Hálás vagyok a nyár szép pillanataiért amik igaz tova szálltak , de szívünkben megamardtak
A hála gyakorlása
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
Augusztus 31-én, életünk első bizonyítványosztásán nagyon örültünk, hogy hosszú idő után újra viszontláthatjuk egymást. Hálásak voltunk érte. Aztán elkezdődtek a dolgos hétköznapok, amiket ünnepnapokká varázsoltunk és értékeltük, hogy ismét együtt lehetünk. Hálából elkészítettük a hálabatyuinkat, amikkel gazdagabbak lettünk. Izgatottan és örömmel osztottuk meg egymással a kis batyuk „titkait”. Sokat beszélgettünk a nyári élményeinkről, kivel milyen jó dolgok történtek. Ezeket a fantasztikus eseményeket csoportmunkával meg is festettük. Nagyon ügyes alkotások sikerültek. Szüleinknek Szeretet kuponokat készítettünk. Köszönet a Szeptembernek……………….
A karantén után hálásak vagyunk, hogy újra együtt lehetünk és együtt alkothatunk. Nyári tárgyak, növények kontúrjaiba helyeztük el a számunkra leginkább szívhez szóló nyári pillanatainkat. A nyarat idézve, Patrik volt a napocska, aki középen tündökölt és melengette szívünket. A fogalmazás óránkhoz kapcsolódva csalimesét szőttünk a rajzainkról, melybe elrejtettünk egy valótlan, kitalált részt is. Ezt kellett az osztálytársaknak kitalálniuk. Jól szórakoztunk, jókat nevettünk. Játszva tanultunk. Hálásak vagyunk ezekért a pillanatokért, az örömért, az őszi napsütésért! 🙂
Hálásnak lenni boldogság
Csoda-csapatunk nincs egy hónapja, hogy iskolába jár, se írni, se olvasni nem tudnak még, valamint több városból érkeztek, így nem egy teljesen összeszokott társaság.
Mivel a gyerekek többségében Boldog Óvodákból érkeztek, így van már némi ismeretük az érzésekkel kapcsolatban. Látszik, hogy beszéltek már róla, a gyakorlatban is alkalmazzák a hallott ismereteiket.
Foglalkozásunk első részében, a Gyerekdaloknál többen velem énekelték a Szép nap, ölelj most át engem című dalt, hiszen az szinte minden nap előkerült eddig a nap valamelyik pillanatában. A téma lezárásához alkalmazott meditáció gyakorlati része sem volt idegen már tőlük. Ez köszönhető annak, hogy az elmúlt rövidke időszak alatt többször csináltunk már együtt relaxációs gyakorlatokat.
A bevezető énekelés után hosszasan beszélgettünk a hála jelentéséről, arról, hogy mi az, ami miatt boldogok, mi az, aminek örülnek, miért mondhatnak köszönetet? A hála, mint fogalom nem ismeretlen a gyerekek előtt, hiszen az iskolába lépésük első napjától kezdve beszélünk a minket körülvevő pozitív dolgokról, illetve az azokért való háláról. Elmélyülésünket segítette a Mese a hálás egérről című szöveg felolvasása is. A gyermekek sokszor jutottak szóhoz, sokféle ötletük volt azzal kapcsolatban, hogy kinek és miért is lehetnének hálásak. Talán az a része egyszerűbb még nekik, hogy a hálát személyekhez kötik, de a későbbiekben szerintem rá fognak érezni a személyektől elvonatkoztatott hála-érzetre is.
A foglalkozás egy kézműves résszel folytatódott, melynek során a gyerekek egy karton szívet rajzoltak körül egy írólapra. Annak körvonalát később körbenyírták, majd vidámságot, boldogságot kifejezően díszítették hála-szívüket. A munka közben boldogan súgták a fülembe, hogy kit szeretnének vele meglepni, és miért lehetnek annak az illetőnek hálásak. A meglepett és sok esetben megilletődött személyek között volt osztálytárs, barát egy másik osztályból, tanító néni, az újságos néni, de akadt olyan gyermek is, aki a konyhán dolgozóknak adta oda a hála-szívét, köszönetül azért, mert ők finom ételt főznek nekünk. Többségében láttam, amikor kiosztották a gyermekek a szíveket, de volt olyan is köztük, aki az édesanyjának, vagy testvérének szánta a háláját, a köszönetét, szeretetét. Jó volt látni, hogy a gyerekek mekkora boldogsággal adják át meglepetéseiket, és hogy a hála kifejezésének másik oldalán lévő személyeknek ez milyen hatalmas nagy örömöt jelentett.
