Ez évi Boldogságóráinkat is úgy tervezzük és valósítjuk meg, hogy minden héten belecsempésszük a napi tevékenységekbe.
A boldogságórák bevezetéseként egy drámajátékot játszottuk a gyerekekkel, aminek a keretében a boldogság kék madara a kis fiókáit kiröptette a fészekből. Erdőből mezőre szálltak esőben, szélben, napsütésben. Dalokat, verseket szőttünk bele az utazásba, és minden derűs, vagy borús helyzetben kiválasztottuk a kedvünknek megfelelő arcképet. Majd a pofik szétválogatásával beszélgettünk arról mikor is vagyunk boldogok. Az út végén búvóhelyet kerestek a madárkák, így rátaláltunk a boldogság várára, aminek „kopott” lépcsőit újrafestettük és megbeszéltük, hogy minden boldogságjáték végén egy lépcsővel feljebb mehetünk. Levezetésként a fáradt madárkák lefeküdtek a szőnyegre és egy sárga kendővel simogatva énekeltük a gyerekeknek- mintegy relaxációként- a „Szép nap…” kezdetű dalt, melyet a hét folyamán sokszor énekeltünk együtt.
A hála témakört több mesén és játékon keresztül dolgoztuk fel:
• „A répa” – az ismétlő mese dramatizálásában az egymás segítéséért érzett hálát emeltük ki. Közös vásárlás után közösen készítettünk répasalátát, amiben mindenki segített a másiknak. Duna-parti sétánk során csodaszép hálakavicsokat gyűjtöttünk, és hálásak lehettünk az időért, a látványért és a helyért, ahol élünk.
• „Maci bajban van” – a történetet egy drámajáték formájában meséltük el. Mi voltunk a szereplők, a gyerekek pedig segítettek az ajándék keresésében. Együtt mozogtunk a térben énekelve, mondókázva. Nyuszit valóban felköszöntöttük, ahogy a szülinaposokat szoktuk, megtáncoltattuk és megkapta a reggel folyamán rajzolt képeket. Itt vezettünk be egy verset, ami innentől a boldogságjáték hívó versünk is lesz.
• „Hálafa” – A mese meghallgatása után mi is készítettünk egy közös hálafát kis levelek ragasztásával. A mese ujjbábjaival társasjátékot készítettünk, ahol az állatok amennyit dobtak, annyi hálaleveleket varázsoltak a fára. A közeli parkba sétálva mindenki gyűjtött egy szép levelet a barátjának és úgy adta oda, hogy közben megköszönt neki valamit, amiért hálás. A szép leveleket küldő fák is kaptak egy hálaölelést:)
• „A kiskakas gyémánt félkrajcárja” – a kiskakas a mese után egy csodaszép hálakövet is kikapirgált, majd a korábban a Duna-parton gyűjtött kavicsokra mindenki elkészíthette a saját hálakövét szivárványfestéssel és festékpontozással. Közben arról beszélgettünk, hogy ki miért és kinek hálás. Óriás sétánk során a gesztenyefa alatt összegyűjtött gesztenyét találtunk, amit a gondos gazda az arra járóknak gyűjtött halomba. Hálaölelés járt a fának és hálafújás a néninek, aki gondolt a gyerekekre.