelni tudjunk helyzeteket, azaz hálásak legyünk.
A választott kő végülis festésre került. A gyermekek által kifestett kövekből kiállítás készült és különböző játékokhoz adtak eszközt a kezünkbe. Zenére 1 vagy 2 követ körbeadtunk, amihez figyelem kellett. Ha valaki nem figyelt, azt nem lehetett szóval megszólítani, csak testi érintéssel (óvatos bökés vagy simogatás).
A kiállítás lehetőséget adott arra, hogy értékelni tudjuk a társaink által készített produktumot is.
Látszott, kik azok a gyermekek, akik érettek arra, hogy tudjanak másokat is dícsérni és ne a sajátjukra mutassanak először.
A hála boldogság témakört két hétig dolgoztuk fel a csoportban.
A hála gyakorlása
A szeptemberi boldogságóra keretében új osztályom tanulóival a hála érzésével és annak mindennapi jelentőségével foglalkoztunk. Beszélgetés során megosztottuk egymással, miért érezhetünk hálát, és közösen kerestünk olyan apró dolgokat, amelyek örömet és pozitív érzéseket okoznak számukra.
A foglalkozás központi feladata a „Ma azért vagyok hálás, mert…” mondat befejezése volt. A gyerekek saját gondolataikat fogalmazták meg, és lehetőségük nyílt arra, hogy egymás pozitív élményeire is odafigyeljenek. A tevékenység segítette a pozitív gondolkodás, az önismeret, az empátia és a társak iránti megbecsülés erősítését.
A foglalkozás a szabadban, jó hangulatban, a tanulók aktív részvételével zajlott. A közös gondolkodás során a gyerekek megtapasztalhatták, hogy a hála kifejezése hozzájárulhat a jóllét és a pozitív közösségi légkör kialakításához.
Szeptemberben a hála témakörében beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy milyen öröm, boldogság, kellemes élmény érte őket, amiért hálásak lehetnek. Igaz, hogy évek óta foglalkozunk a témával, de mégis nehezen fogalmazzák meg a hálájukat. Mindent nagyon természetesnek vesznek. A megfogalmazott hálákat beletettük a hála üvegünkbe. Eldöntöttük, hogy minden hónap végén teszünk bele egy hála üzenetet. Év végén pedig olvasgatunk belőle, hogy mennyi minden jó dolog történt velünk, amilyért hálásak lehetünk
Szeptember – A HÁLA GYAKORLÁSA
Óvodapedagógus: Tóth-Bogdán Bernadett
A foglalkozás helye: Életfa Óvoda, Százszorszép csoport
Csoport: osztatlan életkor (3-6 év)
Tevékenységi forma: mikrocsoportos
Tevékenység ideje: szeptember
Célok: Éljék át az élet pozitív élményeit. Erősödjön önbecsülésük, önértékelésük. Legyenek segítőkészek. Figyeljenek a közvetlen környezetükben élőkre. Fejezzék ki érzelmeiket.
Feladatok: Erkölcsi értékek közvetítése a beszélgetések alkalmával. Érzelmi nevelés: a csoporthoz való tartozás érzésének erősítése. A mese hallgatása által a félelem és a szorongás oldása. A gyermekek harmonikus fejlődésének elősegítése.
Kiemelt fejlesztési területek: Problémamegoldó képesség, gondolkodás, megfigyelő képesség, figyelem, emlékezet, felidézés fejlesztése. Finommozgások, nagymozgások, szem-kéz koordináció fejlesztése. Észlelés, érzékelés fejlesztése: vizuális, auditív, térpercepció. Szociális képességek fejlesztése: társakhoz való viszony, alkalmazkodó képesség, együttműködés. Anyanyelvi és verbális képességek fejlesztése: szókincsbővítés, mondatalkotás, kifejezőképesség.
Módszerek, eszközök: Motiváció, beszélgetés, magyarázat, bemutatás, szemléltetés, játékos tevékenykedtetés, differenciálás, ellenőrzés, értékelés.
Pendrive, CD lejátszó, A2 karton lap, színes papír, olló, ragasztó, nyomda, befőttes üveg, papír, ceruza, toll
Idő A Boldogságóra foglalkozás felépítése, a foglalkozás menete A foglalkozás feladatai, szükséges eszközei
2 p
4 p
5 p
10 p
8 p
2 p
4 p I. Foglalkozást kezdő relaxáció:
„Almát szedj, ügyeskedj, szőlőt szedj, ügyeskedj!”
II. Foglalkozást kezdő személyiségfejlesztő gyerekdal tanulása
Boldog vagyok –
III. Téma bevezetése
Gyűjtögessünk!
IV. A téma feldolgozása
1. Mese
A boldogság mesére való hívogató mondóka jelzi a gyerekeknek, hogy mese következik.
Bezzeg Andrea: A hálafa története című mese elmesélése.