Hálás vagyok azért, mert ezt a foglalkozást ilyen boldogságban és teli szeretettel tudtuk megtartani.
Idén 1. és 4. osztályos tanulókat tanítok, így a téma feldolgozása is másabb lesz. Újat kell nyújtani a negyedikeseknek, és úgy kell beszélni a témáról, hogy az elsősök is megértsék. Mielőtt a hála témába belefogtunk volna, megbeszéltük, hogy mit jelent számunkra a boldogság, majd azt, hogy mi mindenért lehetünk hálásak, és melyek azok a lehetőségek, amivel ki tudjuk fejezni a hálánkat. Egy alkalommal mesét olvastam a gyerekeknek a háláról, a szeretetről és a jólétről (Mese a háláról és a szeretetről), majd ezt követően a gyerekek rajzoltak. Mindenki eldönthette, hogy az olvasott meséhez készít illusztrációt, vagy azt rajzolja le, hogy ő miért hálás. A gyerekeknek az első pillanattól tetszenek ezek a „kibeszélős órák”, ahogy azt egy elsős tanulóm mondta. Izgatottan várják az októbert.
Hála virágos mező
A gyermekekkel vidáman kezdtük a tanévet. Örültünk egymásnak hogy újra találkoztunk. A hála áthatja a mindennapjainkat – hálásak voltunk, hogy mindenki egészséges, az hogy újra együtt vagyunk és dolgozhatunk.Előkerült az évekkel ezelőtt készített puzzle – felidéztük , visszaemlékeztünk a szép pillanatokra.
A gyerekekkel közösen találtuk ki a feladatot , olyant szerettünk volna készíteni amit egész évben elő tudunk venni. Innen jött az ötlet, hogy horgolok Nekik egy virágos mezőt hála virágokkal és lepkék szállnak ,hogy megtalálják a színüknek megfelelő hála virágot. Amíg a virágokhoz jutnak több feladatot is teljesíteniük kell. Jó hangulatban telnek a mindennapok.
Hálát adok mindazokért a mosolyokért, amelyeket kapok a gyerekektől nap mind nap. Hálás vagyok, hogy olyan munkahelyen dolgozom, ahol ilyen gyerekek vannak. Mindennaposak a “szeretlek, imádlak, nagyon hiányzol”!- ezért nagyon szeretem Őket!
Az Újszentiváni Tölgyfa Óvoda, Süni csoportjába megérkezett és új otthonra lelt Süni Úr. A kiscsoportos gyerekek kíváncsian és barátsággal fogadták be az új jövevényt, akit ezzel nagyon boldoggá tettek. Hálából nekik ajándékozta az egyetlen kincsét, a pihe-puha párnáját.
A 3 éves gyerekek Süni Úr segítségével fedezték fel és fogalmazták meg a hála és a köszönet érzését, például:
– Mit érzünk, amikor anya kakaót készít nekünk?
– Mit érzünk, amikor apa jön értünk az oviba?
– Mit érzünk, amikor a testvérünkkel játszhatunk?
Ezután minden gyerek a saját jelével ellátott szívet helyezett a párnára, miközben a bátrabbak meg is fogalmazták, hogy miért hálásak. Megbeszélték Süni Úrral, hogy ez lesz a csoport „hála párnája”, amit bármikor megölelhetnek.
Zárásként Bagdi Bella Szép nap című dalát hallgatva eljátszottuk, hogy mi is megöleljük a napot.
A hála érzése nagyon fontos a mindennapjaink során. A tanulókkal beszélgetőkör keretében gyűjtöttük össze kinek, miért tartozunk köszönettel és hálával az életünkben. Hallgattunk zenét, készítettünk gondolattérképet, majd a nyár leghálásabb pillanatait rajzolták meg a gyerekek. Később bemutatták társaiknak elkészült művüket kiegészítve énekszóval, fantáziadús elemekkel.
