A Margaréta csoporttal látogatást tettük városunk szélén lévő erdőbe. Hálát adtunk a csodálatos őszi napért, az időjárásért, a természetért, a barátokért és az egészségünkért. A kirándulás végén, az óvodába visszatérve másnap elkészítettük a csoportunk hálafáját a festés és a ragasztás technikájával. Felidéztük az őszi évszak jellegzetességeit, a kirándulás szépségeit, az ott elhangzott és látott érdekességeket, és a lassan aludni térő természet hangulatát. Az erdőben gyűjtött termésekkel, fahánccsal, mohával pedig megvalósítottuk a csoport hálafáját, természetes alapanyagokból!

Már középső csoportban is foglalkoztunk a hála szó jelentésével. Nem is gondoltuk volna, hogy mennyire megfoghatatlan szó, de a gyerekek mégis meséses ügyesen megfogalmazták gondolataikat, miért is lehetnek hálásak. ” Az anyukámért….azért, hogy van mit ennem…..a játékaimért……az óvodáért……”
A hálafa története során beszélgettünk a mese tartalmáról, az állatok miért is lehetnek hálásak a fának.
Megfogalmaztuk, hogy egy nap mennyi mindenért lehetünk hálásak.
Hálafát színeztünk, amit a segédanyagok munkafüzetében találtunk.

Szeptemberben még az óvodai szokásokkal a társakkal, a felnőttekkel ismerkedtek a gyerekek, ezért a téma tényleges feldolgozását a hónap utolsó napjaira terveztem. A hónap második felétől tudatosan gyakran, helyzetnek megfelelően használtam a hála kifejezést, annak érdekében, hogy a gyerekek ismerkedjenek magával a szóval, valamint azokkal a szituációkkal, melyben a szóhasználat releváns. A figyelmüket ráirányítottam azokra az apró csodákra, melyek a mindennapokban körülvesznek minket, amelyekért hálásak lehetünk. A sün, akit meg lehetett simogatni című mesét választottam, hiszen rövid terjedelmű, könnyen követhető és a téma szempontjából is megfelelő. A mese kapcsán, illetve képek segítségével beszélgettünk érzésekről, érzelmekről. A gyerekek megfogalmazták, hogy mit érezhetett a sün, amikor nem simogatta meg senki és mit, amikor a nyuszimama megsimogatta. A tevékenység indításához két relaxációs gyakorlatot választottam, a záráshoz pedig Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg…c. dalát. Beszélgettünk arról, hogy ki és mi okoz nekik boldogságot, ki és mi iránt éreznek hálát. A nagyobbak közül mindenki, még a bátortalanabb gyerekek is szívesen megfogalmazták amiért hálásak az életükben. Az egyik kisgyerek számomra nagyon megható dolgot fogalmazott meg, ami a következő volt: „Én azért vagyok hálás az anyukámnak, mert a pocakjában voltam.”
Mindenki elkészítette a hálavirágot -volt aki többet is-,majd elhelyezte a hálafán, miközben újra megfogalmazta miért hálás.

Szeptember hónapunk a Hála jegyében telt a Liliom csoporttal. A gyerekek első Boldogságórája volt szeptemberben. A Liliom csoport második évét kezdte el a Boldogságórákkal. A Liliom csoportban nagy csoportosok lettek a gyerekek, ez a boldogságóra foglalkozásunkon is látszott. A gyerekeknek ismerős volt a téma, hiszen tavaly már megismerkedtek a Boldogságórás témákkal, a zenéket jól ismerik, hiszen a hétköznapokban rendszeresen hallgatjuk őket. Öröm volt látni az arcukon, hogy most már értik is a Hála szó jelentését. A tevékenységet Bagdi Bella; Szép nap… dalával indítottam. A gyerekek a dal hallatán kényelmesen elhelyezkedtek a szőnyegen, volt aki ülve hangolódott és voltak akik a szőnyegen lefeküdve pihenve hallgatták a dalt. A dal meghallgatása után elmeséltem nekik bezzeg Andrea; A Hálafa történetét. Utána körbe ültünk és egy szívecskét adogattunk egymásnak, mindenki elmondhatta, hogy kinek és miért hálás. Ezután asztalhoz ültünk és elkészítettük a Hála szívünket. A gyerekek nagyon sokat dolgoztak rajta. Most már szinte egyedül készítették el a szívet. Vágtak, színeztek, ragasztottak, közbe Bagdi Bella zenéit hallgattuk. Nagyon jól éreztük magunkat közbe, már alig várjuk a következő Boldogságóránkat.