A gyerekek válaszolnak a mesére vonatkozó kérdésekre.
2. Hálafa
A Százszorszép csoport hálafájának elkészítése.
V. A foglalkozás zárása
1. Hálavirág késztése.
2. Az első lépcsőfok
VI. Foglalkozást záró éneklés
A foglalkozás elején tanult, Boldog vagyok című dal éneklése, az utasítások végrehajtása.
VII. A téma továbbadása
Az óvoda bevonása.
Feladat: az almaszedésre egyenes állásban felfelé nyúlva úgy teszünk, mintha a magas ágon el akarnánk érni, majd a szőlőt szedj… mondókára előre hajolva úgy teszünk, mintha egy vederbe raknánk a szőlőfürtöket.
– ez a gyakorlat megteremti a közös munkához optimális atmoszférát
Feladat: táncolás körben, a dalban hallott utasításokat végrehajtva, a dalt énekelve.
eszköz: pendrive, CD lejátszó
Feladat: a gyerekek készítsenek egy táblát, amelyre annyi színes kört vágjanak ki (differenciálás a segítségnyújtással), ahányan a csoportba járnak. A kör közepére mindenki a saját jelét rajzolja. A tábla célja, hogy mindenki kedvére gyűjtögethesse magának a nyomdákat. A délelőttök végén közös megbeszélés által a gyerekek elmondják, ki miért adja a választott társának a nyomdát, miért hálás neki.
– a sok pozitív megnyilvánulás példát adhatnak a többi gyermek számára
eszköz: A2 karton lap, színes papír, olló, ragasztó, nyomda
„Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek,
hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll.
Tikk-takk ketyeg a kis óra,
ezt üzeni neked Boldog Dóra:
Gyere velem, vigyáz ránk a napsugár, Kerekerdőn a boldogság megtalál.”
eszköz:Tk.54-56. oldal
– Ti jártatok már erdőben?
– Volt olyan helyzet, amikor féltetek az erdőben?
– Hogy érezhette magát a fa, amikor elmesélte a nagy álmát?
– Milyen érzések lehettek a fa szívében, amikor az állatok kifejezték a hálájukat?
– Ti mikor, milyen helyzetben voltatok hálásak?
– Mit éreztetek ilyenkor?
A falevél a gyerekek körülrajzolt és kiszínezett tenyere lesz, melynek közepébe egy dolgot rajzolnak amiért nagyon hálásak.
Ezt követően a tenyér rajzokat kivágjuk (differenciálás a segítségnyújtással) majd a fa ágaira ragasztjuk.
eszköz: papír, színes ceruza, olló, ragasztó
Feladat: a gyerekek hálavirágot készítenek, melyet egy általuk kiválasztott személynek adnak, és elmondják neki, hogy miért hálásak.
eszköz: ceruza, olló
A boldogság várának első lépcsőfokára felrajzoljuk a hála: virág jelét. Ezzel egy lépcsővel közelebb vagyunk a boldogsághoz.
eszköz: pendrive, CD lejátszó
Egy nagy befőttes üveget elkészítünk Hálabefőttnek, melyet az csoportszobában helyezünk el. Ezt meg kell tölteni olyan rajzokkal, üzenetekkel, amelyek a hálánkat fejezik ki.
eszköz: befőttes üveg, papír, ceruza, toll
Néhány légző- és mozgásos gyakorlat után beszélgetőkörünkben a HÁLA szó volt a téma. Mindenki elmondta, mi jut erről eszébe. Összefoglalásképp a hála pozitív hatásait erősítettem bennük: segíti az emberi kapcsolatokat, megtanít örülni annak, amink van, megszünteti az irigységet, a haragot. Tehát boldogabbak leszünk, ha hálásak vagyunk. Ezután a hála virágai nyíltak. Mindenki beleírt egy-egy hála gondolatot egy-egy színes virágba, melyet a tablónkra ragasztottunk fel.
A gyermekekkel az első boldogságóránkon a háláról beszélgettünk. Számukra még ismeretlen volt a fogalom de körüljárva mindenki tudta valamihez kötni. Társítottunk mellé érzést is, melyhez Bagdi Bella hála dalát hallgattuk meg. Megbeszééltük, hogy nem csak azért lehetünk hálásak ha kapunk egy ajándékot, hanem azért is, hogy élhetünk, ehetünk, vannak szüleink, vannak barátaink. A beszélgetést követően kértem őket, hogy amiket összegyűjtöttünk rajzolják bele a saját Hála Befőttes Üvegükbe és jól zárják be és tegyék a „kamrába a polcra” Amint valami szomorúság éri őket csak nézzenek rá és ettől jobb kedvük lesz.
A szeptemberi boldogságórákon nagy munkában voltunk.
Elkészítettük az alsó tagozat hálafáját. A hétfői beszélgetőkör elején elmeséltem nekik, hogy ma, amikor ezen a csodás őszi reggelen felébredtem, örültem, hogy süt a Nap és hálát éreztem a szívemben ezért.