A Katicák izgatottan várták, az első Boldogságóra foglalkozást. Megbeszéltük előre, hogy ezeket a napjainkat különös figyelemmel a kedveskedésnek, a szeretet kifejezésre fordítjuk, még inkább igyekszünk megértőnek, jószívűnek lenni. Az előkészületeket már látták néhányan, amikor is, egy,- már nem használatos párnát kimosva újra elővettem, és egy piros plédből kivágtam a huzatot, majd bevágtam a széleit. A gyerekek filcből készült jeleit, még a Jézuska hozta, így teljes egészében újrahasznosított anyagokat használtunk a megvalósításhoz.
Elsőként a párnát középre tettem, a gyerekek jeleit pedig egy katicás dobozba rejtettem, majd a témára hangolódás érdekében meghallgattuk a hónap dalát. Egy rövid, kitalált, tanító jellegű történetet meséltem el a gyerekeknek, amiben egy kislány és egy szegény bácsi barátságot kötnek és kölcsönösen segítenek egymáson. A kislány meleg teával, süteménnyel kínálja a hidegben átfázott bácsit, ő pedig hálája jeléül egy szívecskés medált ajándékoz a kislánynak. A gyerekek közül néhány elmondták, hogy találkoztak már szegény emberekkel, családdal és a szüleik pénzt vagy a kinőtt gyerek ruhákat adták oda. Ennek kapcsán megbeszéltük, hogy bizony hálásak lehetünk szüleinknek, hogy felnevelnek minket, hogy van mit felvennünk, van mit ennünk és, hogy egészségesek vagyunk. Tudunk szaladgálni, énekelni, beszélni. Okos gondolatokkal színesítették a foglalkozást: -„Hálás vagyok, hogy anyukám ebbe az óvodába íratott be!”- „Hálás vagyok, hogy van itt az oviban sok szép játékunk!” -„Hálás vagyok, hogy van sok barátom!” – „Hálás vagyok, hogy a doktorbácsi azt mondta anyának, minden rendben a kisbabával a pocakjában!”
Ezután elmeséltem a gyerekeknek, hogy milyen fontos, hogy minden este hálás szívvel feküdjünk le, hogy ne legyen bennünk harag, félelem. A katicás dobozt kinyitva megmutattam, hogy a jeleiket rejti, és hogy közösen elkészítjük a Katicák Hálapárnáját. A párnát csomózás technikájával készítettük, és a gyerekek egyesével jöhettek a jelüket is rákötni. Megkértem a gyerekeket válasszák következőnek azt, aki a szívükhöz közel áll és egy öleléssel fejezzék ki hálájukat felé. Bárhova helyezhették a nagy párnán a jelüket, érdekes volt megfigyelni, hogy a barátok valóban egymás mellé akasztották. Nem feledkeztünk meg a beteg társakról sem, az ő jelüket is együtt elhelyeztük. Végül mindenki megölelhette a barátait és még egyszer meghallgattuk Bagdi Bella – Hálás vagyok című dalát. A tevékenység zárásaként mindenki megfoghatta, magához ölelhette a Hálapárnánkat, ami végül a kanapén kapott helyet. Nagy becsben tartjuk. Másnap kipróbáltuk a Hálajátékot, amit kértek, hogy máskor is játsszunk majd el.
Egy éve kapcsolódtunk be együtt a Boldogságóra programjába, és sok emlékezetes pillanatot éltünk át a gyerekekkel.
A hagyományos keretek között félbehagyott tanév alkalmat teremtett, hogy az otthon eltöltött hetek, hónapok alatt átértékeljék az iskolához fűződő kapcsolataikat is.
Szeptember elején nagy örömmel jöttek újra iskolába, ahol az első napokat, heteket csak az ismét-együtt-érzés öröme szőtte át. Osztályfőnöki óra keretetében dolgoztuk fel az első hónap témáját, a hálát.
Végül a Nyári pillanatok című feladatot választottuk ki, és dolgoztuk fel fényképek és rajzok segítségével. Így nemcsak újraélhették a gyerekek a vakáció élményeit, de azokat meg is oszthatták társaikkal is. (A fényképek előhívás után a rajzokkal együtt felkerültek a tanterem egyik falára.)