„Hálás vagyok a barátaimnak, mert meglátogattak.”

Teszt feltöltés

Az első boldogságóra foglalkozást a Szivárvány csoport 3–4 éves gyermekeinek tartottam, a hála témakörének bevezetésével. Már a foglalkozás előtt igyekeztem különleges hangulatot teremteni: bevittem a csoportszobába a „Boldogságvárat”, egy nagy, színes rajzot, amelynek lépcsőin hónapról hónapra haladunk majd felfelé az egyes témák mentén. A gyerekek azonnal észrevették az újdonságot, köré gyűltek, kérdezgettek, és láthatóan izgatottá váltak. Nagy örömmel fogadták, amikor elmondtam nekik, hogy most az első lépcsőfokra lépünk együtt.
A foglalkozást relaxációval indítottuk. A „Napimádás” gyakorlat során körben állva, lassú, tudatos mozdulatokkal lélegeztünk. A gyerekek karjukat felemelve beszippantották a levegőt, majd hangosan kifújták, miközben elképzeltük, hogy minden rossz érzést kiengedünk magunkból. Bár ebben a korosztályban még kihívást jelent a figyelem tartós fenntartása, meglepően szépen bekapcsolódtak, és élvezték a hangos, játékos légzést. Ezt követően a „Szép nap, ölelj most át engem” című dalt énekeltük, tapsolással és dobbantással kísérve. A zene gyorsan oldotta a kezdeti feszültséget, vidám, felszabadult légkört teremtett.
A téma bevezetését az „Add tovább a falevelet!” játékkal valósítottam meg. A gyerekeknek figyelniük kellett egymásra, miközben a leveleket körbeadták, ami jól fejlesztette az együttműködést és az egymásra figyelést. A játékot versmondással egészítettük ki, amit hamar megszerettek, és néhányan már együtt mondták velem a sorokat.
A mesehallgatás során Bezzeg Andrea „A hálafa története” című meséjét mondtam el. A gyerekek figyelmesen hallgatták, különösen megérintette őket az öreg fa szomorúsága és az állatok kedvessége. A feldolgozás során egyszerű, személyes kérdésekkel segítettem őket a kapcsolódásban. Többen meg tudták fogalmazni, minek örültek aznap, és kinek mondanának köszönetet, ami ebben az életkorban fontos első lépés a hála tudatosítása felé.
A foglalkozást alkotó tevékenységgel zártuk: kiszínezték a hála jelét, majd közösen elhelyeztük a Boldogságvár első lépcsőfokára. Ez szimbolikus és motiváló lezárást adott az alkalomnak. A végén minden gyermek elmondhatta, kinek adna hálavirágot, ami meghitt, érzelmekkel teli pillanatokat hozott és tenyérlenyomatokból hálafát festettünk.
A foglalkozás sikeres volt, a gyerekek nyitottan, örömmel és aktívan vettek részt benne. Megerősítést kaptam abban, hogy már ilyen fiatal korban is érdemes a hála témájával foglalkozni, hiszen megfelelő támogatással képesek azt megérteni és kifejezni.

A tevékenységet relaxációval kezdjük, a „Napimádással”. Ezt követően lerajzoljuk, hogy mi teszi széppé a napunkat. Megbeszéljük a gyerekekkel, hogy miért lehetünk hálásak, miért adhatunk hálát?
A gyerekeknek elmesélem a Hálafa története című mesét. A mese után kérdéseket teszek fel nekik a történettel kapcsolatban. A szőnyegen ülve mesélem a mesét. Hangommal, mimikámmal érzékeltetem a mese mondanivalóját. Közösen megbeszéljük a mese után feltett kérdéseket: Mit gondoltok, hogyan érezhette magát a fa, amikor elmesélte a nagy álmát? Ti milyen helyzetben, mikor voltatok hálásak?
A gyerekek az asztalnál megrajzolják a virágot.A Boldogság várára felragasztjuk a hála jelét.
A gyerekeknek elmondom hogy az udvaron keressenek, szép, színes faleveleket, majd ajándékozzák oda családtagjaiknak, miközben átadják, fogalmazzák meg a hálájukat feléjük.
Lezárásként hálaköveket festettünk.

A szeptemberi hónap a beszoktatás, befogadás, ismerkedés időszaka, ami a gyermekek biztonságérzetének megalapozott pillére. Ebben az időszakban a hála fókuszba helyezése segítette a gyermekeknek észre venni az új környezet értékeit, ami oldja a szorongást. A közös beszélgetések során a gyerekek megfogalmazták, miért örülnek az új csoportnak, játéknak, barátoknak. Jeleket szív alakzatba helyezve vizuálisan is megjelenítettük az összetartozást és hálát. Az autómentes nap jó alkalom volt arra, hogy a hálát kiterjesszük a természetre, fenntartható közlekedésre és környezet iránti pozitív attitűd elmélyítésére.