A téma bevezetéseként eljátszottuk az „Add tovább a falevelet!” című játékot. Először egy, majd két falevelet adogattunk körbe. Ügyesen figyeltek egymásra a játék során, nem érték egymást utol a színes falevelek.
A Szöszmötölő szakkörön a kis elsősök is megfogalmazták miért hálásak, majd lerajzolták a falevelekre, melyeket feltűztünk a hálafára. Széles volt a paletta. A saját kiskutyától, a barátoktól a tanító néniig érzett hála megjelent a rajzokban, szavakban.
Az osztályommal pedig a hála tengerén hajóztunk. Minden érzékszervünk felerősödött. A színek ragyogóak lettek, mint a szivárvány. A hangok tiszták lettek, mint a patak csobogása. Még a szél suttogását is hallottuk. A bőrünkön éreztük a tengeri homokot. Figyeltünk a légzésünkre: belégzés (nyugalom), kilgzés (észreveszem a jót). Ott pihentünk a BOLDOGSÁG és a NYUGALOM szigetén. Észrevettük a boldog pillanatokat, és még a rossz érzéseket is legyőztük.
Rajzban is kifejeztük érzéseinket. Élményeinket termésképekben örökítettük meg az udvaron.
Óvodai csoportunkban a hála gyakorlása nem egy különálló foglalkozás, hanem a mindennapjainkat átszövő, természetes lélegzetvétel. Hiszünk abban, hogy a pozitív életszemlélet és az érzelmi biztonság alapjait most, a kisgyermekkorban kell elültetnünk. Ezért nemcsak egy kiemelt hónapban, hanem az év minden egyes napján kinyitjuk a szívünket az apró csodák előtt. Nálunk a hála egy olyan láthatatlan fonal, amely összeköti a gyermekeket, a pedagógusokat és a családokat. Nem az a célunk, hogy tökéletes világot fessünk eléjük, hanem az, hogy képessé tegyük őket meglátni a jót, a szépet és az értéket a mindennapi élet apróságaiban is. Így válik a csoportunk egy olyan biztos menedékké, ahol minden gyermek megtapasztalhatja az elfogadást és a közösség erejét.
Szeptemberben a hála témát dolgoztuk fel óvodánkban. A foglalkozás során közösen beszélgettünk arról, mi mindenért lehetünk hálásak, minek örülhetünk a mindennapokban. A gyermekek örömmel meséltek családjukról, barátaikról, kedvenc játékaikról, valamint azokról az apró dolgokról, amelyek mosolyt csalnak az arcukra.
Közösen elkészítettük csoportunk Hálafáját. A gyermekek képes leveleket helyeztek a fára, amelyek a számukra fontos személyeket, tárgyakat és élményeket ábrázolták. A tevékenység során megtapasztalhatták, hogy mennyi öröm és szeretet veszi körül őket nap mint nap.
A foglalkozást játékokkal, beszélgetéssel és alkotással színesítettük. Különösen nagy örömet okozott a gyermekeknek a Hálafa díszítése és az örömöket megjelenítő kifestő színezése. A közös élmények erősítették a csoport összetartozását, miközben fejlődött a gyermekek önkifejezése és pozitív szemlélete.
A foglalkozás során többször elmondtuk közös mondókánkat:
🍁 Levélkém száll, szálldogál,
hálafánkra rátalál.
Napfény, játék, nevetés,
ölelés és mesélés.
Sok szép dolog vesz körül,
hálás szívem úgy örül. ❤️
A gyermekekkel együtt arra a felismerésre jutottunk, hogy a boldogság sokszor az apró dolgokban rejlik: egy mosolyban, egy ölelésben, egy kedves szóban vagy egy közösen eltöltött pillanatban.
„Sok apró örömből lesz a boldogság.”
Hálás vagyok, hogy ebben a csoportban dolgozhatok. Hálás vagyok, hogy a gyerekek ilyen nyitottak, életvidámak, közvetlenek, érdeklődők. Elmondásuk szerint, ők is sok mindenért hálásak, a szülikért, testvéreikért, barátaikért, melyet könnyen meg is tudnak fogalmazni. Pillanatkapitány meséje remekül rávilágított arra, hogy mi mindenért hálásak lehetünk, és hogy a legrosszabb hangulatunkból is ki tud zökkenteni az, akinek fontosak vagyunk. A hála hídon mindenki szerencsésen, egy-kettőre átjutott. Az egyik héten mindenkinek volt egy jótevője is, sokan kitalálták, hogy ki volt az, és el is mondták, hogy miért voltak hálásak. A hónapban a nagyszülők felé is kifejeztük hálánkat, egy kis műsorral, közös játékkal, barkácsolással. A programon mindenki nagyon jól érezte magát, nem csak a gyerekek szeme csillogott.
